Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-08 / 55. szám

II. évfolyam, 55. szám Szerda, március 8 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 1=3 Rorona-utca 15. szám nn Budapesti szerhesztőség és kiadóhivatal IV., ^ Városház-utca 3. szám c=a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6-— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28— félévre . . . R negyedévre. K ?'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér 14 — 2-40 TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 835 r=i Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A sínek mentén. i. Alig egy-két hete, amikor patriarchális szokásoknak való hódolással megjelent a városháza erkélyén Szeged kitűnő polgármestere, Lázár György dr és a városháza előtt tolongó nagy néptömeg Örömrivalgása között hirdette ki a népszámlálás várva-várt eredményét, amely szerint Szeged lakosainak számával nemcsak vezető szerepét tartotta meg a vidéki városok élén, hanem örvendetes haladást is mutat. Nem tartanánk ezt valami különös jelenségnek és nem is lelkesednénk nagyon föl rajta, ha Szeged ma már jóval több mint százezer lakosa olyan hatalmas keret lenne, amelyet a város fejlődésén eddig munkálok hem tudtak volna megtölteni méltó tartalommal. Nem akarunk más vidéki városok felé vagdalódzni, de tény, hogy nagyon sok vidéki város kulturális, városépítészeti, szépészeti, ipari, kereskedelmi, sőt egészségügyi berendezkedése is távolföl sem áll arányban lakosságának számával. A teljes tökéletesség dicsőséges koronáját a mi városházánk tornyára sem akarjuk ráhúzni, de ugyan hol van az a város, amelynek minden berendezkedése, teljes élete olyan komA hadi foglyok. Irta Sienkiewicz Henrik. Paris ostromakor történt. Valamely szabad csapat ellen kivezényeltek néhány század porosz katonát s ők ravaszul tőrbe csalták, körülfogták az önkénteseket. Oreg katonákból állott ez a csapat: valamely külföldi légiónak maradéka volt. Heves küzdetem támadt, a körülfogottak vitézül védekeztek, majd elkeseredetten nekiestek a Poroszoknak, hogy szuronynyal nyissanak Raguknak utat. Az önkéntesek egy része el is menekült, aki pedig nem tudott szabadni, inkább a halált kereste, mert jól tudták, hogy micsoda sors vár rájuk a porosz fogságban. Mindazonáltal néhányan mégis fogságba estek. . Az a század, melyben Bartek, egy poseni legyei paraszt szolgált, szintén elfogott két °Pkéntest. Estére az erdészlakban helyeztek ¥ Másnap majd főbelövik őket. Néhány kannát oda állítottak az ajtóhoz, Barteket a szobába a kitört ablakhoz, hogy fizzék őket. Az egyik fogoly már nem volt fiatal, bajsza deres, arckifejezése közönyös volt: a "Pasik a husz év körül tarthatott, bajusza alig serkedt, arca inkább nőre vallott, őPnt katonára. Itt a vég — szólalt meg a fiatalabb . *ey golyó és vége mindennek! Parték összerázkódott, hogy a fegyver is Jegzörrent a kezében: az ifjú legényke lenjeiül beszólt ^ Nekem már minden mindegy — mondta plett egész lenne, amely minden irányban ki tudna elégíteni minden igényt, amely a kritikát ki ne hivná, jóindulatú bírálatra, vagy roszakaratu gáncsoskodásra alkalmat ne adna? Ha tekintetbe vesszük azt a sok nehézséget, amelyekkel a vidéki városok, köztük taián elsősorban Szeged küzdenek, a viszonyok nem minden irányban való, tökéletes és kívánatos kialakulásanak okát nem az emberekben, hanem elsősorban és sokszor kizárólag az eseményekben, azok sajátságos összetalálkozásában fogjuk föltalálni. Szeged mindezek ellenére, különösen az utolsó évtized alatt gyönyörűét fejlődött és aki csak némileg is ismerős a város ügyeivel, annak nagyon jól kell tudnia, hogy ez a fejlődés rövid négy-öt év múlva olyan diadalmas betetőzését nyeri, hogy vele ez a másfél évtized a város nagygyá fejlődésének legmunkásabb, legproduktivabb korszakává avatódik föl. A sikerek megteremtésében, a nagy eredmények fölhajszolásában kétségtelenül vezető szerepe van, volt és lesz Lázár György dr polgármesternek, akinek neve ezzel a korszakkal együtt Szeged város történetének legékesebb lapjaira iródik. Vitathatatlan, hogy a város rövidei a másik kedvetlenül. — Isten engem ugy segéljen, hogy mindegy. Annyit hányódtam már ide-oda a világon, hogy már torkig vagyok . . . —• Szegény anyám! — sóhajtott az ifjabbik. És elkezdett fütyürészni, bizonyára azért, hogy rémületét elfojtsa ós gondolatát másra terelje. De hirtelen abbahagyta és nagy kétségbeesetten mondta: — Üssön belém a menykő! Még csak el sem búcsúztam ! — Elszöktél? — El. Azt hittem, hogyha megverjük a németeket, jobbra fordul a poseniek sorsa. — Én is azt hittem. Es most . . . Az öreg legyintett a kezével és még mondott valamit, de szavait elnyelte a vihar zúgása. Hideg éjszaka volt. Finom eső szitált, a közeli erdő olyan fekete volt, akár a gyászfátyol. A szél fütyült s a kéményben valósággal vonitott, mint a kutya. A lámpás magasan lógott az ablak fölött s eléggé megvilágította a szobát, de már közvetetlenül az ablak mellett álló Barteket a sötétség takarta. És lehet, jobb volt, hogy a foglyok nem látták az arcát. Mert különös dolgok mentek végbe vele. Eleinte csak csodálkozott, bámult, rájuk meresztette a szemét ós megérteni igyekezett, amit beszeltek. Tehát ezek a németeket akarták megverni, hogy jobb dolguk legyen a posenieknek, ő meg azért hadakozik a franciák ellen, hogy szintén jobb legyen a poseniek sora! Es holnap ezt a kettőt főbelövik! Mi ez? Mit gondoljon erről ő, szegény pára? Hatha szólna hozzásen i bekövetkező nagyarányú fejlődésének, az „alkotások" korának az „előkészületek" korával szemben egészséges eredményeket csak ugy biztosithatunk, ha a közintézmények biztató és minden vonalon kielégítő szaporulatával együtt a fejlődésért való nagy harc élére az ipar és kereskedelem zászlaját helyezzük. Ez aztán most olyan széles fogalom, amibe beleatartozik minden, ami a város életének élénkséget, forgalmának növekedést, kereskedelmének, iparának erősödést, az egyeseknek nagyobb boldogulást, a kereső tömegeknek több munkaalkalmat, a már fönnálló üzleteknek és vállalatoknak a boldogulás nagyobb lehetőségét, minden-vállalatoknak sokasodását hozhatja meg. Tehát röviden és néhány szóval : az iparnak és kereskedelemnek oly erősödését, ami egyedül szükséges még ahoz, hogy az országos hegemóniáért kitűnő sánszokkal versenyző Szegedé legyen rövidesen és vitathatatlanul az elsőség pálmája. A modern élet megsokasodott igényeivel és föladataival szemben, azok mellett, sőt élén áll a mindeneket föntartő, ápoló és istápoló ipar ős kereskedelem nagy érdeke, amelynek élettől duzzadó erein át nyer egészséges szint és kemény izmokat minden : akár a juk? Ha megmondaná nekik, hogy ő is lengyel, hogy földijük, hogy sajnálja őket, hogy a szive fáj érettük ? Hogy megmenti őket ? Akkor őt lövik főbe ! De hatalmas isten, mi történik vele ? A fájdalom ugy fojtogatja, hogy nem bir megállni a helyén. Valami rettentő nyavalya nehezedik rá, olyan, mint mikor falujától feleségétől, fiától meg kellett válnia. katona szivében ismeretlen vendég, a részvét vesz erőt rajta és kiáltja: — Bartek, mentsd meg őket, hiszen a tieid! Szive haza tör, haza, szülőfalujába, asszonyához ós ugy sajog, mint eddig még soha. Elég a franciákból, a háborúból, a verekedésből! Es egyre érthetőbben hallja a biztatást: Bartek mentsd meg a tieidet! — Ó bár nyelné el a föld ezt a háborút! A törött ablakon át látja a sötét erdőt, mely ugy zug, akár odahaza a fenyves ós ebben a zugásban ismét kiáltja valami titokzatos hang: —- Bartek, mertsd meg a tieidet! Mit tegyen? Megszökjék-e velük abba az erdőbe? Mindaz, amit a porosz fegyelem belóoltani birt, egyszerre visszaretten ettől a gondolattól ... Az atyának és fiúnak nevében! Keresztet vet. 0, a katona, szökjék? Soha! Az erdő egyre hevesebben zug, a vihar egyre hevesebben tombol. Az idősebb egyszerre csak megszólal: — Ez a szél ugy fuj, mint őszszel nálunk . . . — Hagyj békét! — mondja fojtott hangon az ifjabbik.