Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-16 / 88. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 április 14 1911 jai. Mi lesz a magyar megújhodás? Egy grandiózus, csodálatos perspektívát kellene megnyitni, lélegzetállitóan szép földet kellene mutatni gondolatunk rö­pülő aeroplánjáról. Országot, amelyben a nép idehaza tud maradni, a földéh­sége nem gyötri halálra, a boldogulni akarása nem kergeti amerikai dollár­délibábok után, amikből amerikai érc­gyehennák tüzébe zuhan összeégett testtel. Hanem a földéhségének falatot adnak a szájába: egy darab hazát, amelyen a munkája után megélhet. Egy darab hazát, amelyen arra tanít­ják, hogyan szerezhet többet a földtől, hogyan kell egészségesen, okosan meg­élni, hogyan élhet egy kis emberi lie­donizmussal szép, kedves, tiszta há­zaiban. Országot, amelyben az iparos­nak nem töri szárnyát a képzetlenség, a nyomorúság, nem fojtja el képessé­geit az alkoholimádás. Országot, amely­ben gyárak gépei zakatolnak s nem munkásjajoknak a kisérő kórussá ez a zakatolás, hanem egy motívum az élet, a fejlődés hatalmas szimfóniájában. Or­szágot, amelyben művészi törekvések nem halnak kereszthalált, ahonnan ér­tékes koponyák nem menekülnek, ahol levegőhöz jut a legtelivérebb, a leg­teljesebb tiidejii tudományos élet is. Országot, amelynek közélete, társadalma nem a kicsinyeskedés, a léhaság, a duhajkodás miazmáitól dögleletes, ha­nem életet adó, életet termelő, nemes, szép, csupa igazi energia és azoknak igazi kifejtése. Országot, amelyben sza­bad gondolatok szárnyalnak s nincs becsülete, csak a munkásnak, az ak­ciónak, a világversenybe való beállí­tásnak a cirádás parlament termeiben ennek az ő szivbolonditó művészetének, mellyel minden pillanatban ujnak s mégis réginek, szűznek, mégis cédának tudott tűnni a „könyörtelen." * Pizai parton, egyediilséges villában vol­tak a szerelmesek, a íenyves és a tenger, a sós prairie között. Majolikakövezetü ter­rasz ugrott a villából a Tirhéni-tenger felé. A nap olyan erősen tűzött, hogy a reggel nyilott leándervirágok dél felé már szürkére bágyadtak s még alkonyat előtt halálra égette őket. Csak a fal mellett, ahol az ajtó nyilt, tartott árnyékot egy kis csikós sátor a pár­nákkal tele szőnyegre, ahol a szerelmesek az éjjel és a nappal jó részét töltötték, egy­mást cirógatva. — Hol vagyunk? — szólt Isabella, bele­helve a só és a gyanta illatát olyan léleg­zettel, amely mintha levegővel töltötte volna egész testét, torkától mezitelen lába ujjáig. El — Bahadzsában ? És ez, ez az Arrak torkolata? S odalenn, azok a kabil hegyek? S mindez a kék, zöld, fehér, ez Száhel? Nézd a tevéket, legelik a sós füvet azon a homoknyelven I A San Rossore tevéi voltak; Gomboból jöttek, a mély parton, ahol a hullám az ál­gákat a maga hajlata alakjára hajtogatja girlandokba. — Ah, Paolo, még ma este föl kell men­ned egészen a Si-Mohamed-el-Seriff kereszt­útjáig, tudod, a Kasbah oldaláról. Ott van majdnem szemközt a mosakodás forrásával, a mór kávéház, amelyet Ám ár, a fuvolás, látogat. Meg kell keresned Ámárt ós ide kell hoznod nekem; mert ma este táncolni aka­rok néked, Aini. A férfi nem nézte sem a partot, sem az erdőt, sem a hegyeket; nem érezte illatát ép ugy, mint mindenütt. Városokat, energia-gyűjtőket és energia-sugárzókat. Ez a magyar utópia fogta igába, munka igájába a magyar húsvét, a magyar megújhodás tapsolatlan apos­tolait. Látjuk a munkát, részt veszünk benne, látjuk a távlatai végén a kék ködből kirajzolódó jövőt s bizakodunk a teljes, a diadalmas magyar ünnep­ben és távolról halljuk a húsvéti ha­rangokat. A képviselőház munkarendje. Budapestről jelentik: A képviselőház húsvéti szünete ápri­lis huszonegyig tart. A képviselők legnagyobb része már a vidéken van ós a legtöbb minisz­ter is a fővárostól távol tölti a húsvéti ünne­peket. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök pénteken utazott el hódervári birtokára ós ked­den, e hónap tizennyolcadikán utazik Bécsbe, hogy folytassa és lehetőleg befejezze az osztrák kormánynyal a véderőreform ós a katonai büntető pörreudtartás ügyében e hé elején megszakított tárgyalásokat. A magyar kormány reméli, hogy szerdán délelőtt befejezi a tanács­kozásokat és végleges döntéssel jön haza Buda­pestre. Ha ez igy lesz, akkor Hasai Samu hon­védelmi miniszter a képviselőház húsvéti szü­nete után a honvédelmi tárca tárgyalásánál, tehát május első hetében benyújtja a véderő­reformról szóló törvényjavaslatot ós a katonai büntető pörreudtartás reformját. Kérni fogja a javaslatok kinyomatását és a Ház bizottsága elé való utalását. A húsvéti szünet után elő­ször az indemnitást tárgyalja a képviselőház. A kormány két napra számítja az indemnitás vitáját és ugy látszik, az ellenzék sem ellenzi ezt a tervet. Mindkét függetlenségi pártból egy-két szónok szól majd a javaslathoz, melyet azután a Ház nagy többsége elfogad. Ekkor következik a kereskedelmi tárca tárgyalása, melynek folyamán Ilieronymi Károly kereske­delmi miniszter benyújtja a Duna-Tisza­sem a gyantának, sem a sónak. Nem tudta a fejét elfordítani, sem levenni a szemét Isabelláról, nem tudott semmit csak beléleg­zeni azt a levegőt, amely ott vibrált ekörül a vékony musszelinbe öltözött szinte mezi­telen test körül; oly könnyű volt a musz­szelin, hogy bizonyos fátylakra emlékezte­tett, miket a hinduk „futó vizek"-nek hívnak. — Ráakadhatsz. A kávésbutik ajtajában tüske-kalitkába csukott fülemüle énekel. Talán ott ül Ámár a kalitka alatt, alacsony padocskáján. Megismered. Mikor bevégezte böjtjét, kissé sápadtabb volt, mint a tiszta ámbra s kissé több volt a bágyadtság fes­tett szemöldöke alatt. Füle mögött mindig virágot hord, mely az arcába lóg. Ma bizo­nyosan gránátvirág lesz ott. Mindig a leg­finomabb színekbe öltözik, különösen ked­veli a szilvavirág szint, ezer redőjü, szeplő­telen fehér, bő nadrág fölött. Ah, hogyan játszik nádfuvoláján, ha kedvében van 1 Ő is muzsikált a hangjával és az emléke­zésével; megint bübájoskodott magának és barátjának. S mert barátjának minden gondja csak az volt, hogy a lábait az ajkával fénye­sítse, a férfi erős szorításáig és a melege változásáig ós a legkisebb reszketóseig érezte, hogyan lángra kapott a hallgatag az ő szavaitól. Annál kétértelmiiebben alakította őket, — Azt mondják róla az arabok: „olyan édes az ajka, hogy megszeliditenó az orosz­lánokat." Mikor játszik, a karjai hullánrza­nak s az egész teste hullámzik, mint a tánc kezdetekor. Lassanként nekimelegszik. Fes­tett szempillája megtelik szenvedéllyel ós gyönyörrel. Ő a töviskalitkába zárt fülemü­lének tanítványa; kiált és elhal, trillázik és sóhajt, patak a torka és láng a szive. Senki sem lélegzik körülötte. A csészék tele ma­radnak és párolognak. Az ajtó ive alatt a csatornáról szélé törvényjavaslatot. A keres­i kedelmi tárcán kivül a honvédelmi, földmivelés­ügyi, pénzügyi ós kultusztárca van még hátra. Körülbelül egy hónapig fog móg tartani a költ­ségvetési vita. Azután néhány kisebb javaslat tárgyalása következik, ugy, hogy a kormány terve szerint még a nyár elején megkezdi a képviselőház a katonai javaslatok tárgyalását. A kormány a mai parlamenti viszonyokat tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy ezeken a ne­héz kérdéseken, melyek az utóbbi kormá­nyoknak annyi bajt okoztak, a legsimábban átessék. A pezsgőharc. Párisbtíl jelentik : Eper­nayban szombaton két katonatiszt biplánnal kikötött, akik a chalonsi táborban szállottak föl. Az a föladatuk, hogy a mozgalom terü­letén földeritő repüléseket végezzenek. ,— Bar sur Aubeból jelentik : Este kilenc óra­kor a tüntető vincellérek vörös zászlók alatt és az Internationale éneklése közben az al­prefektura elé igyekeztek, a katonaság azon­ban szétszórta őket. Egy rendőr és több tiszt kődobásoktól megsebesült, Éjfél előtt a rend helyreállt. Albánok lázadása. Rómából jelentik : Ná­polyi lapok azt jelentették, hogy Ricciotti Gari­baldi egy magasabb rangú tisztet nevezett ki az albán ekszpedició parancsnokává. Fiz a je­lentés azonban ép oly valótlan, mint a többiek, melyek azt megelőzték. Garibaldi senkit sem nevezett ki ós az ekszpedicióból sem lesz semmi, mert sonki som gondol Olaszországban arra, hogy Albániába ekszpediciót küldjön. A német császár Korfuban. Korfuból jelentik: Vilmos császár, Auguszta Viktória császárné és Viktória Lujza hercegnő szom­baton délután a Viktória and Albert yacht fedélzetére mentek, ahol az angol anya­királyné tiszteletükre teát adott. Este Vilmos császár ismét végignézte a garizzai ásatá­sokat. csillagok olyan nagyok, mintha közelebb jöttek volna hallgatózni. Ah, eredj, keresd meg és vezesd ide nékem, Aini. Táncolni fogok néked. Megállt a férfi a cirógatással, inert szerelme meg volt háborodva és a vágyakozása ki­nozta, mintha rossz orvosság égette volna a veséit. Érezte maga körül a tér végte­lenségét, a szél tisztaságát, az üde erdők tömjénét, a Nyár egész erejét s olyan volt, mint egy beteg ember a nyugtalan párnán, amelynek keskeny szólei elhatárolják az ő egész világát. Ráhajtotta fejét a könyörte­lennek térdére és mosolygott. A föltámadó gyűlölet igy szólt odabeliil: „Édes volt az óra, a te rövid álmod órája, mikor elengeded al­tatni magad csöndes cirógatásommal s mi­kor teteted, hogy nem fogsz fölébredni, ha többet merek. Mórt, hogy most egyszerre kínzói engem? Igaz, egyik gyerekes játéko­dat játszod, egyik színes álmodat álmodod. De én ismerem már ezentúl a te mesterke­dósedet. Tudom én, hogyan mérgezed meg a szád szögletével a szót, melyet választot­tál. Olyan, mintha egy kis nyálhólyagocska jelent volna meg ott. Arra akarod a gon­dolataimat vezetni, hogy a festett szemöl­dökű asszonyias tetszett néked egy éjszaka? Azt akarod elkópzeltetni velem: undorodás nélkül engedted megérintetni mosuszillatos kezeivel azt a bőrt, melyet most csókolok ? Azt akarod, ugy vessem magad rád, mint egy cédára, aki mindent megengedett és akinek semmi sem ismeretlen?" De, mint rendesen, elébe állt kínzásainak. Nyugodtan szólt: — Mikor voltál Algirban? Kivel? — Szeptembertől novemberig, a mult év­ben, Giacinta Oesivel, Miss Hamiltónnal, az ő barátaival s az enyémekkel ós bátyám­mal, egy csapatban. Hogy szeretnék oda

Next

/
Oldalképek
Tartalom