Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-02 / 76. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 április 1 1911 „A népképviseletnek kell az állam legerősebb és legelevenebb szervének lennie, amelylyel erőit gyűjti és koncentrálja. Nem pedig a csatatérnek, amelyen ezek az erők egymás kölcsönösen lekötik és semmivé teszik." Magyarország, inely esztendeje sok tekintetben hasonló parlamenti válságot élt át, természetes érdeklődéssel íigyeli és várja az uj Reichsrath alakulását. Mindenesetre kívánatos, hogy Ausztria ép ugy kibontakozzék a parlamenti zavarból, mint ahogy Magyarország egy bölcs államférfi egyéniségének és vezető elméjének hatása alatt visszanyerte államrendjét és munkaképességét. Kimen az iiMlcniiiitásróI. Szombaton KimenHéderváry Károly gróf nyilatkozott arra a kérdésre, hogy mi a szándéka a kormánynak az indemnitást illetőleg? A miniszterelnök igy nyilatkozott: — A kormány foglalkozott már az indemnitás kérdésével és mert a mostani indemnitás április végével lejár, a húsvéti szünet után beterjesztem az uj indemnitási javaslatot. A szünet április 8-án vagy 9-én kezdődik, addigra végezünk a belügyi, kereskedelmi és talán még egy tárcával, ugy, hogy szünet után marad még négy tárca. A költségvetés vitája még május első hetére is át fog nyúlni, ezért a kormány, nehogy ekszleksz álljon be, indemnitást kér. Miután egykét hétre nincs értelme indemnitást kérni, a fölhatalmazási javaslat egy vagy két hónapra fog szólani. Az angol-amerikai döntőbíróság. Washingtonból jelentik: Az angol nagykövet Taft elnökkel beszélgetést folytatott a tervezett angolamerikai döntőbírósági szerződésről. Hir szerint a tárgyalások kielégítő módon haladnak előre. Az a híresztelés, amely szerint a fönálló angoljapán szerződés miatt a tárgyalások megakadtak volna, mint hivatalos helyről jelentik, alaptalan. Az osztrák válság. — Készülődés a juniusi választásra. — (Saját tudósítónktól.) Befejezett tények után vagyunk és most már az érdeklődés iránya az uj osztrák választások felé gravitál. A császári pátens megjelent a hivatalos „Wiener Zeitungéban és a házföloszlatás bejelentése mellett fölszólítja a kormányt, hogy az uj választások kiírására azonnal tegye meg az intézkedéseket. A kormány ennek máris eleget tett, amennyiben az uj választásokat junius 13-ikdra tűzte ki. A pótválasztásokat junius 20-ikán ejtik meg. A világ eseményeiből kimagaslik most az a körülmény, hogy — mint már jelentettük — a Wiener Zeitung, az osztrák hivatalos lap, a házföloszlatás tényének formai publikálása mellett nagyobb cikket is közölt, mely a föloszlatásnak a kormány részéről való indokolását tartalmazza. A föloszlatás befejezett ténye mellett az ily utólagos magyarázat az eső utáni köpenyhez hasonlít, mégis, annak merőben való szokatlansága, hogy egy kormány nem valamely sugalmazott félhivatalos lap utján, hanem a hivatalos lapban, a közvetlenség és hitelesség teljes súlyával, kötelességének tartja ilyetén ténykedését igazolni, — kell, hogy a legszélesebb körökben célzott hatást elérje és mély benyomást keltsen. Kifejti e cikkben a Bienerth-kormány az ő programszerű elveit és hangsúlyozza, hogy a kormányzási és törvényhozói munkának alap-biztositéka a káros befolyásoktól, a túltengő egyéni vagy pártambiciók visszaéléseitől való mentesítés. Oly cél ez, — Hamlettel szólván — melyet „óhajthat a kegyes". Kétségtelen, hogy a kormánynak ez a szózata egész Ausztriában mély hatást fog kelteni; ós kiváltkóp rokonszenves a kormánynak az az érvelése, hogy egyes frakciók erőszakoskodásaival szemben a választóközönséghez apellál és ezért kellett föloszlatni a parlamentet. Az osztrák képviselőház, melyet most a csehek obstrukciója miatt oszlattak föl, tudvalevően az uj választási törvény alapján ült egybe. Ez volt az első parlament Ausztriában, melyet az általános választói jog alapján választottak. Nem érdektelen, [némí áttekintésül, az alábbiakban néhány számszerű adatot közölni a föloszlatott Beichsrathról: Az 1907. óv májusában végbement általános választásokon összesen 4,076:636 érvényes szavazat adatott le és ebben a német szavazatok száma 1,772.418 volt. A német szabadelvű pártokra 493.123, a szociáldemokratákra 518.408, « keresztényszociálistákra 760.887 szavazat jerto*'A választási körzetek beosztása szerint az 50 választókerület közül a német kerületek száw® 233 lett volna ; de mivel mind a két cernoviP' kerület elveszett, csupán 231 német képviselőt' választottak meg. Ezekből 85 a német szabadelvű, 96 a keresztényszociálista, 49 a szociáldemokrata párthoz tartozott, egy pedig szabad" szociálista volt. A pótválasztásokon a németszabadelvűek a szociáldemokratákkal szembe" két mandátumot vesztettek, de viszont egye' elnyertek tőlük. Véglegesen tehát a Reichsratj) pártarányai számszerűleg igy alakultak : 84 nemet-szabadelvü, 50 szociáldemokrata, 1 szabadszociálista és 96 keresztényszociálista. — A híírmasszövctség. Rómából jelentik: A*"" kat a táviratokat, melyeket az olasz juhileui® ünnep alkalmából Ferenc József király és Vi császár, továbbá Ausztria-Magyarország és metország külügyi politikájának vezetői Rómái® küldöttek, itt az uralkodóház és az ország irá"' való legteljesebb megbecsülés jelekónt fogadják. Az a mód, ahogyan Ferenc József király 8zerencsekivánatainak kifejezést adott, oafá^ Olaszországban mély ós örömmel teljes beny0' mást tett s Aehrenthal gróf szavai is igen barátságos érzést váltottak ki. Azokat a melef hangú üdvözléseket is, melyeket Vilmos csász®' és Bethmann-IIollweg kancellár küldöttek, ugya"' csak a legbarátságosabb érzéssel fogadták Itteni politikai körökben általános a meggy® ződés, hogy ezek a táviratváltások nem csupá" Olaszország számára értékesek, hanem a hl® masszövetsóg mellett való nyomatékos mai® fesztációt is jelentik. — Az olasz lapok ünnep' cikkekben a legrokonszenvesebb módon nyila^' koznak az idegen szuverénekről. — A „Tribun*' ezt irja: Olaszország és Ausztria-Magyarorszáí között a hivatalos viszony a legjobb, amin®® legnyomósabb bizonyítéka Ferenc József királynak és Aehrenthal gróf külügyminisztern®" táviratai, melyek attól a meggyőződéstől v»® nak áthatva, hogy a szövetség mind a két számára megbecsülhetetlen értékű. — Hogy meggyógyulj, te buta. Hányszor mondjam még, hogy menj a kórházba? Bemégy, meggyógyulsz — Nem vagyok ón beteg. Ettől csak kitisztul az ember. Ami rossz vér van benne, az kigyön. Ha kigyött, annak akkor kint a helye. — Nézesd meg magad, menj a kórházba! Ott tisztaság van, kapsz jó ételt, nem dolgozol, meggyógyulsz... — Én nem megyek. Majd lefekszek a jászolba, ha elvégeztem a dolgom. — Te Mitru, ni, azt akarom mondani, hogy éjszakára szállást adtam egy vándorlónak. Ott volt a konyhába, szállást kért. Elfér az istállóban. — Ott pedig nem fér el. Adjanak neki szállást a szobába; ha akarnak, ott nem alszik. Mitru akkorát taszított a kocsin, hogy majd feldűlt — Össze akarod törni azt a hintót ? Nem a tiéd, a gazdáé, de nem kár érte, ugy-e ? A kis tarka kölykek kergetőztek, hengergőztek, az egyik alábujt az asszony szoknyája alá. Ahogy meleg, kövér teste odaért a bőréhez, nagyot ugrott, amitől megint meglátszott a lába majdnem térdig. Fölkapta a kis, remegő jószágot, magához szorította: — Te kis cudar ... te kis undok . . . Otthagyta a kocsisokat, bement a házba. Még visszaszólt az ajtóból : — Aztán bemenj délután, te Tóni. Már rég leeresztette maga után az ajtófüggönyt, mikor még bámultak utána. — Csak belekapott volna jól abba » meztelen bokájába az a kutya. Csak szemtelen tud lenni egy ilyen fehér nép, — ezt Mitru mondta. Tóni nem szólt. Mitru leharapta a végit a cigarettának. — A mifajtánknak nincs ilyen fehér lába. — Nincs ám. Ott van a Blazsics-leány, ne félj, olyan az egészen, mint a tej. Minta csöppentett tej. Tiszta annak te mindene. Mindenit mossa. — Moshatja. Ami uri, az mégis csak uri. — Mind egyforma az asszony. Te talán még nem is voltál asszonynyal, Tóni? Az lehet a te bajod, te bolond. Tóni nem felelt. Elfordította fejét, mert a füsttől egyszerre megint érezte a nehéz nyomást a mellében. A fájdalomtól könnyek futottak, szelíd, barna szemébe. — Kaphatsz annyit, araennyi kell. A Blazsics-leánynak szólhatok. Tiszta egy leány. — Nekem nem kell. — Talán apácának készülsz? — Az már igaz, hogy jó kedved van. — Van. Lehet is. Nekem építik azt a tornyos kastélyt ott szembe. Én viszem bele a szeretőmet a hálószobába, amit három esztendeje farag a Rosmayer. Sötét árnyék esett eléjük. — Jó napot. Ide utasítottak odabenn. — Elfér köztünk, — mondta Tóni. — Ott a kutyaólban ni, ott van elég hely. Másutt nincs. A vándorló-legény, nagy, erős ember, élesen nézett a Mitru szemébe. — Nem olyan nagy az a tilz, mint a füstje mutatja. — Még egy ilyen koldus kocsisnál ' akad koldusabb. Mert némelyik előtt szag0" a dolog. — Vagy hogy nem is azért. Tóni feléjük fordult. , — Az én helyemen is elfekhet. Én ® hálok majd a színben. Itt ez a jó levegő. . — Az inged nem vetnéd le, nem adn* oda neki, te ló! Veled ki törődik? Ha uto1' sót rúgnál is, ki vetne egy csontot eléd? A vándorló ránézet Mitrura. — Maga mégse olyan rossz ember, ha áí> mutatja is. — Csak a szava olyan neki. —• Az is bolond, aki jó. , A vándorló Tóni mollé ült a másik 0 dalra. — A hátát fájlalja? — Menyecske kő neki, de fél tőle, a ^ góny, — nevetett Mitru. — Pedig nem harap az asszony. x — Az a. Akkor is ad, amikor vesZi ingerkedett Mitru és rátaposott a clg»fe tára. — Ahol ni a Blazsics-leány. Nézd. , Nagyot csapott a Tóni vállára Mitru, h0í annak még a velejébe is belenyilalt. — Nem vagyok rá kíváncsi... ^ — Az apád mán olcsóbban adta. De en" olyan urifajta kéne. A vándorló végigmustrálta Tónit te* tői-talpig-. ,, — Én nem gondolnám. Az ilyennek milyen se kell. Tóni felült : n — Azt hiszi, ugy-e, hogy már a v járom. Jobban leszek még én. .w, Ha nem lesz jobban, az se nagy K — na uuni iiw. juuuau, az se .f, így emberrel több vagy kevesebb, mit tesz'