Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-02 / 76. szám

április? ttekíntésÜf, adatot kő" t általános irényes saa' szavazatokadolvü párr 518.408, » azat jutottrint az letek száw» t cernoviu® képviselőt' íet szabad" I a szociálsdig szabadni a németül szemben zont egye' Reichsratb tak : 84 néi, 1 szabadta. lentik: Aí®" íz jubileui*' y és Viliitől szág és N"' itöi Rómát'* ország irá"® ként fogad" izsef király dott, e)#W eljes beny0' is igen b»; t a meleí' mos csásaáf ttek, ugya"' fogadták a meggyé nem csupá" inem a hár tékos mai"! ipok ünneP1 ódon nyila'; A „Tribun*^ agyarorszáí ibb, aminek i József k'' niniszternek ödóstől va®' id a két f®1 kocsisnál >Iőtt szago* het. Én i1' 5 levegő. . íem adn«' c? Ha utol' tot eléd? ibér, ba áS> másik öltőié, a ^' jr vesZt . a cl •. Nézd. , Mitru, b0*' [alt. ;a. De ontirli Tónit te* ennek s®"1 xéé iv a > nagy , mit tesz 1911 április 2 liELMAGYARORSZÁŐ Készül az uj agrárbank. — Serényi Béla gróf tervei. — (Saját tudósítónktól.) A kormány készülő agrárius terveiről, különösen pedig követendő földbirtok-politikájáról az utóbbi időben különböző tervezetek láttak napvilágot. Illetékes helyen a következő hiteles információt kaptuk: . — A földmivelósügyi miniszter nagyszabású politikai tervekkel foglalkozik, amelyek közül az egyik az állami támogatásban részesülő uj agrárbank alapítására, a másik a holtkéz birtokainak észszerűbb kihasználására vonatkozik. Az uj agrárbankot a Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Földhitelintézete ós az Országos Központi Hitelszövetkezet részvételével fogják megalakítani és az állam egy nagyobb, körülbelül tízmillió koronára rugó takarókbetéttel fogja a bank működését elősegíteni. A banknak, amely természetesen állami ellenőrzés alatt fog állani, parcellázás lesz a főfeladata, azonkívül meg fogja vásár rolni a városok tulajdonában lévő birtokokat As apróbb, egy- ós kétholdas parcellákra osztva, bőrbe fogja adni a városi polgári lakosságnak. E kisbirtokok nagyrészo konyhakertészettel fog foglalkozni és a kormány azt hiszi, hogy ezen az uton meg fogja javítani a városok élelmezési viszonyait és olcsóbbá fogja tenni a lakosság mindennapi életszükségleteit. A holtkéz birtokát az állam az uj agrárbank garanciája és közvetítése mellett kisebb bérletekre fogja fölosztani és elsősorban arra fog törekedni, hogy a középbirtokok erősödhessenek meg a holtkózi birtokok rendelkezésükre való bocsátásával. A földmivelósügyi miniszternek általában a meggyőződése, hogy a nagybirtok túltengése és az elszaporodó kisbirtokok tulhalmozása helyett a középbirtok fejlesztésére kell leginkább törekedni és politikáját ugy irányítja, hogy ezt a célt minél biztosabban elérhesse. Az uj agrárbank nem a magántársaságoknak fog versenyt csinálni, mert ez nem egyezik meg a földmivelósügyi miniszter elveivel, hanem a kormány birtokpolitikáját fogja elősegíteni és a miniszter messzemenő terveinek végrehajtásában fog segédkezni. A födmivelésügyi miniszter készülő terveiről különben a földmivelósügyi tárca költségvetési tárgyalásánál részletesen fogja tájékoztatni a képviselőházat. Változások a diplomáciai karban. A hivatalos lap mai száma több nevezetes diplomáciai változásról ad hirt. A változás alá kerülő diplomáciai állások közül kétségtelenül a legfontosabb a monarchia pótervári nagyköveti állása. Az eddigi pétervári nagykövetet, Ungarschitzi gróf Berchtold Lipótot a király saját kérelmére állásából visszahívta és neki ez alkalommái a Lipót-rend nagykeresztjéhez a gyémántokat adományozta. Az uj pétervári nagykövet gróf Thurn-Valsassina Duglas lett. Az eddigi bukaresti követet, herceg SchönburgHartenstein Jánost a király vatikáni nagykövetté nevezte ki és neki a titkos tanácsosi móltóságot adományozta. A vatikáni nagyköveti állás tudvalevőleg Szécsen Miklós gróf párisi nagykövetté való kinevezésével üresedett meg. Az uj bukaresti nagykövet az eddigi drezdai követ, Fürstenberg Károly Emil herceg lett. Változások történtek a pekingi és teheráni diplomáciában is. Az eddigi kinai követet, lovag Kuczynski Jenőt a király visszahívta és utódjává nemes Rosthorn Artúr eddigi perzsa követet nevezte ki. Az uj teheráni követ Ottó Ede első osztályú követségi tanácsos lett. Ezeken kivül a király Hídvégi Nemes Albert gróf első osztályú követségi tanácsost követté ós meghatalmazott miniszterré, Gomirjei Musulin Sándor dr első osztályú követségi tanácsost követté ós meghatalmazott miniszterré nevezte ki. Érdekes Rosthorn Artúrnak kinai követté való kinevezése. <3 volt az, aki a bokszerlázadás idején helyettesitette az akkori pekingi követet és mint volt katonatiszt, ő vezette abban az időben a követségi palota védelmét a föllázadt bokszerek ellen. A rendőrség államosítása. — Szeged főkapitányi székhely lesz. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy szerdán a vidéki rendőrkapitányok küldöttsége átadta Khuen-IIéderváry Károly miniszterelnöknek a városi rendőrség államosításáról szóló törvénytervezetet, amelyet Miskolczy László rendőrkapitány készített. A törvénytervezetet a lapok ismertették, csakhogy nem azt, amelyet a küldöttség a miniszterelnöknek szerdán átnyújtott, hanem egy régebbit, amely igen sok fontos és Szegedet különösen érintő módosítás hiányzik, de amely módosítások a most készített tervezetben már benn találhatók. A tervezetnek az egész Délvidéket is érdeklő legfontosabb passzusa az, amely szerint Szeged főkapitányi székhely lesz, valamint minden olyan város, ahol királyi Ítélőtábla van. Abban az esetben tehát, ha az államosítás életbe lép, a szegedi rendőrség működése a szegedi tábla egész területére kiterjed. Már pedig a szegedi tábla területe egyik legnagyobb táblai terület az országban. A szegedi főkapitányi hivatal a most benyújtott uj törvénytervezetnek a Szegedet érintő adatait a következőkben közli: A lapok ismertették a rendőrség államosítása tárgyában a magyarországi rendőrtisztviselők egyesülete megbízásából Miskolczy László budapesti rendőrkapitány által kidolgozott államosítási törvényjavaslat tervezetét. Tévedésből azonban az az eredeti tervezet jutott nyilvánosságra, melyen a M. 0. K. E. választmánya sok és alapos módosítást tett. A Szegedet érdeklő módosítás különösen az, hogy a kerületi rendőrfönökségek — melyeket tényleg Budapestnek ós Kolozsvárnak javasoltak — fölösleges decentralizációnak bizonyultak, mert nem bírhatnak kellő tnunkakörrel. Minden törvényhatósági joggal fölruházott és rendezett tanácsú város elsőfokú rendőrkapitányságot alkot. MóMitru odacövekelte magát a vándorló elé. — Az ilyenből, mint maga, egy is sok, olyanfajtából-e, mint az, a sok is kevés. Tudja-e ? Jobb lesz hallgatni. — Mégis csak kibujt a szeg a zsákból. Mégse olyan rossz maga, mint a lármája. — Már akihez. — Ott jön már a mérnök ur, — mondta Tóni. r— A kocsi meg mosdatlan. — Ha mosdatlan, ugy ül bele ... — Ez mindig kezet fog az emberrel, — Mondta megint Tóni. — Akkor bolond — tette hozzá a vándorló. — Minden disznólábat nem fog meg ember. ... Estére leszállt a vihar a Madzsore ^tejéről. Jöttek a nagy, fekete fellegek alakié a sziklák közül. Hömpölyögtek kifelé es elöntötték a völgyet. A tenger hánykolódott, nyugtalankodott, a házak közt visongott a szél, recsegtek a gerendák. Az istállóin a lovak már lehasaltak, hogy megCfdkordult a szélben a zár, fölemelték néha a fejüket. „ ^ - El sem lön az ilyen időben, - nyögte "őni. Ilyenkor csak az istentelenek nem ^esznek el. A jóét-lelket a sziklák kozólokQsilt & rosszuk — Hogy az nem jön el? Márpedig az eljön — Honnan tudja? — kérdezte Mitru a véndorlót. Az egyik csizmáját letette maga menő 68 fölvette a másikat: . , ljt rr- Én nem tudom, hogy mi az i^ennyi%t tapodom le előbb ennek a sarkat. ím > ni. Ez olyan egyenes még, mint a naiS amaz meg már olyan, mint a Vlas.csné "4Ja. Fizethetek érte hatvan krajcárt. — Biz a Hobert elkér annyit érte. Még alkudni is kell véle, — véleményezte Tóni. — Jaj de fáj a hátam. Nem állhatom, ugy fáj. Itt ni a lapockám alatt. — Majd megkeni a Blazsics-leány. Mert eljön. — Mán megint. Honnan tudja, hogy eljön ? — Mert az asszony mindig eljön. Sohase marad az otthon, ha esik, ha fuj, ha nap süt, ott van az. Kukoricaföldek közt, hegyoldalban, körtefa alatt, avagy drága, fáintos nyoszolyán várhatod, ne félj, eljön az. Attól fél, hogy kifut, ha nem hozza utánad magát. — Arra való. Egyébre se jó az asszony, csak arra. _ ,„. „ — De arra jó, ugy-e Mitru? Mi? — Csak legalább kiülhettem volna, — nyavalyáskodott Tóni. — Olyan jól elüldögéltem volna odakint. — A parádés-hintóban, ugy-e? — szólt közbe Mitru. - Tudja-e, hogy ez mindig ott ült este a bársonyülésen. Elnyúlt rajta a kondrájában, bámulta a holdat, mint a holdkóros. Odakente a sápadt képit a finom üléshez. Azt tartom, az anyja tejéről álmodott olyankor, vagy az asszony fehér lábáról. Tóni elvörösödött. — Urnák született, — jelentette ki a vánd< Mitru ránézett Tónira Letette a csizmát a sarokba egymás mellé, odaült a jaszo szélire. Nagy tenyerével dörzsölte a Tón, hátát — Van egy jófajta almám, a hegyről hoztam. Megeszed ? — Mesr. -— Itt van. Kivette a zsebéből. — A kocsit megmosom és hajnalba, majd fölkelek egy kicsit jókorább. Segit majd ez az ember is. — Segíthetek. Kaparászás hallatszott odakünn. Az ajtókilincset kereshette valaki. Topogás, csoszogás ós az ajtót belökték. Az eső becsapott egy percig, a szél beszaladt. — Jó estét. — Eljöttél? — mondta Mitru ós nem mozdult. — megáztál, ugy-e? A vándorló odament a leányhoz. Összehúzta a szemét, ugy nézte és még segitett lehúzni a kendőt, megfogta a karját. — Elég kövér vagy, — mondta és csettentett a nyelvével. Ezen nagyot nevettek, aztán még egyszer nevettek, teli torokkal, minden ok nélkül. Tóninak összeszorult a torka, de nem köhögött, hogy ne vegyék észre. A fal felé fordult. Egy hegyes szalma akadt a kezébe. Azzal beleszorult a karjába ós ez a határozott, éles, nyilaló fájdalom olyan jól esett neki, hogy elmosolyodott tőle . . . Az eső ömlött, ömlött szakadatlan. Tóni lehanyatlott fejjel feküdt a szénán a jászolban. Egyszerre csak olyan édes érzése támadt, mintha a viz fölvette volna a hátára ós szelíden himbálná messzire . . . Nem tudta, álmodik-e, vagy ébren van. A kemény szalmát szorította a markában, szerette volna jól megszúrni magát véle, de az ujjai ökölbe meredtek ós olyan nyomorult, gyenge volt, hogy Tóni nem tudott nekik parancsolni . . .