Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-03 / 51. szám

1911 március 3 BELIMAGYÁRORSZAG — Mi ez ? — kérdezte. — Félhónapra való staffirung — szólt gyerekesen naivul a fiatalember — Nagybecskereken vettük ökot, mielőtt eljöttünk. — Igy most már azzal is tisztában vagyok, bogy a podgynszukat, sohasem fogják maguk után küldeni. Maguk elszöktek Nagybocskerekről, illetve, megszöktette ezt a kis rövidszoknyás leányt, azonkívül hamis nevet mondottak be, foglalkozása itt egyiknek sincs, tehát — kövessenek a rendőrségre! — Inkább öngyilkosok leszünk! — válaszoltak egyszerre. — Ha ezzel fenyegetőznek, kénytelen leszek rendőrökkel bevitetni magukat. Nem volt más hátra, a szökevényeknek követni kellett a rendőrségre a detektívet. Ott az ügyeletes rendőrtisztviselő mindkettőjüket kihallgatta, azuíán sürgöny utján érdeklődött Nagybecskereken a szerelmesek iránt. A válasz megérkezéséig a szökevényeket a rendőrségi cellafolyosón vették őrizet alá. Ott is, a padon, egymásra borulva sirt a leány és a fiatalember. A válasz este kilenc óra után érkezett meg. Annyi állott benne, hogy a leány, aki varrással kereste a kenyerét, tisztességes szülők gyermeke H. Erzsinek hívják és haza kell toloncolni. A fiatalemberről pedig azt írták, hogy az apja, egy öreg posíászolga, azt akarja, hogy a fiu Szegeden maradjon. Igy talán a szerelmesek könnyebben elfelejtik egymást. Tisza beszéde a delegáció ülésén. Budapestről jelentik: A magyar delegáció csütörtökön délután öt órakor Zichy Ágost gróf elnöklésóvel folytatta a hadügyi költségvetés tárgyalását. Tallián Béla Bakonyi Samu beszédével foglalkozott, azt a reményét fejezte ki, hogy a kormány megfogja valósítani a régi szabadelvüpárt kilences bizottságának katonai programját. Nem fél a hármas monarchia rémétői. A katonai tulkövetelósek megszavazását szükségesnek tartja, viszont követeli azt, hogy a magyar ipar jobban részesedjék a katonai szállításokban. Erre óhajtja rászorittatni a hadügyi kormányt Mesőssy Béla is, aki csatlakozik Bakonyi Samu fejtegetéseihez. A költségvetést elfogadja. Héderváry Károly miniszterelnök a bankkérdós megoldását egész más alapon tartja szükségesnek, mint a cimer ós a zászló kérdését, Mailáth József gróf eréfyesen kikelt az osztrák delegáción elhangzott "mgyarsértő támadások ellen. Tissa István gróf mondott ezután hosszabb beszédet. Az altiszti kérdés rendezését tartja a legfontosabbnak. Magyarországot"a rárótt terhekért a magyar iparnak a szállításokban való kvótaszerü részesítéssel kell kárpótolni, a hadügyi költségvetést azonban szó nélkül meg kell szavazni. Tüzőrségünk fejletlen, a gyalogság létszáma elégtelen, ezt mind pótolni kell. A választói jog kérdését nem lehet összekapcsolni a katonai kérdésekkel. A korona nem foglalt állást az általános választói jog kérdésében sem pro, sem kontra. Megszavazza a költségvetést, de követeli a kilences bizottság programjának végrehajtását, — mondotta Tisza István gróf. Mezőssy ós Bakonyi válaszukban azt mondották, hogy Tisza a lemondás politikáját hirdeti. Batthyány Tivadar gróf erős nemzeti szellemet követelt a hadsereg vezető köreitől. A vita folytatását elnök péntek délután öt órára halasztotta. A Reichsvath legközelebbi ülése. Bécsből jelentik, hogy a Reichsrath legközelebbi ülése március 8-án lesz. én magyar-osztrák Dread . A* osztrák nnál, de gybecske' A detek' obb meg' ít és ég} húzott Anglia _ "oughtok. Londonból "jelentik: Az osztrákmagyar flottaépitésre vonatkozó kérdésre adott válaszára Kenna, az admiralitás első lordja kifejti, hogy a delegációk még nem szavazták meg az 1911. és 1912. évi tengerészeti Költségvetéseket és a négy Dreadnought épitésere javasolt összeget még megváltoztathatlak. Az egyedüli hivatalos információ az osztrak-magyar Dreadnoughtok építése mondja, hogy e hajók egyikét "epén, a máslkat ez év vége vtsiíe. az osztrákdolgában még ez év felé bocsátják azt kőZüllöttek megmentett serege. — A Szegedi Árpád-Otthon mult éve. — (Saját tudósítónktól.) Füzesi Márton, az országos gyermekvédő liga szegedi ÁrpádOtthon nevelőintézetének kitűnő igazgatója most készítette el jelentését az elmúlt esztendőről. A kimerítő, minden részletre kiterjedő jelentést a züllött gyermekek intézetének arra hivatott vezetője nagy gonddal, alapossággal állitotta össze és abban a száraz statisztikai adatok világosan beszélnek arról az eredményről, amelyet a pusztulásnak induló suhancok megmentése érdekében ez az intézet elért. A szegedi Ái-pád-Otthon a hasonló intézetek között első helyen áll az országban, ami kétségkívül a kiváló vezetésnek az érdeme. Füzesi Márton lélekkel, szivvel vezeti az intézetet, a keze munkája meglátszik a növendékein, akiknek a legtöbbje a mocsárból kerül oda, de jóravaló tagja lesz a társadalomnak. Nem vasszigorral, hanem emberséggel nevelnek ott és hogy mi az eredmény, arról részletesen számol be a jelentés, amelyből közöljük az alábbi érdekes részeket. (A nevelés.) A szegedi Árpád-Otthon az elmúlt évvel fönnállásának második óvót töltötte be. Az óv elejón negyvenkét növendéke volt az intézetnek, évközben fölvettek tizennyolc növendéket ós igy az egész év folyamán hatvan gyermek állott gondozás alatt. Az év folyamán kihelyeztek tanoncnak vagy egyéb foglalkozásra husz növendéket. Ezeknek magaviseletét részint maga az intézet, részint a melléjük rendelt pártfogókkal folyton figyelemmel kisérték ós igy jutottak arra a meggyőződésre, hogy a kihelyezett husz növendék közül teljesen megjavultunk mondható tizenkettő, javult hat, nem javult kettő. Az intézet nevelési eszközei : az erkölcsi nevelés, az értelmi képzés ós a munkára való szoktatás. Bár ez a haropi nevelési tényező minden nevelésnek alapfeltétele, de itt különösen kell, hogy az legyen. A fölvett növendékek ugyanis rosszak, züllöttek elenyésző cse kóly kivétellel valamennyien. Mert hiszen lehet-e például annak a gyermeknek erkölcsi érzéke, akit saját édesanyja mindennap — valahányszor nem lopott — megvert ós az ágy lábához kötözött. Vagy annak a gyermeknek, aki 13—14 éves koráig teljesen iskohlzatlanul nőtt föl és környezetében folyton csak azt látta, hogy a legközelebbi hozzátartozói sem tesznek különbséget az „enyém", „tied" között : lehet-e értelmi képessége akár a morális, akár a reális dolgok megkülönböztetésére. Mert ha volna : az ellopott husz koronát bizonyosan nem adná oda egy kalap szilváért. Vagy hogyne irtóznék az a gyermek a munkától, aki háromnégy éves kora óta tétlenül csatangolva nőtt föl az utcán és az általa végzett munka legföljebb annyiból állt, hogy a vasúti állomásról bevitt egy-egy csomagot, vagy eladott néhány újságot, hogy a pálinkára ós cigarettára vagy kivételes esetben a kenyérrevalót megkeresse. Az intézetnek van több száz kötetből álló könyvtára. Minden felekezetű növendéknek vallásoktatásáról saját felekezetbeli hitoktatója gondoskodik és minden vasárnap a saját templomába megy el istentiszteletre. Az értelmi képzésre nagy hatással van a nevelő személyzetnek a növendékekkel való folytonos együttléte. A növendékek sok olyan dolgot, ismeretet, aminek a megszerzése más gyermeknek fáradságába kerül, szinte öntudatlanul, játszva sajátítanak el. Az intézettel kapcsolatban von hat osztályú, nyilvános jelleggel fölruházott, rendesen fölszerelt elemi iskola, amelyben már nem egy tizennégy-tizenöt éves fiu szerezte meg azokat az elomi ismereteket, amelyet mint iskolakerülő, annakidején elmulasztott. (A munka.) Az Árpád-Otthonban azért mégis legfőbb nevelési eszköz a munka, amely kora reggeltől késő estig folyik. Természetesen itt is számolnak a gyermek természetével ós nem vonják el tőlük az őket koruknál és természetüknél fogva megillető játékot és szórakozást sem. Itt is legfőbb segitő eszköz a jó példa. És bizony nem egyszer vált a látogatók arca kérdőjellé, amikor az igazgatót, családfőt, tanitót kezükben kapával, kaszával, seprővel találták és nem találtak az intézetben „urakat". Az intézet összes helyiségeit a növendékek takarítják. Súrolnak, meszelnek, fát vágnak, a nyolc hold területü kertben az összes kerti munkákat elsajátítják. Az év legnagyőbb részében abból a főzelékből látják el a konyhát, amit ők termelnek. Az anyagi haszon mellett azonban nagyobb az az erkölcsi haszon, ami már eddig is mutatkozik. Mert amikor a növendék az előirt kertimunka bevégzése után abban találja élvezetét, hogy a neki átengedett szabadterületre siet, azt a saját izlése szerint fölméri, fölássa, beülteti, öntözgeti, ápolgatja nógatás nélkül, saját jószántából: az már jó jel. A növendékek téli foglalkozását apró asztalosmunkák képezik. Készítenek különféle gyermekjátékokat, amelyeket részint a piacon értékesítenek, részint a látogató vendégek vesznek meg. Van egy kis gazdaság is, ahol mint beosztott hetesek fölváltva szorgoskodnak, sokszor olyan ambícióval és igyekezettel, hogy bizony megesett már, hogy a szopós borjút — hogy jobban nőjön — megetették jó édes burgondirépával és bizony volt dolga a Jung főállatorvosnak, amig a már vonagló szegény párának a torkából a jószivvel adott falatot kiszabadította és igy megmentette annak az életét. (Élelmezés, egészség.) Hogy egész napi ilyen munkálkodás mellett jó ótvágygyal is rendelkeznek a növendékek, az természetes. Nem válogat, vagy nem hagyja ott egy sem az ételt. Ám ha olykor az újonnan érkezett újonccal ez megesik, bizony egyikmásik szomszédja siet megjegyezni: — Hát ha a Gerliczy Ferenc báró ur ehetik belőle, bizony te is megeheted, te semmiházi! — Hát az ki? — Hát az a jő méltóságos ur, aki valahányszor eljön, mindig megkóstolja a mi ételünket; meg aki a nyáron egy egész ruhakosár cseresznyét, karácsonykor meg olyan sok süteményt küldött; meg aki engem egyszer útközben a hintójára fölvett; meg aki magához vette közülünk L. Ernőt és most lóháton meg kesztyű ben jár I A szorgalmas munkának, a jó étvágynak, de különösen Turcsányi doktornak rólunk való lelkiismeretes gondoskodásának természetes következménye a jé egészség. A főorvos vigyáz a nagy család egészségére. Hetenkint többször meglátogatja az intézetet, minden — esetleg jelentkező — kis bajt észrevesz. Ezt csirájában elfojtja. Hiszen az ország minden részéből összeverődőit, a nyomorúság minden fokán átment szegény kis csavargók sokszor olyan állapotban érkeznek meg, hogy épen nem volna csoda, ha valami ragályos betegség fészkelné be magát. Az ő lelkiismeretes buzgalmának és szakértelmének köszönhető, hogy az intézetben, annak két évi fönnállása óta említésre érdemes betegség nem fordult elő. (A szökések.) Van azonban az intézetben is, mint minden javiténevelő intézetben egy leküzdhetetlen epidemikus betegség: a szökés. A laikus közönség, amely a gyermekek psichológiáját nem ismeri, hamar kész az ítélettel: „ha j<!l bánnának Joliik, nem szöknének!" Hát talán el lehetne fogadni ezt az Ítéletet