Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-17 / 63. szám

1911 március 12 DELMAGYARORSZÁG 3 községekből befolyt, rendezni, revideálni kellett, hogy azután végül a segélyezés mér­tékét lehessen megállapítani. A kárvallottak­nak hosszabb ideig várniok kellett, hogy a segélyösszeghez jussanak, de meg kell gon­dolni azt, hogy a legszükségesebbeknek pót­lásáról azonnal gondoskodott a vármegye vesetősége, ugy, hogy ínségről egy napig sem volt szó sehol sem. A segélyeknek igazságos elosztásánál nagy körültekintésre volt szükség és minden tárgyilagosan gondolkodó ember csak helyeselheti azt az eljárást, hogy nem má­ról-holnapra osztották ki a beérkezett ado­mányokat az egymásután jelentkezőknek, hanem összehasonlították az összes beérke­zett adatokat, hogy egységes kulcs szerint mindenki egyenlően részesedjék az ország adományából. Ha a segélyezés csak talá­lomra történt volna, ugy igen sok kárvallott iires kézzel távozott volna el, csak azért, mert későn jelentkezett. De most, hogy a segélyösszegeknek az elosztása igazságos, a lakosság a legnagyobb megelégedéssel fogja fogadni azt a pénzt, amelynek segít­ségével gazdaságát ujra talpra állithatja. (Tizenháromezer károsult család.) Issckutz Aurél alispán most készítette el a fölosztásról szóló jelentését. A jelentést már beterjesztették a segélyző nagybizottságnak, ugy, hogy néhány napon belül kiosztják az ado­mányokat az egész vármegyében. Kiemeli az alispáni jelentós, hogy maga a kor­mány állott élére az országos gyűjtésnek — ide lenn pedig Jakabffy Imre belügyi államtitkár védnök, Medve Zoltán dr, főispán elnöklésóvel megalakult a vármegye segélyző nagybizottság, melynek tagjai szeretettel fejtették ki műkö­désűket a gyűjtésnek minél eredményesebbé tótelére. Az első csapás összeirási munkálatai — me­lyeknek bizottsági végzésében a körjegyző, segédjegyző, tanitó, lelkész, előljárósági tagok ós a községnek két teljesen megbízható egyéne vett részt, nagyrészben elkészültek már, amikor beállottá másodikcsapás szeptember harmadikán, amely a vármegye egyes községeiben súlyosabb volt az elsőnél. Ennek következtében a munka, mely a júniusi károk megállapítására irányult, jó nagy részben kárba veszett, mert sok helyen a szeptem­beri árviz a juniusi árviz által okozott károkat nagyobbá tette, másrészt uj károk keletkeztek, ugy, hogy ezekben a községekben a károk föl­becslését úgyszólván egészen újonnan kellett foganatosítani. Hogy a sególykiosztás igazságos és méltányos alapon történhessék meg, be kellett szerezni a családi összeírásokon kivül minden egyes káro­sult vagyoni állapotát kitüntető bizonylatokat. Az eredetileg összeállított összeirási munká­latok — amelyek a károk különböző nemeire az elpusztított termőföldekre, az elpusztított és megrongált házakra és melléképületekre, a gyümölcsfákra, állatokra, ingóságokra ós a mult évi termés károk megállapítására vonatkozott — tizenkétezerháromszázharminchét családot ölelt föl, tehát ugyanannyi tételt képezett. (A gyűjtés eredménye.) A gyűjtés eredménycci mai napig 632,518korona fillért tesz ki — amelyből a belügyminiszternél a kamatokkal együtt 421376 korona 73 fillér, a segélyző bizottságnál 91761 korona 55 fillér, az alispánnál 116394 korona 74 fillér, a teregovai főszolgabíró kezeihez 200 korona, a szokolováci körjegyző kezeihez 25 korona, kamatok 1910. évi december 31-ig a Lúgoson helyezett pénzek után 2760 kororona 96 fillér r°lyt. be. A karánsebesi vagyonközségnek az árviz kö­vetkeztében hajléktalanokká vált erdőjógosultak elpusztult lakóházainak fölépítésére megsza­vazott ós a belügyminiszter által 1910. évi december hó 2-án jóváhagyott 100,000 koronája, mely összeg még nem folyt be — beszerzése kölcsön utján fog a vagyonközség részéről eszközöltetni. A gyűjtés eredményét kiegészíti ugy a ro­mánbánáti mint a szerbbánáti határőrezredből alakított vagyonközség jóváhagyott határozatai­ban adott természetbeni segély, amelylyel ki­mondották, hogy a lakóházak és melléképületek fölépítéséhez szükséges faanyag a segélyre szo­rulóknak ingyen áll rendelkezésre, amely figye­lemmel arra, hogy a fölépítendő házak száma meghaladja az ötszázat a nagyobbára fából épült melléképületek értéke pedig jelentékeny­nek mondható. Meg kell jegyezni, hogy a természetbeni se­gélybon azok is részesülnek, akik egyébként pénzbeli segélyt nem kapnak. (A kiosztási arány.) Az alispán javaslatára három féle osztályozást fogadott el a végrehajtó bizottság a segélye­zést illetőleg. Az elsőbe sorozta azokat, akik úgyszólván mindenüket elvesztették. Ezek egész kárukat megkapják. A második osztályba sorozták azokat, akiknek földje egy részét vagy teljesen elpusztította a« árviz, vagy hosszabb időre tette terméktelennó, ezek a kár husz százalékát kapják. A harmadik osz­tályba sorozták azokat, akik ingóságokban, gazdasági eszközökben, vagy csak a mult évi termésben szenvedtek kárt, ezek káruk tíz szá­zalékát kapják meg. Ezenkivül mind a három osztályban azok, akik állatjaikat elvesztették, a fölbecsült kár­nak ötven százalékát, az elpusztított és meg­rongált házak és melléképületek tulajdonosai a fölépítéshez és kijavításhoz szükséges és a két vagyonközség által ingyen adandó fa szükség­leten kivül egy meghatározott fokozat szerint ötven koronától ezer koronáig terjedő pénz­segélyt is kapnak, ott pedig, ahol uj háztelkek szerzésére van szükség mint Dolnyalyubkova, Globukrajova, Ujmoldova, Szikevica, Krussovec, Globurou, Jablanica, Mehádia, Gornyalyubkova: az egyes tulajdonosok száz D-öles beltelek szerzésében részesülnek. Végül az elpusztított gyümölcsfák kártala­nítása természetben történik részben a föld­mivelésügyi minisztertől kért ingyenes, esetleg a bizottság által beszerzendő kedvezményes fa beszerzése utján. Külön elbirálás alá jön Uj-Sopot községe. Ezt a községet az általános segélyezésbe nem vettük föl, mert segélyezése kapcsolatban van az áttelepítés kérdésével és ennek révén a földeknek megfelelő kártalanításával. Elpusz­tult ebben a községben a belterületen 55, a külterületen 22 ház. A kár, amely épületekben, termőföldek, gyümölcsösök elpusztulásában, tormésben, még egyebekbon okoztatott 446.000 korona. E községnek ugyanazon helyen való fölépítése, ahol eddig állott, ha csak ujabbi megsemmisülésnek kitenni nem akartuk, még nem engedhető. (A megújhodás.) Megindultak a tárgyalások megfelelő hely szerzése iránt s ha eddig az osztrák-magyar állam vasúttársasággal való tárgyalás eredményre a lakosság által cserére kijelölt terület cseréje iránt bányászati, erdészeti akadályokból és mert Máriaschnee és Kohldorf lakossága meg­élhetését nehezítette volna, ezideig nem vezet­tek, a vagyonközség elnökségével folytatott tárgyalás alapján megvan a remény arra, hogy az ujabban ismét c vagyonközségi területből kiszemelt területeken az áttelepítés eszközöl­hető lesz. Az áttelepítésnek következménye lesz az, hogy azokat is nevezotosen elsősorban, akik a belterületen laknak ós hazuk sértetlen ma­radt, szintén áttelepítik, ugy, hogy a külterü­leti lakókat kivéve, összesen 129 uj ház épí­tésére lesz szükség, amelyhez a vagyonközség ingyen fát ád és kapnak egyenként 250 korona készpénz építési segélyt, összesen 81000 koro­nát. A község részesülni fog ezenkivül az uj telepen a templom, a községi ház ós iskola fölépítéséhez 24000 koronában. Ezt az összeget a vagyonközség által meg­szavazott 100,000 koronából adják, amelyhez még az általános segély összegből 15000 ko­rona jut, részben a mult évi 100,000 koronára becsült terméskár ós ingóság kárpótlására, ugy nemkülönben esetleg magántelkeknek liázhe­lyekül való megszerzése céljából. Végül az el­veszett állatok ötven százalékos kárpótlása cimén 26,259 korona. A segélykiosztásból, amelynek nyilvánosan kell végbemennie, ki kell vennie részét a köz­igazgatási közegeknek. Minden fél a községhá­zánál előre kitűzött és kellően tudomásra ho­zott napon személyesen fogja a bizottságtól a segélyösszeget átvenni. A kár összeírás adataira nézve a követke­zőkről számol be az alispán: Károsult 12,382 család, amely körülbelül 70,000 lelket számlál. Az eredetileg összeállított kimutatások sze­rint az összes kár 6.832,976 koronát tesz ki. A helyesbítés, illetve selejtezés és általáno­sítás után a kár 3.766,996 koronára szállott le, amely összeg a következőkép oszlik meg: Az elpusztított és megrongált termő földekre, a megsemmisített mult évi termésre, a gazda­sági eszközök ós ingóságokra 2.897,382 korona, a házakra 395,722 korona, melléképületekre 216,136 „ állatokra 52,518 gyümölcsfákra 205,248 „ A segélyezés osztályozása szempontjából ezen összeg a következőkónt oszlik meg, és pedig jut az előadott százalékos kulcs szerint: az a) osztályra 26.265 korona a b) osztályra 339.973 „ a c) osztályra 117.125 , a házak fölsegélyezósére 75.000 „ állatokra 26.259 „ gyümölcsfákra 20.000 „ újtelkekre 25.000 „ külön segélyezésre 5.000 „ összesen Uj-Soportra esik házakra középületekre általános segély állatokra 634.622 korona 31.000 „ 29.000 „ 15.000 „ 4.351 „ összesen 79.531 korona Összesen jut tehát mind a két segélyzósre 713.973 korona, fedezetül áll erre az eddig már kiadott 17.246 korona, 66 fillér levonás után 715,272 korona. A fölöslegként mutatkozó 1299 korona 32 fiillér — az ezután befolyó kamatokkal együtt pedig fedezetül fog szolgálni a még előálló nyomtatási és leirási kiadásokra. íme, a kár s a megújhodásra segítés mun­kája. A kidolgozott segítési terv határozot­tan hibátlan és Lúgoson, a megye székhe­lyén, de egész Krassóban is a legnagyobb elismeréssel beszélnek a segítés elkövetke­zett munkájáról, amely épen a legjobb idő­ben következett be. Igy legalább a tavasz napjaiban uj munkával, uj reménységgel készülhet a szerencsétlenségből föltámadni akaró megye az uj életre. Uralkodók találkozása. Rómából jelentik: A berlini és római udvarok között a napokban élénk jegyzékváltás folyt, állitólag Vilmos csá­szárnak velencei és korfui utazása ügyében. Hogy ezeken a tárgyalásokon jött-e létre meg­állapodás arra nézve, hogy az olasz király és a német császár Velencében találkozik, még nem tudják. Az bizonyos, hogy az olasz ud­varnál eddig semmifóje utazási előkészületeket nen? tettek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom