Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-15 / 87. szám

2 .,i[;| . i emelnie s kivezetnie. Az embert öntudatában kell megsegítenünk s jóllehet, természetesen, pénzzel is, kenyérrel is segítjük, de főleg lelket, liitet, bizalmat, bátorságot kell beléjük vernünk. Tehát sem pénz, sem kenyér, sem hajlék nem teszi s mindezzel nem segítjük a szűkölködőket eléggé: több kell ide: lelket kell adni. De ugy-e lelket nem lehet csomagban küldeni: lelket nem lehet számlára adni s kapni; lelket nem lehet utalványokon közvetíteni;. azt csak személyes érintkezésben lehet adni. Lelket lélekbe ömleszteni csak közvetlenül, csak lélekből lehet; a hitet hivő lélek kelti; a bizalmat bizó ember sugározza *s jóllehet ezt mind irás „könyv utján is teheti s irók és költők is keltenek nagy hitet s ébresztenek nagy reményeket; de ahol a műveletlenség vagy gyámoltalanság állja útját a jobb értesülésnek, ahol nagy szenvedések letörik az embert s a bánat s életunalom éjszakáját borítják lelkére, szóval ahol a baj a legnagyobb, ott a nyomorúság már közvetítést sem tür el; ott könyv, papír, betű tehetetlen, ott csak egy hatalom győz, a személyes szeretet. Ezekkel az emberekkel csak az tehet jót, aki leereszkedik hozzájuk, hogy fölemelje őket s aki a léleknek, saját lelkének erőit megérezteti velük s meggyőzi arról, hogy szereti őket. Fölségesen mondja e részben Bossuet: „II est une loi par Dieu établie, qu'on ne peut fairé du bien á l'homme qu'eh ne 1' aimant." Jót csak az tehet valakivel, aki szereti; vagy ha ez túlzásnak látszik, akkor ugy mondanám: igazán jót a gyámoltalan, elkeseredett emberrel csak akkor tettünk, ha megérzi, hogy szeretjük. Nem vész el az, aki érzi, hogy szeretik őt s ezt az embermentő érzést az egyéni érintkezés, a személyes szolgálat ébreszti a szenvedőkben. óráig ült szótlanul. Végre, hogy megszabaduljon nyomasztó bizonytalanságtól, hátranyúlt a felesége keze után. A kéz hideg volt és merev. Az asztalosnak könyek szöktek a szemeibe. Inkább boszuságból, mint fájdalomtól. Most, amikor meg akart javulni, meghal a felesége. Nem-e kell hinnie, hogy tényleg csak iszákos voltam ? Még tiz évig kellett volna élnie, ő ápolta és gondozta volna. Persze, nagyon rosszul viselkedett vele szemben. Koldulnia kellett az asszonynak, mert azt a kevés pénzt, amit megkeresett, azt el is itta. — De hova kocsizok hát? — szakította félbe a gondolkozását. Mit csináljak a városban? Segíteni már amúgy se lehet, most már csak temetni kell. — Meghúzta a gyeplőt és visszafordult a szánkóval. Az ut mindig rosszabb lett. A vihar fokozódott és Ivanics arcába csapkodta a fiatal fenyvesek ágait. A hó vakitó fehérsége eltompult, beállott az alkony. Az asztalos mögött a szánkóban kopogott valami. Ivanics jól tudta, hogy a felesége feje ütődik a szánkó oldalához. Félelmében nagyobb sietségre buzdította a lovacskát az ostorával. Hirtelenül kiesett kezeiből a gyeplő. Utána kapott, de a kezei merevek voltak és fáradtak. Majd hazatalál a ló — gondolta Ivanics — Hadd fusson. A szemei becsukódtak, fáradtan támaszkodott hátra. Elaludt. Egy zökkenésre hirtelenül fölébredt. A szánkó megállt. Előtte DELMAGYARORSZAG Ezt a jótékonyságot űzik a falun; ha beteg a családanya s nincs ki főzzön s tisztogasson emberre és családra, eljön a komaasszony, a szomszédaszszony, el a rokon s el a néni és beáll a munkába s elvégzi a családanya dolgát. Ezt megfizetni nem lehet. A városban is igy kell tenni. Ha beteg a szegény ember felesége és hideg a tűzhely s rendezetlen a szoba s nincs megvetve az ágy s nincs fölöltöztetve á gyei'ek, mennyi baj ez egy rakáson ; az ilyen helyre, fölösleges küldeni égy kis ételt vagy egy-két hatost ; ugy értem azt, hogy voltaképen nem ezt, hanem mást s nem is más valamit, hanem egy valakit kellene odakiildeni, kellene oda egy hasonló sorsú, háztartáshoz értő asszonyt beállítanunk, aki reggel hat órától este nyolc óráig ott van, söpör, főz, x-endbehozza a lakást s végzi a házi teendőket. S ebből az következik, hogy minden kulturának az értéke az ember, a legtökéletesebb intézmény s a legcsodálatosabb szabályi-endelet sem teszi fölöslegessé a személyesen szolgáló embert. Bármennyit tanulunk s okulunk, bármennyire törjük is a fejünket a társadalmi intézmények tökéletesítésén, ne törjük össze a szivünket, mert fejlett intézmények nélkül is sokat tehet a sziv, de a legfej lettek szervezetek is csak üres formák, csak paragrafusmumiák, ha nincs hozzá sziv, ha nincs hozzá ember, aki szeret s aki azzal a bűbájos hatalommal lép a szenvedők elé, hogy megérzik: 110 ez szeret minket. Gazdasági akció Erdélyben. Marosvásárhelyről jelentik : A marosvásárhelyi székely társaság kezdeményezésére Köllő Ignác alispán a vármegye székházába tegnap délután értekezletet hivott egybe székelyföldi és különösen marostorda vármegyei, tái-sadalmi és gazdasági akciók szervezésére. Az akciók célja az erdélyi oláhok társadalmi szervezettségének és ebből kifolyó akciójának ellensúlyozása, karöltve az egy sötét, magas valami emelkedett a tompán fénylő hó elé. Istálló, vagy kunyhó. Ivanics föl akart állni, meg akarta nézni, de a fáradtsága, legyőzte az akaratát. Tovább aludt . . . Amikor az asztalos fölébredt, nagy szobában találta magát, amelynek fehérek voltak a falai. A nagy ablakokon besütött a nap, épen arra az ágyra, amelyben ő aludt. A többi ágyakban is feküdtek emberek. — Misét kellene mondani. Megkérem a pópát, szólt Ivanics. — Kiméld magadat. Feküdjél nyugodtan, szólt hozzá egy hang. Az orvos volt. — Jóltevőm, atyuskám — kiáltotta a boldog asztalos. — Ön itt van? — Föl akart ugrani; de a lábai és a kezei nem engedték. — Nagyságos ur! A kezeim, a lábaim! Nem is érzem őket! — Már azok nincsenek. Megfagytak. — No ne sjrj. Hosszú életet éltél át. Mondj érte hálát Istennek! — Oh, atyuskám! Csak még néhány évig szeretnék élni. Öt-hat óvecskét. Vissza kell adnom a lovat. És temetni a feleségemet. Irgalmazzon, nagyságos ur ! Szekrénykét készitek majd a legfinomabb fából és billiárdgolyókat nagyságos ur . . . Az orvos intett a kezével és kiment. Az asztalosnak vége volt. Eltévedt a hóban, eltévedt az életben ! Fordította: Dóra. 1911 április 15 erdélyrészi miniszteri kirendeltséggel. Olyan társadalmi szervezet létesíttessék, amely munkaalkalmak ós keresetforrások, megnyitásával az erdélyi magyarságot gazdaságilag erősítse. Az értekezleten Köllő alispán elnökölt és javaslatot tett, hogy a helyi társadalom yezptő elemeiből alakuljon egy Ő3termelési, ipari és közlekedési bizottság és lépjen minél hamarább működésbe. A bizottság megalakult ós vezetője Teleki Domokos gróf lett. Ezután László Gyula, a székely társaság alelnöke a székely háziipar nagy jelentőségéről beszélt. ' ' ' , —ALI: Bosnyák reformokról, A bosnyák-hei'cégovinai élsŐ tartománygyűlésnek most berekesztett ülésszaka emlékezetes! rharaű az ánnéktált tartományok történetében. A zavarosan induló tartománygyűlés az ülésszak vége felé föladata magaslatára emelkedett, sima, higgadt,, rövid tárgyalás után minden pártból ós hitfplekezetböl összeverődött imponáló többséggel elfogadta a kmet-javaslatot. Tplajdonképen miről is van szó ? Bosnyákország és a Hercegovina, egyéb természeti kincsekben (szén, vas, másféle ércek, só, vizi erő, fa stb.) való gazdasága mellett is túlnyomóan földművelő ország, amely történetén vprös fonálként húzódik végig az agrárviszály. A birtokos nemesség a tizennegyedik században áttér a muzulmán hitre, hogy a török hódoltság alatt is a föld és az 01;szág ura maradhasson; ennek a nemességnek a leszármazottai a inai bégek és agák, a középkori jobbágyok utódai a mai kmetek. A földesúr és a jobbágy egykori viszonya idővel tetemesen megváltozott a jobbágy, illetőleg, a kmet javára. A török uralom alatt a bégek visszaéltek hatalmukkal és tőlük telhetőleg kizsákmányolták kmetjeiket, ami számtalan véres agrárlázadásra adott okot. A korábbi erőszakoskodások és visszaélések megszüntetésével ma a kmet nem tartozik egyébbel a földesúrnak, mint hogy a helyi szokáshoz képest rendesen megművelje telkét és a termés bizonyos hányadát (átalában egy harmadát— tretina) beszolgáltassa; amig ezen kötelezettségeinek pontosan megfelel, addig a kmet-telekről ki nem telepíthető, ő azonban a termés betakarítása után. szabadon elköltözhetik vagy megválthatja telkét, amivel szabad paraszttá válik. Amint ebből a vázlatos ismertetésből látjuk, a kmet-viszony tulajdonképen nem is olyan terhes, különösen azóta, hogy a kmet a hatóság részéről megfelő oltalomban részesül. A kmetviszonynalc a gazdasági fejlődést hátráltató mozzanata valószínűleg abban rejlik, hogy szoros kapcsolatban áll a házközösség (zadruga) intézményével, ami az egyéni munkakedvre bénitólag hat; a kmet a zadruga feje, legidősebb tagja. Mindezen körülmények folytán a kmettelkek megváltásának kívánsága olyan szerepet játszott Bosnyákországban, mint annak idején Magyarországon a jobbágyok fölszabadítása. A kmet helyzete gazdaságilag és emberileg nem olyan nyomasztó, mint a jobbágyé, de hitfelekezeti (a földesúr muzulmán, a kmet keresztény) ellentétek nagyban hozzájárultak ahoz, hogy a közvélemény mind izgatottabban sürgesse a kmetviszony megszüntetését. A túlzók azt követelték, hogy az állam egyszerre, kényszerkisajátitás utján váltsa meg az összes kmettelkeket, ami súlyos gazdasági válságot hozott volna az országra, mert egyrészt a lakosság legkonzervativebb tényezője a muzulmán földbirtokosság alól egyszerűen kihúzta volna agyé-