Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-16 / 88. szám

12 DELMAGYARORSZAG I 1911 április 16 ban sem fölvilágosítást nem adhatok, sem egyáltalán nem vagyok hajlandó erről nyilatkozni. A volt miniszterelnöknek e szava itteni ellenzéki körökben megütközést keltenek s általában ugy magyarázzák, hogy Wekerle nem tagadhatja le a megígért koncessziókat, tehát kitért a kérdés elől, mivel nem akar kellemetlenségeket szerezni a jelenlegi kormánynak. De mi köze az egészhez, Wekerléhez s a koalíciós Ígéretekhez a mai kormánynak?! jVIme de Sévigné levelei, ii. Ezután kárpótlást talál gyermekei fejlődésében. Leányát Franciaország legszebb leányának nevezik; csakhamar bemutatják az udvarnál s az udvari ünnepélyek egyik ékessége lesz. Udvarlói azt mondják „lángra fogja lobbantani egész Franciaországot". Költők éneklik meg szépségét kezdve La Fantainetól. Mindennek dacára huszadik éve még pártában találja. Ekkor jelentkezik Grignan gróf kérőül — és Sévignéné szívesen adja beleegyezését, mert a gróf jó párti a világ Ítélete szerint. Sevignénó megjegyzi „oly balgák vagyunk, hogy mintegy ezt tekintjük zsinórmértékül". Grignan grófnak el kell hagynia Parist, mivel Provence kormányzójává nevezik ki és neje'is csakhamar követi. Ez a körülmény — forrón szeretett leányától való elszakadás hozta létre a világirodalom legbájosabb levélsorozatát. Huszonhat éven át szakadatlanul irt levelet levélre, hol Párisból, hol brotagni birtokáról, (miközben ráért másokat is fölkeresni). Mintha csak csevegne leányával közelében ülve, oly közvetlenek a levelei. Egyik kortársa mondja róluk: Az ön levelei nagy hirre vergődtek mindenfelé. Bizonyos, hogy oly gyönyörteljesek, mint önmaga. E levelek, mint egy érdekes napló ugy állítják elénk a kor eseményeit. E ragyogó, hü tükörben egy egész század élete tárul elénk, amint egy rendkívül müveit, kellemes és mólyen érző nagyúri hölgy szemei látták azt. XIV. Lajos udvara, az előkelő világ, Páris és a vidék, a szereplő egyének vonulnak el előttünk a legélénkebb szinokkel festve, bájos közvetlenségben. Természetesen ez a világ csak a kiválasztottak, az előkelők világa, kik maguknak — és magukban élnek. Erről a világról mondja Sévignéné az azóta szállóigévé lott szavait: Ott volt egész Franciaország vagy — Nincs már senki Párisban. Elvonulnak szemünk előtt La Rochefoucduld, La Fagette, a jó Retz bibornok, kinek végeigyöngülését látja, a kegyvesztett Fouquet, ki mellett mint jó barátnő hűségesen kitart ragaszkodásával. Condá herceg főszakácsa Voetel, amint öngyilkossá lesz, midőn a herceg a kiráylt és az udvart vendégül látja Chantillyben s elfogy a sültnek való hal, a megrendelt tengeri hal pedig nem érkezik meg. A szerencsétlen szakács emiatt a kardjába dől. Látjuk Entlier előadását Saint-Cyrben, hol Mme de Maintenon és főleg XIV. Lajos kitünteti írónőnket. Értesülésünk Forenne haláláról és tanúi leszünk a fényes, pompás gyászszertartásoknak. Majd vidéki életéről beszél, kertjéről, ültetvényeiről, fáiról, virágairól — főleg ez utóbbiakról — sok szeretettel. És könyveiről, melyekkel magányát benópesitó. Bármiről irjon azonban Sévignéné, a legkellemesebb csevegő Franciaországban. Pompásan beszéli el történetkéit, melyek némelyike moliere jelenet-töredéknek látszik, a hallottakat s látottakat drámai elevenséggel önti formába. Sévignéné leveleiben semmi sem olyan bájos, mint aki irta. Egyéniségének varázaával köt le, mely végtelenül rokonszenves és szeretetremóltóan nőies. Csupa szivjóság, tiszta lelkével senkit be nem feketít, inkább optimista módon itól ; gyöngéd jóbarát, ki a balsorstól sújtottak szenvedéseiben mólyen részt vesz. (Folytatjuk.) NAPI HÍREK Husuétí számunk. Gazdag tartalommal, ötvenkét oldal terjedelemben jelon meg a Délmagyarország húsvéti száma, amely minden bizonynyal országos érdeklődós középpontja lesz. Egyrészt, mert hatvanadik születésnapja alkalmából a Délmagyarország-on át ünneplik Szeged közéletének kiválóságai Lázár György dr, polgármestert, másrészt, mert Else Jerusalem egyik hatalmas munkájából külön mellékleten részletet közlünk. A főlap huszonnyolc oldalas. Csupa aktuális cikkek, riportok következnek. Legelső sorban emiitjük Szeged ünnepli a hatvan éves polgármestert cimü cikkünket. Szöged vezető tagjai közül sokan adnak jellemző sorokat Lázár György dr polgármesterről, aki most lett hatvan éves. A főlaptárcarovatában hozzuk Juhász Gyulának, a szegedi poétának egyik uj, gyö" nyörü költeményét és D'Annunzió-nak, a leg" aktuálisabb, világszerte ismert olasz irónak szenzációs regényéből, a „Talán igen, talán nem" cimüből, egyik részletet. Ez a regény, vagy részlete eddig magyar nyelven nem jelent meg. Hosszabb cikkbon ismertetjük mindazokat a terveket, amelyeket óriási áldozatkészséggel megvalósít Szeged, a jövője érdekében. A régi Szegedből is idézünk érdekes sorokat, TJjlaki Antal szerkesztő, kitűnő nevű iró tollából. Több cikken kivül politikai, szinházi, közgazdasági érdekességek következnek még a főlapon. A család főbb közleményei: Ellen Key: Bábukról és kisleányokról. Kőhegyi Lajos dr: Moszkva. Ady Endre: Betűk ünnepe. (Vers.) Falciono Kálmán: A váza. (Vers.) Antal Sándor: Jancsi lepényt főz. (Fordítás.) Heltai Jenő: Ima. (Vers.) R. R.: A csipke történetéről. (Forditás). A Délmagyarország előfizetőinek — azt hisszük — kellemes meglepetésül szolgál az a melléklet, amely szenzációs irodalmi esemény is. Else Jerusalem-nek magyar nyelven ismeretlen müvét, Vénusz a kereszten cimüt értjük. A szegedi származású írónő tudvalevőleg olyan sikert ért el a Szent Scarabáus cimü regényével, amire az utóbbi időben nem akadt példa. Az eddig ismeretlen iróasszony hirtelen világszerte ismert nevet szerzett, vitatkozások, tanulmányok serego támadt a munka nyomán. A németül megirt Vénusz a kereszten cimü művét pedig alig ismerték néhányan, inkább a hozzátartozói. Ez a munka három hosszabb novellából áll, mintegy tanulmány a Szent Scarabaus előtt, telve erotikával, szinek pazar skáláival ós olyan őszinte vallomásokkal, amilyenre példa az irodalomban, még férfi irók között is alig akad. A Délmagyarország vállalata könyvsorozatos kiadását ezzel a szonzációs könyvvel kezdi meg, a munka húsvét után jelenik meg, de lapunk előfizetőinek húsvétra küldjük el mellékletül a könyv első novelláját, amelytől a könyv nevét nyerte. Hajnal Gyula, a Délmagyarország m\\\\katársa forditotta le Else Jerusalem munkáját, gazdag, pompás nyelven, igazán az eredetihez méltó stilusmüvószettel. Megemlítjük, hogy a hatvan oldalas mellékletet könyvalakra egyszerűen összehajtják előfizetőink, még pedig két hajtással, négy részre hajtva ugy, hogy a könyv címlapja kivül maradjon. — Lapunk legközelebbi száma a húsvéti ünnepek miatt szerdán reggel a rendes időben jelenik meg. — Lapunk egyes példányai Budapesten, a JRohonczi-dohánytőzsdében, Andrássy-ut 48, (Oktogon) 10 fillérért kaphatók. — Apponyi nem lesz egyetemi tanár. Budapestről jelentik : A Magyar Hirlap szombat esti számában cikk jelent meg, amelyben az volt irva, hogy a minisztertanács foglalkozott Apponyi Albert gróf egyetemi tanárságával és olyan határozatot hozott, hogy Apponyit nem terjeszti a királyhoz kinevezés végett. Tudósitónk információt kért a kormány tagjaitól, akik kijelentették, hogy a hir ebben, a formában nem igaz, a minisztertanács tagjai a kérdéssel még nem foglalkoztak, de a helyzet az, hogy a hir igaz lesz. — A föltámadás szimbóluma. Jézust megostorozták, homlokát töviskoronával vérezték föl és azután fölfeszítették. Az eszmét, a gondolatot akarták Jézusban megostorozni, keresztre feszíteni. Az eszmét akarták csirájába agyonnyomni, megfojtani. Az eszme megtestesülését, Jézus-Krisztust Judás-csókkal odadobták Pilátus durva kezű katonáinak. Lobogott a máglya, Pilátus örömtüze és a Megváltó piros vére kiserkedt a hegyes szögek nyomán. Kiserkedt azután a keresztfára is. Folyt a piros vér, kibugygyant az ajkakból a halálos sóhaj, könnyek fakadtak a száraz szemekből. De az eszme csak terjedt tovább. Útjából eltaszított minden akadályt, a szeszélyes zsarnoki fegyver a nyers erőszak nem állhatta útját. Alig virradt föl a harmadik hajnal, széthullottak a kőkoporsó sziklái és az eszme diadalmas gyönyörűségében, tövis koszorúval a fején, piros vértől csepegő homlokkal újra zászlót ragadott és — ólt. Fölzendült a zsoltár, az árulók, a gyávák, a latrok lelkesen énekeltek a hivőkkel, — hisz ez az örök igazság, ez elől kitérni nem lehetett. És a Megváltó ment az utján, fehéren, tisztán, mint a szűz hó, mint a fehér életű hajadon hajnali álma. Utána a diadalittas tömeg. Ennek a kétezer éves gyönyörű örökigazságokkal teljes misztériumnak ünnepe a föltámadás. A kultura pozitívumokkal teljes korszakában az örök igaz eszme ünnepe ez. Az igazság halhatatlanságának ünnepe. Sze geden a belvárosi templomot zsúfolásig megtol tötte a hivők serego szombaton délután. A_ tömjénfüst nehéz, komoly illata sárgás felhőkben terjengett az ájtatos embertömeg fölött. És mint kétezer óv előtt, ugy most is, meghatva rogyott térdre a tömeg, mikor a Megváltó föltámadott. A templomból ünnepi körmenetbe sorakozott a tömeg ós a Templom-, Gizella-téren. Jókai-utcán, Dugonics-téren, a Somogyi- és Iskola-utcán keresztül a Szent Demeter templomig vonult. A körmenetben Jászai Géza apátplébános teljesítette a vallásos funkciókat. Szeged notabilitásainak jórósz0 szintén részt vett az ájtatóskodásbau. A többi katolikus templomokban a hivők ezreinek körmenetével ünnepelték a Megváltó föltámadásának emlékét. — Magyar vendégek Róma polgármesterénél. Nathan polgármester szombaton magyarokat látott vendégekül. Ötvenkét terítékes ebédet adott a magyar képviselők tiszteletére. Maga a polgármester családi gyász miatt nem jelenhetett meg az ebéden, helyette Tonelli Sándor üdvözölte a magyarokat, akiknek sorában Miklós Ödön kiállítási főbiztos is ott volt. — Lukács László Sopronban. Sopronból jelentik: Lukács László pénzügyminiszter szombaton délelőtt a Bécs melletti Badenből automobilon Sopronba érkezett. Ott délben a Pannonia-szállóban megebédelt, azután Solymossy