Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-12 / 59. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 március 17 1911 igaz. Minél későbben tudja meg, hogy — nem igaz, az 5 baja. Ezzel'már nem törődik a „Légy szép !" egyesületnek egyik tagja sem. I-Ianem az igaz, hogy nincs olyan egyesület a világon, amelynek oly kapós és lióditó programja lenne, mint ennek az uj amerikai egyesületnek, mert hiába minden okoskodás, minden asszony örök idő óta ezt a programot vallja s csak a csúnyák találták ki mentségből, irigységből a furfangos jelszót, hogy a szellem a szépséget is pótolja. A svéd munkásnők életviszonyai Irta : Antal Sándor. I. Az utolsó két évtizedben nagyot fejlődött svéd ipar és kereskedelem felvirágoztatta a városokat és elnéptelenítette a falvakat. A városokban összegyülemlett embertömeg olcsóvá tette a munkaerőt, megdrágította az élelmi-cikkeket, lakást. Az ipar fejlődésénél fokozottabb mértékben nőtt meg az egyes iparágakban alkalmazott nőmunkások száma. A Kommerskollegium Értesítője szerint 1905-ben 54,165 munkásnőt alkalmazott a svéd ipar, 1906-ban ez a szám 57,053-ra emelkedett, 1910-ben pedig mar megközelíti a hetvenezret. Hogy mely iparágakban mily mértékben alkalmaztatnak a nők, hogy milyenek a bér- és munkaviszonyaik, hogy a svéd törvényhozás mily mértékben és módon foglalkozott a munkásnő-kérdéssel — e nagyjelentőségű kérdéseket most felelet nélkül hagyva, kizárólag a svéd munkásnők életviszonyaival kívánunk jelen cikkünkben foglalkozni. Az ipari munkásnő életviszonyai nagyrószben kereseti viszonyaitól függenek. De, hogy egy átlagos bérkereten bolül hogy tud megélni, ez már attól is függ, hogy hogyan tudja felhasználni keresetét. A munkásnő kiadásainak sorában legelöl a házbér áll, még ama, percentuálisan kevés esetben is, lia a munkásnő szüleinél lakik. A városokban, különösen Stockholmban, állandóan nagy a lakáshiány, a házbérek igen magasak, minek következtében az „inneboendo" rendszere, moly a budapesti ágyrajárásnak felel meg, redkivül kifejlődött. Az 1900-ban elősször megjelent kimutatás szerint Stockholmban 1224 egyszoba-konyhás lakásban 7 felnőtt, 689-ben 8, 301-ben 9, 56-ban 11,19-ben 12, 7-ben 14 felnőtt lakott. Volt olyan egy szobakonyhás lakás is, melyben 16 laktak. Az 1908-ig megjelent kimutatások a helyzetet még kedvezőtlenebb színben tüntetik fel. Az utolsó két év nagymérvű építkezései következtében a lakásviszonyok valamennyire javultak, azonban megdöbbentő, hogy még most is fel-, meg lefordított asztalok meg szekrényfiókok szolgáltatják a kissebbkeretü munkás éjjeli pihenőhelyét. A túlzsúfolt lakások a betegségnek, iszákosságnak és erkölcstelenségnek természetszerűleg biztos és végzetes forrásai. Az utóbbi években ugy maga a város, mint egyesületek és magánszemélyek is építettek munkáslakásokat s csökkentették ugyan a lakáshiányt, de ezzel az inneboende-rendszer fejlődését meggátolni nem tudták. A munkáslakások oly drágák, hogy a munkáscsalád kénytelen egy vagy több idegen férfit vagy nőt szobájába éjjelenkint befogadni, különben a házbért megfizetni nem tudná. Hogy a munkás családi életére, a gyermek fojlődősóre, az összes bennlakók egészségére mily nagy befolyással van ez a kénytelen együttélés, — azt ezen a helyen fölösleges bővebben fejtegetnünk. A háztulajdonosok ugyan többnyire eltiltják lakóikat ágyrajárók befogadásától, ennek a tilalomnak azonban rendesen nincsen eredmónyo. A munkásnők saját szüleiknél épugy ki vannak téve az ágyrajárás veszólyoinek, mintha idegenben laknak. Jobbkeresetü munkások ketten vagy hárman egy-egy bútorozott szobát bérelnek, mig a munkásnők szivesebben vesznek ki egy-egy kis bútorozatlan szobát, melyet maguk bebutoroznak, a takarítást és főzést szintén maguk végzik el. Azonban az egyszobás lakások kis száma és a magas házbér a munkásnők túlnyomó többségét az ágyrajárásra kényszeríti. A Kommerskollegium 1907-ben az egész ország házbér-statisztikáját összeállította. Az 1908. II. Medelianden szerint egy bútorozatlan szoba átlagos bére Stockholmban évi 207 korona (483 adat alapján), Göteborgban 151 korona, Helsingborgban 116 korona, Malmöben 101 korona, Umeaban 136 korona, Sundswallban 120 korona* Egy bútorozott szoba átlagos ó.vi bére ugyané kimutatás szerint Stockholmban 292 korona, vagyis 24 korona 30 őre havonta (580 adat alapján), Göteborgban egy bútorozott szoba ára 271 korona (771 adat alapján). Egy munkás általában könnyebben kap lakást, mer több a keresete ós többet tud fizetni. EgyeSy ágyrajáró férfi, aki a család szobájában kap ágyat, Stockholmban 12—15 koronát fizet havonta, nő-lakó 8—12 koronát fizet. Néhány évvel ezelőtt 7 koronáért lakott egy inneboende, ma ezért az árért egész ágyat nem lehet kapni. A rendesebb, idősebb munkásnők majdnem mindent inkább nélkülöznek, mint a jó lakást. De ha Stockholmban 200—325 koronát is fizetnének, többnyire csak szűk, sötét, rozoga szobákhoz juthatnak. Ha figyelembe vesszük, hogy a házbéren kívül a fa ós bútor is pénzbe kerül, takarítani is keli, — egészen természetes, hogy a munkásnő legjobb akarata ellenére kénytelen ágyrajáró lenni. Igy kevesebbet fizet, takarításra, bútorra, fűtésre, világításra nincsen gondja, továbbá havonta vagy lietenkint is fizethet, mig a háztulajdonosok negyedóvenkint előre követelik a házbért. Az inneboende-rendszer ellensúlyozására, továbbá, liogy egyedülálló fiatal munkásnők kellemes ós olcsó lakáshoz jussanak, alakult meg 1898 októberében a Föreningen Hem för arbeterskor (Munkásnők Otthona Egyesület) Stockholmban Gerda Meyerson kezdeményezésére. Ez egyesület a mult ősszel nyitotta meg a harmadik Otthont. Jelenleg 110 munkásnőnek ad lakást a három, egymástól távoleső Otthonban. A Munkásnö-ottlionban 2—3 nő lakik egy-egy tágas, jól világított szobában. A bútorokat szintén az egyesület adja, úgyszintén az ágynemüket és havonta négy törülközőt, de a szobák reiulbentartását maguk a lakók végzik. Kezdetben 5—6"5 korona volt a szoba-bér egyegy lakó részére, később a házbérek emelkedése miatt ezt az összeget három izben emelték, jelenleg 6 50—8 50 koronát fizet egy-egy munkásnő. Két-két konyhája van minden Otthonnak; főzésért heti 15 őrét (20 fillért) fizet minden lakó. Ha mosás vagy vasalás miatt huzamosabb ideig használja a gázt, minden két óráért 10 őre fizetendő. Ez az egyesület nem a jótékonyság jegyében indult meg, azonban a munkásnők mégis csak 90 százalékát fizetik ki annak az összegnek, amibe az Otthonok ház-( bére kerül. A házbér tiz százalékát, a bútorokat, a három felügyelőnőt és a felmerülő egyéb kiadásokat a tagok (nagyiparosok, nagykereskedők és egyéb középosztálybeliek) által fizetett dijakból, adományokból ós (1908 óta) Stockholm város 2000 koronás évi segélyéből fedezik. A lakók gyakran változnak. A költözködés okai töbnyire: fórjhezmenetol, elutazás, hazautazás, lielylyel járó uj alkalmazás. A mostani lakók között négyen 11 év óta, 22-en 6 évnél régebben laknak az Otthonban. Az első hónapokban mind nagyon meg vannak elégedve a lakással, később kevésbbé. De elégedetlenség miatt még egy lakó sem költözött el. (Folytatjuk.) * Egy svéd korona = 1'/» magyar koronával. A cikkben állandóan svéd koronaérték szerepel. Címe asszony a famártszmusrói. — Ha fiatal ós van-e nem fiatal nő, igazat ad a férfinak. Mert azt mondhatom, ugy is mint orvos, ugy is mint férfi, hogy a nő mindég nő, a férfi mindig férfi marad — mindaddig, mig a bölcs természet akarja. A nő is, a férfi is boldoggá lenni ós boldogítani akar. Szeretni akar, ahogy akár százezer óv előtt szerettek ősoink. Már pedig a feminizmus nem ezt a célt szolgálja, — tehát halott agitáció. Beteg lelkűek, gyenge tostüek, vagy csalók mozgalma. Nincs jövője. Ez minden társam ós minden barátom véleménye, szerencsére, hogy ez, mert élesen belevág az ország életébe. — Mennyiben ? — Mer közeleg a kor, melyben eltiltjuk a nőt, a nem női foglalkozásoktól. Bezárni, bezárni a vállalatok, hivatalok kapuit, ha nem akarunk elpusztulni, ha nem akarunk a szó szoros értelmében degenerálódni. Én nem frázisokat mondok, mint a feministák, meg a dőre elveiken nyargaló germán filozófusok, hanem számokat. 1866-től 1896-ig a házon kivül foglalkoztatot nők száma 4,692.000-ről 7,693.000-re rúgott, tehát a növekedés 68°/o. Ez idő alatt a francia népesedós 44%-al hanyatlott. 1896-tól 1906-ig ujabb 34%-nyi növekedés állt be a házonkivül foglalkoztatott nők számában s a népesség szaporodása 1866-hoz viszonyítva már 105 százaléknyi csökkenést mutat. Hát, uram Istenem, nem bottal kellene-e kiverni minden feministát ebből az országból. Ön azt gondolja, hogy a kenyér kérdése ez ! Téved, ma gazdagabbak vagyunk, de a munkanélküli férfiak száma minimális 400 százaléknyi emelkedést mutat. Az olcsó női munkaerő kiszorította a férfit és tönkretette magát a nőt. Az ostoba feminista elv megbolondítja a szülőt, a leánygyermeket, ahelyett, hogy arra gondolnának, hogy a leány boldog anyaságát készítsék elő megfelelő férj oldalán. Curie asszony — amint e nyilatkozatból látszik — nem túlságosan rajong a feminizmusért. Mint ahogy kevés nő van, aki künn él a világban, aki otthagyta otthonát, idővel ne vágyódnék vissza a négy fal közé, az elszigetelt, kicsi világba, ahol nincs dicsőség, nincs akadémiai tagság, ellenbon nyugalom és csöndes élet vau. Erre az a már milliószor hallott felelet következik, hogy hiába vágyódnak vissza a nők az otthonba, ha nincs otthon és ha nincs is férj, aki megteremtse nekik azt az otthont. Ez igaz. Mégis leszögezni méltó tény az, hogy már van nő, aki nemcsak hogy künn élt a világban, de világhírre is tett szert, nyíltan kimondja, a nőnek vissza kell térnie az otthonhoz, az anyasághoz. Az igazság tudniillik tényleg az, hogy a nő nem sokáig birja majd a természetellenes harcot, amelybe a társadalom mai viszonyai kényszeritették. A legtöbben tudniillik abban tévednek, hogy a feminizmust, a feminista küzdelmeket egyes emberekhez fűzik és egyeseket tesznok érte felelőssé. Mintha mozgalmakat, társadalmi alakulásokat nem ugyanolyan benső erők idéznék elő, mint pl. a földrengést. És mint ahogy azokat nem lehet megakadályozni a kitörésben, éppen ugy nem lehet meggátolni ezeket sem abban, hogy kiforrjanak, felforgassanak maguk körűi mindent, elérjék a csúcspontot, amely után beáll a visszaesés ... Mintha a feminista mozgalmak már elérték volna azt a forrpontott — a fordulópontot. Azt a pontot, ahonnan körülnézve látni kezdik, hogy az ut mégsem oda visz, ahova ők indultak és mintha akadnának már olyanok, akik azon gondolkoznak: monjünk-e tovább? A Délmagyarország apróhirdetései révén biztos siker érhető el-