Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-24 / 69. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 március 24 Rossz gazdálkodás mellett száz meg száz milliót költöttünk a hadseregre, anélkül, hogy azt megreformáltuk volna. S anélkül, hogy tudtuk volna hová és meddig megyünk e rendszertelen és céltalan költekezésnek az utján. A Khuen-Héderváry gróf kormánya vállalta igaz a nagy terheket, de ennek fejében rendet és rendszert teremtett a katonai pénzügyi gazdálkodás terén. A husz és harminc milliós hiteltullépé­sek ideje lejárt. A hadügyi vezetőség kötelezte magát, hogy a hadsereg reform­jára vonatkozólag elfogadott program keresztülvitele után, az előirányzatot szigorúan be fogja tartani s egy kraj­cárral sem költ ezentúl többet annál, amit a nemzet képviselete a részére megszavazott. Nem kis vívmány ez. Jele annak a rendszerető és rendszeres pénzügyi adminisztrációnak, amelynek Lukács László oly sok ragyogó sikerét köszöni. Az uj korszak ime jól kezdődik. Alig egy éve ülnek székeikben a munka­párti miniszterek s már megváltozott körülöttük az ország1 képe. Az uj kor­mány üdvös munkájának legelső érett gyümölcse a pénzügyi konszolidáció, amely a maga egészében a Lukács László nevéhez van kötve. Ez volt az első és legsürgősebb föl­adat. Most már, a rendezett pénzügyi helyzet szilárd alapján az egész vona­lon megindulhat a nemzeti munka s kezdetüket vehetik azok a nagy alko­tások, amelyeket epedve, bizó hittel vár tőlük az ország. Külföldi újság a magyar politikáról. A müncheni Allgemeine Zeitung, a délnémet metropolisnak egyik előkelő heti revue-je, leg­utolsó számában hosszabb cikket szentel az uj magyar politikai alakulásnak s többek között a következőket irja: — A Khuen-Héderváry-kormány azzal a pro­gramal jött, hogy tisztán dualisztikus alapon és nyire egy udvarral vannak összekötve. S ha bármikor is legyen a kinai templomban, sohasem mulasztja el a lengtehuv-nak is hódolatát kifejezni és tőle különösen olyan­kor, amidőn rosszban töri a fejét, tanácsot és oltalmat kérni. Ha viszont őt éri csapás vagy bánat, ugy siet a haragos sárkányt ki­engesztelni és azon hitben, hogy az éber áldozati kutyákkal annak éhségét csillapí­tani. Ezek az áldozati kutyák ott hevernek a szentély udvarában s oszlásnak indulva a legveszedelmesebb betegségek kútfői. Bát­ran mondhatjuk, hogy a kinainál a tem­plom az a hely, ahol az embernek egész­sége veszélynek van kitéve s bár minden kinai jól tudja ezt, ugy gondolkodik, hogy a betegség elől nem lehet menekülni. A Taocsin vagy Lareosok vallásában a sárkány a fő szent és a néki hozott áldozatok az el­hullott ősöknek is szólnak. Minthogy azon­ban áldozatot csak férfiak hozhatnak, a Taocsin vallás hivei leánygyermekeiket meg-i ölik, sőt, hogy újra ne születhessen, föl is darabolják. A fiúgyermekeket azonban an­nál jobban szeretik és külön templomokban tanitják a harcos életére, az ősök és szentek tiszteletére. Igy lehetnek csak méltó utódaik őseiknek és kedves gyermekei a nagy istennek. Ezt jel­képezi a gyermektemplomban a nagy isten szobrát körülvevő számtalan gyermek­szobor. Mennyi babona, — misztikus sötétség — szárnyaló képzelet képezi keleti embertár­saink vallását, de van benne valami különös tisztán dualisztikus többségre támaszkodva, rendet teremtsen a parlamentben és államház­tartásban s eltakarítsa az útból mindazokat az akadályokat, amelyek a koalíció négy éves uralma alatt s ezen uralom következményeként Ma­gyarország fejlődésének útjába állottak. E pro­gram következetes megvalósításában nevezetes eredményt ért el mostanában a kormány. Ki­küszöbölt a politikai életből egy kérdést, amely tulajdonkópeni forrása ós móreganyaga volt a legközelebbi mult minden bonyodalmának, föl­fordulásának ós válságának: a bankkérdést. A képviselőház másfél havi vita után megszavazta az Osztrák-magyar bank uj szabadalmát, amely a készfizetések kérdését a kettős monarchia mindkét államának érdekeit szem előtt tartva rendezi. Még a vita első felében obstrukció szí­nezete volt a függetlenségi pártoknak ellenál­lása, de ez az ellenállás a vita második felébon teljesen ellankadt ós a vége nemcsak az uj bankszabadalom megszavazása volt, hanem a kormányra nézve az a bizonyosság is, hogy az anti-dualisztikurs ellenzék sokkal gyengébb, mint­sem a képviselőház munkaképességét újból megbéníthatná s a kormányt útjában föltartóz­tathatná. Ez pedig igen fonto3. Mert hátra van még egy kérdés, a véderő reformjának problé­mája, amely a bankkérdés mellett is már 1903 óta főforrása volt a parlamenti válságnak és az ország és korona közti konfliktusnak. Az uj vóderőtörvény már készen van, legközelebb a parlament elé terjesztik s a miniszterelnök el van tökélve, hogy addig nem küldi nyári szü­netre a képviselőházat, mig a vóderőtörvényt meg nem szavazta. A javadalmi palota. — Fölépitik a Méreg-utca sarkán. — (Saját tudósítónktól.) A javadalmi bizott­ság csütörtökön délután ülést tartott, ame­lyen a javadalmi hivatal kérdése került szóba. Az ülésen elhatározták, hogy az uj javadalmi palota fölépítését a bizottság a nagykörút és a Mérey-utca sarkán fogja javasolni és gondoskodni fog a pályázatnak minél előbb való kiirásáról. Balogh Károly pénzügyi tanácsos elnökölt az ülésen, amelyen rajta kivül Pillich Kálmán, Taschler Endre, Böröcz Pál, Sári János, Kiss Gyula, Ziegler Péter és Bárkányi Zoltán dr vettek részt. Balogh Károly megnyitó szavai után el­mondja, hogy a javadalmi helyisége nem felel már meg a célnak. A régi gimnázium épülete, ahol a hivatal van szük ós egészségtelen. Itt az ideje, hogy a hivatal részére uj helyiségről vonzó, valami ősemberi. Azonban eleget láttunk ebből s a sötétségben kifáradt szem a szabadba, a világosságra vágyik, huzzuk föl hát ismét cipőinket, ha ugyan még el nem lopta valamelyik szent szolga és tér­jünk a szabadba. Széles, hosszú utcában vagyunk, melynek már külső jellege elárulja, hogy ez a keres­kedő negyed. — A kinai kereskedő boltja az utca. Itt dolgozik a csontfaragó, a váza­festő és legyező készitő, anélkül, hogy a sürgés-forgás, a szél vagy eső legkevésbé is zavarnák. Legfeljebb ponyvát huz árui fölé, — mert ez nála a pénz, — és ezzel a minden. Cifra rajzok, nagy kinai betűk csalogat­ják a vevőt, de óvakodjunk tőlük, mert ők nem lefelé alkusznak, hanem igyekeznek az európait kizsákmányolni. Az utca végén nagy a csoportosulás; — itt valami vásáros furfangjának sikerült magához csalni a tömeget, amelynek sok beszéd és hókusz-pókusz között ajánlja csodaerejü portékáját s ha tényleg van merész, ki tőle vásárol, az alkuvásnál biz­tos összevesznek, mert a kinai fukar akkor, ha nem szerencsejátékról van szó. A Larand játékot ők nem a kaszinó zöld asztalánál, hanem szintén az utca köveze­tén játszák és nincs az az apró gyerkőc, ki a Gombit, ezt az egyszerű kocka-játékot ne ismerné. Ezen játsza el apja leányát, va­gyonát, — sokszor feleségét is, — mert a kinainál a játékszenvedély betegség — amely gyógyíthatatlan. gondoskodjék a város. Az uj javadalmi hiva­tal részére nagyon megfelelő volna a nagy­körút és Mórei-utca sarkán levő telek, ahol most a mázsaház van. A földszinten lenne a mázsaház, itt lennének az üzletek, az első eme­letet a javadalmi hivatal részére használnák föl, itt lenne a páncél pénztár szobája is, a második emeletre pedig négy moderu lakást építenének. Ezeket vagy természetben kapnák meg a tisztviselők, vagy bérbe adná azokat a város. A vámfelügyelő, a javadalmi hivatal ve­zetője és az érdekelt buzakereskedők a terv kivitelét olyan formában nagyon szerencsés­nek tartják. Ismerteti a mérnökség terveit. Az épület fölépítése száznyolcvanezer koronába kerül. Szerinte a munkákra a pályázatot azon­nal ki kell irni. Pillich Kálmán helyesnek találta a tervet, de a telket nem tartja elég terjedelmesnek. Javasolja, hogy nézzenek megfelelőbb telek után. Böröcz Pál szerencsésnek tartja a tanácsos által javasolt kivitelt. Forgalmi szempontból is kitűnő az. Balogh Károly kijelenti, hogy a terv-pályá­zatok kiirásánál minden jogos kifogást és pa­naszt figyelembe fognak venni. Többek fölszóialása után a bizottság elfogadta az előadó tanácsos javaslatát. A képviselőház ülése. — Busul a Lengyel. — (Saját tudósítónktól.) Hiába taztóztatják, a költségvetési vita közeledik befejezéséhez. Szószaporítás céljából ugyan fölállt ma Lengyel Zoltán ós a régi kacskaringós meny­köveit hangfogó alá tompitva, bus éneket mondott hanyatlásról, improduktív kiadás­ról, vizi utak elhanyagolásáról, de a vízért harcoló szónok nem sok vizet zavart. Min­denki tisztában volt Lukács László tegnapi beszéde után ezeknek a vádaknak az érté­kével s taindenki tudta, hogy Lengyel Zol­tán csak az időt akarja húzni, a vitát akarja nyújtani. Hiszen ez az ellenzék egész am­bíciója. Elég tragikus ránézve, hogy ezzel az ambíciójával sem boldogul. Berzeviczy Albert elnök féltizenegykor nyi­totta meg a mai ülést. Darvai Fülöp, a mentelmi bizottság elő­adója, Banjanin János mentelmi ügyéről re­ferált. (Lengyel kontra Lukács.) • Lengyel Zoltán a pénzügyminiszter tegnapi beszédével polémizált. Mi nem tudunk odáig jutni, hogy a normális állami élet költségeit fedezzük. A katonai költségeket rendesen ki­kapcsolják, ezek azután évek múlva megsok­szorozódva jelentkeznek. Kölcsönpolitikánk még szomorúbbá teszi a helyzetet. Franciaország államkölcsönei az utolsó fillérig francia polgárok zsebébe folynak, nálunk a kölcsönök kamatai a külföldet gaz­dagítják. Különösen szomorú az, hogy e köl­csönökből improduktív kiadásokat fedezünk. Meg kell állapítani, hogy súlyos gazdasági bajok vannak az országban és e bajokat tetézi a kivándorlás, ez az állandó vér­veszteség. Az ország ilyenformán fokozódó szegénysé­gén csak a gazdasági erők intenzivebb kihasz­nálása segíthet. Olyan vizierőink vannak, me­lyek kihasználása Európa legelső államai sorába állithat, olyan energiáink rejtőznek vizeinkben, amelyeket sehol a világon kihasználatlanul nem hagynának. Földmivelésünk primitív, napi járó­földre buza és tengeri földek terülnek el egy­más mellett, mert a földmüvelésben a váltó­gazdaság elvét nem ismerik. Állattenyésztésünk stagnál, a marhát nem lehet megfizetni s meg­történik az, hogy a magyar kanaán szerb marha után áhítozik. Pedig kézenfekvő az or­vosság: vezessék vissza a vizet az Alföldre, amelyet megfosztottak ettől az éltető elemtől. Ha nem teszik, Magyarország Egyiptom sorsára jut. Egyiptom is addig volt nagy, mig a Nilus öntözte, mikor vizét szabályozták, elszáradt. Tiz perc szünet után

Next

/
Oldalképek
Tartalom