Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-17 / 63. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 március 17 1911 lősebb volta, de különösen a személyi terhek aránytalan emelkedése megkö­veteli, hogy ennek az irányzatnak kor­mány és parlament mennél előbb véget vessenek. A magyar társadalomtól ez irányban spontán átalakulást kár volna remélni. Az államtól függő társadalmat még önállóságra is csak az állam ösz­tökélheti. A munkapártra és kormányára, mely az ország regenerációját tűzte ki föladatául, nagy hivatás vár ez irány­ban is. Teljesíteni ezt a hivatást hamarosan nem lehet. Évek rendszeres munkája, kormányzati szigora, a kíméletlenség­nek is bizonyos foka kell ahoz, hogy ebben az irányban eredményeket érhes­sünk el. Egyelőre örvendetes, hogy a bajt fölismerték, diagnózisát megálla­pították. Most a gyógyítás van hátra, ami valóban abból áll, amit az előadó mondott: „nem nyugdijképessé, hanem életképessé tenni az országot". UJ horvát választás? Zágrábból jelen­tik, hogy a költségvetési bizottságban tiz szóval négy ellen tegnap leszavazták a budgetet. A bán terve az volt, hogy az or­szággyűlés csak a tanitói fizetésjavitásról szóló törvényjavaslat letárgyalása és a föl­irati vita befejezése után fogja hosszabb időre elnapolni, mivel azonban nincs kilátás rá, hogy a kormány fölirati javaslata több­séget kapjon, a bán pedig nem teheti ma­gáévá a koalició föliratát, nincs más mód a megoldásra, mint elnapolni s aztán fölosz­latni az országgyűlést, amely három hónap óta együtt van, de semmi érdemleges mun­kát nem végzett. Politikai körökben hire jár, hogy a bán még ezen a héten királyi leirattal fogja elnapolni az országgyűlést. A véderőreform beterjesztése. Hazai Samu honvédelmi miniszter kétnapos bécsi tartózkodása után tegnap este visszatért Budapestre. A honvédelmi miniszter ma dól­lomáson meggyült a dolog, mert Hardeby élénk helyecske volt s valóságos áldásnak lehetett tekinteni, hogy Blom gyakornok olyan derekasan bir ja ós végzi a munkát. A kis előcsarnok ablaka előtt volt az ál­lomásnak egész meteorológiai fölszerelése, a csapadék meg miegyéb mérésére. S csodála­tosképen ugy esett a dolog, hogy a főnök ur épen akkor, mikor Blom gyakornok a hivatalból hazamenni készült, ott állt a nyi­tott ablak előtt s a csapadókot mérte, olyan­kor is, ha nem volt. Mikor aztán a fiatal leány föl akarta venni a köpenyét, nagyon nehéz lett volna egy ildomos embernek, hogy baráti, pajtási vagy úgyszólván testvéri se­gédkezet ne nyújtson a nevezett köpeny fölvételénél. Göszte egy úgynevezett „restaurant"-ban szokott étkezni, amely tulajdonképen egy kis kávéház volt, ferdén átellenben atáviró­állomással, szép virágágyak közt. Mivel Betty Hansson betegsége folytán a szabad időt igen rövidre kellett szabni s mivel ugyan­ekkor Vivi szállás- és kosztadója nyaralni falura ment, Blom gyakornok is a restaurat­ban étkezett. A főnök ur mindig korábban érkezett. Valahányszor jött vagy ment, titokban rá­sandított egy teritékre, amely mellé fénye­zett fából faragott s kék szalaggal áthúzott szalvétagyürü volt téve. — Tessék gyöngyvirágot venni! — kiál­totta egy lompos fiu a veranda alatt. No csak add ide — mondta Göszta, aztán beleállitotta a csokrot egy pohár előtt fölkereste Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnököt és beszámolt neki a Bécsben folytatott tanácskozásokról. E ta­nácskozások, ugylátszik most sem vezettek teljes eredményre és a katonai pörrendtar­tás nyelvkérdését most sem sikerült az osz­trák kormánynyal elintézni. Erre vall a kö­vetkező félhivatalos jelentós is: — Mint a Budapesti Tudósító irányadó hely­ről értesül, egyes lapoknak az a hire, hogy a legutóbbi bécsi tanácskozások alkalmával meg­állapodás történt volna a tekintetben, hogy a véderőreformra vonatkozó törvényjavaslatokat április első napján terjesztik a két törvény­hozás elé, nem felel meg a valóságnak. A javas­latoknak az emiitett időpontban való előter­jesztése már fizikai okokból is lehetetlen volna. A jelenlegi diszpozíciók szerint a véderőreformra vonatkozó törvényjavaslatokat az osztrák és a magyar kormány április végén terjeszti a két törvényhozás elé. Német szocialisták a leszerelésért. Ber­linből jelentik: Az angol külügyi államtitkárnak, Grey Eduárdnak az angol alsóházban mondott beszéde Németországban nagy feltűnést keltett. A liberális német pártok mind őrömmel fogad­ták a külügyi államtitkárnak Németországra vonatkozó szavait és különösen azokat a ki­jelentéseket, amelyek a nemzetközi döntőbíró­ságra vonatkoznak. A képviselőház szociál­demokrata pártja elhatározta, hogy a külügyi vita alkalmával javaslatot nyújt be, melyben fölszólítja a német kormányt, hogy használja föl Grey beszédét és kezdjen tárgyalásokat Angolországgal a fegyverkezés korlátozása és a leszerelés céljából. A horvát Dreyfus-affér. A horvát főváros katonai köreiben és társaságaiban kezd nagy hullámokat verni Pisasic százados afférja. Abban az ezredpénztárban, amelynél a százados szol­gált, sikkasztásokat derítettek föl és bár a vizsgálat semmi terhelőt nem hozott napvilágra Pisasic ellen, mégis nyugdíjazták olyan ürügy alatt, hogy szolgálatra képtelen, sőt szellemileg nem egészen ép. A delegációban Tresic-Pavisic horvát delegátus meginterpellálta a közős had­ügyminisztert és Schönaicb báró március har­madikán azt felelte, hogy Pisasic Emil százados vizbe, maga elé állította s evés közben min­den két percben beledugta az orrát a virá­gokba. Aztán lassan fölkelt, lassan és elgondol­kodva föltette a kalapját, rágyújtott egy szivarra, letette az ablak könyöklőjére, le­vette a kalapját, többször körültekintett a szobában s kilesve a kedvező pillanatot, mikor gondolta, hogy senki sem látja, oda­tette a gyöngyvirágcsokrot a kókszalagos szalvétagyürü mellé. A pincérleánynak ostobábbnak kellett volna lennie, mint egy falusi lovascsendőrnek s némábbnak, mint egy gázlámparud, hogy Blom gyakornok meg ne tudja, ki tette a gyöngyvirágcsokrot a terítéke mellé. A do­log megismétlődött. Vivi kisasszony elpirult, valahányszor virágokat talált az aszta­lán, s ő is bizonyos élvezettel dugta szagló érzékét a csokorba. De a főnök urnák meg nem köszönhette ... Oh nem ... Bizonyára nem . . . A chinin csodálatos ereje, természete, mely egészséges volt, mint a makk s egy szerető vőlegény epedő sóhajai visszaadták Betty Hansson kisasszony egészségét. A hivatal­ban hamarosan megtette a maga kis meg­figyeléseit s mikor egyedül maradt Blom gyakornokkal, igy szólt: — Te, Vivi, a tónus itt a hivatalban azóta sokkal kedvesebb, kedélyesebb lett. — Igen; ugylátszik, belátta, hogy kez­detben egy kicsit merev volt. A minap hal­lottam, hogy mormolt valamit „jó pajtásod­ról vagy ilyesféléről. nyugdíjazása a katonai szabályoknak megfele­lőleg történt. Most Pisasic nyilt levelet adott ki. Ebben közli a katonai büntetőtörvényszék­nek 1904-ben 141. szám alatt kelt aktáját, amelyből kiderül, hogy nom ő, hanem Sanches tábornok volt a vádlott abban a bünpörben, amelyet a felettes hatóság az ezredpónztárban fölfedezett sikkasztások miatt inditott meg. Egy másik aktával bizonyítja Pisasic, hogy ő nem­csak nem nyúlt a katonai kincstár pénzéhez, hanem még a sajátjából adott nem egyszer századának pótlékokat a legénység helyzetének javítása céljából. Nyilt levelében már előre jelzi Pisasic százados, hogy nem fog beletörődni nyug­díjazásába és ha nem kap igazságot, közölni fogja a legfelsőbb katonai hatóságokra nézve fölötte súlyosan terhelő okmányokat is, amelyek birtokában vannak. Ököritói után a krassószörényí segélykiosztás. — Az elpusztult megyében most osztják az adományt. — (Kiküldött munkatársunktól.) A mult óv tavaszán, most egy éve volt az ököritói katasztrófa. S az adományokat csak most osztják ki. Egy év mulva. A mult év nyarán volt a krassószörónyi árvízkatasztrófa iá. S az adományokat szintén most akarják kiosztani. Majdnem egy óv mulva. Ez a tény sulyos vádnak látszik első impresszióra. De ne vádoljon senki senkit, — hisz osztják már a krassószörényí szerencsétlenek között az adományokat ós bizony még mindig maradtak szerencsétlenek, akik megéltek a kiosztás napjaira. A krassószörónymegyei árvízkárosultak érdekében tudvalevőleg országszerte meg­indult a segitő akció és mindenünnen érkez­tek adományok a szerencsétlen megye lakossága részére, a bizottság pedig most elkészült a segélyösszeg elosztásának tervé­vel. Sokáig tartott a munka, a tisztviselők hónapokig dolgoztak és azok, akik bele­tekinthettek az aktákba, kénytelenek el­ismerni, hogy nagy ós derék munkát vég­zett a bizottság. De a derék munka dacára nagyon későn jutnak a krassószörényiek az adományokhoz... Az a rengeteg adathalmaz, amely az egyes Betty -Hansson megkettőzött buzgalom­mal vetette magát a munkára, hogy kipó­tolja, amit kénytelenségből elmulasztott. Igy eshetett meg, hogy a főnök ur s a gyakornok előbb lettek készen s mivel Hardebyből nem épen sok sétaút vezet, nem volt csodálni való, hogy ezen utak egyikén találkoztak. Vivi kisasszonynak mindig egyese volt a botanikából s igy most gyakran egy bájos, kis növónydobozzal s egy pirinkó növény­ásóval fölszerelve ment a sétákra. Göszta Fumlin legjobban szeretett volna bölcsészeti tudor lenni a matematika-termé­szettudományi szakon, ha nem félt volna oly nagyon az egyetemi tanulmányokkal föl­merülő költségektől és adósságoktól. Rend­ki viil melegen szerette a természetet. Igy hát érdekes beszélgetésekbe elegyedtek a legszebb és legköltőibb témáról, a virá­gokról. Néhány nappal később a helyettes főnök ur és Blom gyakornok ott álltak a meteoro­logiai fölszerelés előtt s a nem létező csa­padékot mérték, az élénk meteorologiai érdeklődésben, egymáshoz egészen közel si­mulva s egymás derekát átkarolva. — Gratulálok a jó pajtássághoz, — csi­cseregte egy csengő hang közvetlen a há­tuk mögött. Az a borzasztó Betty Hansson volt, aki menthetetlenül, megbocsáthatatlanul korán állitott be délutáni szolgálatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom