Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

4 delmagyarorszAg 1911 március 1 eabbak a miniszterelnöki állásra. Elnökjelöltek JPoincarré, Monis ós Dupun. A külügyi tárcára Ribot a legkomolyabb jelölt, de Ribot környezete azt mondja, hogy még csak bizalmas kérdést sem intéztek hozzá, vájjon hajlandó-e a külügyi tárcát elvállalni. Alig lehet elképzelni, hogy Ribot külügyminiszter legyen olyan kabinetben, amelyben Delcassé intézi a tengerészeti ügyeket. Arról a tanácskozásról, amelyet Briand tegnap Falliéressel folytatott, ezt jelentik: Mind a ketten alaposan vizsgálták ama politikusok neveit, akik az uj kabinet megalakítására alkalmasak volnának. S megegyeztek abban, hogy leghelyesebb volna egy szenátort megbízni a kabinetalakitással. Briand ragaszkodik ahhoz, hogy kabinetjének reformprogramja érintetlen maradjon, mert a kamara és a szenátuB republikánus többsége minden alkalommal helyeselte. Briand lemondásával kapcsolatosan még egy másik politikai esemény következett be. A Matin értesülése szerint ugyanis Jonnard algériai főkormányzó táviratban benyújtotta lemondúsát. Jonnard politikai okokat sorol föl, amelyekkel lemondását megokolja. Jonnardot Waldeck-Rouseau 1900. októberben nevezte ki algériai főkormányzóvá. Farsangutólja. Az igazi eleven mulatozás akkor kezdődik, mikor a bohó Carneval herceg bemondja az ultimét. Igaz, hogy ezt a kártya figurát őhercegségéék nem ultimónak hivják, de következetesen minden esztendőben, ha nem is mondják be, de fényes eredménynyel megcsinálják. Carneval herceg jó kártyás az összes ütőkártyáit a parti végére tartogatja ós rendszerint az övé is a győzelem. A legszebb mulatságok, a legizgalmasabb báléjszakák, a legzajosabb utcai dévajkodások és a legsikeresebben megkötött házasságok mind az ő védő szárnyai alatt zajlanak le. Sőt, hogy a farsangi randez-vouz-ok se maradjanak ki a lisztából, azt is Carnevál őfenségére cedálom, de ebben a kényes ügyben megfelelő tapintattal, semmi esetre sem akasztok őfensége karjára kosarat, mert igen furcsán hangzana — a kosaras herceg. De, hogy valami mégis van a dologban, azt onnan sejtem, hogy a kicsapongó Carnevál mindjárt maga után küldi a bűnbánó hamvasó szerdát. Pedig, minek a bünbánás, ha őfensége puritán módon játszaná le kisded játékait. Carneval herceg már a végét járja, de még mindig ő dominál, az ő birodalma még minden nyilvános mulató hely, sőt az utcát is birtokába vette a jókedvű herceg. Az ő kedvóért hideg őszi estéken olyan szépen kitavaszodnak az emberek, mintha enyhe tavaszi szellő fújdogálna az utcákon. KÖnnyü, lenge szövésű ruhákba bújnak és ámbár fogaik vacognak a metsző hidegben, kitűnően érzik magukat, mert ők most maskurák. Kacagnak, dévajkodnak és sokkal többet megengednek maguknak, mint amennyit egyébkor, de viszont velük sem kell az udvariasság szabályait szigorúan betartani. Szóval szabad a csók. De mennyire szabad. Nem ritka azonban azaz eset sem, hogy csók helyett női kacsó csattanósa hangzik el. Erre is kacagás a felelet. Ki haragszik ezért ? Hisz ott van egy másik fess nőcske, lehet ott kárpótlást szerezni. Az ismerkedés könnyen megy. — Hová hová szép kisasszony ? Felelet helyett egy bájos mosoly biztatja az ifjút. Csatlakozik hozzá és siet elégtételt szerezni az előbbi kudarcáért. De itt még rosszabbul jár. Erős karok ragadják meg a gallérját és mély basszus hang súgja a fülébe. — Nem ismersz, János ? Egyik farsangi hecc a másikat éri. Cigányleányok kártyát vetnek, indiai mágusok jövendőt jósolnak, csörgő sapkás bohócok, bekormozott arcú álarcos alakok hol kiilön-külön, hol meg csoportba verődve fitogtatják művészetüket. Nem sokáig zajong az utca, hideg szél nem igen tréfál a maskurákkal, még az aranypapír koronával megkoronázott koronás fejedelemnőt sem respektálja. Annái hangosabbak lesznek a zenés, meg a mozis kávéházak. Se vége, se hossza a vig mulatozásnak. A mozis kávéházakat előnyben részesítik a maszkák, hisz ez olyan természetes, ott sötét is szokott lenni. A farsang kedvéért a mozis kávéházakba egy remek ujitást hoztak be. Ugyanis a mozikép végén nem gyulladnak ki azonnal a lámpák, hanem várnak egy keveset ós a gépmester hangosan kiáltja: — Vigyázz, világosság! És csak öt percre rá lesz világosság. Hány nőnemű maszkából lesz ezalatt himnemü csoda? A paróka elveszett, az álarc lehullott, csak szoknyába bujtatott bajuszos valaki kacsingat igen ravaszul a mellette ülő férfiura, ki a jótékony sötétben szerelmi vallomásokkal ostromolta. De van az éremnek másik oldala is. Ez azonban már diszkrétebb ügy. Ugy hajnal felé csendesek lesznek a kávéházak is, egy-egy elbusult pasas huzatja még a szomorú magyar nótákat. Ez biztosan sokat nyert a kártyán, szóval szerencséje volt a játékban. Kár folytatni ezt a közmondást, mert egy özvegy maskura csak akad, aki megvigasztalja a mulató embert. A vig mulatság utolsó akkordjaként, a kapuk csengői is elcsendesednek ós csak egy-egy részeg ember rikolt bele a szürkülő hajnalba. A bálákból is pihenni térnek a táncoló párok és készülnek a bünbánásra. Itt a hamvazó szerda. Szabó Mihály. Azzal nagy busán indult kifelé. Épen akkor érkezett oda Bródy Sándor, hogy a „kasszastand" iránt érdeklődjék. A pénztáros elreferálta az esetet. Sándor bá' a zsebébe nyúlt, kivett három koronát, a távozó asszony után futott és a kezébe nyomta a pénzt: — Tegye a forintjához néni ós vegye meg azt a fránya ötkoronás jegyet. így tőrtónt, hogy a Vígszínház földszintjének első sorában előkelő fővárosi hölgyek és urak között egy paraszti asszony nézte végig „A tanítónőt" — a szerző pénzén. Éz a másik kis történet, melynek Bródy Sándor ós Lengyel Menyhért a főszereplői, vasárnap délelőtt a Vígszínház igazgatói irodájában játszódott le. Faludi Miklós elnöklete alatt folyt a társalgás, amelynek során Lengyel Menyhért, „A próféta" szerzője és Bródy Sándor, „A medikus" irója egymással évődtek: ki az értékesebb iró, ki hoz több pénzt a szinháznak. Bródy Sándor a fő-órvot vágja ki: — Ma az én napom van. Délután a „A tanitónő"-t, este „A medikus"-t adják. Mind a kettőt táblás ház előtt. Lengyel Menyhért harciasan válaszol: — Azért oz mégis az ón napom. Ma kezdték meg „A próféta" jegyeinek az árusítását. Az elsőségórt való vetélkedést magakasztja B'aludi Sándor, aki berobog az ajtón. — Rémes tolongás van a pénztárnál. Az ablakot is betörték. Faludi Miklós erre felujitja a két szerző vetélkedését: — Na, kifizeti meg kettőtök közül az ablakot V — Én! — kiáltotta egyszerre mind a két szerző. — Én vagyok az oka! Én vagyok az oka! . . . SZÍNHÁZ, MÜUÉSZET Színházi műsor. Március 1, szerda: Sárga liliom. (Páros lU-os bérlet) „ 2, csütörtök: A tiszt urak a zárdában, operett. (Páratlan J/s bérlet.) „ 3, péntek: Karenin Anna, dráma. (Páros VJ-OS bérlet.) Kesztler Ede és Kápolnai Juliska vendégfölléptével. „ 4, szombat: A sasfiók, dráma. (Páratlan '/j-os bérlet.) A Kesztler-párral. „ 5, vasárnap d. u.: A halhatatlan lump. „ ö, „ este: A bor, falusi történet. (Páros VJ bérlet). A Kesztler-párral. Apróságok Bródy Sándorról. Szombaton este mutatták be a szegedi színházban Bródy Sándor uj színdarabját: A medikus-t, amelyet nagy tetszéssel fogadott a közönség. A fővárosi Vígszínházban Bródy darabjait most fölváltvajátszák, egyszer A tanítónő' van műsoron, másszor A medikus. A jegyeket | estig már szétkapkodja a közönség, ugy, hogy j alig marad meg valami belőlük, azok is leginkább a legdrágább helyekre szólnak. A mult vasárnap megint nagy öröme volt Bródy Sándornak. A Vígszínházban aznap két darabját is adták. Délután A tanítónő ment, este pedig A medikus. Mind a két előadásra még nappal elkapkodták a jegyeket. A Tanitónő-re csak épen egy-két földszinti jegy maradt még, amikor egy bekötött fejű falusi anyóka állt a nappali pénztár elé és egy kétkoronás jegyet kért. — Sajnálom — felelte Varga pénztáros — olyan már nincs. Mindössze egy-két ötkoronás jegygyel szolgálhatok, a földszintre. — Öööt ko-ro-nás!V — rémüldözött a néni. — Hiszen nekem összesen egy forintom van! — Sajnálom. — Pedig beh szerettem volna ezt a hires darabot látni! És ma este már hazautazom . . . * A szinészcyyesfllet k5z(jyfllése. Az Országos Szincszegyesülct március huszonegyedikén ós a következő két napon tartja évi rendes közgyűlését. Az ülés megalakulása és a választások után a különböző bizottságok jelentésére kerül a sor. Végül az indítványokat tárgyalják. * A Csikj-jubileum. Minél közelebb érünk Csiky László színészi jubileumának napjához, annál nagyobb arányokban tűnik elénk az a melegség, az az őszinte hódolat, melylyel a szegedi publikum a Csiky-jubileum ünnepségein méltó babért fog vinni a méltó játékosnak. A jubileumot rendező bizottság mindent megtett, hogy a jubileum minél nagyobbszabásuvá és minél sikeresebbé váljék. A szegedi ifjúság, mely Zombory Gyula vezetésével szintén hasonló irányú tevékenységet fejt ki, elhatározta, hogy Csiky László tiszteletére intim jellegű bankettet fog rendezni. Ezen a banketten a szegedi szinházjáró publikum nevében diszlevelet fognak átnyújtani az ünnepeltnek. Az ünneplő irást Lázár György dr, polgármestertől kezdve a szegedi közélet illusztris tagjai mind aláírták, bizonyítékául annak az elismerésnek és szeretetnek, amelyet Csiky László talentuma iránt a szegediek éreznek. * Aprés moi. Parisból jelentik: Tegnap este ujabb és az eddigieknél sokkal viharosabb botrányok voltak Bernstein darabjának, az Aprés mo-nak előadásán. A színházban és a színház előtt nagy néptömeg tüntetett Bernstein ós a színház igazgatósága ellen. A botrányok éjfélig tartottak, a rendőrség számos tüntetőt letartóztatott. A szinház igazgatója az egyik színész állitólugos megbetegedése miatt levette a darabot a műsorról. * A Testőr jubileuma. Magyar színdarab még nem ért el oly ragyogó sikert, mint aminő a Testőrnek, Molnár Ferenc szenzációs vígjátékának jutott osztályrészül. Negyedév telt e' a bemutató óta és máris a szezón legnagyobb vigjátóksikere nemcsak nálunk, de Ausztriába" ós Németországban is, ahol jóformán mindé" nagyobb szinház már megszerezte az előadá"1 jogát. Londonban is nagy előkészületeket tes*'