Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-19 / 89. szám

1911 If. évfolyam, 89. szám Szerda, április 19 DELMA&YARO Rfizponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, «=» Korona-utca 15. szám • Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., • " Városház-utca 3. szám c=i ELŐFIZETÉSI AK SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12' negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2­Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14 — negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztóség 835 • Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztóség telefon-száma 128—12 A parlament munkássága. Elmondta Khuen-Hétlcrváry Károly yróf. — Legközelebb előterjesztjük a véd­erőreformról szóló három törvényjavas­latunkat, miután Ausztriában is helyes nek ítélték azt a fölfogásomat, hogy ennek a fontos reformnak keresztül­vitelére a körülmények Magyarországon most nem épen kedvezőtlenek és hogy ezt a kedvező helyzetet az osztrák Jleichsrath föloszlatásával nem szabad kockára tenni. Már május hónap első hetében elő akarjuk terjeszteni a véd­erőtörvényj avas latot, a katonai büntető­pörrendtartásról való javaslatot és a honvédség fejlesztésére vonatkozó ja­vaslatot, hogy azokat a véderőbizott­ság és az igazságügyi bizottság minél előbb letárgyalhassa. Ha az 1911. évi költségvetést és a polgári pörrendtar­tás végrehajtásával összefüggő kisebb törvényjavaslatokat a képviselőház el­intézte, a véderőtörvény plenáris tár­gyalása következik, amelyet mindenek­előtt el kell intézni. Reméljük, hogy a véderőtörvény még a tavaszi ülésszak­ban tető alá kerül. Ha azután még lesz elég idő, azt a kérést terjesztjük a parlament elé, hogy a hadseregreform­mal összefüggő másik két törvényja­vaslatot is intézze el. Ha azonban ki- I fogyunk az időből, ez a két javaslat és a hadseregreformmal összefüggő többi két javaslat őszre marad. — Nem gondolok arra, hogy a kép­viselőház tanácskozási idejét valamely formában megszorítsam. Az ország és a kormány érdekében van, hogy a vi­tának a házszabályok keretén belül szabad folyást hagyjunk és bizonyos­sággal előrelátható, hogy a nemzeti munkapárt a vitából kiveszi az őt megillető részt. Eszerint a vita tarta­mát illetően prognózist állítani nem lehet. Én csak azt a kívánságomat, re­ményemet és bizonyos határok között azt a meggyőződésemet fejezhetem ki, hogy a vita belátható időn belül, még a nyár folyamán véget ér. —Aparlamentőszi ülésszaka arra való, hogy elintézze azt, amit a nyárig le­tárgyalni nem lehetett. Őszszel minden­esetre megkezdődnek a költségvetési gondok és a tervbe vett delegációs tárgyalások is a tanácskozás termé­szetes megszakításával járnak. Nagyon valószínű ezért, hogy a hadseregreformra vonatkozó törvényjavaslatok egész komplekszumának elintézése bele fog nyúlni a jövő év első hónapjaiba. Ez annál valószínűbb, mert az 1912. esz­tendőre határozottan tervbe van véve egy második delegációs ülésszak is, mert végül rendet akarunk csinálni s 1912 tavaszán elakarjuk intézni az 1913. évre szóló közös költségvetést, hogy végül egyszer normális viszonyok közé jussunk, saját költségvetésünket őszszel tárgyalhassuk és elintézhessük s igy a költségvetési törvény hatályát összhangba hozzuk a költségvetési évvel. — Ennek a tervnek, amelynek ten­denciája világos s amelynek megvalósí­tása sok kellemetlenséget elháríthat, a végrehajtása mindenesetre azt a nem épen vigasztaló kilátást tárja a kor­mány elé, hogy még az 1912. év ta­vaszán sem lesz módjában a parla­mentet a nagy reform-kérdésekkel fog­lalkoztatnia. De ez egyáltalán nem zárja ki, hogy a kormány ne törekedjék ezen az időn belül is, bár csekélyebb fontos­ságú, de mégis jelentős reform- és szervező rendelkezések elintézésére. Sokat emlegetett optimizmuson tehát nem terjed odáig, hogy a nagy reform­munkákat, köztük a választási reformot is, már legközelebbre kilátásba helyezze. Az utóbbit késlelteti az is, hogy meg akarjuk várni és földolgozni a most végzett népszámlálás adatait. A fontos, de nem alapvető szervezeti reformok alatt, amelyek előbb intézendők el, értem például a< rendőrség szabályo­A jövő színházi év. — Keressük Aimássy Endre programját. — (I.) Nincs a világon olyan bőkezű ember, mint a függetlenségi párti politikus, vagy a vidéki színházigazgató, ha programbeszé­det tart. Az egyik Árpád vezér valamelyik egyenes leszármazottját választatja meg ki­rálynak, persze, ha őt előbb képviselőnek megválasztják, a másik pedig olyan első­rangú társulatot szervez, hogy Shakespearet visszahívja diszlettologatónak, Molieret hős­szerelmesnek, Duse Eleonórát segédszinész­nőnek. Minthogy pedig az ilyen programnak valóvá válthatásához a dolgok természeté­nél fogva sok kétség fór, bizonyos, hogy az Ígéreteket nemcsak a politikában, de a színművészet liiis berkeibeh is a kellő érté­kükre kell leszállítani. Az egyik szegedi újság húsvéti számában Aimássy Endrével folytatott beszélgetés alapján megírja, hogy mik a tervei az uj színigazgatónak az idei színházi év hátra­levő részét ós a jövő színházi évet illetőleg. Minthogy mi a nyomtatott betű szentségét mindig hozzáfórhetetlennek tartottuk, akkor is, ha a nyomdafesték alá nem a mi kéz­iratunk adódott, laptársunk közlését hite­lesnek ós azokat, amiket abban Aimássy Endre mond, olyanoknak tekintjük, amik a jövő színházi óv munkásságának kereteit kitölteni fogják. Szóval program ez, majd­nem programbeszód, amelyet teljes bizalom­mal fogadni akkor se muszáj, ha az ember nem égette mógmegaz ujját az ilyenfajta tüzek­kel. A mi gyomrunkat azonban megrontották már jó néhányszor a különféle programok, még a nagyon gazdagok és színesek is, nagyon félünk tehát az olyanoktól, amelye­ket kókuszzsirban főztek. Már pedig az a program, amelyet Aimássy Endre a nyilvá­nosság asztalára tálal, nagyon szegényes, sovány ós Íztelen, mint a szálas, öreg hus. Ha ebből leszámítjuk azt, amit minden színigazgatói programból le kell számítani, akkor igazán olyan csontváz sem marad, amit némi kópzelőtehetséggel egy tüdővósz­től lesoványitott ember gyönge izomzatába tudunk illeszteni. Amit az idei színházi szezon hatralevo ré­széről mond az igazgató, azzal igazán kár részletesebben foglalkozni. Az idei szezón mérleget mi már fölállítottuk, annak eddig elfoglalt egyensúlyát az ő javára meg nem bolygatja a következő hónap programjának krőzusi gazdagsága sem. De hiszen ki annyira naiv hogy az idei suta ev utan egy hó­napra szóló programot várjon attól az igaz­gatótól aki nem adott ós főkép nem csinált programot az egész évre. Mert csak a szín­ház repertoárjának elkészítése nem nevez­hető programnak, amint hogy ahoz sem kell különösebb színészi vagy színigazgatói rá­termettség, hogy valaki a naptárt, a színház szabályrendeletet, vagy egyéb írásos vagy nyomtatott aktákat a kezébe vegyen és azok­ról megállapítsa, hogy május 21-áni lesz eb­ben az évben az utolsó előadas Szegeden, hogy a gyulai nyári szezón juhus 1-ig tart, hogy azután augusztus 28-ig van a szent, a nagy, mindenek fölött kedves ós édes pi­henés, hogy szeptember 2-án kezdődik a jövő színházi szezón (ez már a jövő szín­házi év programja), hogy lesz még öt pre­mier, két jótékonycélu előadás. E sorok irója nagyon jól tudja, hogy 1867-ben volt a kiegyezés, 1849-ben a függetlenségi harc, 1722—23-ban jött létre a pragmatika sanciő és 1222-ben az arany bulla, még sem áll elő azzal az igénynyel, hogy törtónettudósnak fogadják el ós ennek alapján megtisztelje önmagát a Magyar Tudományos Akadémia azzal, hogy tagjai sorába válassza. Ami pedig a jövő színházi óv program­ját illeti: hát az, ha gyerek lenne, szegény­ségi bizonyitványnyal járhatná végig összes iskoláit. Sajnos, nem gyerek, hanem program ós igy az ember azzal sem vigasztalódhatik valami túlságosan, hogy majd megjavul. Szépen javul meg. És ha megjavul? Ismer­jük már a gazdag programokat. Hát nem ismerjük? Augusztus 18-án akar összejönni az uj társulat és szeptember 2-án akarja vele megkezdeni az előadásokat az uj igaz­gató. Jó, jó, dehát szeptember 2-tól kezdve minden nap játszani kellene. Egy társulat­nak, amelynek tagjai négy nappal előbb jöt­tek össze az ország legkülönbözőbb részei­ből. Kár, hogy a programnak ez a része nem oktat ki afelől, hogy miként lehet a szegedi színházat a vidék legelső színházává tenni, ugy, hogy kót-liárom próbára adunk elő darabokat, aminek föltétlen következ­ményének kell lenni, hogy az ilyen elő­adásokba az összjáték még szundikálni sem jár. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem előzetes kritikája a jövő évi társulatnak. Semmi más nem kell az ilyen kételyek támadásához, mint az, hogy az ember ismerje az igazgató ur jövő évi programját, az igazi színjátszás

Next

/
Oldalképek
Tartalom