Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-08 / 55. szám

82 köz-, akár a magánéletbe tartozó. A város nagygyá fejlesztésének munkájánál tehát ezeknek hatalmas jelentőségéről megfeledkezni egy pillanatra sem szabad és aki a Nagy-Szeged kiépítésének munkáján körültekintéssel, gondos szeretettel, féltő ügybuzgósággal tud és akar dolgozni, annak az éber őr, a képzett szakember, sőt a hozzáértő laikus nagy tudásának gazdag tárházával kell az ipar és kereskedelem érdekeinek lelkes szolgálatába állani. Az ujoncvita. Budapestről jelentik : Az ellenzéki pártok tegnap foglalkoztak az ujoncjavaslattal, mely a bankjavaslat után kerül napirendre. A Kossuth-párt Szabó Istvánt bizta meg, hogy a párt álláspontját az ujoncjavaslat tárgyalásánál kifejtse. Szabó István igy nyilatkozott arról a kérdésről, hogy meddig tart az ujoncvita: — A függetlenségi Kossuth-párt tegnapi értekezlete engem küldött ki hivatalos szónokul. Nagyobb beszédben fogom kifejteni pártunk álláspontját. Kívülem azt hiszem, még egy-két Kossuth-párti fog fölszólalni. Nagyobb akadályokat pártunk nem gördit az ujoncjavaslat megszavazása elé. Justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt vezére igy nyilatkozott : — Hogy az ujoncjavaslat felett lesz-e hoszszabb vita, azt még nem tudhatom. Pártunkból mindenesetre több fölszólalás lesz és nem fogjuk simán keresztül engedni az ujoncjavaslatot. A külügyminiszter helyettese. A Budapesti Közlöny mai száma a következő királyi elhatározást közli: — Ő császári és apostoli királyi felsége 1911. évi február 28-án kelt legfelső elhatározásával, a császári és királyi Ház és a külügyek császári és királyi miniszterének legalázatosabb előterjesztésére legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott, hogy a konstantinápolyi császári és királyi nagykövetség vezetése, Pallavicini János őrgróf rendkívüli és meghatalmazott nagykövet másutt való alkalAztán többször ismétli: — Nálunk, nálunk, nálunk !.. . 0 Istenem! Mély sóhaj vegyül a szél fütyülésébe és a foglyok ismét csöndben vannak ... Barteket a hideg rázza . . . Nincs rosszabb annál, ha az ember nem tud számot adni magának róla, hogy mi leli. Bartek nem lopott és most mégis ugy érezte, mintha lopott volna és rettegne, hogy rajtakapják. Nem fenyegeti semmi sem s mégis rettentően fél. A térde reszket, a puskája roppant nehéz és valami ugy fojtogatja, mintha sirhatnékja volna. Az asszonyt sirassa, vagy szülőfaluját? Mindkettőt, de ezért az ifjú fogolyért ugy sajgott a szive, hogy nem tudta, mitévő legyen. Olykor-olykor ugy rémlik Barteknek, hogy alszik. A vihar meg odakünn még hevesebben tombol. S a szél sikongásába különös kiáltások, különös hangok vegyülnek. Egyszerre csak égnek mered Bartek minden haja szála a pikkelhaube alatt... Ugy rémlik, hogy amott valahol a sötét, sürü, nyirkos erdőben valaki keservesen jajgat és kiáltja: — Nálunk, nálunk, nálunk!... Bartek megrázkódik s a puskatussal dobbant, hogy felébredjen. És csakugyan magához tér ... Körültekint: a foglyok a sarokban feküsznek, a lámpa világit, a szél üvölt, minden rendben van. A lámpafény most teljesen ráesik a fiatalabb fogoly arcára. Valóban olyan, mintha gyermek volna, vagy leány. A szeme le van hunyva, a feje szalmán nyugszik, — egészen olyan, mintha már meghalt volna. DÉLMAGYARORSZAG maztatásának tartamára Szentgyörgyi báró Müller Lászlóra, a császári és királyi Ház ós a külügyek császári és királyi minisztériumának első osztályfőnökére mint rendkivüli kiküldetésben levő rendkivüli és meghatalmazott nagykövetre bizassék. Ezen alkalomból (3 császári és apostoli királyi felsége az utóbbinak, eddigi teendőiben való meghagyása mellett, a II. rangosztályu diplomáciai tisztviselők állományába való átvételét legkegyelmesebben engedélyezni és neki a rendkivüli és meghatalmazott nagyköveti cimet és jelleget legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A kormány és a választójog. (Saját tudósítónktól.) A választói jog problémájáról néhány nyilatkozat történt legutóbb a delegációban és a sajtóban. Képtelenség volna azt követelni, hogy erről a nagy függő kérdésről szó ne essék. Képtelenség volna ez már csak azért is, mivel e döntő fontosságú nemzeti probléma körül az eszmék még forronganak, határozott közvélemény még ki nem képződhetett és igy a nyilvános diszkussziónak csak jótékonyan érlelő lehet a hatása. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kérdés a jelen pillanatban még nem aktuális. A választói jog reformja még nem a legközelebbi jövendőnek küszöbön álló föladata, mert a kormány a parlamenti reform megvalósítása előtt még egyéb jelentős törvényhozási teendőket vett föl munkaprogramjába. Egy pillanatig se gondolja azonban senki sem, hogy a munkaprogramnak ilyen beosztása azzal a szándékkal történt, hogy a választási reform megalkotása elodáztassék. A kormány által föltétlenül tekintetbe veendő körülmények kényszerűsége követelte a választási reform fontos előmunkálatainak elhúzódását. Mert a kormány egyenesen bűnt követett volna el a nemzet ellen, ha a népszámlálás döntő tanulságait mellőzte volna a reform megalkotásánál, csak azért, hogy avval néhány hónappal hamarabb elkészüljön. Nem is követelte ezt Mióta Bartek Bartek, szívfájdalom ennyire még sohasem gyötörte. Valami fojtogatja, mintha zokogás akarna kitörni belőle. Az idősebb fogoly nagy nehezen megfordul és mondja: — Jó éjszakát, Wladek . . . Csönd. Eltelik egy óra és Bartekkel valóban gonosz dolog történik. A szél ugy fütyül, mint szülőfaluja templomában az orgonasipok. A foglyok csöndben vannak, de egyszerre csak kissé fölemelkedik az ifjabbik. — Károly ! — Mi kell? — Alszol? — Nem . . . — Ide" hallgass! Félek . . . Mondj, amit akarsz, de én imádkozom . . . — Hát imádkozz! — Mi atyánk, ki vagy a menyekben, szenteltessék a te neved, jöjjön el a te országod . . . , Szavát elfogja a zokogása . . . Es szakadozottan mondja tovább: — Legyen . . . meg . . . a . . . te . . . akaratod! . . . — Ó Jézusom! — sikolt valami Bartek kebelében. — Ó Jézusom ! Nem! Ezt nem birja tovább! Még egy pillanat és kiáltja: — Ifjur, hiszen én lengyel vagyok ! Aztán ki az ablakon ... ki az erdőbe . . . Történjék bármi! A tornác felől egyszerre csak egyenletes léptek kongása hallatszott. Az őrjárat volt, élén az altiszttel. Az őrség fölváltására jöttek . . . 1911 március 10 tőle senki sem. Az országot megnyugtatja az a biztos tudat, hogy a Héderváry-kormány a választói reform megalkotását programja koronájának tekinti s arra vonatkozó igéretét, mint minden egyéb igéretét is, föltétlenül komolyan veszi. De épen ezért, mivel a választói reform ezidő szerint nem elsőrendűen aktuális, nem is abszorbeálhatja ma még a politikai világ egész figyelmét és érdeklődését. Még kevésbé helyezhető ez a probléma a szenvedelmeknek olyan izzó atmoszférájába, amely a helyes megoldást egyébként is csak sajnálatosan megnehezíti. A parlamenti reform végre is nem a pártok mérkőzésének alkalma, hanem egy nagy nemzeti kérdés, melyet lehető egyetértéssel kell majd megoldani valamennyi magyar pártnak. A kormánynak semmi oka sincs arra, hogy a hirtelenében támadt választójogi eszmecserében részt vegyen. De a világért sem azért, mintha a kérdésben nem volna álláspontja és programja. Hiszen KhuenHéderváry gróf miniszterelnök, akinek legnagyobb erőssége a politikai őszinteség, nyilatkozott a kérdésről, valahányszor alkalma nyilt s a jövőben sem fog bujkálni a nyilatkozás elől. Elmondott annyit, amennyit jó lélekkel elmondhatott és ennyit fog mondani ezután is. A kormány beköszöntő programjában kijelentette a miniszterelnök az országgyűlés előtt, hogy a parlamenti reformra vonatkozóan az eddig ismeretes javaslatok egyikét sem találja megfelelőnek. Kijelentette, hogy a reformot az általános választói jog elvei alapján és a pluralitás mellőzésével óhajtja megcsinálni, olyképen azonban, hogy az állam nemzeti jellegét ezeréves történelmünknek megfelelőleg tovább is megőrizze. Tovább menő részleges jelzőktől a kormányelnök tartózkodott, mert igen helyesen ugy találta, hogy a részletesebb meghatározás, olyan férfiú ajkáról, aki minden szavát komolyan veszi, csak a megoldást nehezítheti. És amig az előmunkálatok annyira nem haladnak — ezidő szerint a népszámlálás adatait dolgozza föl a statisztikai hivatal — hogy maga a kormányelnök tisztán láthasson, a részletesebb fölvilágositásokkal adós fog maradni. Elvégre is itt a játék nem babra megy. A kérdésnek helyes megoldása nemzeti fönmaradásunkkal függ össze. Ez lévén a helyzet, a parlamenti reform kérdéséről most behatóbb diskussziónak helye nem lehet. Hiszen nem is lehet a kérdéshez komolyan hozzászólani, amig a statisztikát, az adatokat, a minden gyakorlati állásfoglalásnak alapul szolgáló kimutatásokat, a legutolsó népszámlálásnak megfelelőleg meg nem ismerjük. Amint ezeket az adatokat földolgozzák, a kormány haladéktalanul le fogja szögezni a részletekre nézve is a maga álláspontját. És akkor el fog érkezni a beható és theoretikus fejtegetéseken túlmenő diszkussziónak ideje. Addig azonban folytassuk a parlamenti munkát, fordítsuk tekintetünket a legközelebbi jövő föladataira ós gondoskodjunk az ország gyakorlati szükségleteinek kielégítéséről. E szükségletekre nézve a nemzeti munka' párt körében egységes a fölfogás és egysé' gesen sorakozik a párt vezére, a kormány elnök körül. A választói jog kérdésében 9