Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-19 / 89. szám

1911 If. évfolyam, 89. szám Szerda, április 19 DELMA&YARO Rfizponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, «=» Korona-utca 15. szám • Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., • " Városház-utca 3. szám c=i ELŐFIZETÉSI AK SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12' negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14 — negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztóség 835 • Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztóség telefon-száma 128—12 A parlament munkássága. Elmondta Khuen-Hétlcrváry Károly yróf. — Legközelebb előterjesztjük a véderőreformról szóló három törvényjavaslatunkat, miután Ausztriában is helyes nek ítélték azt a fölfogásomat, hogy ennek a fontos reformnak keresztülvitelére a körülmények Magyarországon most nem épen kedvezőtlenek és hogy ezt a kedvező helyzetet az osztrák Jleichsrath föloszlatásával nem szabad kockára tenni. Már május hónap első hetében elő akarjuk terjeszteni a véderőtörvényj avas latot, a katonai büntetőpörrendtartásról való javaslatot és a honvédség fejlesztésére vonatkozó javaslatot, hogy azokat a véderőbizottság és az igazságügyi bizottság minél előbb letárgyalhassa. Ha az 1911. évi költségvetést és a polgári pörrendtartás végrehajtásával összefüggő kisebb törvényjavaslatokat a képviselőház elintézte, a véderőtörvény plenáris tárgyalása következik, amelyet mindenekelőtt el kell intézni. Reméljük, hogy a véderőtörvény még a tavaszi ülésszakban tető alá kerül. Ha azután még lesz elég idő, azt a kérést terjesztjük a parlament elé, hogy a hadseregreformmal összefüggő másik két törvényjavaslatot is intézze el. Ha azonban ki- I fogyunk az időből, ez a két javaslat és a hadseregreformmal összefüggő többi két javaslat őszre marad. — Nem gondolok arra, hogy a képviselőház tanácskozási idejét valamely formában megszorítsam. Az ország és a kormány érdekében van, hogy a vitának a házszabályok keretén belül szabad folyást hagyjunk és bizonyossággal előrelátható, hogy a nemzeti munkapárt a vitából kiveszi az őt megillető részt. Eszerint a vita tartamát illetően prognózist állítani nem lehet. Én csak azt a kívánságomat, reményemet és bizonyos határok között azt a meggyőződésemet fejezhetem ki, hogy a vita belátható időn belül, még a nyár folyamán véget ér. —Aparlamentőszi ülésszaka arra való, hogy elintézze azt, amit a nyárig letárgyalni nem lehetett. Őszszel mindenesetre megkezdődnek a költségvetési gondok és a tervbe vett delegációs tárgyalások is a tanácskozás természetes megszakításával járnak. Nagyon valószínű ezért, hogy a hadseregreformra vonatkozó törvényjavaslatok egész komplekszumának elintézése bele fog nyúlni a jövő év első hónapjaiba. Ez annál valószínűbb, mert az 1912. esztendőre határozottan tervbe van véve egy második delegációs ülésszak is, mert végül rendet akarunk csinálni s 1912 tavaszán elakarjuk intézni az 1913. évre szóló közös költségvetést, hogy végül egyszer normális viszonyok közé jussunk, saját költségvetésünket őszszel tárgyalhassuk és elintézhessük s igy a költségvetési törvény hatályát összhangba hozzuk a költségvetési évvel. — Ennek a tervnek, amelynek tendenciája világos s amelynek megvalósítása sok kellemetlenséget elháríthat, a végrehajtása mindenesetre azt a nem épen vigasztaló kilátást tárja a kormány elé, hogy még az 1912. év tavaszán sem lesz módjában a parlamentet a nagy reform-kérdésekkel foglalkoztatnia. De ez egyáltalán nem zárja ki, hogy a kormány ne törekedjék ezen az időn belül is, bár csekélyebb fontosságú, de mégis jelentős reform- és szervező rendelkezések elintézésére. Sokat emlegetett optimizmuson tehát nem terjed odáig, hogy a nagy reformmunkákat, köztük a választási reformot is, már legközelebbre kilátásba helyezze. Az utóbbit késlelteti az is, hogy meg akarjuk várni és földolgozni a most végzett népszámlálás adatait. A fontos, de nem alapvető szervezeti reformok alatt, amelyek előbb intézendők el, értem például a< rendőrség szabályoA jövő színházi év. — Keressük Aimássy Endre programját. — (I.) Nincs a világon olyan bőkezű ember, mint a függetlenségi párti politikus, vagy a vidéki színházigazgató, ha programbeszédet tart. Az egyik Árpád vezér valamelyik egyenes leszármazottját választatja meg királynak, persze, ha őt előbb képviselőnek megválasztják, a másik pedig olyan elsőrangú társulatot szervez, hogy Shakespearet visszahívja diszlettologatónak, Molieret hősszerelmesnek, Duse Eleonórát segédszinésznőnek. Minthogy pedig az ilyen programnak valóvá válthatásához a dolgok természeténél fogva sok kétség fór, bizonyos, hogy az Ígéreteket nemcsak a politikában, de a színművészet liiis berkeibeh is a kellő értékükre kell leszállítani. Az egyik szegedi újság húsvéti számában Aimássy Endrével folytatott beszélgetés alapján megírja, hogy mik a tervei az uj színigazgatónak az idei színházi év hátralevő részét ós a jövő színházi évet illetőleg. Minthogy mi a nyomtatott betű szentségét mindig hozzáfórhetetlennek tartottuk, akkor is, ha a nyomdafesték alá nem a mi kéziratunk adódott, laptársunk közlését hitelesnek ós azokat, amiket abban Aimássy Endre mond, olyanoknak tekintjük, amik a jövő színházi óv munkásságának kereteit kitölteni fogják. Szóval program ez, majdnem programbeszód, amelyet teljes bizalommal fogadni akkor se muszáj, ha az ember nem égette mógmegaz ujját az ilyenfajta tüzekkel. A mi gyomrunkat azonban megrontották már jó néhányszor a különféle programok, még a nagyon gazdagok és színesek is, nagyon félünk tehát az olyanoktól, amelyeket kókuszzsirban főztek. Már pedig az a program, amelyet Aimássy Endre a nyilvánosság asztalára tálal, nagyon szegényes, sovány ós Íztelen, mint a szálas, öreg hus. Ha ebből leszámítjuk azt, amit minden színigazgatói programból le kell számítani, akkor igazán olyan csontváz sem marad, amit némi kópzelőtehetséggel egy tüdővósztől lesoványitott ember gyönge izomzatába tudunk illeszteni. Amit az idei színházi szezon hatralevo részéről mond az igazgató, azzal igazán kár részletesebben foglalkozni. Az idei szezón mérleget mi már fölállítottuk, annak eddig elfoglalt egyensúlyát az ő javára meg nem bolygatja a következő hónap programjának krőzusi gazdagsága sem. De hiszen ki annyira naiv hogy az idei suta ev utan egy hónapra szóló programot várjon attól az igazgatótól aki nem adott ós főkép nem csinált programot az egész évre. Mert csak a színház repertoárjának elkészítése nem nevezhető programnak, amint hogy ahoz sem kell különösebb színészi vagy színigazgatói rátermettség, hogy valaki a naptárt, a színház szabályrendeletet, vagy egyéb írásos vagy nyomtatott aktákat a kezébe vegyen és azokról megállapítsa, hogy május 21-áni lesz ebben az évben az utolsó előadas Szegeden, hogy a gyulai nyári szezón juhus 1-ig tart, hogy azután augusztus 28-ig van a szent, a nagy, mindenek fölött kedves ós édes pihenés, hogy szeptember 2-án kezdődik a jövő színházi szezón (ez már a jövő színházi év programja), hogy lesz még öt premier, két jótékonycélu előadás. E sorok irója nagyon jól tudja, hogy 1867-ben volt a kiegyezés, 1849-ben a függetlenségi harc, 1722—23-ban jött létre a pragmatika sanciő és 1222-ben az arany bulla, még sem áll elő azzal az igénynyel, hogy törtónettudósnak fogadják el ós ennek alapján megtisztelje önmagát a Magyar Tudományos Akadémia azzal, hogy tagjai sorába válassza. Ami pedig a jövő színházi óv programját illeti: hát az, ha gyerek lenne, szegénységi bizonyitványnyal járhatná végig összes iskoláit. Sajnos, nem gyerek, hanem program ós igy az ember azzal sem vigasztalódhatik valami túlságosan, hogy majd megjavul. Szépen javul meg. És ha megjavul? Ismerjük már a gazdag programokat. Hát nem ismerjük? Augusztus 18-án akar összejönni az uj társulat és szeptember 2-án akarja vele megkezdeni az előadásokat az uj igazgató. Jó, jó, dehát szeptember 2-tól kezdve minden nap játszani kellene. Egy társulatnak, amelynek tagjai négy nappal előbb jöttek össze az ország legkülönbözőbb részeiből. Kár, hogy a programnak ez a része nem oktat ki afelől, hogy miként lehet a szegedi színházat a vidék legelső színházává tenni, ugy, hogy kót-liárom próbára adunk elő darabokat, aminek föltétlen következményének kell lenni, hogy az ilyen előadásokba az összjáték még szundikálni sem jár. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem előzetes kritikája a jövő évi társulatnak. Semmi más nem kell az ilyen kételyek támadásához, mint az, hogy az ember ismerje az igazgató ur jövő évi programját, az igazi színjátszás