Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-02 / 76. szám

152 DELMAGYARORSZAG 1911 április 1 1911 dositották azonban a Miskolczy-féle tervezetnek azt a rendelkezését is, hogy a másodfokú rendőrhatóságok, vagyis főkapitányságok Győrben, Temesvárott, Fiúméban, Kassán, Debrecenben és Kolozsvárott állíttassanak föl, hanem ahelyett épen a szegedi és nagyváradi rendőrfőkapitányok javaslatát elfogadva, azt állapitották meg — ós ezt igy is terjesztették a miniszter elé, — hogy rendőrfőkapitányságok mint másodfokú rendőrhatóságok minden királyi ítélőtáblai székhelyen állíttassanak föl a táblai területre kiterjedő hatáskörrel. Szeged tehát a miniszterhez benyújtott tervezet szerint igenis főkapitányi székhely lesz és fölötte, rendőri szempontból, más fórum, mint a belügyminisztérium rendőri osztálya, nem áll. Csak az a kérdés, hogy egyáltalán lesz-e az államosításból valami. És ha igen, mikor. Nyilvánvaló, hogy az az ötven szakaszos javaslat még eddig rendkívül sok módosításon és különösen kibővítésen fog átmenni. Nagyon nehéz megvonni a határvonalat a rendőrségi és bírósági, másrészről a rendőrségi és többi közigazgatási hatáskör között. A Miskolczy-féle törvénytervezetet a vidéki rendőrkapitányok küldöttsége átadta Tisza István grófnak is, aki szombaton délelőtt a képviselőházban a belügyi tárca költségvetési vitája során, többek közt érdekesen fejtegette a vidéki rendőrségek államosításának sürgető voltát: — Óriási haladást jelentene — mondotta Tisza — a magyar közigazgatás javítása szempontjából a városi rendőri szolgálatnak államosítása. Akármely oldalról nézzük meg a kérdést : akár általános közbiztonsági ós közrendészeti szempontból, akár, fájdalom, ma is még meglehetős rossz helyzetben levő, de kivált egy, a múltban megérdemelt rossz hirnóv alatt nyögő erkölcsrendószetünk szempontjából, akár politikai rendészet szempontjából, t. i. bizonyos nemzetiségi vagy szociálisztikus tendenciákkal szemben való állami küzdelem szempontjából vizsgáljuk a kérdést, mindenki, aki ebben az országban gyakorlatilag foglalkozott már rendészeti ügyekkel, tudni fogja azt, hogy minő tarthatatlan és minő mizériák forrása a mai helyzet. Minden egyébtől eltekintve — hogy a rendőri hatóságok kisebb területekre vannak széjjeltagolva és hogy ott a kellő egyöntetűség és a kellő kontinuitás hiányzik — azt gondolom, egyik gyorsan végrehajtható föladat volna a városi rendőrségnek államosítása. Uj Dveadnouyht-rendelés. Bécsből jelentik: A Neues Wiener Tagblatt jelenti, hogy a haditengerészet tegnap egy Dreadnoughtnak, két cirkálónak és hat torpedójármünek a Danubiusnál való megrendelését irta alá. A páncél és egyes más alkatrészek a megrendelésben nem szerepelnek. A rendelés értéke hatvan-hetven millió korona. A Danubius átalakítására, illetőleg kibővítésére vonatkozó munkálatok már megkezdődtek. Terjed az albán lázadás. Szalonikibó'l jelentik: Dibreból nagyon aggasztó hirek érkeznek. Az arnoták, kiket a malisszorok magatartása főlháboritott, készülnek rá, hogy a fölkeléshez csatlakozzanak. A lakosságot mindenfelé agitátorok izgatják, kik nagy számmal járják be egész Albániát és arra tüzelik a lakosságot, hogy álljon boszut azokért a kegyetlenségekért, melyeket Torgut Sefked pasa csapatai a mult esztendőben elkövettek. Máris bandák járják be a vidéket és behatolnak azokba a helyiségekbe, melyeknek csak kis helyőrségük van. A kormány a kossovoi kerületben behívja a tartalékosokat. A malisszoroknak, kik Tuzyt bevették és ott sok katonát lemészároltak, Skutari ellen támadásra készülnek. Skutariban a hatóságok az összes hü mohamedánokat fölfegyverezték, hogy a támadást visszaverhessék. Több ezer trachomásbeteg minden gyógykezelés nélkül. — Statisztika a szegedi tanyákról. — (Saját tudósüónktól.) A szegedi főorvosi hivatalba szombaton érkezett be a külterületi orvosok jelentése március hónap közegészségügyi állapotairól. A jelentések, amelyek beszámolnak részletesen mindarról, ami a közegészségügyet érinti, olyanok mint máskor, valami különösebb, jelentősebb eseményről nem igen emlékeznek meg. Faragó Ödön dr, Szeged város kiváló tiszti főorvosa az azokban foglalt adatok fölhasználásával késziti el most a közigazgatási bizottság elé kerülő rendes havi jelentését, amelyet mindenkor hozzászólás nélkül vesznek tudomásul a bizottság tagjai. Van ebben a jelentésben két szám. Évek óta mindegyik jelentésben benne volt ez a két számadat, amely talán föl sem tünt eddig és csak hozzáértők tudják, milyen jelentőséggel bir. Évek óta — jelentéktelen eltéréssel — arról számol be a tiszti főorvos jelentése, hogy Szeged külterületén kéteserhétszdzhatvanegy trachomabeteg van nyilvántartásban, ezek közül azonban csak lidromszázhatvanütöt gyógykezelnek. Szeged közállapotainak nagyon elszomorító képét nyújtják ezek az adatok. Arról beszélnek, hogy emberek ezreiről tudják, hogy veszedelmes, ragályos betegségben szenvednek, — de elenyészően kis százalékot képesek csak gyógykezelni az orvosok. Tisztán látjuk Szeged külterületének egészségügyi viszonyait: sok száz gyógykezelés nélkül való fertőző beteg veszélyezteti a többiek egészségét és sok száz, több ezer magyar ember lesz munkaképtelen azért, mert különféle okok miatt nincs mód arra, hogy a betegeket gyógyítsák az orvosok. Igy pusztul a nép, az a nép, amely erőssége a magyarságnak és amelyet még nem világosítottak föl kellőképen arról, hogyan miképen védekezzék a trachoma ellen. Kettőezerhétszázhatvanegy trachomás betegről tudnak a statisztikai kimutatások. Ez az összeállítás azonban mintegy tiz-tizenöt évvel ezelőtt készült, — azóta pedig sok minden megváltozott. Többen meggyógyultak— ezekről tudnak az orvosok — azonban az ujabb esetek egyrésze bizony csak akkor kerül nyilvánosságra, ha a betegség már nagyon előrehaladott stádiumban van és ki tudja, mennyi azoknak a száma, akik lappangó trachomájukkal veszélyeztetik a tanyai emberek egészségét ?! Az alábbi részletes tudósításunk Faragó Ödön főorvos ós a külterületi orvosok rendelkezésére álló adatok alapján készült. Szomorú adatok ezek és hogy most nyilvánosságra kerülnek, talán illetékes helyen, ahol eddig is nagy jóakarattal, de — sajnos — kevés rendelkezésre álló erővel kezelték ezt a kórdóst, tesznek valamit, hogy az Alföld népét ettől a veszedelemtől megmentsók. (Miért nem gyógyítanak.) A külterületi orvosok csak azokat a trachomás betegeket gyógyítják, akik az orvosi lakhoz, vagy az úgynevezett trachoma rendelő helyhez közel laknak. Elenyészően kevés ezeknek a száma. Vannak Szegeden kapitányságok, ahol egyáltalában nem gyógykezelik a betegeket. Nem az orvosok hibájából történik ez igy, hanem azért, mert a kültorületi orvosok, akiknek óriási kiterjedtségü a területük, nem bírnak annyi idővel, hogy valamennyi trachoma beteget gyógykezeljék. Még azokat a betegeket is, akik közel laknak az orvosi lakhoz, vagy a rendelőhelyhez, rendszertelenül tudják csak gyógykezelni. Ennek maguk a betegek az okai. Télen, amikor nagy a hideg, nyáron, amikor aratás van, nem megy el a beteg az orvosi rendelésre. Az ujabb fertőzésekről csak akkor vesz tudomást az orvos, amikor már a baj nagyon előrehaladott és azt a beteg maga is észreveszi. Akkor jelentkezik esetleg az orvosnál, ha ugyan nem kuruzslóhoz vagy javasasszonyhoz megy el. Az orvos konstatálja a bajt, állandóan azonban nem képes kezelni a beteget, mert az olyan távol lakik az orvoshoz, hogy nem járhat el a rendelésre. A munkával agyonterhelt tanyai orvostól, aki egymaga hatezer lélek egészségére vigyáz, igazán nem lehet kívánni azt, hogy egy — tiz-husz kilométerre lakó — beteg miatt huszonnégy érát is föláldozzon. Erre képtelen, hiszen jóformán alig van szabad ideje. Rendszeres vizsgálatokat csak az iskolában tartanak. Itt minden hónapban megvizsgálják a tanulókat ós ha észlelnek egy-egy esetet, akkor a gyereket hazaküldik, a hozzátartozókat figyelmeztetik arra, hogy mennyire veszedelmes betegség a trachoma, de egyéb nem történik. Azon egyszerű oknál fogva, mert mást nem tud tenni az orvos. (Egy kis statisztika.) Érdekes statisztikát állítottunk össze Szeged külterületének trachomaviszonyairól. Az adatok hitelesek, hisz maguk a külterületi orvosok bocsátják azokat a rendelkezésünkre. Nem teljes az összeállítás, mert a legutóbbi esztendők adatait nem ismeri senki, azon egyszerű oknál fogva, mert ezekről az esztendőkről egyáltalában nincsenek adatok. Tiz-tizenöt évvel ezelőtt vizsgálták meg a tanyákat, azóta nem volt általános szemvizsgálat. Erre az orvosok nem érnek rá. Akkor még voltak állami trachomaorvosok, ma már nincsenek ós a külterületi orvosoknak nincs idejük arra, hogy ilyen nagyobbszabásu vizsgálatot tartsanak. A feketeszóli orvos, Kuti Elek dr hatvan trachoma-beteget kezel. Az ö kerületébe tartozik Domaszék, Röszke, Szentmihálytelek is, de ennek a három kapitányságnak a sok betegét egyáltalában nem, vagy csak nagyon kis mértékben kezelik. Berkes Dezső dr a kerületébe tartozó kettőszázhuszonkilenc trachomás beteg közül hetvenötöt gyógykezel. Mórahalom úgynevezett Nagy István részén ós Nagyszóksós alsókeleti részén a sok száz betegek nem kezelik, mert azok több óra járásra laknak az orvosi laktól. A csorvai kapitányságban százhatvanhárom beteg közül hetvenkettőt kezel Gáspár Ignác dr. A Rózsajárás nyolcvanhét és Zákány háromszázkilenc betege közül csak hat részesül orvosi gyógykezelésben. Ennek a hat betegnek a trachomáját annak idején a sorozásnál konstatálták ós ott utasították őket arra, hogy gyógykezeltessék magukat. Léderer Ignác dr ós a két felsőtanyai orvos: Reiniger Hermann dr és Erlitz János dr szatymazi kerületében teljesen hasonlóak a viszonyok. Itt is a betegek százai lesznek kenyérkeresetképtelenekké és veszélyeztetik a többiek szeme világát azért, mert kevés az orvos. Ez az egyetlen oka ennek a borzalmasan elszomorító állapotnak. (A rendelő helyek.) A trachomás botogeket az orvosok a saját lakásukon kivül még úgynevezett rendelő helyeken is kezelik. Minden orvosi kerületben a szükséghez képest egy-három iiyon rendelőhely van. Persze nem orvosi műszerekkel fölszerelt helyiségek ezek, hanem közönséges egyszerű tanyai szobák, amelyek a legtöbb esetben néni alkalmasak a célra. A kincstár évi harminc koronát fizet egy-egy ilyen szobáért, amelyek rendszorint lakószobául szolgálnak és csak az orvosi rendelés ideje alatt rendelőszobák. Minden héten kétszer: hétfőn és pénteken reggel van ezeken a lielyoken rendelés. Ekkor megjelennek itt azok a betegok, akik közel laknak a rendelőhelyekhez. Ezeket azután gyógykezelés alá veszi az orvos. A legtöbb esetben azonban sokan hiányzanak. Azok, akiknek Azelőtt tók a be ilyen tra sem volt A tanj kintettél hanem ir tanyai ól tozás. Aí megisme ban volti akinek i: Ezeket a a tracho: területi ezért a i dijat ka{ betegektő nem kap A belü százhúsz elleni vé része — állam te ben, de rendelke Meg egyetlen ben ha\ javulás volna £ jelent 1 tóak az voltak orvosok nagyon téren i hető.