Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-30 / 73. szám
március 30 ÜELMAÜYARORSZAG A képviselőház ülése. —• Horvát belügy, magyar gázügy. — (Saját tudósítónktól.) Horvát kérdések, "Wvát szónoklat, horvát publikum, (az uj^girók jobboldali karzatán ott ült Zagorka Mariska, a zágrábi Obzor női politikai munka'iísa is), szóval horvát világ dominálta az "(és első részét. Másfélóráig Polónyi Uezső |jai'Syaita a horvát közigazgatás egynémely ['"Igáit, azután nem kevésbé hosszadalmas " még hozzá érthetetlen szónoklatot pro"ukált Paprakovits Ferenc — horvát nyelven. Khuen-Héderváry miniszterelnök válaszolt ?zli»n azokra az észrevételekre, amelyek a ",)rvát vita során elhangzottak. Tomasics a" működéséről dicsérettel szólt és remé Wt fejezte ki, hogy a helyzet megjavul. Horvát belügyek után magyar gázügyek Vetkeztek : a Ház félkettőkor áttért Sü"jfyi Vilmos interpellációjára, melyet az erfyi földgázvonulatok sürgős föltárása, a '"^gázforrások értékesítése iránt a pénzügyminiszterhez intézett. Minden tekintet"n megnyugtató választ kapott Lukács l?z'ó pénzügyminisztertől, amely választ lsi a Ház is tudomásul vett. Szmrecsányi íörgy Pool-interpellációja csütörtökre maHegyedtizenegykor nyitotta meg az ülést Ka108 Ferenc alelnök. interpellációs könyvbe Sümegi Vilmos az i'élyi földgáz sürgős értékesítése ügyében ^yzett be interpellációt. Szmrecsányi György ^orpellációja a Pool ügyében elmarad. ^ Ház ugy határozott, hogy délután félkét Fftk °r tér át az interpellációkra. Soron a kítárcáknál a horvát belügyi igazgatás költvannak. (Polónyi Dezső a trializrnusról). J^lónyi Dezső ismertette Horvát- és Szlavon^Zágok közjogi történetét és viszonyukat 0]gyarországhoz. A történetbon sehol sem Példa arra, hogy Horvátországot önálló álh "ak tekintették volna. Mikor 18G8-ban ( g®lkották a XXX. tőrvénycikket, Horvátíjában általános öröm tört ki, mint ezt a föl(j)hasott akkori lapközlemények igazolják.Pedig j||"en a törvénycikkben sokkal kevesebb önL"Si.'g van biztosítva, mint amennyit ma a Nví0^ követelnek 'és amennyit tomasics W at bán könyve Horvátország részére "J'ol. joo^asics bán könyve teljesen helytelen ala' Abszolúte nem hiteles okmányok nyomán eu't ós Horvátországot annyira terrorizálják "ié'v gy m'nden egyetemi hallgató köteles Vd*- tudni- (Khuen-Héderváry miniszterelnök Mégis igy van, hiába tagadja a ^'erelnök ur. (Mozgás. A miniszterelnök í;?. r tagadólag int. Derültség.) K y' a trialisztikus törekvésokről, melyekA^agráb a föfészke. L osztrák sajtóból az tűnik ki, hogy a tria\öHs törekvések mögött Ferenc Ferdinánd Siá áU- T°masics bán eddigi működése Htj,n nem tartható igazi unionistának. Csak Slt órdekböl mutatja magát az unionista •l^V08ek hívéül. Miután a bán nem vonható . Sségre, a miniszterelnöknek kell felelnie. (jOf^iniszterelnök szerencsétlenül folytatja a jfyt .politikát a bánnal és Aehrenthal küln.'8zt«rrel együtt. A vasúti pragmatika jj^rh is hirtelen tolták ultimátum gyanánt ?H Jobb volna regnikoláris bizottság utX"''ntézni az ügyet, A költségvetési tételt, \t3»"00.000 koronás indokolatlan emelkedést U' °em fogadja el. ,IJÍ % 6t után Papravics Ferenc horvátul ^ (A miniszterelnök beszéde.) a Károly gróf miniszterelnök válatOfy. során fölhangzott észrevételekre. Aej(.at költségvetéshez való hozzájárulás 'jS'ta Se nem iutalom vagy ajándék, hanem ij^Öl ss eredménye. A horvát községi ílletőlí r a törvény egyben-másban csakugyan ,'oif mienklöl s ebből bizonyos alkalmatlanVó./armaznak a magyar települökre, akik \et uem ismer'k s emiatt sokszor röszenvodnek s a politikai jogoktól is elesnek. De ez csak kivétel, nem általános dolog. Az a baj, bogy a magyarok közt olyan elemek vannak, akik állandóan egyenetlenséget szítanak a horvátok és magyarok közt s abból élnek, hogy a budapesti sajtót tévesen informálják az állapotokról. (Zaj és mozgás a Ház minden oldalán. (A bánra nyugodtan rá lehet bizni a horvát politika intézését a Magyarországhoz való jó viszony szempontjából. Abból a mocsárból mindenesetre kiemeli a horvátokat, melybe az utolsó évek folyamán jutottak. (Tetszés és taps a jobboldalon.) Hogy a horvát kormány a horvát iskolákra és a horvát kult urára szubvenciót ad, ezon nincs mit kifogásolni. A trializmussal is jöjjünk egyszer tisztába. Aehrenthal gróf külügyminiszterről, akit Polónyi Dezső meggyanúsított ezzel a törekvéssel s ki még a közjogi kifejezésekre is szinte hajszálig vigyáz, igazán lehetetlen ilyen tendenciát föltételezni. A trializmus legnagyobb ellensége a horvát törekvéseknek s minden jó horvát tudja, hogy ennek az eszmének érvényesülése a horvát törekvések halálát jelentené. Tomasics bán könyvéről egyszer már elmondta, hogy az historikus természetű munka, hogy mennyiben van igaza, azt a jövő fogja eldönteni. Különben az, hogy Kálmán király idejében mi és hogyan történt, irreleváns a mai politikai helyzetre. (Derültség.) A zágrábi egyetemen egyébként históriát nem is tanítanak és senki sem fog amiatt megbukni, mert nem tudja Tomasics könyvét. A bán és a külügyminiszter, ez a két trialista azonban nem titkolózhatik annyira, hogy a magyar miniszterelnök meg ne tudja, mit sugdolóznak. (Nagy derültség.) Dicséri végül Patratovics horvát képviselő hazafias beszédét s kéri a tétel megszavazását. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) A Ház többsége ezután a tételt megszavazta. (A gázforrások körül.) Sümegi Vilmos az erdélyi gázforrások dolgában terjesztett elő interpellációt s a sürgős kihasználás és értékesítés dolgában intézett kérdést a pénzügyminiszterhez. Lukács László pénzügyminiszter nyomban válaszolt az interpellációra. A kormányt nem terheli mulasztás a gáz értékesítése körül, az erre vonatkozó törvényt csak két és fél hónappal ezelőtt fogadta el a Ház, de ezt megelőzően is megtette saját hatáskörében a szükséges lépéseket s gondoskodott a gázterület biztosításáról. Négy szakértőt küldött a kormány Amerikába is a dolog tanulmányozására, nyolc geológus pedig a helyszínén végzi a szükséges munkálatokat. Megrendelték a furókészülékeket Amerikából s gondoskodni fognak a gázömlés elzárásáról. A fölhasználás irányában a magánvállalatokkal megindult tárgyalások addig nem vezethetnek eredményre, mig a várható gázmennyiség körülményesen megállapítva nem lesz. A kolozsvári értekezlet diszkarmónikus kimenetele nem fogja befolyásolni azt a tervet, hogy a gázt Budapestre vezessék. Ebből a fővezetékből mellékvezetékek segítségével azután megoldhatják szinte az egész ország világítását. Kéri válasza tudomásul vételét. A Ház a választ tudomásul vette. Szmrecsányi György kijelentette, hogy a kivándorlás dolgában bejegyzett interpellációját a belügyi költségvetés tárgyalása során fogja elmondani. Az elnök az ülést negyed háromkor berekesztette. Katonai léghajó utja. Berlinből jelentik: A német léghajózási osztály két tisztje, Frler és Mackentun főhadnagyok egy katonai léghajóval gyönyörű utat tettek meg. Elrepültek Berlintől Hamburgig. Tegnap délután három órakor szállottak föl a döberritzi gyakorlótéren és a kétszáznegyven kilométer utat negyedfél óra alatt repülték át, tehát gyorsabban, mint a leggyorsabb vonat Berlin ós Hamburg között. Most a két tiszt Hamburgból Drezdába fog menni a léghajón. Kina és Oroszország. Pétervárról jelentik: xi kinai válasz az orosz külügyminisztériumot teljesen kielégíti. A konfliktus ezzel végleg elintézettnek tekinthető. Háromszázezerpercentesuzsora, kétezer károsult. — Följelentett budapesti szövetkezeti igazgató. — (Sajót tudósítónktól.) A budapesti királyi ügyészségen Elek Bernát szövetkezeti igazgató ellen uzsora és sikkasztás miatt följelentést tettek. A kárvallott kliensek száma meghaladja a kétezret, akiket Elek Bernát a legagyafurtabb módon vitt lépre. A károsultak között sokan vannak, akik Elek üzérkedései következtében teljesen a tönk szélére jutottak, mig maga az igazgató az az elsikkasztott pénzekből tekintélyes vagyont gyűjtött össze a családjának és fényes nagyúri életet élt. Hogy a manipulációit sikerrel ós észrevétlenül folytathassa Elek, összejátszott a íőkönyvelővfl ós a pénztárossal, akikkel meghamisította az üzleti könyveket s ezek alapján hamis mérleget mutatott ki az üzleti év végén. A budapesti királyi ügyészség elé jutott följelentésben Eleket sikkasztással, hűtlen kezeléssel, uzsorával és okirathamisitással vádolják. Az érdekes bünügyről részletes tudósításunk ez: Budapesten, a Rákóczi-ut tizedik számú Országos Takarék- és Hitelszövetkezetnek az igazgatója Elek Bernát. Ez a szövetkezet 1903-ban alakult, igen tiszteletreméltó céllal. Tanitók alapították, valóban azért, hogy takarék-génztáruk legyen: csak az kapott hitelt, aki már másfélszer annyit befizetett. Csöndesen, szolidan dolgozott a bank, amelynek utóbb más tisztviselők és iparosok is tagjai lettek. Elek Bernátnak csak hatezer koronája volt még ekkor, de ezzel az egész vagyonával belevágott a sikerrel kecsegtető üzletbe. Fiát, Elek Lipót nyomdászt, a vejét, Grünstein dr, fogorvost, de a családja minden egyes tagját is maga mellé véve, beiratkozott a szerény kis szöv etkezetbe, amelynek közgyűlését mindjárt első alkalommal majorizáita és ügyvezető igazgató lett. A szí, vetkezet alapszabályainak fittyet hányva, egyszerre négy-ötféle „üzleti* módszerrel dolgozott Elek Bernát. Még a legártatlanabb volt az, hogy ő már kölcsönt adott annak is, akinek nem volt megfelelő betétje, sőt annak is, aki újonnan jelentkezett tagnak — de csak a következő föltétellel: ha például 200 koronát kér, kap 170 koronát, ád érte 200 koronás váltót ós külön még egy 260 koronás kötelezvényt (ami öt évre szóló heti egy koronás befizetésnek felel meg.) Ez a kétszázhatvan koronás kötelezvény nem a kétszáz koronás váltó megduplázott biztosítására szolgált, hanem kifejezetten egy ellenszolgáltatás nélkül maradt külön kötelezettség volt: taggá lett általa a kölcsönkérő kétszázhatvan korona erejéig kötelezettséget vállalt az esetleges üzleti veszteségek fedezésére. Ahány kétszáz koronát vett kölcsön valaki, annyiszor — a tőke visszafizetésén kivül — kétszázhatvan korona rizikót vállalt még magára. Azt hinné minden becsületes, naiv ember, hogy erre a kétszázhatvan koronára sohasem kerülhetett sor. De érdekes, hogy bár Elek Bernát igazgatósága előtt csupán negyvenezer koronás forgalommal a szövetkezetnek mindig csak nyeresége volt, ő alatta pedig megnőtt a szövetkezet évi nyolcmilliós forgalmúvá : mégis az esetleges veszteség minden kétszáz koronás üzletrész után pontosan a külön kötelezvényben vállalt egész kétszázhatvan korona volt. Ugy, hogy aki kapott százhetven koronát, fizetett érte négyszázhatvan koronát! Esetleg még ügyvédi költségeket is. Háromszáz percentes uzsora! Később Krauss főkönyvelővel ós a pénztárossal összejátszva, a legkitűnőbb információt szereztette be a legobskurusabb emberekről s ezzel az igazgatósági ülés elé állva, a legnagyobb összegeket szavaztatta meg nekik. Ezek a szerencsés emberek azután, akiknek talált