Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-07 / 30. szám

1911 február 2 DELMAGYARORSZAG 5 MAPI HÍREK — A pióca a modern orvostudományban. Bécsi tudósítónk irja: Mi modern emberek, manapság gúnyosan mosolygunk, ha a piócát, mint a gyógyítás egyik eszközét halljuk emlegetni. A modern orvosnak eszébe sem jutna erre a divatjátmult kis állatkára gondolni, amikor az embeii szervezet vértultengés folytán halálos veszedelemben forog. Száz évvel ezelőtt, no igen, akkor még szorgalmasan rakták a piócát a gutaütött ember homlokára vagy más bajoknál a sziv fölé. De ezeket az orvosokat már csak rózmetszetes, sárguló orvosi tudományu könyvlapokon láthatjuk ósdi öltözékben, még elavultabb gyógyitómódszerek közepette. Azaz, hogy csak volt igy. Bizony a modern tudományu orvosok már a közel jövőben vissza fognak térni az apró, sikos testű fekete hüllőknek az orvosi tudományban való gyakori alkalmazásához. A legelőkelőbb bécsi orvosi ujság, a Wiener Medizinische Wechenschrift egyik legközelebbi számában szenzációszámába menő tudományos munkát fog közölni, amelynek szerzője egy fiatal tudós, a Délmagyarorsság és a szegediek kedves ismerőse: Rosenfeld Viktor dr, császári és királyi katonafőorvos. Talán indiszkréció részünkről, hogy egy másik — ha mindjárt szakújság közleményét publikáljuk, még mielőtt az abban megjelent volna, de talán ekszpiál bennünket a vérbeli újságíró voltunk, amely imperative követeli tőlünk, hogy a szenzációt saját olvasóközönségünknek hamarabb hozzuk tudomására, mint azt máshonnan nem általunk tudhatná meg. Bosenfeld dr nagy orvosi tudása is lándzsát tör most a piócáknak orvosi célra való fölhasználása érdekében. A fiatal tudós számos esetet mutat ki kórházi prakszisábóf, amikor halállal vivődő betegeket hoztak elébe s a modern orvostudomány hatalma megtörött a menthetetlennek látszó haldoklóval szemben. Agyszélhüdéses, eszméletlen betegek feküdtek halálraváltan az orvos előtt, de ez nem nyúlhatott a mütőkéshez, amely talán, nagyon talán biztathatott némi eredménynyel. S a zseniális orvos a modern tudomány eszközeit kombinálni tudta a rég mult időkéivel. A pióca pedig mesés hatást ért elA tulsok vér által már halálra kárhoztatott és borzasztóan szenvedő emberek úgyszólván néhány perc alatt tértek magukhoz, léptek a javulás útjára ós hagyták el rövid időn belül legjobb egészségben a kórházat, ahonnan pedig még csak nem is olyan régen Szentmihály lovának kellett volna elszállítania . . . S a közöl jövő fogja megmutatni, hogy nem is olyan ostobák valának elődeink, amikor a „piócázást" univerzális gyógyszernek tekintették és használták is. — A trónörökös utazása. Bécsből jelentik: Ferenc Ferdinánd trónörökösről az a hír volt elterjedve, hogy Korfuba megy a télen üdülni. Kitűnő forrásból halljuk, hogy sokáig kétséges volt, hol töltse a telet a trónörökös. Tavaly St.-Moritzban volt családjával együtt. Neki magának igen jót tett a balzsamos hegyi levegő. A kis hercegek azonban nehezen viselték el a nagy hideget. Ezért az idén végre ugy történt a döntés, hogy a trónörökös családjával együtt Brioni szigetére megy és ott fog körülbelül hat hetet tölteni. Március végén Ferenc Ferdinánd trónörökös befejezi üdülését. — A Széchenyi-lakoma. Budapestről jelentik: Vasárnap délután tartotta a Nemzeti Kaszinó ezidei Széchenyi-lakomáját. Három teremben teritettek a lakoma mintegy kétszáz résztvevője számára. Az asztalfőre virágokból állványt emeltek a Széchenyi-billikom számára. Pont hat órakor vonultak az ebédlőtermekbe a lakoma résztvevői, akik között ott voltak Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Zichy János gróf vallás- ós közoktatásügyi miniszter és Serényi Béla gróf földmivelósügyi miniszter. Az asztalfőn Meeőssy Béla volt államtitkár, az ünnepi szónok ült. A harmadik fogásnál szólásra emelkedett Mezőssy Béla ós Széchenyi István gróf példájának követésére buzdított. A nemzet javára és boldogulására emelte a serleget. Beszéde végén zajosan ünnepelték. — Scotus Viator megint müfölkáborodik. Az osztrák császárvárosbél jelentik, hogy Scotus Viator, Luegerék angol barátja a napokban ismét Bécsben járt. Eihozta magával legújabb müvét, amit rólunk irt. „Corruption and reform in Hungary, a study of electoral practice". (Korrupció és reform Magyarországon, tanulmány a választási gyakorlatról.) A brosüra, természetesen, tele van vádakkal a mi választási rendszerünk ellen. A londoni kirohanásait „sokmányokkal" is megspékelte, amikkel a mult választás visszaéléseit akarja illusztrálni. Mondanunk sem kell, hogy ezeket román politikusoktól kapta. A brosüra célját egyébként legjobban jellemzi az, hogy elsősorban az osztrák parlament tagjainak küldték meg. — Lánczy Leó kitüntetése. A magyar közgazdasági világ egyik kitűnőségét és vezetőemberét, Lánczy Leó főrendiházi tagot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökét ujabb kitüntetés érte. A király a pénzügyek terén szerzett nagy érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend nagykeresztjét adományozta neki. Ez az ujabb kitüntetés is azt az értékes munkát akarja elismerni, amelyet Lánczy Leó a magyar közgazdaság érdekében évtizedek óta fáradhatatlanul végez. — A polgármester Budapesten. Lázár György dr, polgármester hétfőn délután Budapestre utazott, ahol városi ügyeket fog elintézni. — Személyi hirek. D'Orsay Olivér gróf, nyugalmazott ezredes, lótenyésztési felügyelő Szegedre érkezett, Mezőhegyesről. Dreyer állatorvossal az alsótanyára ment ki, hogy a lótenyésztés érdekében mutatkozó változások iránt intézkedjen. Délben a Tisza-szállóban ebéd volt. — Justh János országgyűlési képviselő Szegeden időzik. — Ferenc József-rend. A király, mint a hivatalos lap közli, Balogh Ferenc miniszteri segédtitkárnak a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. — Roosevelt világkörüli útja. Egy berlini lap arról ad hirt, hogy Roosevelt ezredes, az Egyesült-Államok volt elnöke ez év végén ujabb nagy utazásra indul. Először Vladivosztokba megy, azután Pekingbe, majd a Csendesóceánon elhajózik a dólafrikai német gyarma tokhoz, hogy azokat megtekintse. Az 1914. óv elején San-Fanciscon ós Chicagón keresztül visszatér Newyorkba. — Kamarás! kinevezés. A király Abonyi Andor szegedi harmadik számú honvédhuszárezredbeli századosnak a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta. — Tisza István Nyitrán. Tisza István gróf e hó huszonhatodikán Nyitrára érkezik, hogy az uj nyitrai református templom fölavatási ünnepélyén rósztvegyen. — A szláv sajtó a magyar ^irodalomban. Az 1909. évben a magyar biroda lomban, beleértve természetesen Horvátországot és Szlavóniát, kétszáztis szláv ujság jelent meg. Még pedig százharmincnégy horvát, harmincnégy szerb, negyvenegy tót és egy rutén. Ennek a sok szláv újságnak nagy része Magyarországon jelenik meg. A statisztikából azt látjuk, hogy Magyarországon se szere se száma a szláv sajtó-orgánumoknak, amelyek jórészt abban merülnek ki, hogy. rágalmazzák Magyarországot és üldöztetésről beszélnek, amelyben részük van olyan lapoknak, amelyeket a magyar hatóságok engedélyeztek. De erről természetesen nem informálják a külföldet. — Singer Pál temetése. Vasárnap délután folyt le Berlinben a napokban elhunyt szociálistavezér, Singer Pál temetése. A temetési menet tizenkét órakor indult el s & menet csak öt órakor ért ki a temetőbe. A résztvevők számát százezerre teszik. — Ezüstmenj egző. Braun János szegedi bangszergyóros hétfőn tartotta nejével, Remgruber Máriával huszonötéves házassági jubileumát. A szegedi zenetanárok üdvözölték az ünnepelteket. — A hódmezővásárhelyi bankügy. A következő sorok közlését kérték tőlünk: Tekintetes szerkesztőség, kérem a Délmagyarország-ot, mint igazságos lapot, szíveskedjen e nyilatkozatomnak, — mely mintegy válasza — a Hódmezővásárhelyi Reggeli Ujság-b&n közzétett Halász Manó dr ós Gsáky Lajos dr nyilatkozatának helyt adni. Faragó Mátyás nincs itthon és az, hogy a nagyközönség — mely hiszem, igazságos részvéttel nézi az ellene indított hajszát — világosan lásson az ügyben, kell liogy megtegyem megjegyzéseimet a lapban megjelent két nyilatkozatra. Halász Manó dr azt mondja, hogy nem 5 gyűjtötte össze az adatokat Faragó Mátyás ellen, Csáky Lajos dr meg épen azt is mondja, hogy ő Faragó Mátyást nem gyűlöli. Jó. Nem bánom. Cseréljük meg a szerepeket, legyen Csáki dr az, aki kutatott valami után, amivel a korrekt Faragó Mátyást meggyanúsíthatja és legyen Halász Manó az, aki gyűlöli. Mindegy. Egészen bizonyos az, hogy igy van. Halász Manó volt az, aki már az igazgatóválasztáskor kézzel-iábbai, sőt Írással igyekezett volna Faragó Mátyást elejteni, de tekintettel arra, hogy Faragó Mátyás erre az állásra érdemeket szerzett és főleg, hogy Halász Manó rosszakaratát elnyomta a sok jóakaró, mégsem tudta keresztül vinni azt, amire erősen törekedett. Ettől fogva kellemetlen már neki Faragó Mátyás ós hogy most is legutóbb a vezérigazgató nem tartotta helyesnek az elbocsátott ügyész rokonát ügyésznek választani — hát ezt már igazán nem tudta megbocsátani Halász Manó, sem jóbarátja Csáky Lajos dr. Kitűnő fülek tulajdonosa hallotta — és kívánságomra esetleg helyt is áll ezért a nyilatkozatáért — mikor Csáky Lajos dr ezt mondta a Kaszinóban : ,ez a jött-ment akar nekünk diktálni? no, majd megmutatom én ennek a csabai tótnak, hogy ki parancsol itten". Igy van. Mindent meglehet mutatni, ha az ember nagyon akarja. Pedig Faragó Mátyás legutóbb, látva Halász Manó ismert udvarias alkalmazkodó képességét azt hitte naivul, bizón, hogy a nézeteltérések elsimulnak és — én vagyok a tanú, de sőt más is, hogy még kellemesnek is találta az uj ügyészt örömmel adta át neki a Brázay-ügy iratcsomóját és — ezek saját szavai — „örülök, hogy végre olyan ember nézi át, ezt a szép üzletet, aki legalább a jogi részéti megérti." Neki nem volt semmi rejteni valója, azonban mint látjuk, Halász Manó paragrafusokba kapaszkodott, amelyek közzé modern pénzember üzleteket nem tud szorítani. A fő az, hogy a kereskedelmi törvényeket pontosan betartotta l ő csak az intézetnek akarta a hasznát, mint ahogy mindég, még itthon is folyton annak az érdekében dolgozott. Egyébként Polónyi Dezső dr világosan bebizonyította, hogy Halász Manónak akkor sincs igaza, mikor a paragrafusokon lovagol. Hódmezővásárhely egész intelligens közönsége látja sőt tudja, hogy a fegyelmi ügy és fölfüggesztós egy közönséges hajsza. Azt hiszik, hogy egy negyven éves férfit, akit tehetséges szakembernek, szorgalmas, becsületes, igaz embernek ismer és tud mindenki, csak igy semmiért egy-kettőre ki lehet tekerni a nyakát ! A gyűlölet rossz tanácsadó és az igazgatóság, a választmány be fogja látni, hogy apró nevetséges dolgokért — amit egy szegény tisztviselő, akinek sokszor kellemetlen volt az igazgató jogos és igazságos feddése, itt kitálal — egy korrekt vezérigazgatót elcsapni, egy ember jövőjét tönkre tenni — nem lehet. Budapesti nagy bankok fejei állanak Faragó Mátyás igaza mellett, akik elejétől ismerik és tudomásuk volt a Brázay ügyről és akik miko4.