Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-07 / 30. szám

4 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 valamint a részletes vitát befejezettnek nyil­vánítja s a költségvetést általánosságban is, részleteiben is elfogadottnak jelenti ki. Több köszönetszavazás után az ölés véget ért. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Február 7, kedd: Cigányszorelem. „ 8, szerda: A testőr. „ 9, csütürtök: Á zsába. ' „ 10, péntek: flip van Winkle. „ 11, szombat: A halhatatlan lump. (Bemutató.) „ 12, vasárnap d. u.: Gül baba. „ 12, „ este: A halhatatlan lump. „ 13, hétfő: A halhatatlan lump. „ 14, kedd: A sárga liliom. (Bemutató). „ 15, szerda: A sárga liliom. „ 16, csütörtök: A tévedt nő. (A jótékony nő­egyesület estélye, Sándor Erzsi fölléptével.) „ 17, péntek: A sárga liliom. „ 18, szombat: A cigányszerelem. „ 19, vasárnap d. u.: A szabin nők elrablása. „ 19, „ este: A cigányszerelem. * Színészből igazgató. Békefi Lajos, a sze­gedi színház kiváló tagja, az erdélyi szlnikerü­letért pályázatot nyújtott be. Békefi, a jó színé­szi nevén kívül a kellő anyagi erőkkel is ren­delkezik, jogos remónynyel néz tehát a pályá­zatok fölött döntő bizottság határozata elé. Békefi Lajossal, — akinek jeles színészi kvali­tásait a szegedi közönség mindig osztatlan elismeréssel méltányolta, — az erdélyi színi­kerület bizonyosan kiváló és igazán lelkes igaz­gatót fog nyerni. * Csiky László jubileuma. A szegedi szín­társulat kimagasló tagja, Csiky László jubilál. Március negyedikén lesz a jubileumi nap ós ek­kor díszelőadás lesz a színházban. Csiky László Othelló szerepében lép föl. Csikyt színészi ju­bileumán az ünneplés legőszintébb, legbenső­ségesebb jeleivel fogja elhalmozni, ugy a sze­gedi közönség, mint a színtársulat. És Csiky hosszú és sikerekben gazdag múltjával méltán rászolgál arra, hogy a közönség és a szinész­társai osztatlan szetötetükkel ós becsülésükkel de­monstráljanak akkor, ártiidön a magánéletben is a legszimpátikusabb színész, a mi „Laci bácsink" csöndes elmélázással gondol vissza karriórjének kezdetére. Arra az időro, amikor fiatalos hévvel, duzzadó erővel ós mindenekelőtt elsőrendű színjátszó képességgel lépett a világot jelentő deszkákra. Sok-sok esztendő suhant el azóta „Laci bácsi" feje fölött, sok ragyogó, mámoros év, de ő ma is erőteljóben van kiforott művé­szetének. Akár azt is mondhatnók, hogy virág­korát éli. A haja ugyan itt-ott szürkés csillá­mokkal van tarkítva, de a művészete ma is fiatalos, üde ós vonzó. Csiky László jubileuma nemcsak a szegedi közönség ós szinház ünnepe lesz, de a magyar színjátszásé is. * Előadás Rembrandtról. Szerdán délután félhatkor Back Bernát folytatja fölolvasásait a németalföldi festészetről. A fölolvasás, amely -az utolsó előtti lesz, főleg Rembrandtról fog tárgyalni. A sok vetített képre való tekintettel a hölgyeket fölkérik, hogy lehetőleg kalap nél­kül, vagy kis kalappal jelenjenek meg. Miniszteri tanácskozás. A miniszterelnök­ségi palotában tegnap délelőtt tiz órakor Khnen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök elnökléséve!, a kormány valamennyi tagjának részvételével miniszteri tanácskozás volt. A jegyzőkönyvet Skerletz Iván báró miniszteri ta­nácsos vezette. A tanácskozás, amely a fél­hivatalos tudósítás szerint kizárólag folyó­ügyekkel foglalkozott, harmadfél óra hosszat tartott. Harc a mexikói főlkelőkkel. El-Cázoból jelentik: El-Cázo közelében egy nagy csapat fölkelő megtámadta Rabagó ezredes csapatát. A fölkelők és a katonák között irtó harc fej­lődött ki, amelyben kevésen mulótt, hogy Ra­bagó is elveszitsé az életét. A katonák közül százhetvenen estek el, mig a fölkelők közül csak kéttén maradtak a harctéren. Rabagó ez­után a megmaradt háromszáz emberével áttörte a fölkelők táborát és Jaurisba menekült. Ugrón kerülete. Szilágysomlyóról jelentik: Bafabás Béla ma tartotta a városháza udvarán programbeszédét. Tiszteletére délben bankettot adtak. Keller Samu Justh-párti jelölt délután a színházban mondotta el a programbeszédét. A románok Delien Viktort akarják fölléptetni, a aki az utolsó választásnál Ugrón ellenjelöltje volt. Itt emiitjük meg, hogy amiért a szilágy­somlyói függetlenségi párt egy része Barabás Bélát, a másik része a Justh-párti Keller Samu dr, ügyvédet jelölte, Keller a Justh-párt köz­pontjához fordult támogatásért. A párt tagjai közül többen azon az állásponton vannak, hogy a párt ne állítson Barabással szemben hivatalos jelöltet, egyrészt, mert Barabás a közelmúlt­ban fáradozott a két függetl ensógi párt egyesü­lésén, A Kossuth-párt több tagja már leutazott Barabás támogatására, a Justh-párt még nem döntött ebben a kérdésben. Látogatás Náthánnál. — A Quirinál és Vatikán viszálya. — Róma, február 6. (Saját levelezőnktől.) Róma fölött már vé­gigsuhant a Prima Vera, balzsamos virág­illattal terhes levegője ós én a könnyű felöltő alatt is megéreztem az olasz nap sugarainak forróságát, amint végigmentem a palotasorok között. Nem tehetek róla, de engem mindig elfog valami nyomasztó, de fenséges érzés, ha Róma város széles kő­kockákkal boritott utjain járva, az emberi­ség évezredes históriájának e pompás feje­zete tárul elém. Ez az érzésem egyre erős­bödött, amig a polgármester rezidenciájának márványlépcsőin haladtam fölfelé és pár pil­lanat múlva az örök város protestáns feje: a római sindaco előtt állottam, aki annak szembeszállott a keresztény világ legna­gyobb hatalmasságával, a Vatikánnal. Mostanában nehéz a sindaco szine elé jutni. Róma város polgármestere nagyur. Majdnem fejedelmi udvartartás veszi körül és most, midőn a pártok nézeteltérései szen­vedelmes szóharcokban és újságcikkekben jutnak kifejezésre, egyenesen merénylettől féltik a város fejét. Sokáig kellett várnom, mig megnyíltak számomra a fogadóteremnek széles szárnyú fehér ajtói, de az angol kon­zulátustól kapott ajánlólevél és a polgár­mester titkárjánál tett előzetes látogatás győzedelmeskedett a nagy zárkózottságon s végre beléphettem. — Szabad kórnem, uram erre! — szólt a titkár, egy rövid folyosón vezetve át, melynek ódon szinü üvegablakain ezerfényü szivárvány pompájában tündökölve hatolt keresztül a dél­utáni napsugár. Szemben álltam a polgármesterrel. — Ez az ur az, aki az angol konzul ajánló levelét hozta — jelentette a titkár a polgár­mester felé fordulva. — Örülök, hogy látom! Mit óhajt, kedves uram ? — szélit meg németül a polgármester, mire én olaszul válaszolok. — Önt akartam látni, uram, a római sindacót, beszélni kívántam méltóságoddal. A polgármester nem imponáló megjelenésű ember, csak a szemei rendkívüliek. Erős, át­ható nézésük szinte vágja a beletekintőt. „Jattetura": verni tud a szemével, mondják a rómaiak, akik ismerik közelebbről a sindacót. Mosolyogva pillantott a titkárjára, aztán szemei derült és jókedvvel pihentek meg rajtam. — Igazán! — annyira érdekes vagyok? — szólt ós hangosan kacag. — Rómában nálam sokkal különb érdekességeket is láthat, signore! — tette hozzá. — Az érdeklődós most ön felé fordul, méltó­ságos uram. — Pedig higyje el uram, mi semmi rendkívü­lit, semmi mélyreható lelkiforradalmat nem akarunk fölidézni, de azt kell, hogy megtudja mindenki, akit illet, hogy Róma város a ró­maiaké, a római népé, „a cittadinóje". Olasz­ország pedig az olasz államegység, az olasz nép összessége, melynek feje az „II Re di casa Savoya* és nem a Vatikán, az állam az ál­lamban. — Mi hü fiai vagyunk Itáliának, lojális hivei a királynak, keresztények vagyunk, de nem pá­pai alattvalók. A pápa a katolicizmusnak leje, átvitt értelemben talán a kereszténységé is, de nem az államé. Mi móltóságodnak a véleménye azokkal a legújabb pápai rendelkezésekkel szemben, me­lyek világi papok életmódjának korlátozására, a nyilvános élettől való eltiltásokra igy: a szin­ház, hangverseny, művészi összejövetelek, ven­déglők, stb. látogatásának eltiltására vonat­koznak! — A parancsnok rendelkezik alantasaival, bár őt is kötik a regula szabályai. Ez teljesen a pápa egyéni joga, amely jognak kifejezésében a bíbornoki karnak nagy szerep jut. Véleményem szerint: ez ugyanolyan sorsra jut, mint az anti­modernista eskü letételére vonatkozó régebbi rendelet. Nem fog sok vizet zavarni ós azt hi­szem, hogy elsősorban nálunk, az olasz pap­ságnál észlelhető tüneteken fog hajótörést szen­vedni. A mi papjaink, püspökeink, érsekeink ezentúl is fognak a világgal érintkezni a pápai rendelet ellenére is, nem is szólva arról, hogy Franciaország, a modern szellemtől, az emberi gondolkozás szabadságátél halottaiból föltá­masztott Spanyolország, vagy pláne a nagy né­met birodalom teljesen figyelmen kivül fogják hagyni ezt a rendeletet. Dehát ez nem a mi dolgunk. Én csak a római polgárok érdekei és az emberei gondolat szabadsága fölött őrködöm és el vagyok tökélve végletekig menő harcot folytatni a szabadgondolkozás ós a népjog el­lenségeivel szemben, bárhonnan támadjanak is azok. — Mik azok az uj rendelkezések, amik a vatikáni körök fölháborodását idézték elő, mél­tóságos uram ? — Tulajdonképen Róma városának a művé­szeti főiskolák körül tett intézkedései, de még jobban az elemi népoktatás tervezetében elő­forduló ujitások, úgyszintén a házasságkötések állami ellenőrzésének végrehajtása költették föi a vatikáni körök fölháborodását, azonkívül az uj véderötörvény egyik paragrafusa, amely az utolsó kalabriai falucska plébániáján csak ugy, mint itt, Rómában elrendeli az anyakönyvek vizsgálatát, illetve ellenőrzését. — A polgármester ur talán ezekben a kér­désekben kissé szigorúan Ítélkezik? — Nem, uram. A támadások, amelyek engem érnek, a Vatikánnak a római polgárokon keresz­tül a szabadgondolkozó emberek ellen irányuló támadásai. — Hozzá fog-e szólni polgármester ur a kü­lönféle párti lapokban folyó polémiákhoz és milyen célzattal fogja véleményét nyilvánítani ? — Én nem polemizálok ; én, mint Róma város polgármestere, felelősségteljes helyemen nem bocsátkozhatom hírlapi szóharcokba. Hadd vé­gezzék azt ol egymásközt az újságírók. Köztük vannak az én embereim is, az én táboromnak katonái, amely nagy tábornak én is egyik sze­rény harcosa vagyok. Célom van, de célzattal nem bocsátkozom küzdelembe. Én csak a ma­gamét akarom, a rómaiakét, a „cittadinókél", mert Róma a rómaiaké.

Next

/
Oldalképek
Tartalom