Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 március 2 1911 kölcsönösen mérsékelhessék. E pontban egyik hatalom se közelíthető meg, hogy független elhatározásai korlátoztassa­nak, — magunk érdeke is az, hogy függetlenségünkben ne nyissunk réseket mások beavatkozására. Biztosította Khuen-Héderváry gróf a magyar delegációt, hogy a hadi terhek dolgában a kormány jól tudja, hol van a határ, ameddig az ország teherbíró képességével emelhet s amin innen saját felelősségérzeténél fogva nem ma­radhat. Az elbírhatatlan követelések­nek a hadvezetőséggel szemben ellent tudott állani s a szükségletet a fedez­hetőség mértékére le birta szállítani. Amibe beleegyezett, arra is van fede­zete az ország normális bevételeiből. Bizonyítékul fölhozta a kormányelnök, hogy állami hozadékaink az utolsó öt év alatt kétszázötven millióval növe­kedtek, holott a hadügyi többszük­séglet legföljebb ötven millióra rug. A kormány teljes tudatában van an­nak, hogy jövedelmeink emelkedésé­hez belügyi szükségleteink: gazdasági és kulturális beruházásaink birnak pri­oritással. De midőn ezekre a bevételi többlet négyötödét fordítja, arról szintén igyekszik gondoskodni, hogy a katonai többkiadás egy része a hazai iparnak biztosított hadügyi megrendelések révén vissza is téríttessék. A miniszterelnök fejtegetései bizony­nyal nemcsak a delegáció tagjaira gya­korolhat mély hatást; megnyugvást me­ríthet belőle az ország is és alapos kri­tikai véleményt formálhat azok alapján monarchiánkról és abban Magyaror­szág nagy politikai kondícióiról egész Európa. Hamis hir Szukováthy Ivánról. Egy lap azt a hirt közölte, hogy az állami számvevő­szék nyugalomba vonuló alelnöke helyére Szu­kováthy miniszteri tanácsost fogják kinevezni, aki már régóta meg akar válni mostani állásá­tól, az államvasutak pénzügyi osztályának igaz­— Az isten haragja, amelylyel te maka­csuljszembeszállsz, le fog sújtani rád ! Menj!... A nő az ajtóhoz lépett, de hirtelen vissza­fordult : — Csak egyet még, uram és kérlek, ne tagadd ezt meg tőlem. Az az idegen férfi, aki ma éjjel itt kiszenvedett, aposztata volt, nem méltó tehát rá, hogy keresztényi mó­don temessétek el. Engedd, hogy mielőtt távozom innét, én temessem el őt a hegy szakadékába. A prior indulatosan intett a kezével. — Menj, menj — szólt rá keményen — vidd magaddal és menj, pusztulj erről a szent helyről!... A hegy zöld mohával sürün benőtt mély és puha ölében, ahol a szilaj Piave csörge­dezni kezd, ahol a buja növényzet szabadon kúszik föl a szikla meredek falára, ott ásott sirt az idegen férfinek. — Beppo, hallod, ha ide tereled legelő nyájadat, hozd el néha a csalogányodat is. O szerette a te madarad énekét... A nő elhallgatott és föltekintett a kolos­torra, amely komoran ós zárkozottan emel­kedett a mély szakadék fölött... — És fiu — szólt végül — ne engedd, hogy földúlják a sirját... Fölemelt fejjel ment lefelé a vadregényes, magányos uton, amely • a völgybe vezetett. Fordította Hajnal Gyula. gatói állásától. Az illető lap ehez a hirhez kom­mentárt is füz. Ezzel szemben illetékes helyen fölhatalmaztak annak kijelentésére, hogy ez a hir nem felel meg a valóságnak. Szukováthynak jelenlegi állásából való távozásáról szó sincsen. Még kevésbé felel meg az az állás a tények­nek, hogy Szukováthy tevékenységével ne vol­nának megelégedve. Ellenkezőleg, ő állásában a legnagyobb elismerést érdemelte ki és súlyt helyeznek arra, hogy Szukováthy jelenlegi állá­sában meg is maradjon. Bánffy Dezső báró. A király 1895 január 13-án bizta meg Bánffy Dezső bárót a kabinet megalakításá­val. A lapok tudósításai szerint a szabad­elvű párt megnyugvással fogadta a korona döntését, hisz a maga óhajának érvényre jutását látta benne, az ellenzék azonban gúnyolódott ós azzal vigasztalta magát, hogy a Ház volt elnökének kormányzása rövid ideig tartó pünkösdi királyság lesz. A köz­vélemény várakozó állást foglalt eJ. A szabadelvüpárt egységesen, meg nem szaporodva, de meg sem is fogyva került ki a válságból. Még a szász képviselők sem váltak ki a pártból. A kabinetalakitás nem ment könnyen. A szabadelvű egyházpoli­tikai reformok harcosainak félre kellett hu­zódniok egy kissé és uj egyének léptek elő­téx*be, nehogy az uj kabinetnek harcias szí­nezete legyen. Azt azonban mindenki tudta, hogy csak az emberek ujak, a program a régi. Az uj kormány január 19-ikón jelent meg először a Házban. A kormány programját a miniszterelnök terjesztette elő, akit az el­lenzék ideges türelmetlenséggel hallgatott. A kormány programja tömören a követ­kező pontokban volna összefoglalható: A bizalomnak megszilárdítására a korona és nemzet között. Az egyházpolitikai har­cok által fölzaklatott kedélyek lecsillapítása. A kiegyezési alap változatlan föntartása, sőt megszilárdítása. A már szentesitett egyházpolitikai törvények teljes tartalmú, de kíméletes végrehajtása az érdekek és érzelmek sérelme nélkül. A vallás szabad­gyakorlatáról ós a zsidó vallás receptiójáról szóló törvényjavaslatok keresztülvitele. A katolikus autonómia és kongrua rendezésé­nek megoldása az előbbi kormány által vállalt kötelezettség alapján. A valutarende­zós műveleteinek folytatása ós befejezése. De ami a kormányra nézve leglényege­sebb ós aminek megvalósítására a közigaz­gatás államosítását elodázhatatlan föladatá­nak tartja, az a magyar államnak nemzeti irányban való fejlesztése, a magyar állam­eszme biztosítása és föntartása, minden ez ellen irányuló, törvénybe ütköző ós állam­veszélyes törekvések határozott leküzdése és elfojtása. Az egységes nemzeti állam ki­építése. Ezekre a föladatokra vállalkozott a Bánffy kabinet, ezeket a eélokat tűzte ki kor­mányzati céljaiul. Főleg arra törekedett, hogy a korona ós a nemzet közötti jó viszonyt a lehető legbensőbbé tegye, olyanná, hogy hozzá felülről bizalmatlanság ne fér­kőzhessók. Vezéreszméül tűzte ki, hogy a dinasztia bizalma és támogatása mellett és a dualizmus e keretében teljesen kiépüljön a nemzeti magyar állam és hogy ez a cél semmi más irányzatoknak, még a szélső liberálizmus tekinteteinek se rendeltessék alá. Bánffy Dezső báró mindjárt kormányzata kezdetén erős konfliktusba keveredett a monarchia külügyminiszterével, Kálnoky gróf­fal, a pápai nunciusnak magyarországi sze­replése miatt. Agliardi bécsi nuncius Magyar­országon jártában több olyan nyilatkozatott tett, amelyekben a miniszterelnök az ország belügyeibe avatkozást látott és miatta re­kriminált a külügyminiszternél, akitől kérte hogy juttassa tudomására a Vatikánnak az Agliardi viselkedéséből származható súlyos következményeket. A külügyminiszter iga­zat adott Bánffynak egy diplomáciai jegy­zékben ós maga is elitélte a nunciust, de amidőn a miniszterelnök egy interpellációra adott válaszban hivatkozott rá, hogy a kül­ügyminiszter egyetért vele a nuncius maga­tartása felől, Kálnoky a sajtó utján tiltako­zott Bánffy nyilatkozata ellen. A krullietus a korona döntése alá került, amely Kálno­kyra lett végzetes kimenetelű, mert állásá­tól meg kellett válnia. Helyét Goluchowsky Agenor gróf foglalta el, kiben a klerikális irány semminemű támaszt nem talált ósigy a Bánffy-kabinet könnyebben folytathatta egyházpolitikai programjának megvalósítását, melynek tevékeny előmozdítója Vlassies Gyula dr kultuszminiszter lett. Két elintézetlen törvényjavaslat volt még hátra az egyház­politikai programból: az izraelita vallás re­cepciójáról ós a vallás szabad gyakorlatáról. Mindkettőt Vlassies képviselte hagy tudo­mánynyal ós ékesszólással a bizottságok és a törvényhozás előtt. Az ő javaslatára történt a 25-ik §. azon intézkedése, hogy a bevett vallásfelekezet­ből kilépő tartozik a kilépés idejét követő ötödik naptári óv végóig a rendes egyházi járulékokat az elhagyott egyháznak megfi­zetni, ha addig valamely bevett valláshoz nem csatlakoznék. A Bánffy-kabinet politikájának eredmé­nyei ma még végleg nem állapithatók meg, mert hisz a legközvetlenebb jelenbe kap­csolódnak. De a tárgyilagos kritikának már is el kell ismernie, hogy a Bánffy-kabinet nagy érdemeket szerzett az egyházpolitikai törvények végrehajtásával, különösen pedig azzal, hogy a király és a nemzet között a közlekedést ós a bensőbb kapcsolatot újra létrehozta. Az igazságos törtónetirás nem fogja eltagadni a Bánffy-kabinettől azt sem, hogy erős, sőt erélyes nemzeti politikát kö­vetett és nemcsak programjába vette föl a nemzeti állam jelszavát, hanem tényleg töre­kedett is annak megvalósítására. Végül azon szerencsében is részesült ez a kabinet, hogy a magyar nemzet ezeréves ünnepét ő ren­dezte és tette móltóvá a nemzet múltjához ós jövendőjéhez. Bekaics Gusztáv. Tegnapról mára a nagybeteg Bánffy Dezső báró állapota örvendetes változáson esett át Amig tegnapelőtt és tegnap dél­előtt, de a délután folyamán is teljesen esz­méletlen volt, addig az éj folyamán lassan­kint jobban lett s ma reggelre eszmélete vissza is tért. Kezelő orvosai, Tihanyi Mór dr és Szőlőn Henrik dr most már reménykednek, hogy talán a katasztrófa nem következik be. A veszélyt legalább is nem tartják miminsns­nek, föltéve, hogy a roham nem ismétlődik, ami persze végzetes volna, mert apopleksziá­nál az uj roham rendszerint végzetessé válik. Az orvosok a javulást ugy magyarázzák, hogy a vér, mely az agyban vóredényrepe­dós folytán szétömlött, lassankint főlszivó­dik. S ha a fölszivódási folyamat akadály-

Next

/
Oldalképek
Tartalom