Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-30 / 73. szám

I Ssgsalss 112 DELMAGYARORSZAG 1911 március 30 nek a megvédése.. Más, ennél távolabb fekvő célt egy oly hajóhad, amely elsőrangú csatahajók dolgában csak 1920-ban fogja elérni azt a létszámot, amelyet tengeri érdekeink megvédésére már Tegetthof is szükségesnek tartott, ha akarná, sem követhet. Ily célokat és terveket gyanítani négy szál Dreadnought épitése és vizrebocsátása mögött, igazán tréfás képzelődés, vagy naiv tájékozatlanság. A hadsereg fejlesztésének reformja elodázhatatlanná vált. Az elmúlt rezsim azt „kikapcsolta", bár a kormányválság idején voltak oly koaliciós tervek is, amelyek ez égető reform „bekapcsolására" hajlandók lettek volna. A munkapárti kormány ezt a nagy kérdést megtisztitottamindenmás hozzátapadt mellékkérdéstől. Vállalta a létszám fölemelését, mert az ország határainak védelme a világon a legelső kormányföladat. S mert katonai készületlenségiink miatt csaknem egy rettentő világháború szakadt a nyakunkba. A háborút, annak veszedelmeit a miniszterelnök a legmodernebb politikusok fölfogása szerint bírálta meg. Nemcsak a nemzet becsülete, esetleg területi épsége forog itt kockán, lianem oly nemzetgazdasági javak elvesztése ós elpusztulása, melyet elkerülni egyetlen biztos mód van : az a teljes fegyveres készenlét, melytől ma igen távol állunk s melyet csak védrendszerünk gyökeres reformjával érhetünk el. Ám a miniszterelnöki beszédnek a befejezése volt az, ami a nagy többség lelkét megrázta és érzéseit zajos kitörésre birta. Khuen-Hédervárygróf visszautasította azt a vádat, mintha a koalíció idején a szabadelvüpárti politikusok (tehát a mostani munkapárt magja) lesben állottak volna. A méltatlan vád visszautasítására a miniszterelnök oly önérzetes és férfias kifejezésekkel élt, hogy nem csoda, ha a hatalmas többség tapsban tört ki s az ellenzék szinte restelkedve ült padjain. Mert soha többség nem halt meg oly szépen, mint a volt szabadelviipárt; és soha uj többség nem született meg önzetlenebb és hazafiasabb intenciókkal, mint a munkapárt. A munkapárt és élén Khuen-Héderváry gróf nem jött a nemzet hívása nélkül. Az országot kellett kimenteniök a megbukott kormányrendszer jégtáblái közül. S Ők kimentették. Török inozejósitűs az albánok ellen. Szalonikiból jelentik: A hivatalos cáfolatok és az észak-albániai helyzet kedvező feltüntetése dacára, a helyzet napról-napra jobban elmérgesedik, ugy, hogy a kormány ismét élesebb intézkedésekhez kénytelen nyúlni. A hadügyminiszter ideérkezését holnapra várják. Vezetőkörök Ipekből és Djakovából komoly jelentéseket kaptak, amelyek szerint arnauták mindenütt ellenséges magatartást tanúsítanak a hatóságok és a katonasággal szemben. A málisszorok áruló magatartása következtében egyelőre két zászlóaljat inditottak el Ipekből Guzinjébe. A határmenti lakosságot, különösen a mohamedánokat sietve fölfegyverzik. Vincellérek zavargása. Bar sur Aubebó'l jelentik: A hatóságok a községházára kitűzött vörös zászlót eltávolították. Az elégedetlen vincellérek tüntetést rendeztek, végigvonultak az utcákon. A tüntetők az alprefektura ablakait bezúzták, leszakították a zászlót és helyébe vörös zászlót tűztek ki. A prefektus, aki röviddel ezután a helyszínére érkezett, a vincellérek bizottságával tárgyalásokba bocsátkozott és megígérte a csapatok visszavonását, ha a tüntetők nyugodtak lesznek. A vincellérek megígérték ezt, mire a prefektus a csapatokat visszaküldte. A tüntetők ezután szétoszlottak. Egész éjjelen át aránylag nyugodt volt a helység. Béke Mexikóban. Nemjorkból táviratozzák: Taft elnök bizalmas közléseket tett a szenátus külügyi bizottsága előtt az okokról, amelyek szükségessé tették a haderő mozgósítását. SanAntonióból azt jelentik, hogy Madero szerint már a legközelebbi napokban megindulnak a béketárgyalások az Unió ós Mexikó között, Diaz elnök pedig megbarátkozott a lemondás gondolatával. A Reichsrath föloszlatása. — Alkalmazzák a 14. §-t. — (Saját tudósítónktól.) Befejezett dolog, hogy az osztrák képviselőház elnapolását annak föloszlatása követi és vagy juniusban, vagy az őszszel meglesznek az uj választások. S most a választási terminusok attól függnek, hogy melyik időpontban következik be a Reichsrath föloszlatása, érthető feszültséggel kombinálgatják a feloszlatás dátumát. A pártok egyrésze azt szeretné, hogy ha már most megtörténnék a feloszlatás és juniusra kiirnák a választásokat, mert igy elkerülnék a hosszú választási agitációt, ami tömérdék pénzbe és izgalomba kerül. Legtöbben azonban az őszi választás mellett vannak s ezt az állásfoglalást a szocialista ós radikális „vörös róm"-től való félelem indokolja. Attól tartanak, hogy nyáron a polgárság távollétében a szocialisták és a radikálisok kerülnének túlsúlyra. Bienertli báró miniszterelnök most a tartományi helytartókkal tanácskozik a választás időpontjának megállapítása miatt. E tanácskozások után — valószínűleg már csütörtökön — a miniszterelnök kihallgatáson jelenik meg a király előtt és ekkor történik meg a döntés a Reichsrath föloszlatásának és a választásoknak időpontja fölött. Jellemzi a helyzetet az is, hogy a kormány most a cseh tartomány gyűlést is föl akarja oszlatni, mert mindaddig nem látja biztosítottnak a bókét Ausztriában, mig a cseh tartománygyiilósen nem intézik el a cseh-német viszályt. A tizennegyedik paragrafust már legközelebb igénybe veszi a kormány. Nagy szüksége van mindenekelőtt a büdzsé-provizóriumra, amelyet legelsőnek fog életbelóptetni, utána az ujoncjavaslatot. A delegációban megszavazott költségek fedezésére folyószámla-kölcsönt fog fölvenni az osztrák kormány, mert a kölcsönjavaslatot a tizennegyedik paragrafussal nem lehet életbe léptetni. értelme sem egyéb, mint elhülyülósi hajlamának játékszere. Spitta: Ezt még be kellene bizonyítania. Hassenreuter: Önmaga bizonyítja, amint fölnyitja száját! Ön tagadja a beszéd művészetét, az orgánumét, •— és a hangtalan brekegés művészetét akarja a helyére tenni. Ön tagadja a drámai cselekmény szükségességét és azt állítja, hogy az csak értéktelen ós gátló, hogy azoknak való, akik itt is csak az alaposságot keresik. Ön elhanyagolja a költői igazságszolgáltatást és a bün és bűnhődés elvét közönséges agy találmányának tartja: szóval kiválóságod, tudós és nyakatekert gondolataival kivégzi az egész erkölcsi világrendet. Az emberi lót magaslatait azonban meg sem pillantotta. Legutóbb azt állította, hogy adott esetben a tragédia ép ugy szólhat a Mulackstrasse valamelyik borbélyáról vagy napszámosnéjáról, mint lady Macbelhről és Lear királyról. Spitta (sápadtan törülgeti pápaszemét): Amint a törvény előtt, ugy a művészet előtt is egyenlő minden ember, igazgató ur. Hassenreuter: Ugy? Ah!? Honnan szedte ezt a csinos közhelyet? Spitta (megingatlanul): Ez a mondás második természetemmé lett. Talán ellentétbe hoz Schillerrel és Freytaggal, de semmi esetre sem Lessinggel ós DiderotvaL A legutóbbi két szemesztert e valóban nagy dramaturgok tanulmányozásával töltöttem ós a franciák nyomorult álklasszicizmusát belőlük tanultam meg végérvényesen semmibe venni, akár a későbbi Goethe-féle, végtelenül ügyefogyott színpadi szabályokban jelentkezett, melyek teljes valójukban csupán bebalzsamozott ostobaságok. Hassenreuter: Ugy! Spitta : És ha a német szinház föl akar épülni, az ifjú Schillerhez, a Götzöt iró, ifjú Goethéhez és mindig csakGotthold Ephraim Lessinghez kell visszanyúlnia: ezeknél megtalálhatja a gondolatokat, melyek a művészet teljességével uralkodnak az élet gazdaságain és hatalmasak, mint maga a természet. Hassenreuter: Walburga! Azt hiszem, Spitta ur elcserél bennünket. Spitta ur, ön ismétlőórát akar tartani. Kérlek, vonuljatok vissza Spitta úrral a könyvtárba és lássatok a tanuláshoz! — Ha az emberi arcátlanságot ós különösen az ifjú emberekét ki lehetne kristályosítani, az emberiség, mint egy egér az ősrégi hegy gránittömegei alatt betemetve feküdne. Spitta : Engem még sem győzött volna meg vele. Hassenrmter: Szerencsétlen! Én nemcsak két szemeszteren át jártam a királyi könyvtárba, hanem gyakorlatban őszültem meg; én mondom önnek, hogy Goethe szinészkatekizmusa művészi hitvallásomnak alfája és ómegája marad. Ha ez önnek nem tetszik, más mestert kereshet magának. Spitta (megingatlanul): Véleményem szerint, Goethe gyarló színpadi szabályai révén a legaránytalanabb ellentétbe helyezkedett saját művészetével és természetével. Mert mit mondjunk/ mikor ezt irja elő: minden színész, tekintet nélkül arra, milyen jellemű embert játszik, — szóról szóra! •— az emberevőéhez hasonló arcjátékot mutasson, — szóról szóra! — hogy ezáltal azonnal a szomorujátókok hangulatát keltse a közönségben. (A többi tanitvány emberevők arcjátékát próbálja.) Hassenreuter: Vegye hát elő a jegyzőkönyvét kedves, jó Spitta és kérem, irja be; hogy Hassenreuter igazgató szamár! Schiller szamárI Goethe szamár! természetesen Aristoteles is (hirtelen őrült kacagás tör ki rajta) és, hahaha! bizonyos Spitta, egy fülesbagoly . . . Spitta: örvendek, igazgató ur, hogy legalább megint jókedvűnek látom. Hassenreuter: Ördögöt, nagyon is rossz kedvem van! Ön csak tünetszámba megy. Tehát nehogy sokra tartsa magát! Ön egy patkány! de ezek a patkányok a politikai téren — átkozott patkánydulás! — kezdik aláaknázni ezt, a mi fenséges, egyesült uj német birodalmunkat. Fáradozásunk jutalmát csalják el tőlünk! és a német művészet kertjében — patkánydulás! — az idealizmus fájának gyökerét rágják ki: mindenkép sárba akarják rántani a koronát. — El veletek, el, el . . . E jelenet szatirikus csattanóját a darab végén kapjuk. Mikor Jolinné, a pallér felesége a túlzott anyai érzések áldozatává lesz és leveti magát az emeletről. Hassenreuter megilletődve mutat utána s magáévá teszi Spittának eddig ridegen visszautasított fölfogását: — Mindig mondottam önnek: a tragikun1 nincs társadalmi álláshoz kötve. (r. o.) 1911 mari A k — Horu (Saját h h°i"vát szón %irók jobt wriska, a s ar8a is), g }!«s első r Nyalta a "^ait, azul ^ 'bég hoz: ""kait Papr Éhuen-Hé JHán azok tevát vita 111111 működ "Mt fejezte .Horvát be Vetkeztek JS/i Vilmos földgái ül<teázforráí pminisztói ,e.n megnyi Pzló' pénz K ls> a Ház firgy Po° Hegyedtize Ferenc al interpel 'r"%i földg ffríett be ii "Hellációjí , h Ház ugj lrakor tér át !bb tárcákn; vannak 0 Jtiónyi De ok kő ../i'arorszáf példa ar >k teki Nkották g *gban ált {>tt akk \\ln a tön JS van Ntok kei íát ''áll ^0tr>asic8 b íj > abszolút Íjait és He in > hogy D iW tudnite-int V'terelnö: (, Zor tagi a tr . ^agráb i isi osztrák tőre Cröfrös áli ffiljtea nem • "ijkai érde Vvések h Hallisztéi feinisz°térr Wt is h ^e. Jobl V'hHézni y voo.oo< c aem f <íeb ut. ^•váry hnVlta < C'Vát k íCás ered X1 szóló 1 Va mienk C?2arm«