Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-16 / 88. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 április 14 1911 fontosságú dolgok s azoknak a keresztülvitelét a városi képviselőkre bízta. Réh János polgármesterben a nép teljesen megbízott. Réh János lemondása után türelemmel várta a fejleményeket, noha a népszerű és jólelkű Pálfy Ferenc választatott meg az ő lemondása után. Réh János azért mondott le a polgármesterségről, mert politikai elveivel, a 48-as alkotmányos törvényekkel nem tartotta megegyezhetőnek, hogy szab. kir. városban a nép által alkotmányos módon választott polgármester fölé, a város első polgára fölé és a polgármester vezetése alatt álló tisztikar fölé főispáni cimmel és ranggal a kormány ellenőrző hivatalnokot küldjön, bogy a kormány embere irányitsa és befolyásolja a polgármestert, a tanácsot és a városi közgyűlést. Megváltozott a helyzet az árviz után. Sok panasza és kivánni valója volt a polgárságnak. Elsőbben kérelmezte a könyöradományok mielőbbi kiosztását, mert az késedelmeskedett. Az ideiglenes házak épithetésére az engedély mielőbbbi megadását. Az ideiglenes házak közül csak azok bontassanak le, amelyek az utcavonalba esnek, amelyek az utcavonalba nem esnek, azok hagyassanak mog hosszabb időig. A könyöradományok a telektulajdonosoknak ne a drága építőanyagban adassék ki, hanem készpénzben. Az építési kölcsön fölvelietóse hosszabbittassék meg, hogy a nagy építkezési idő alatt pénzt szerezhessen az, akinek kézi munkájával, iparágával, fuvarozással pénzt lehet keresni, a drága kölcsönt és a még drágább munkabért ne kelljen idegen munkásoknak adni, mert ez az építtetőkre kétszeres veszteség volt, hogy drágán építtet és akkor kereset nélkül van, mikor pénzt kereshetne. Ha az ideiglenes házak meghagyása meghosszabbíttatnék, a nagy munkaidő alatt jó bér mellett pénzt szerezhetnének és akkor kevesebb államkölcsönnel, kevesebb munkabér ós olcsóbb építési anyaggal szilárdabb épületet lehetne építeni és még ebez az is hozzájárulna, hogy kevesebb idegen munkásra lenne szükség, mert a helybeliek is dolgozhatnának. Kérelmezte, hogy a vidékről jött építőiparosoknak csak az esetben adassék meg az építésre az engedély, ha 1000 forint biztosítékot tesznek le a városi letétpénztárba és szükség esetén ebből a pénzből kártalanittassanak amennyire lehet a károsultak, mert voltak esetek, hogy az építő fölvette rószletenkint a kiutalt államkölcsönt, de az épületen dolgozó munkások ós iparosoknak adós maradt, valamint félben maradt a ház ópitése is. Aki a munkásokat és iparosokat rendesen nom fizeti, attól vonassék meg az építési engedély, ellenben, ha az építőmester egy óv alatt több házat is épittet anélkül, hogy a föntebbi panaszok előfordulnának, annak a kauciója egy év eltelte után kiadható legyen. Tárgyalta a kölcsöntörvényt, melyet nagygyűléseken Polczner Jenő és Fáry István magyaráztak meg. ( Ünnepélyek.) A hazafias érzelmek ápolására ünnepélyek tartattak. 1872—73-ban, amikor még a kör alapszabálya nem volt jóváhagyva, nagyobb nyilvános jelleg nélkül megtartatott a nemzeti nagy napnak, március 15-ikénelt évforduló napja. 1874—75-töl minden körtag meg volt az ünnepségre hiva ós március 15-ike ünnepi beszéddel, szavalatokkal és felköszöntőkkel tartatott meg, melyre pár év eltelte után a testvérkörök is meghivattak és küldöttségileg képviseltették magukat. Voltak évek, amikor a hazafias ünnepélyek a testvérkörökkel egyesülve lettek megtartva. A március 15-iki ünnepélyek szavalatai Petőfi „Nemzeti dalá"-val kezdettek meg. Az ünnepély társasvacsorával és utána tánccal végződött. Egy választmányi tag indítványára a választmány elhatározta, hogy csak magyar tánc legyen és a csárdás járta kezdettől végig. A választmány ezen határozata megtartatott hosszú ideig. A márciusi nagy napnak az ünnepélyes megtartása elmaradt 1879-ben, amikor városunkat a Tisza árja borította, de a megemlékezés még ekkor sem maradt el teljesen. A véletlen a hídfőnél, a rögtönzött deszkabódéban, hol ennivalót is lehetett kapni, az itthonievők közül összehozott 8—10 körtagot, ott volt az elnök és a jegyző is. Amint meglátták egymást a körtagok, egy asztalhoz csoportosultak. Elpanaszolták károsodásukat s beszélgettek a képzelt jövőről. A hazafias érzelmet még a nagy szerencsétlenség sem lohasztotta le, szóba jött a március 15-iki ünnepelj'. Elmondották március 15-őn este, minő előkészületeket tettek, mi módon törtónt volna az ünnepély megtartása. Aki az ünnepi beszédet tartotta volna, szintén ott volt és elmondotta azt, amivel az előző évben tartott beszédét bővítette. Az összejött kis társaság megállapodott abban, hogy mihelyst lehet, a népkört bármily csekély számmal is, uj életre kelti és ugy a március 15-ikót, valamint a többi történelmi nagy napokat ezentúl is megtartja és ez igy is törtónt. Valamint az árviz előtti években, ugy azután, amikor a körtagok meglehetős számmal voltak, árviz után megtartotta a március 15-ikét, Kossuth apánk névnapját, születésnapját, az október 6-iki gyásznapot, ez utóbbit cmiékbeszéddel, alkalmi szavalatokkal, társasvacsorával, zene nélkül. A föntebbieken kivül minden alkalommal megtartotta azon nevezetes napokat, melyek az igazi hazafias érzelmek ápolására előnyösek voltak, nem feledkezett meg arról sem, ha egyes alkalmakkor a nagy hazafiak iránti kegyelet adóját kellett leróni. Kossuth apánknak március 15-ikén, névnapja ós születése évforduló napján üdvözlő táviratot vagy üdvözlő levelet küldött, melyekre leginkább levélben jött a válasz Turinból. Üdvözletek alkalmával a kör mindenkor kifejezést adott hűségének és ragaszkodásának. Kossuth apánk halála után Kossuth Ferenchez küldött március 15-iki ünnepség alkalmából üdvözlő iratot, melyben kifejezést adott, bogy Kossuth apánk elveihez hü akar maradni. A nemzet gyásznapját, október 6-ikát a felsővárosi népkör tartotta meg Szegeden legelőször. A kör a felsővárosi templomban gyászmisét mondatott, melyen testületileg vett részt. Este a körhelyiségben emlékbeszéd tartatott, a serdülő fiatalság közül többen alkalmi verseket szavaltak, utána társasvacsora volt, vacsora alatt ós után zene helyett hazafiasságra buzdító felköszöntők voltak. Kezdetben nagyon nelióz dolog volt a kör tagjainak, különösen a vezető és ünnepélyek alkalmával közreműködő tagoknak a helyzete. Nehéz volt a polgárok politikai magatartását irányítani, hazafiasságra buzdítani, minden kiejtett szóra vigyázni kellett, mert az volt a nézete a kormánypártnak, hogy a kiegyezéssel bekötött fájó sebet nem szabad bántani. Vessünk fátyolt a múltra és a hazafias beszédek majdnem lázitásszámba mentek, éa lehet mondani, hogy az „Oh nép" vezetői mellőzésnek, boszantatásnak, majdnem üldözésnek voltak kitéve. A balpárti iparos nem tudott jó munkát készíteni, a balpárti tanító nem tudott jól tanítani s volt rá eset, hogy túlbuzgóságból vizsgálatot indítottak ellene. Hogy példával éljek, elmondok esetet. Gondár Imro (általában Gondák név alatt ismerték) a kör könyvtárosa volt. Hazafias szellemben irt könyveket szerzett be és elsősorban azokat adta ki olvasásra. A kiadott könyveket átnézte s nem ritkán megmagyarázta az olvasónak s a jelenlevőknek a könyv tartalmát. A politikai lapok nevezetesebb közleményeit fölolvasta ós megmagyarázta. Gondár ellen a tulbuzgék vizsgálatot indítottak, Nagy Sándort, a Szegedi Hiradó akkori szerkesztőjét, iskolaszéki tagot küldték ki az évzáró vizsgálatra. Nagy Sándor a vizsgálatról jó jelentést adott, söt magánkörben igy nyilatkozott : Gondár ide, Gondár oda, Gondár jó tanító. Ilyen volt a balpárti tanítók sorsa, de megiélemlithetők nem voltak. A hazafias érzelmet ápoló tanítók sorsa ilyen volt mindaddig, mig Enyedy Lukács, a Szegedi Napló szerkesztője, a kör tiszteletbeli tagja, köztörvónyhatósági bizottsági tag, 1884-ben a közgyűlésen tett azon indítványára, bogy március 15-ike örömünnep, — október 6-ika, mint gyásznap tartassák meg a városi hivatalokban és a városi iskolákban. A városi tisztviselők ünnepélyes istentiszteletre menjenek a belvárosba s a tanulók tanítóik vezetése mellett a városrészenkénti templomba menjenek ós istentisztelet után az iskolában tartassák a tanulóknak ünnopi beszód, október 6-án pedig emlékbeszód. A közgyűlés határozata jó hatással volt a polgárságra, do különösön a kevós számban levő bó-pártinak (balpárti) gúnyolt tanítókra. A tanitó a népkörben könyvtáros, jegyző vagy alelnök, esetleg elnök volt, mindig ott volt, ahol nagyobb szükség volt rá. UZLETflTHELYEZES! S1 RAKTÁRAMAT május hó folyamán uj Keletipalotába (Kis-u.) helyezem át. = DÉRY EDE SZEGED Addig a raktáron levő árukat gyári áron kiárusítom. Az igazságügyi miniszter nyilatkozata. Az országgyűlés legközelebbi munkásságának előtérben azok a reformok fognak állani, amelyeket Székely Ferenc igazságügyminiszter készit elő és terjeszt legközelebb a képviselőház elé. Az igazságügyminiszter most részletesen nyilatkozott a készülő reformterveiről és azokról a javaslatokról, amelyekkel a parlamentet a közelebbi időben foglalkoztatni óhajtja. A miniszter többek között ezeket mondotta: — A polgári perrendtartás ólotbeléptetósérő' szóló javaslat már elkészült ós a költségvetési vita során, vagy a vita befejezése után elő fogom terjeszteni és kérni fogom mielőbbi letárgyalását. Ugyancsak elkészült a tőzsdereformra vonatkozó javaslat is, amelyet, remélem, a nyári szünet után fog tárgyalhatni a képviselőház. A képviselőház tárgyalása előtt azonban a javaslatot szaktanácskozás elé fogom terjeszteni, amelyre meg fogom hivni az agrárius és a merkantil szervezetek vezérembereit. A reform két részből fog állani: a pörrendi és az anyagi részből. Ha az anyagi részre nézve meg tudunk állapodni, ugy ezt a részt is előterjesztem, ha azonban erre nézve az érdekelt körök között nem jön létre megegyezés, ugy csak a pörrendi részt fogjuk egyelőre elintézni. Elkészült a szerzői jog védelmére vonatkozó javaslat is. Ennek perpektuálása előtt azonban bizonyos nemzetközi megegyezések megkötésére van szükség. Ugy hiszem azonban, hogy egy hónap leforgása előtt a Ház elé terjeszthetem a javaslatot ós remélem, hogy azok a sérelmek, amelyeket eddig a szerzők, különösen pedig a színpadi szerzők voltak kénytelenek el-