Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-16 / 88. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 április 14 1911 jai. Mi lesz a magyar megújhodás? Egy grandiózus, csodálatos perspektívát kellene megnyitni, lélegzetállitóan szép földet kellene mutatni gondolatunk röpülő aeroplánjáról. Országot, amelyben a nép idehaza tud maradni, a földéhsége nem gyötri halálra, a boldogulni akarása nem kergeti amerikai dollárdélibábok után, amikből amerikai ércgyehennák tüzébe zuhan összeégett testtel. Hanem a földéhségének falatot adnak a szájába: egy darab hazát, amelyen a munkája után megélhet. Egy darab hazát, amelyen arra tanítják, hogyan szerezhet többet a földtől, hogyan kell egészségesen, okosan megélni, hogyan élhet egy kis emberi liedonizmussal szép, kedves, tiszta házaiban. Országot, amelyben az iparosnak nem töri szárnyát a képzetlenség, a nyomorúság, nem fojtja el képességeit az alkoholimádás. Országot, amelyben gyárak gépei zakatolnak s nem munkásjajoknak a kisérő kórussá ez a zakatolás, hanem egy motívum az élet, a fejlődés hatalmas szimfóniájában. Országot, amelyben művészi törekvések nem halnak kereszthalált, ahonnan értékes koponyák nem menekülnek, ahol levegőhöz jut a legtelivérebb, a legteljesebb tiidejii tudományos élet is. Országot, amelynek közélete, társadalma nem a kicsinyeskedés, a léhaság, a duhajkodás miazmáitól dögleletes, hanem életet adó, életet termelő, nemes, szép, csupa igazi energia és azoknak igazi kifejtése. Országot, amelyben szabad gondolatok szárnyalnak s nincs becsülete, csak a munkásnak, az akciónak, a világversenybe való beállításnak a cirádás parlament termeiben ennek az ő szivbolonditó művészetének, mellyel minden pillanatban ujnak s mégis réginek, szűznek, mégis cédának tudott tűnni a „könyörtelen." * Pizai parton, egyediilséges villában voltak a szerelmesek, a íenyves és a tenger, a sós prairie között. Majolikakövezetü terrasz ugrott a villából a Tirhéni-tenger felé. A nap olyan erősen tűzött, hogy a reggel nyilott leándervirágok dél felé már szürkére bágyadtak s még alkonyat előtt halálra égette őket. Csak a fal mellett, ahol az ajtó nyilt, tartott árnyékot egy kis csikós sátor a párnákkal tele szőnyegre, ahol a szerelmesek az éjjel és a nappal jó részét töltötték, egymást cirógatva. — Hol vagyunk? — szólt Isabella, belehelve a só és a gyanta illatát olyan lélegzettel, amely mintha levegővel töltötte volna egész testét, torkától mezitelen lába ujjáig. El — Bahadzsában ? És ez, ez az Arrak torkolata? S odalenn, azok a kabil hegyek? S mindez a kék, zöld, fehér, ez Száhel? Nézd a tevéket, legelik a sós füvet azon a homoknyelven I A San Rossore tevéi voltak; Gomboból jöttek, a mély parton, ahol a hullám az álgákat a maga hajlata alakjára hajtogatja girlandokba. — Ah, Paolo, még ma este föl kell menned egészen a Si-Mohamed-el-Seriff keresztútjáig, tudod, a Kasbah oldaláról. Ott van majdnem szemközt a mosakodás forrásával, a mór kávéház, amelyet Ám ár, a fuvolás, látogat. Meg kell keresned Ámárt ós ide kell hoznod nekem; mert ma este táncolni akarok néked, Aini. A férfi nem nézte sem a partot, sem az erdőt, sem a hegyeket; nem érezte illatát ép ugy, mint mindenütt. Városokat, energia-gyűjtőket és energia-sugárzókat. Ez a magyar utópia fogta igába, munka igájába a magyar húsvét, a magyar megújhodás tapsolatlan apostolait. Látjuk a munkát, részt veszünk benne, látjuk a távlatai végén a kék ködből kirajzolódó jövőt s bizakodunk a teljes, a diadalmas magyar ünnepben és távolról halljuk a húsvéti harangokat. A képviselőház munkarendje. Budapestről jelentik: A képviselőház húsvéti szünete április huszonegyig tart. A képviselők legnagyobb része már a vidéken van ós a legtöbb miniszter is a fővárostól távol tölti a húsvéti ünnepeket. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök pénteken utazott el hódervári birtokára ós kedden, e hónap tizennyolcadikán utazik Bécsbe, hogy folytassa és lehetőleg befejezze az osztrák kormánynyal a véderőreform ós a katonai büntető pörreudtartás ügyében e hé elején megszakított tárgyalásokat. A magyar kormány reméli, hogy szerdán délelőtt befejezi a tanácskozásokat és végleges döntéssel jön haza Budapestre. Ha ez igy lesz, akkor Hasai Samu honvédelmi miniszter a képviselőház húsvéti szünete után a honvédelmi tárca tárgyalásánál, tehát május első hetében benyújtja a véderőreformról szóló törvényjavaslatot ós a katonai büntető pörreudtartás reformját. Kérni fogja a javaslatok kinyomatását és a Ház bizottsága elé való utalását. A húsvéti szünet után először az indemnitást tárgyalja a képviselőház. A kormány két napra számítja az indemnitás vitáját és ugy látszik, az ellenzék sem ellenzi ezt a tervet. Mindkét függetlenségi pártból egy-két szónok szól majd a javaslathoz, melyet azután a Ház nagy többsége elfogad. Ekkor következik a kereskedelmi tárca tárgyalása, melynek folyamán Ilieronymi Károly kereskedelmi miniszter benyújtja a Duna-Tiszasem a gyantának, sem a sónak. Nem tudta a fejét elfordítani, sem levenni a szemét Isabelláról, nem tudott semmit csak belélegzeni azt a levegőt, amely ott vibrált ekörül a vékony musszelinbe öltözött szinte mezitelen test körül; oly könnyű volt a muszszelin, hogy bizonyos fátylakra emlékeztetett, miket a hinduk „futó vizek"-nek hívnak. — Ráakadhatsz. A kávésbutik ajtajában tüske-kalitkába csukott fülemüle énekel. Talán ott ül Ámár a kalitka alatt, alacsony padocskáján. Megismered. Mikor bevégezte böjtjét, kissé sápadtabb volt, mint a tiszta ámbra s kissé több volt a bágyadtság festett szemöldöke alatt. Füle mögött mindig virágot hord, mely az arcába lóg. Ma bizonyosan gránátvirág lesz ott. Mindig a legfinomabb színekbe öltözik, különösen kedveli a szilvavirág szint, ezer redőjü, szeplőtelen fehér, bő nadrág fölött. Ah, hogyan játszik nádfuvoláján, ha kedvében van 1 Ő is muzsikált a hangjával és az emlékezésével; megint bübájoskodott magának és barátjának. S mert barátjának minden gondja csak az volt, hogy a lábait az ajkával fényesítse, a férfi erős szorításáig és a melege változásáig ós a legkisebb reszketóseig érezte, hogyan lángra kapott a hallgatag az ő szavaitól. Annál kétértelmiiebben alakította őket, — Azt mondják róla az arabok: „olyan édes az ajka, hogy megszeliditenó az oroszlánokat." Mikor játszik, a karjai hullánrzanak s az egész teste hullámzik, mint a tánc kezdetekor. Lassanként nekimelegszik. Festett szempillája megtelik szenvedéllyel ós gyönyörrel. Ő a töviskalitkába zárt fülemülének tanítványa; kiált és elhal, trillázik és sóhajt, patak a torka és láng a szive. Senki sem lélegzik körülötte. A csészék tele maradnak és párolognak. Az ajtó ive alatt a csatornáról szélé törvényjavaslatot. A keresi kedelmi tárcán kivül a honvédelmi, földmivelésügyi, pénzügyi ós kultusztárca van még hátra. Körülbelül egy hónapig fog móg tartani a költségvetési vita. Azután néhány kisebb javaslat tárgyalása következik, ugy, hogy a kormány terve szerint még a nyár elején megkezdi a képviselőház a katonai javaslatok tárgyalását. A kormány a mai parlamenti viszonyokat tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy ezeken a nehéz kérdéseken, melyek az utóbbi kormányoknak annyi bajt okoztak, a legsimábban átessék. A pezsgőharc. Párisbtíl jelentik : Epernayban szombaton két katonatiszt biplánnal kikötött, akik a chalonsi táborban szállottak föl. Az a föladatuk, hogy a mozgalom területén földeritő repüléseket végezzenek. ,— Bar sur Aubeból jelentik : Este kilenc órakor a tüntető vincellérek vörös zászlók alatt és az Internationale éneklése közben az alprefektura elé igyekeztek, a katonaság azonban szétszórta őket. Egy rendőr és több tiszt kődobásoktól megsebesült, Éjfél előtt a rend helyreállt. Albánok lázadása. Rómából jelentik : Nápolyi lapok azt jelentették, hogy Ricciotti Garibaldi egy magasabb rangú tisztet nevezett ki az albán ekszpedició parancsnokává. Fiz a jelentés azonban ép oly valótlan, mint a többiek, melyek azt megelőzték. Garibaldi senkit sem nevezett ki ós az ekszpedicióból sem lesz semmi, mert sonki som gondol Olaszországban arra, hogy Albániába ekszpediciót küldjön. A német császár Korfuban. Korfuból jelentik: Vilmos császár, Auguszta Viktória császárné és Viktória Lujza hercegnő szombaton délután a Viktória and Albert yacht fedélzetére mentek, ahol az angol anyakirályné tiszteletükre teát adott. Este Vilmos császár ismét végignézte a garizzai ásatásokat. csillagok olyan nagyok, mintha közelebb jöttek volna hallgatózni. Ah, eredj, keresd meg és vezesd ide nékem, Aini. Táncolni fogok néked. Megállt a férfi a cirógatással, inert szerelme meg volt háborodva és a vágyakozása kinozta, mintha rossz orvosság égette volna a veséit. Érezte maga körül a tér végtelenségét, a szél tisztaságát, az üde erdők tömjénét, a Nyár egész erejét s olyan volt, mint egy beteg ember a nyugtalan párnán, amelynek keskeny szólei elhatárolják az ő egész világát. Ráhajtotta fejét a könyörtelennek térdére és mosolygott. A föltámadó gyűlölet igy szólt odabeliil: „Édes volt az óra, a te rövid álmod órája, mikor elengeded altatni magad csöndes cirógatásommal s mikor teteted, hogy nem fogsz fölébredni, ha többet merek. Mórt, hogy most egyszerre kínzói engem? Igaz, egyik gyerekes játékodat játszod, egyik színes álmodat álmodod. De én ismerem már ezentúl a te mesterkedósedet. Tudom én, hogyan mérgezed meg a szád szögletével a szót, melyet választottál. Olyan, mintha egy kis nyálhólyagocska jelent volna meg ott. Arra akarod a gondolataimat vezetni, hogy a festett szemöldökű asszonyias tetszett néked egy éjszaka? Azt akarod elkópzeltetni velem: undorodás nélkül engedted megérintetni mosuszillatos kezeivel azt a bőrt, melyet most csókolok ? Azt akarod, ugy vessem magad rád, mint egy cédára, aki mindent megengedett és akinek semmi sem ismeretlen?" De, mint rendesen, elébe állt kínzásainak. Nyugodtan szólt: — Mikor voltál Algirban? Kivel? — Szeptembertől novemberig, a mult évben, Giacinta Oesivel, Miss Hamiltónnal, az ő barátaival s az enyémekkel ós bátyámmal, egy csapatban. Hogy szeretnék oda