Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-16 / 88. szám

11 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 április 14 1911 szenvedni, egyszer és mindenkorra meg fognak szűnni. — Szabad a katonai perrendtartás sorsa iránt érdeklődnöm ? — Részemről már nincsenek differenciák, mert én ebben a dologban mar kimondtam az utolsó szót . . . Ezeket mondotta az igazságiigyminiszter. Látnivaló, hogy egész bokorra vaió munkát készit elő az országgyűlés számára. Horvát vendégek az olasz jubileumon. Zágrábból jelentik: Nathan római polgármester szives hangú levelet intézett Holiac zágrábi polgármesterhez s meghívta őt a városi tanács­csal együtt Rómába. A meghívást Zágráb pol­gármestere elfogadta. Hazaáruló ekszhadnagy. — Olasz kémkedés Póla titkaiért. — (Saját tudósüónktól). Szenzációs leleplezés történt Bécsben. Április negyedikén délben a bécsi Wiedener Hauptstrasse egy szám alatt letartóztatták Olaszország kémjót, olyan titokzatosan, hogy még a detektívek sem tudták, kit kötöznek össze és kit hurcolnak egy sárga automobil sarkában, gúzsba kötve a törvényszék börtönébe. A hazaáruló neve: Szimonides Ödön volt honvédhadnagy. Az elvetemült ember mindössze huszon­kilenc éves. Bűne: hasaárulás. Büntetése: életfogytig tartó fegyház. A mult év junius tizenötödikétói áll az olasz kormány zsoldjá­ban. Pirulnunk kell, hogy ilyen aljas bórenc­munkára magyar ember vállalkozott. Szimo­nides Ödön tőrbecsalására minden törvényes ós törvénytelen hatalmát mozgósította a bécsi külügyminisztérium. Budapesti ós bécsi de­tektívek, katonai hatóságok, a bécsi császári postahivatal foglalkozott a volt honvédtiszt kézrekeritésóvel. De ez csak a véletlen sze­rencse, egy derék magyar fiu áldozatkész­sége révén sikerült. A monarchia egész jö­vőjére kiható titkok elárulásáról és a haza­áruló tiszt elfogatására irányuló minden intézkedésről tudott a belügyminisztérium vezetősége is. (A hazaáruló.) A hazaárulásnak ez a története: Albericei Albrico őrnagy összeköttetésbe lé­pett a büntetett előéletű honvédfőhadnagygyal. Szimonides Milanóba utazott, ahol a pályaudva­ron már egy civilbe öltözött olasz katonatiszt várta, aki Signor Billy Brown vezérkari őrnagy név alatt mutatkozott be neki. Itt megkapta az utasításokat, rengeteg pénzt, sok jjezer lirát utalványoztak ki számára, mert katonai szak­tudása ós pólai helyismeretei rögtön megnyer­ték számára az olasz hadügyminisztérium kém­kedési osztályának bizalmát. Szimonides Milá­nóból néhány napra Brioniba utazott, innen Rómába, majd miután szolgálataiért ujabb pénzösszeget kapott, a francia és olasz határon St. Hai sur Meer nevü városkában telepedett le. Itt a Hotel Belevue Róstorant Bertorioban ütötte föl tanyáját. Néhány nap múlva már át­rándult a félórányira fekvő Monté-Carló-ba és a még közelebbi nizzai játékbarlangba. A ka­szinóban különböző álnevek alatt szerepelt. Az olasz kémkedési hivatal Hészy Károly Viktor­nak címezte titkos megbízásait. Ezt a nevet használta az elzüllött ember leggyakrabban. December végére az utolsó fillérig eljátszotta a vagyonát. Az olasz aranyak mind a monte­carloi játékbankba gurultak vissza. Hogy to­vább is játszhassék, a nókre veti magát. A Ho­tel Europe egyik komornájától ezerháromszáz' egy idősebb angol hölgytől kétezer, egy ma­gyar kokottól ötezer frankot csalt ki. Ezzel a pénzzel sem boldogult. Ebben az időpontban ismerkedett meg azzal a magyar fiatalemberrel, aki megakadályozta a legszörnyűbb bűntett el­követését. Szimonides beavatta ezt a férfit a titkaiba, az egész levelezésébe. És akkor derült ki a megdöbbentő valóság: a volt honvédtiszt már több lényeges és fontos titkot, több fotográ­fiát és tervrajzot adott el az olasz hadügy­minisztériumnak, amelyek mind a polai erődít­mények külső vonalára vonatkoznak. (A Htok.) Január végén Szimonides Monte-Carlóba ekszpressz levelet kapott Milánóból. A leve­let a már emiitett Signor Billy Brown irta. Ez az angol hangzású név, az olasz kém­kedési osztály egyik bizalmi emberének az álneve. Ebben a levélben szenzációs-adatok vannak. Móg pedig: Signor Billy Brown igen nagy elismerés­sel szólt Hészy Károly Viktor eddigi érde­meiről és épen ezért fordulnak most is hozzá, mert a megbeszélt ós mindkét részről letárgyalt terv kivitele e pillanatban aktuális. Az olasz vezérkarnak, — mondja a levél,— a később feltüntetendő és már részben Hészy (Szimonides) ur által szolgáltatott adatokon kivül sürgősen a következőkre van szüksége: Póla osztrák-magyar hadikikötőre vonat­kozólag. 1. Mennyi a hadi kikötő, hadi ssénkésslete? Milyen mennyiségben és hol vannak berak­tározva? A rá vonatkozó térrajz föltétlenül szükséges. 2. A hadi kikötő vízrajzi térképe, amelyen a vízmélységek pontosan feltüntessenek. 3. A hadikikötő organizációja, raktárai) azok elhelyezése és készültsége. 4. Lehetőleg, bármilyen pénzáldozat árán azoknak a térvrajzoknak a megszerzése, ame­lyek olyan pontokat tüntetnek föl, ahol aknák vannak lerakva. Szimonides elmondta bizalmasának, hogy már több igen fontos katonai titkot juttatott el részben Alberico Alberico bécsi katonai attasé utján, részben az olasz kémkedési hi­vatal megbízottjának. A magyar fiu megdöb­benve hallgatta és látta Szimonides akna­munkáját. Valami ürügygyei bucsut vett a kémtől, Nizzába utazott és jelentkezett az ottani osztrák-magyar főkonzulátus katonaiat­taséjánál.Föltárta eXótto a helyzetet, mire az atfasó — Piwohnka huszárkapitány — rög­tön jelentést tett a közös hadügyminiszté­riumnak. (A leleplezés.) ­Ez a honfitársunk, akinek a nevét egyelőre elhallgatjuk, becsületes lelke sugallatát kö­vette, elhatározta, hogy ideig-óráig, színleg cinkosa lesz a hazaárulásnak. Piwohnka utasítására Bécsbe utazott. Alig pihent meg a császárvárosban, rögtön jelentke­zett Urbánszky vezérkari ezredesnél a bécsi Evidenz-büró főnökénél. Ez a különös hivatal a közös hadügyminisztérium negyedik emeletén van. Csak engedélylyel lehet ide följutni. Az a öladata, hogy kémjei által a barátságos és ba­rátságtalan hatalmak készülődéseit figyelemmel kisérje. Urbánszky ezredes visszafojtott lélegzettel hallgatta a fiatalembert. Láthatólag megdöb. bentette a szenzációs leleplezés. Azzal küldte el a derék fiút, hogy ne mozduljon ^ ki a laká­sából addig, amig nem hivatják. Ő jelentést tett hötzendorfi Conrád vezérkari főnöknek A kémkedési ügyet Urmánczky Milán száza, dósnak osztották ki. Kitűnő magyar barátunk pedig azt a megbízást kapta, hogy az eksz­honvédhadnagyot egy pillanatra se téveszsze szem elől. A közös hadügyminisztériumban Szevesztrényi Lajos néven könyvelték el az üldözés kész­kiadásait ós azokat az adatokat, amelyeket a mozgósított bécsi detektivtestület a páratlanul érdekes ügy körül kinyomozott. A bécsi rendőrigazgatóságnál is följegyezték, hogy Szevesztrényi Lajos a magyar fiúnak hivatalosan engedélyezett álneve. E pillanattól fogva Hészy Károly Viktor montecarléi magánzó minden lépését figyelemmel kisérték, a magyar fiu lefotografálta őt magát, a látogatóit, nyomon követték azokat, akikkel érintkeztek, egész vagyont emésztett föl ez a fantasztikus hajsza. Letartóztatni azonban idegen területen nem lehetett. Haza kellett csalni. A bécsi külügyminisztérium nemcsak Szimo­nides-Hészy Károly, Viktor, Ödön viselt dol­gaira volt kiváncsi, érthető, hogy a római kül­ügyi hivatal kémkedési osztályának a levelezése is érdekelte. Igy szorult a hurok a hazaáruló nyaka körül. Március végén Szimonides fölszólitotta Sze­vesztrényi Lajost, hogy induljanak immár Po­lába és Brioni szigetére s folytassák együtt a megkezdett hóhérmunkát. Szevesztrényi ebben az időben Budapest közelében, a testvérbáty­jánál volt, aki maga is katonatiszt. Szevesz­trényi a bécsi hadügyminisztérium utasítá­sára Budapestre hivta az árulót. Szimonides sokáig vonakodott, nem akart beugrani, de annyira bizott barátjában, hogy végül bele­egyezett. Április elsején érkeztek Budapestre és április negyedikén délben féltizenkét óra­kor már a bécsi törvényszék börtönének a foglya volt. Budapesten is letartóztathatták volna, de mégis célszerűbbnek találták Bécsig követni) mert igy kevesebb feltűnést keltett a dolog s a leleplezés rögtön nem is pattanhatott ki. Csak most. (Az áruló életrajza.) Szimonides Ödön most huszonkilenc eszten­dős, egy esztendeje még, aktiv, nagyreményű tagja volt hadseregünknek. Viharvert múltja van. Brassóban született, szász eredetű családbél X való, az apja az államvasutaknál szolgált. A fiu kitüntetéssel végezte a Ludovica Akadémiát, majd hosszú időn át a magyar királyi honvédség kötelékéhez tartozott. Lebilincselő modorával széleskörű műveltségével és katonai szaktudá­sával azokban az ezredekben, ahol szolgála­tot teljesített, valósággal ünnepelték. Siker, rel végezte a hadiiskola előkészítő tanfolya­mát, a magyar királyi honvéd felsőbb tiszti iskolát, volt parancsőrtiszt, ezredsegédtiszt, sőt az utásztiszti tanfolyamon is kitüntetéssel ké­pesítették. Ebben az időben ismerkedett meg egy kokottal, aki egyik pesti éjszakai mulatóhelyen táncolt. És hajnalig tartó pezsgőzések kezdődtek. Szimonides végzetesen beleszeretett a leányba, adósságokat csinált, amig egészen elvesztette lába alól a talajt. Mértéktelenül költekezett. Áthelyez­ték Raguzába. A nő ide is követte. Szimonides ekkor már nem tudott tisztességes utón pénzt előteremteni. Harmincnégyezer korona értékben váltókat hamisított tiszttársai nevére, ezeket leszámítolta egy Miletics nevü dalmát katona­uzsorásnál és a szeretőjével Londonba szökött. Négy hót alatt elszórták a pénzt. Hazajött, egy ideig egyenruhában szélhámoskodott Szé­kesfehérvárott, aztán letartóztatták. Lefokozták ós tizenkilenc hónapi börtönbüntetésre Ítélték. A mult év juniusában szabadult ki. Wekerle nem nyilatkozik. Zágrábból je­lentik: Az ellenzéki sajtó ádáz dühhel támadja Tomasich bánt, hogy eljátszotta azokat az en­gedményeket, amelyeket a Wekerle-kabinet pontokba foglalva kötelezőleg vállalt Horvát­ország irányában, mikor kótségbevonta, sőt egyenesen tagadta, hogy léteznék olyan jegy­zőkönyv, amely a szerb-horvát koalíció és az előbbi kormány között létrejött pontozatokat tartalmazná. A Novosli budapesti tudósítója ma fölkereste Wekerle Sándor volt miniszterelnököt és kérdést tett hozzá, hogy autentikusak-e a kérdéses pontozatokról szóló közlemények és van-e irásos jegyzőkönyv a horvát engedmé­nyekről? Wekerle igy válaszolt a hírlapírónak: — Nem foglalkozom politikával. Bár­mennyire sajnálom is, a pontozatok dolgá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom