Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-01 / 75. szám

1911 április 2 DELMAGYARORSZAG 3 A képviselőház ülése. — Vita a belügyi költségvetésről. — (Saját tudósítónktól.) A belügyi vitát folytatták ma a képviselőházban. Hammersberg László a közigazgatás reformjáról, Szterényi József a városi tisztviselők helyzetéről és a szászokról. Horváth Mihály pedig a községi és körorvosok ügyeiről beszélt. Az ülés végén fölszólalt Tisza István gróf is, aki a vármegyei tisztviselők státusrendezése, illetőleg fizetésjavitása érdekében szólott. Negyed tizenegykor nyitotta meg az ülést Berzeviczy Albert elnök. Napirend előtt Vio Antal fiumei képviselő S'óvá tette Batthyány Tivadar gróf tegnapi állítását, amely szerint ő, Vio, horvátpárli. Kötelességemnek tartom kijelenteni, — úgymond — hogy Batthyány Tivadar grófot félrevezették, mert ha igaz volna, amit állit, nem fogadhattam volna el a fiumei mandátumot. Reám a horvátok nem szavaztak, amiből az következik, bogy csak a hazafias olaszsAg és a magyarság bizalmával jutottam a parlamentbe. A fiumei hazafias olaszságot illetőleg az a nézetem, hogy Beák, Andrássy és maga a kormány is Fiume belső kormányzatát 1870-ben a hazafias olaszig kezébe tette le, amit a hazafias olaszság meg is érdemelt. Mindenkor hü volt a magyar állameszméhez és a zágrábi országgyűlés meghívásának eleget sohase tett. Ami a fiumei helyi pártdifferenciákat illeti, ezekre nézve csak azt kívánom hangsúlyozni, bogy épen most fáradozunk azon, hogy a hazafias olasz ős magyar lakosságot egy párt keretében egyesítsük. Egyébiránt nagy örömmel vettem tudomásul, hogy Apponyi gróf tisztelt képviselő ur beszédéro a tisztelt Ház egyértelműen kifejezto rokonszenvét a fiumei olaszság mellett és igy biztos vagyok benne, hogy ez a szimpátia megfelolő tettekbon is kifejezésre fog jutni mielőbb, talán azzal, hogy a törvényhozás elő fogja segíteni egy régi óhajnak, az olasz nyelvű középiskolának a létesítését. Soron van a belügyminisztérium központi igazgatásának költségvetése. (Ssterényi az állami tisztviselőkről.) Hammersberg László: A közegészségügyi politika intenzivebbé tótelét sürgette. Fölszólalása után Sztercnyi József a városok állami segélyéről, a városi tisztviselők fizetésrendezéséről ós a szász községek helyzetétől a magyar közigazgatásban, beszélt. Előbb azonban kijelentette, hogy fölszólalása nem folyománya a komáromi városi tisztviselők ismert köriratának a városok állami segélyének elmaradása ügyében. Fölolvasta a köriratot, amelyet a Ház fölháborodással hallgatott végig. Polónyi Gósía: Szivák Imre választói! (Zaj.) Fölkiáltások a jobboldalon: Szép kis anarchia! Szterényi József: Egy ilyen inzultust a Haz csak visszautasíthat és ugy gondolja, hogy a városi képviselők érzelmeinek ad kifejezést, ha ezt kijelenti. (Általános helyeslés.) A magyar állami tisztviselők helótái a varost tisztviselők, akiken segíteni kell, de mas módón, mint ezt a komáromi tisztviselők akarnak a parlamentre oktrojálni. , Szólt ezután a városok anyagi helyzetéről, vagy legalább is további romlásuk megakadályozásáról. . Rátért a vármegyei tisztviselők státusrendezésére. A közigazgatási tisztviselők sokkal nehezebben jutnak eiőre, mint az államiak bar ezeknél is nagyon megnehezítette a haladast a sok fizetésnélküli tisztviselő, a kiken egyetlen kormány sem tudott segiteni. . Tisza István gróf: Dehogy nem! Mind ki ken söpörni őket! Sztei ényi József: Figyelmébe ajánlja a miniszterelnöknek a vármegyei tisztviselők statusrendezési kérelmét, majd a szászok helyzetet ismertette. A szászok hivei a uemzeti politiKadak, mert megvannak győződve, hogy csak igy tarthatják fönn magukat. Külön erdekük egy Van: az, hogy nyelvükhöz ragaszkodnak a költségvetést elfogadja. Az elnök eztán tiz percre felfüggesztette az ülést. (A közegészségügyi kérdések.) Horváth Mihály közegészségügyi kérd^ekról beszól és sürgeti a körorvosokról szóló törvény teljes végrehajtását. A magyar nemzet nagy kötolességot ró le az orvosok iránt, ha nyűg dijintózményüket a törvénynek megWelöen Megalkotja. Határozati javaslatot ad be arra, hogy az 1912-iki költségvetéssel együtt terjoszsze elő a kormány az orvosok nyugdíjintézetének tervezetét is és a költségvetésbe állítsa be a megfelelő összeget. (Tisza István beszéde.) Tisza István gróf vármegyei tisztviselők státusrendezése ügyében szólal föl; a rendezés mellett elégnek tartja azt az egy érvet, hogy a városi rendőrkapitányok jobb helyzetben vannak, mint a főszolgabirák. A megyei tisztviselők férfiasabb ós méltóságteljesebb magatartást tanúsítottak ez ügyben, mint általában a tisztviselők nagy zöme. A megyei tisztviselők által kidolgozott tervezet pénzügyi tekintetben elfogadható volna, de nem fogadható el azért, mert az egész ország összes megyei tisztviselőit egy státusba loglalja össze. Ennek az volna az eredménye, amit ma udvariasan automatikus előléptetésnek, régente pedig kevésbé udvariasan eselsleiter-nek (szamárlétrának) neveztek. Biztosítani kell az érdemnek a honorálását, amit választás utján lehet elérni, nem pedig automatikus előléptetéssel. A státus-rendezést tehát vármegyénkint kell végrehajtani. A városok anyagi helyzeténok javítását szintén óhajtja Tisza, de tiltakozik az ellen, hogy a városok, a megyék ós a közsógok érdekeit egymással szembeállítsák. Az ülés félháromkor ért véget. A megkárosított román kormány. — Csalás tizenöt esztendeig. — (Saját tudósítónktól.) Több aradi lókereskedő a napokban torjedelmes följelentést küldött Bukarestbe, Radulescu román főállatorvos, a katonai lósorozó bizottság elnöke és Ardeleanu Mihály dúsgazdag temesvári Iószállitó ellen. A följelentés szerint a két ember tizenöt esztendőn keresztül csalta a román hadügyi kormányt azzal, hogy a Románia részére Magyarországon sorozott lóanyag kiválogatásában összejátszottak. Évenkint többször átjön Magyarországra a román lósorozó bizottság, hogy a délvidéki megyékből az évi négyezer darab lószüksógletet fedezze. Ezt a nagy mennyiséget csaknem egyedül Ardeleanu szállitja, aki most egyike a délvidék leggazdagabb lókereskedőinek, holott évekkel ezelőtt egész szegény ember volt. Vagyonát ugy szerezte, hogy összejátszott Radulescuval ós nemcsak a román kormányt károsította meg, hanem tönkretett egész sereg lókereskedőt. Módszere abból állott, hogy Radulescu csak azokat a lovakat fogadta el megfelelőknek, amelyeket Ardeleanu jónak talált. A lóvizsgálatnál bizonyos megállapított jel szerint a lókereskedő ostorával int a fóállatorvosnak, aki ebből már megérti, hogy melyik lovat kell besorozni és melyiket kidobni. Az el nem fogadott lovakat azután Ardeleanu a sorozás után olcsón megvásárolja, a legközelebbi sorozó városba hajtja és ott mint a sajátjait — ós természetesen már alkalmasokat — drága pénzen eladja a román bizottságnak. Ez történt legutóbb Aradon is, ahol Katona György lókereskedő husz darab lovat hajtott fol, melyeket Radulescu főorvos Ardeleanu mesterkedése folytán rossznak talált. Sorozás utan Ardeleanu olcsón megvette a lovakat Katonatol es gyorsan áthajtotta Temesvárrá, ahol masnap volt a lósorozás. Temesvárott mar jok lettek azok a lovak, amelyek Aradon nem kellettek a főállatorvosnak: Ardeleanutól valamennyit drágán megvette mint elsőminosegu arut, holott a lovak Aradtól Temesvárig tobb mint ötven kilométer utat tettek meg. Ez természetesen sok kiskereskedő romlását okozta, mert ezek nincsenek berendezve arra, hogy hosszú ideig tartsák lovaikat es azokat esetleg vásárról-vásárra szállítsak. De elkövetett még más visszaéléseket is a hirtelen meggazdagodott lókereskedő Egyik volt istállómester, Zsivi Steva elmondotta, hogy Ardeleanu a sorozásra kerülő kitűnő lovak mindegyike mellett e^v a jó lóhoz teljesen hasonló rosz állatot is tartott az istállóban. Amikor a jó állatot besorozták, az ista lomesterekkel kicseréltette őket hasonló szinü _ de roszm.noA - A sorozó-bizottsag csak akkor ffr íín silánv árut kapott, mikor visszatér^Románíába Persze azzal védekeztek, hogy tért Romaniana. r rontotta le az állatokat°^zeket aztán potom úron el kellett árverezni ugy hogy a román kormány sok ezer kTonSkárVsodolt az évek folyamán. Zászlósok fizetésrendezése. — Zsold helyeit száz korona gázsi. — (Saját tudósítónktól.) Április elsejével jelentős változás történik a hadseregben. Ez a változás annak a sorozatos újításnak egyik jelensége, amelyek az utóbbi időben a hadseregben történtek és amelyek mindegyikén észre lehetett venni, hogy a hadsereg sorsát intézők nem zárkóznak el a modern áramlatok elől. Ezúttal a zászlósok helyzetén történik javítás, nagyon is jelentős és lényeges. Eddig a zászlósok olyan átmenetet képeztek a legénységtől a tisztikarba. Nem olyan nagyon régen még ők is hátizsákkal tartoztak kivonulni és hivatalosan nem járt nekik az „nr" megszólítás. Nem fizetést, hanem zsoldot kaptak a monarchia zászlósai, ami nagyon kevés volt: hetven fillér egy napra. Ezenkívül még havi ötven korona zsoldkiegészités járt részükre, az egész járandóságuk tehát havonkint hetvenegy koronát tett ki. Ebből az összegből bizony nagyon nehéz megélni, j különösen a katonatisztnek, aki köteles társasági életet folytatni. Az utóbbi hónapokban lassan-lassan mind közelebb jutottak a zászlósok a tisztekhez. Azokat a megkülönböztetéseket, amelyek a zászlósnak a legénységhez való tartozását látszottak jelenteni, megszűntek. Először legfelsőbb parancs jelent meg arról, hogy a zászlós is „ur" hivatalosan, a napiparancsokban ettől az időtől kezdve a zászlósokat „zászlós wr"-nak nevezték, később fölmentették a zászlósokat a hátizsáknak kivonulás alatt való viselése alól is, most pedig megszűntek a zászlósok zsoldosok lenni és április elsejétől kezdve rendes havi fizetéses katonatisztek, úgynevezett gázsisták, az egész monarchia területén. A változás abból áll, hogy ezentúl a zászlós száz korona havi fizetést kap. Eltekintve attól, hogy az ujitás lényegesen javította a zászlósok helyzetét, mert hiszen a különbség évenkint mintegy háromszázötven korona, az egyéb szempontból is nagy jelentőséggel bir. Ugyanis ezzel az intézkedéssel a zászlós teljesen tiszt lett, — mert hiszen a katonaságnál csak tisztnek jár ki rendes havi fizetés. Szó sincs róla, száz korona sem valami nagy fizetés, megélni abból is csak nehezen lehet, azonban ezért az újításért is a hadvezetőséget mégis dicséret és elismerés illeti. Néhány esztendővel ezelőtt harminc-negyven korona volt egy zászlós — akkor még kadét — fizetése, az emelkedés tehát gyors és rohamos és az ilyen lényeges változtatások, amelyek — ismételjük — az utóbbi időben gyorsan követik egymást, azt igazolják, hogy a hadvezetőségben megszűnt a régi maradi rendszer. Ez az ujitás váratlanul érte a zászlósokat, akik sejtették ugyan már a tervet, Hazai Samu honvédelmi miniszter nyilatkozata után, de nem tudták, hogy mikor lép a változás életbe. Szegeden a negyvenhatosoknál, a honvédségnél és a többi csapatnemnél pénteken került nyilvánosságra a reform és persze nagy örömet keltett a zászlósok között. Franciaország aktivitása. Párisból jelentik: A kereskedelmi kamara bankettjén Gruppi külügyminiszter beszédet mondott, amelyben szükségesnek mondotta a törekvések megket-