Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-02 / 76. szám
1911 II. évfolyam, 76. szám Vasárnap, április 2 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, C=J Korona-utca 15. szám 1=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám c=3 ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre. R 24— félévre . . . K 12'— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre. . . R 14'— negyedévre. R 7-— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 ca Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztóség telefon-száma 128—12 A Reichsrath válsága. Az osztrák törvényhozásnak uj gépezet kell, hogy az eddigi minden hosszútűrő próbálkozás mellett is csak nem tudott funkcionálni, el-elakadt, berozsdásodott és hajtó, feszítő erői minduntalan robbanással fenyegettek. A hosszas és hasztalan kísérletezésnek ma már vége: császári pátens föloszlatta a Reichsrathot s Ausztria népeihez fordul, hogy adjanak önmaguknak uj képviseleti szervet, mert a réginek tehetetlensége mellett, csak a népek vallanak kárt. Néhány hónapig tehát szünetel a Parlamentáris törvényhozási munka Ausztriában. Politikai tekintetben többnemű hajjal és következménnyel jár ez. öe bizonnyal nagyobb volt a veszély, mely a parlament egyiittmaradásából háramlott volna az örökös tartományokra, mint amekkora baj fenyeget némely törvényhozási föladatok eltolódása, ntegkésése révén. Valóban könnyű belátni, hogy ha ni ár nincsen produktív munka a parlamentben, ellenben a népképviselet csataterévé válik mindennemű vésztörekvéSeknek, széthúzó indulatoknak, akkor mkább irtassék ki a beteg szerv s biEsőben. Irta ff. Szederkényi Anna. Tóni épen a hátulsó második kerekét mosta a jekete hintónak, mikor elkezdett orran^áján dőlni a vér. r— Ez jó, igy egészen ki fog tisztulni a '"dőm, — hörögte Tóni ós halálrasápadtan r°gyott össze a hátulsó kerekek mellett, Mitru, az első kocsis, olyan se nem jó, se nem rossz ember, fölegyenesedett, — épen a ráfot igazgatta — a két vállát kifeszitetto ®s közelebb ment Tónihoz. Nézte egy szemP'hantásig, hogy megy össze szemlátomást, horpad befelé a mellkasa, válla, hata nem állhatta meg, még egyszer nekiynjtóztatta magát a fülledt levegőnek. Hozzak valamit? Micsodát? r- Hát valamit, no . . . Ami kellene. t Tóni ránézett Mitrura. Az ott felejtette a /"f'ntetét a párolgó embervéren, amely sz?t/fcscsent a kocsi kerekeire. Tóni csizmajara ts a rothadó, bűzös szalmára, amit kihanyk a lovak alól. , . an y ' Egy kis szilvóriumot is hozhatok éppen. an nálam pénz. Itt van ni . . • , Nem kell. Hiszen jobban leszek én Kijárt. Mert ez csak jó. Kitisztul a tüdő. ,;a,Jig ugy nyomot! itt a közepetáján m, ae >t „tár nem nyom. Kigyött a rossz vér ff rossz vér van az emberben, annak k 25 Syönni. Vagy igy, vagy ugy. De ki kell í(>nni neki ^hallgatott, mert a sok beszédtől vékony kezdett plroslani a szája szélén. zassék a nép egészséges organizmusára, hogy magának uj szervet alkosson. Hogy milyenek voltak az állapotok a Reichsrathban, untig ismeri mindenki. Áldatlanok, kinosak. Minden javitó kísérletnek ellenszegülő csoportok lehetetlenné tették nemcsak a Reichsrath, hanem még a kormány munkáját is. Minden békitősből csak uj harc fakadt. Engedménygondolatok csak a szeparatisztikus mohóságot növelték. Ugy, hogy végre az osztrák kormány egy lemondás és legalább husz egyezkedő próba után kénytelen volt lemondani arról a reményről, hogy ezzel a Reichsrathtal bármit is végezhessen. Elhatározásának genezisét és okait a Bienerth-kormány egy nyilatkozatba foglalta, amely az osztrák félhivatalos lap legutóbbi számában jelent meg. Valósággal klasszikus összefoglalása ez az osztrák parlamentárizmus válságának. A kormánynyilatkozat valósággal vádirat a Reichsrath különböző pártjai és csoportjai ellen, melyeknek magatartását a parlamentárizmusra végzetes veszedelemnek minősiti. Rájuk olvassa, hogy nemzetiségi viszálykodásukkal, gravaminálís politikájukkal, azzal a taktikájukkal, hogy törvényhozói kötelességteljesitésüket különböző egyoldalú engedmények kicsikarásától te— Ne beszélj annyit. Mitru leguggolt ós kalapálta a ráfot. Tóni odább vonszolta magát és rádült egy csomó szénára a kocsiszin szögletében. Ahogy mozdult, nagy ürességet érzet magában. — Ma jól kitisztultam, — nyögte elégedetten. Behunyta a szemét, kicsit beljebb húzta a kalapját, mert a nap éppen a fejére tűzött. — Hát az igaz, hogy vagy igy, vagy ugy, ki keli gyönni annak a rossz vérnek. Dél felé járt az idő. A nap már a Madzsore fölött égett. A sugarai rézsut estek a tengerre. A part felől apró, fényes karikák indultak meg játékosan cikkázva, vakitva. Az uton férfiak, leányok jártak-keltek. A kezükben vizes uszóruhát lógattak lustán, a fürdőtől ernyedten, uri bágyadtsággal. Mitru utánuk nézett és nagyot rúgott a kutyába, amelyik ott lábatlankodott körülötte. — Erigy az urakhoz, az úristen dögleszszen meg. Kigyöttél már a szagra. Sütik mán bent a jó pecsenyét. Nem ehetnél belőle, Toni ? Kaphatsz a szagából. — De jó ez a nap, — fordult Tóni a jobbfelére. — Nem is gondolná az ember, milyen jól esik a melege. Másutt nem lehet ilyen ez a nap. — Egyforma ez mindenütt. Akkor nem gyönne ide az egesz világból ez a sok uri nép. — Idegyön, mert nem tudja, hova tegye a pénzét. , . .. , — Hogy lehet annyi, hogy ne tudja, hova tegye./Nem is lehet annyi, szik függővé, meghamisítják a parlamentárizmust, amely a többségi elven épül föl. Ezt a többségi elvet halálra sebzik, amikor a parlamenti szabadságokat s a népképviselet szigorú jogrendjét kihasználják a törvényhozás teljes megakasztására. A ma már néhai Reichsrath e súlyos ballépéseivel szembe állítja a Bienerthkormány a választók akaratát és önmagát. A választóknak nem lehet szándéka, hogy parlamentjük lejárja magát s ez által esetleg kirekesztődjék az állami akarat irányításában való nagy szerepéből. Már pedig a parlamenti katasztrófák politikája a végső eredményében erre vezet. Pártpolitikai és nemzetiségi ellentétek kiküszöbölése, bajok orvoslásának igazi módja nem erőszakos eszközökben, hanem békés egyezkedésekben van. A választók nagy összességének csak ez lehet a fölfogása. Maga az osztrák kormány is az igazi parlamentárizmusnak az alapján áll s ennek érdekében és védelmében határozta el, hogy az uralkodónak a Reichsrath föloszlatását javasolja. És azt reméli az uj Reichsrath tói, hogy el fogja végezni mindazokat a föladatokat, melyekkel a régi Reichsrath adós maradt, megtoldva a fölvetődő uj teendőkkel. Van a. Csak nem neked, meg nekem. Az ilyennek még az aprajából csak itt-ott akad. Azér . . . Elharapta a szavát. Püfölte a kereket, hogy csak ugy szikrázott. A foga közül mondta, hogy csak ugy félig-meddig lehetett megérteni: — ... elgyön az asszony. Mezitláb volt. Kövér, fehér lába hozzátapadt a kerek kövekhez, amikkel ki volt rakva az udvar. Valahányszor egyet lépett, kivillant a szoknya alól fehér bőre. Mitru egy percre sem tudta levenni róla szemét. Dühösen dolgozott, ha az indulatja után menet, hozzávágja az asszonyhoz a nehéz kalapácsot. — Neked ünneped van, Tóni ? Mi lesz már azzal a kocsival. Mondtam, hogy a mérnök ur délután Kraljovicba megy. Mi? Mitru alábujt a kocsi alá. A félvállával billentette föl a nehéz alkotmányt. Morgott valamit, de nem lehetett érteni. — Mi? — ismételte az asszony és ahogy oldalt fordult, egész bokáig libbent föl a szoknya. A kis faházból a Miss után kiloholtak a kölykei. Hat gömbölyű, kerekfejü barnafekete foltos, simaszörü jószág. Kergetőztek, hogy az asszony fölsikoltott örömében. Hirtelen hajolt le, hogy fölkapjon egyet, akkor meglátta a vért. — Te már megint vért hánytál, Tóni? — Azt. — Mondtam már neked, hogy menj a kórházba. — Minek?