Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-12 / 59. szám

rcius 12 i alapján magiban. Levélbeli álaszolunk, ha ve van. inynyal is lehet könnyen elfér, kiadóhivatal A 15. SZÁM. anok. i-körút 0. etes húz víz, tás, csatornáa eladó. Ire keresek an, a nagyiul egy több ló házat. Az )—60,000 koatokat kérek nos" jeligére oshoz közel s bérház jutádé. Polgár-u. att egy négy kás május hó >lre keresek közel 20—80 kot, teljes felAjánlatokat jeligére a kinfélék. >k, legújabb yás, óriási váPollák Testvéjged—Szentes, és 855. éthordóhoz" zerüzlet a legszerelt s legmérést adó üzm, amely a ában van. IS TEHER. F 0000 9649 1000 2388 9545 2582 10 39 47 96 KÖVETBE. f 358 94 39756 28 30093 07 2587 02 3923 29 96718 1 60 lor s. k. Ryula dr s. K Eeruand s. 1911 március 12 DELMAGYARORSZÁG 17 Szépség és szellem. Amióta a nő minden téren keresi az érvényesülést s a politikai szószéken, társadalmi mozgalmak ólén épen ugy otthon érzi magát, mint a gyárakban ós irodákban, lassan kezdett fakulni, szürkülni a régi női ideál: a szépség. Egyre többfelől hangzott az uj idők szava: nem az a diadalmas aszszony, aki szép, nem az hódítja meg legkönnyebben a férfit, akinek hamvas, illatos haja, bársonyos bőre ós csillogó szemei babonázóan szépek, hanem a szellemes, az okos asszonyé a jövő. Ideig-óráig csak tartotta magát ez a demokratikus elv, de hiába, a férfi a nőt mégis elsősorban a szépségen keresztül nézi. Az igéző szépségű nő ajkán a legostobább banalitás is a szellemesség, eredetiség varázsával hat s a legszellemesebb asszony is csak akkor érvényesül mint nő, ha a szellemességével nem a bájai hiányát akarja pótolni. Amerikában, a gyakorlati élet hazájában vették ezt észre leghamarabb az asszonyok. Amerikában belátták, hogy humbug minden modern frázis a dolgos, a szürke, a kultúráért és kulturában kifakult nőről; az első hamvas arcú vidéki leány óriási előnyben van a férfivel vivott örök küzdelemben, mint az irodákban, gyárakban eliomposodott fákó, okos és szépen szónokló asszony. És megszületett a jelszó: Légy szép! A férfinak a látszat, az illúzió kell. A férfi, mikor asszonyt keres, a külsőségek után indul s ha megtetszett egy nő neki, abban megtalálja mindazt a szellemességet, okosságot, jóságot, amelyet hiába fitogtat a csúnya, szürke nő. Ezt mondják az amerikai nők, óriási propagandát indítanak a szépség kultusza érdekében. íme egyik amerikai lap, amely a női szépség kultuszának szolgálatában áll, a következőket irja: — Légy szép! A nőnek legnagyobb fegyvere: a szépsége. Ez biztosítja hatalmát az örök ellenfél, a férfi felett. Mert hiába beszélnek a férfiak, hogy a lelki műveltség, az egyéni báj varázsa, a szivjóság sugárzása diadalmas vetélytársa a szépségnek, — a mindennapi élet ezt meghazudtolja. A szépség vivja meg az első csatát. A ragyogó szem villanása, a pajkosan mosolygó ajk, a hajnalpirral zománcozott arc, a formás termet: ezek támadnak először a férfire. És az első támadás a legveszedelmesebb, a legnehezebben kivihető. A nők nagyon jól tudják ezt és azért ápolják oly gonddal a 'szépségüket, azért tűrik el a legőrültebb divat rettenetes sanyargatásait; azt hiszik, hogy ezzel erősitik fegyvertársukat; a különböző kalapok, ruhák, csipkék, szalagok, mind azt a célt szolgálják, hogy a szépséget jobban kíméljék. Ezért nem lehetetlen semmiféle divat, ezért nem sok semmiféle költség, kiadás a toillettekre, szépitőszerekre. Asszonyok, legyetek szépek ! A nő fegyvere a szépség — irja a „Chikagói szépségegyesület" proklamációja — zászlónkra ezt a cimet irtuk: Légy szép! Minden asszonynak kötelessége a legtökéletesebb szépségre törekedni és ha a természet az ilynemű adományokban nem valami bőkezű, akkor kétszeres kötelessége a nőnek ezeket a fogyatékosságokat kiküszöbölni. Az egyesület már megtartotta alakuló gyűlését, amelyen egy orvosnőt választottak elnökké. Megnyitó beszédében a következő tételt állitotta fel, amelyet minden tagnak szigorúan meg kell tartania: — Legyen ifjú és üde tested külseje. A biblia azt mondja, hogy az asszony szépségét ós hirét-nevét a hajának köszönheti. A biblia azonban nem mondja azt, hogy az a haj az asszony saját haja legyen. Az, aki hullámos szép hajáért sok pénzt ad, ezzel megszerezte a jogot arra is, hogy azt a hajat a sajátjának mondhassa. Ritka haj és kopasz területek a fejbőrön még Szép Helénát is ijesztően csúffá tették volna. A rútság élettani vétek, valami bántó szin a lét harmóniájában, amit tüzzel-vassal ki kell irtani. Ebben a felhívásban tehát benne van, hogy a nőnek mindent szabad, csakhogy — szép legyen. Ha csúnya, — annál többet engedhet meg magának. Mindenféle természeti pótszert használhat, csakhogy becsapja a férfit, csakhogy az szépnek lássa még Belzebub nagymamáját is. A hamisítás szinte kötelesség; hadd hidje a férfi, hogy az a hullámos sátortábor — igaz, hogy a merészen iveit szemöldök — igaz, hogy a szépség — Vita mystica Irta Lehner István Vers a Utokzatokról, melyben a poéta Tengernek szólítja, ami énjén kivül levő. Örök, én hallom a Tengert és meghalok érte. As utakat lábam már végigmérte, magam tivornyáján elégett minden, most már csak a Tenger búg füleimben. S mert vak vagyok rája, meghalok érte. Mi vagyok én, Tenger ? En harcnak törtem véremet élivo bolond gyönyörben, hogy a rabok vermét én széjjelrontom, és rabnak pántol a kupolás csontom, én vagyok a Babság, én, a rabok tornya, én kövekre dobott szárnyas vitorla, én gőgös Minden, (ó, sáros Semmi!) és Te vagy a Tenger, mit nem ismerni, Te vagy 'a Csoda, Te vagy, ami szédít, ami fölgyújtja a gondok estéit s mikor a hold arca megfagy az éjben, a Te orgonádat sejtem a mélyben és nekifeszülve a börtönrácsnak, én sötétségemből meghallelujáslak: mi lehet künn, o Szem! mi lehet még? és ki ad erőt, hogy odamehetnék ? Az utakat lábam már végigmérte. Nem látom a Tengert. És meghalok érte. Vádak Éj, most összetörtél. A hűvös kúton igy magamban ülök, s nem is értem, hogy még hegedűlök, én semmibb lettem a fehér ködnél, és fáj, hogy szólok, mert nehéz minden. Mért kellett nékem a kúton meritnem? Éj, most összetörtél. A lelkem udvarát koponyák fekszik s begörnyed rája titkok kertjének sok ezüstfája, s nem áldás szememen, hogy hazudva lát, hisz te kibeszéled, ó szívtelen éjfél, s mutatod a pokol vörös tüzénél a lelkem udvarátAj, meddő rimáknak igy odadobnom a testem, a lelkem! Én tavaszok mellét énekeltem, s a félelmek mostan csak arculvágnak. Egy szóért görnyedek rabszolgagyáván, s kivérzem a számat mezítelen lábán aj, meddő rimáknak. Himnusz A nyomorúságok cintereméből én hamura váló, szikár parasztod, im megköszöntlek, ó imperátor! Látom az arcod. Szürkülő, csatakos alkonyatkor a földben piszkos koponyák ülnek. Égre fordított, meredt szemükből te vigyorogsz, ó Semmi. Könyörgő, síró virrasztókon a gyertya táncol, s fekete sirámok csapnak az őszi éjszakába, ahol a véres holdgolyóról te vigyorogsz, ó Semmi. Szerelem részeg hejehujáin te orgonálod a kárhozatot. lied a vérünk, tied a húsunk, tied a tenger, tied a róna, te vagy az ur, ó Semmi. A nyomorúságok cintereméből én hamura váló, szikár parasztod, im megköszöntlek.