Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

191.1 március 1 DELMAÜYARORSZÁG 3 talanul halad előre, akkor még gyógyulás is remélhető. A mai egész délelőtt folyamán a nagybeteg eszméletén volt. Környezetét fölismerte. Végtagjait még megmozdítani nem tudja s mozdulatlanul fekszik. Ellenben néhány rövid szót már ki tudott ejteni, ha nem is teljesen érthetően, de mindenesetre annak a jele, hogy állapota lényegesen jobbra fordult. A mai délelőtt folyamán is kérdezősködött közéletünk számos notabillitésa Bánffy állapota felől. A király a miniszterelnökség utján kétszer kért információt. Este kilenc órakor telefonozzák Budapestről: Bánffy állapota még mindig válságos ugyan, ma este el is gyengült, de az orvosok, akik éjjel-nappal a nagybeteg ágyánál tartózkodnak, biznak a fölépülésében. Késő éjjel jelentik: A nagybeteg Bánffy Dezső báró állapotában a javulás azonban igen csekély s az orvosok még mindig aggodalmasnak találják a beteg állapotát. A Politikai és társadalmi közéletünk kiválóságai közül igen sokan érdeklődtek a Bimbóutcai palotában Bánffy Dezső báró állapota iránt. A beteg ágyánál állandóan ott tartózkodik a báró felesége, továbbá Tihanyi Mór dr és Szőlősi Henrik dr orvosok. A beteg időnként föleszmél s ilyenkor megismeri a környezetét. Statisztika a Csillagból. — Adatok a börtönigazgató jelentéséből. — (Saját tudósítónktól) A szegedi Csillagbörtön igazgatósága most készült el azzal a jelentéssel, amelyet évenkint kell az igazságügyminiszter elé terjeszteni a börtön állapotáról. A mostani jelentés a Csillagbörtön 1910-ik évéről számol be és magában foglalja azt a munkát is, amelyet Malter Mór, akit az igazságügyminiszter 1910 elején nevezett ki a Csillagbörtön igazgatójává, egy évi működése alatt kifejtett. A jelentés általános része azt az impreszsziót kelti, hogy a Csillagbörtön, amely egyedüli az országban, börtönügyi szempontból most kezd haladni a mintaszerüség tetőpontja felé. A Délmagyarország több Ízben beszámolt már azokról az újításokról, amelyek a humanizmus elvében a börtönben minden vonalon megindultak. Ezek az újítások: a börtön nagyobbitása, a modern higiénia elvei szerint berendezett rabkórház, központi fűtés, gőzkonyha, gőzsütőde uj, kétszáz ember foglalkoztatására alkalmas lakatos- és asztalos-műhelyek építése, javarészben már életbe is léptek. Mindez a részben megvalósult, részben a megvalósulás stádiumában lévő sok szép humánus terv MUller Mór igazgatása alatt került az igazságügyminiszteri költségvetésbe. (Az uj Csillagbörtön.) Ami ezt a költségvetést illeti, nem lehet panasz. A szegedi Csillagbörtön föntartása évenként mintegy kétszázötvenet- koronába kerül. Ez az összeg fedezi nemcsak a rabok élelmezését, ruhákkal való ellátását, a fűtés, világítás és a tatarozás költségeit, hanem a börtöntisztviselők és a börtönőrség lizetésót is. Az előirányzott, kétszázötvenezer korona állandó tétele az igazságügyi költségvetésnek, de alig van °lyan esztendő, amelyben rendkívüli póthitelre ne volna szükség. Az sem érdektelen ezekután, hogy mennyibe kerül a magyar államnak a börtönintézmények föntartása. Hót országos fegyház, egy kerületi börtön, egy gyűjtőfogház, két közvetítő intézet és két áliamfogház dologi szükségletei két'uilUúötvenezerssáshatvanhat koronát emésztenek föl, mig a személyi kiadások összege egymilliónégyszázhétezerkétszázhatvanhat koronát tesz. A két összeg, összesen hárommilliónégyszázötvenkélezernégyszázhur min ekét korona. A rendkívüli kiadások, amelyek az átmenetj tételek, beruházások, jutaimák ép a többi fedezésére szttkfsé* gesek, négyszázezer koronát vesznek igénybe. Ennek a mindössze tizenhárom börtönintézménynek a föntartása tehát közel négymillió koronájába kerül az államnak. A törvényszéki fogházaknak, számuk százhatvankettő, külön költségvetése van. A Csillagbörtönbe internált rabok forgalmi létszáma 1910-ben nyolcszáznyolcvanhárom volt. A szaporulat háromszázhuszonnyolc, mert 1909 végén ötszázötvenöt rab volt a Csillagbörtönben. A fogyatkozást pedig a következő számok összege mutatja ki: büntetését kitöltötte százkilenc, megszökött (Egri János) egy, elmegyógyintézetbe szállítottak egyet, ideiglenes szabadságra bocsátottak ötöt, föltételes szabadságra bocsátottak kétszázhetvenötöt, királyi kegyelmet kapott három, más intézetbe szállítottak kettőt, meghalt kettő. Számokban kifejezve tehát a fogyatkozás háromszázkilencvennyolc s igy 1910 végén börtönben maradt négyszáznyolcvanöt rab. Az élelmezési napok száma 1910-ben százkilencvenkétezernégyszáznyolcvankilenc volt. (A visszaesők és a munkásvissonyok.) Érdekes a visszaesők statisztikája is. Ugyanazon bűntett miatt másodszor jutott börtönbe hetvennyolc, más bűntett miatt ugyancsak másodszor hetvenhat. Azoknak a raboknak a száma, akik ugyanazon bűntett miatt már több izben ültek a Csillagbörtönben, szintén hetvenhatot tesz. Az egynemű bűntett miatt már többször büntetett rabok száma pedig negyvenöt. Vétség miatt büntetve volt hetvenöt, kihágás miatt negyvenhét. A rabok közül háromszáznyolcvanhat azelőtt sohasem volt még büntetve. A visszaeső rabok száma tehát a forgalmi létszámnak körülbelül harminc százaléka. Nagyon érdekesek azok az adatok is, amelyek a Csillagbörtön 1910. évi munkáltatási viszonyairól számolnak be. A mult évben összesen kilencvennégyezernégyszáznegyvenöt iparosnap volt. A készítmények eladásából befolyó bruttó Összeg hatvanezerszázhatvankét korona hatvan fillért tett. A tiszta összegből az államkincstár a munkaképes rabok után fejenként és naponként ötven fillért, egész évben összesen negyvennyolcezerötszázkilencvenhét korona hetvenegy fillért kapott. A rabok naponként ós fejenként tizenegy fillért kerestek, keresetük az év végén együtt és összesen tizezerháromszázhatvanöt korona harminchét fillérre emelkedett. Az állam tehát a rabok munkájából visszakapta annak az összegnek az ötödrészét, amelyet a Csillagbörtön föntartására fordít. A Csillagbörtön egészségügyi viszonyai mintaszerűek. A beteg rabokat Regdon Károly dr kezeli. A kezelés lelkiismeretességét legjobban jellemzi az, hogy a kezelő orvos csaknem naponként még az egészséges rabokat is megvizsgálja, havonként leméreti őket, hogy mennyit gyarapodtak vagy fogytak súlyban. Ha soványodtak, akkor jobb élelmezést rendel nekik. Tekintetbe véve a forgalmi létszám nagyságát, szinte meglepő, hogy 1910-ben csak két rab halt meg, az egyik agyhárgyagyuladásban, a másik egy még súlyosabb természetű betegségben. Az egészségügyi viszonyok kitűnősége javarészt a Csillagbörtön legújabban berendezett mintaszerű rabkórházának tudható be, amely higiéniai szempontból hasonlíthatatlanul jobb a szegedi kórháznál. (Kultúra a Csillagban.) Megdöbbentően nagy azoknak a raboknak a száma, akik sem irni, sem olvasni nem tudnak. A Csillagbörtönben 1910-ben megfordult nyolcszáznyolcvanhárom rab közül háromszázhuszonkettő akadt olyan, aki sem irni, som olvasni nem tudott, A háromszázhuszonliarmadik csak olvasni tudott, irni nem, A szabályok szerint a harminc éven aluli rabok vallási és iskolai oktatásban részesülnek a erre a célra a Csillagbörtönnek külön lelkészei és tanítói vannak, A magasabbfoku oktatás is elő van irva, de csak azok számára, akik az elemi ismereteket még börtönbejutásuk előtt megszerezték. Ilyen azonban a mult évben egyetlenegy sem akadt. 1910-ben négy száznegyvenkilenc harminc éven aluli rab részesült vallási és iskolai oktatásban. A háromszázhuszonkét analfabéta az irás és olvasás és az elemi ismeretek elsajátitásával került ki a börtönből. Némileg megnyugtató, hogy az analfabéták nem mind magyarok, sok közöttük a román, tót és a szerb. Ez utóbbi nemzetiségek idegenkednek a magyar nyelvtől. A Csillagban pedig csak magyarul tanítanak s végül mégis elsajátítják az állam nyelvét. Anyanyelvükre nézve különben a Csillagbörtön rabjainak száma a mult évben igy oszlott meg: magyar ötszázhatvanhárom, német harminckilenc, tót negyvenkilenc, rutén tizenhárom, szerb negyvennégy, horvát tiz, román százharmincegy, más különféle nemzetiségű harmincnégy. Hitvallás tekintetében a rabok arányszáma ez : római katolikus négyszázharminc, görög katolikus kilencvenegy, görög keleti százhatvanhárom, református százharminchat, ágostai evangélikus huszonhat, zsidó huszonegy, unitárius három, nazarénus tizenhárom. Ez utóbbiakat hadkötelezettségi függelemsértés miatt Ítélték börtönre. (A rabok foglalkozása és kora.) Az %lábbi összeállításból igen érdekes pszichológiai következtetéseket lehet levonni arra nézve, hogy milyen foglalkozású emberekben található a bün iránti hajlam a legnagyobb mértékben. Túlnyomó azoknak a raboknak a száma, akik súlyos testi sértés vagy lopás miatt jutottak börtönbe. A legindulatosabb s a vérengzésre logkönnyebben kapható emberek természetesen azok, akik a műveltségnek csak igen alacsony fokán állanak. Ugyanezek közül az emberek közül követnek el legtöbben lopást s az ezzel rokonságban lévő orgazdaságot is. Mindezek a bűnök azonban nem egészen onnan indulnak ki, ahol hiányos műveltség és féktelen indulatosság tapasztalható, mert egy szegény, sokcsaládu napszámost a keresetlenség, a nincsetlenség is rákényszerítheti például a lopásra vagy orgazdaságra, ha még oly csöndes, jámbor és józan eszű is. A Csillagbörtön rabjainak polgárai foglalkozását föltüntető alábbi kimutatás némán is sokat tud mondani: Napszámos és férficseléd ötszáznegyvenhat, ipari és gyári munkás száznegyvenkettő, kisgazda hetvennyolc, iparos huszonöt, vályogvető cigány és más hetven, hivatalnok kettő, földbirtokos kettő, foglalkozásnélküli csavargó tizennyolc. A legfiatalabb korú rab tizennyolc, a legöregebb hetven éves. Az eloszlás kor tekintetében ez: a husz éven aluli rabok száma hetven, a husz-harminc év közöttieké négyszázhatvan, a harminc-negyven év közöttieké százkilencvenkettő, a negyven-ötven év közöttieké kilencvennyolc, az ötven-hatvan közöttieké negyvenkettő, a hatvan éven felüli rabok száma huszonegy. A legjobban hajlanak tehát a bűnre a husz és harminc év közötti emberek. De aránylag elég nagy azoknak a hatvan-hetven éves öregembereknek a számai is, akik többször büntetett előéletűek ugyan, de magas koruk és tapasztalatuk ellenére is még mindig nem riadnak vissza a börtön levegőjétől. Azt mondják, hogy ezek szeretik a kényelmetlen, kissé fülledt, de mindenesetre nyugalmas cellákat. Rászokott a testük a pricscsre s azon akarják kiadni az utolsó lehelletet is magukból. A francia kormányalakítás. Párisból jelentik: Brisson kamaraelnök tegnap este sokáig tanácskozott Falliéres köztársasági elnökkel s ez alkalommal a belső politikai helyzetről is tárgyaltak Falliéres a kamara és a szenátus elnökein kivül tegnap délután Briandot is fogadta, aki rámutatott arra, hogy a kamara helytelenítette kabinetjének programját, de azért az pj kormánynak is igyekezni kell ezt a programot megvalósítani, Briand kabinetjének egyik tágját ajánlotta utódjául s azt mondta, h0gy Picfion yagy Dupun volnának jogalkalmaz