Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-04 / 28. szám

4 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 megjelölt állásponton és nem-e károsítaná ez Franciaország pozícióját a tranzázsiai közlekedési ntak nagy kérdésében. A nagybeteg Görgey. — Látogatás az agg tábornoknál. — (Fővárosi munkatársunktól.) Elszomorító hirek érkeztek az utóbbi napokban Görgey Artúrról, a magyar szabadságharc egyik legnevezetesebb alakjáról. Holt hirét költötték. Az állapota azonban váratlanul jobbra fordult s néhány órára föl is kelt. Fővárosi tudósítónk elment Görgey István nyugalmazott közjegyzőhöz, a hírneves tábornok testvéréhez, aki együtt lakik a fővárosban Magyarország lognevesobb történelmi élő alakjával. A földszinten csak Görgey Istvánnét találtam — irja tudósítónk. A nagyságos asszony a tábornok sógornője, mozgékony, kedvesen zsörtölödö matróna, aki láthatólag irányitja a ház minden lakójának gondolkozását. — Hallottam, hogy a tábornok ur jobban van, tiszteletemet szeretném tenni nála. Asszonyos logikával előbb a maga mondanivalóját mondja el s c^ok azután törődik kérdésemmel. — Fejérváry báró is táviratozott. Rengeteg távirat érkezett. Azt Wég nem tudom, hogy tud-e majd a tábornokkal beszólni, mert nem enged senkit közel magához. Még az étkezéshez is nehéz lecsalni. Jön Görgey István, a tábornok öcscse, a nagyasszony férje s valami régi módi, de különösen megtisztelő udvariassággal megkérdi, hogy mi járatban Vágyok. A tábornok úrral szeretnék beszólni, mondom, de látom, ez aligha fog sikerülni, hacsak a véletlen kezemre nem jár, Egyelőre másról beszélgetünk, egy és más apróságot elmond a tábornokról, hogy pár nap óta jól érzi magát, öreg embernél különben ez megbízhatatlan, ime kilencvennégy éves lesz a bátyja, ő meg nyolcvannégy éves múlt és mégis, mégis ... — Nem látszik ön annyinak. Legföljebb hatvannak. — Tudja miért?! — mondta fölragyogó szemmel. S most elmond egy kedves történetkét, amit nyilván, ha teheti, minden alkalommal örömmel elmond. Hogy 5 hosszuóletü — mondta egy szép asszonynak — a szerelem miatt. De . . . a plátói szerelem miatt. . . Ebben a percben alkalmasnak láttam újra próbálkozni. — Talán mégis beszélhetnék a tábornok úrral? — Meg kell próbálni, hát ha le lehetne csalni! — adja ki az Óidról a nagyasszony, aki méltányolni látszik a tiszteletem. Erre az öreg ur fölemelkedik ós elindul bátyjáért. Ebben a finom környezetben éli alkonyodó napjait Görgey Artúr. Mig az öreg fenn jár és levárjuk a tábornokot, Görgeyné elmeséli, hogy: — Korán kel — kérem. Egy szobaleány van mellette, de a tábornok népi enged senkit hozzányúlni a dolgaihoz. Maga önti be a vizet a mosdótálba, maga hozza rendbe az ágyát és mindenre aggodalmasan vigyáz, nehogy valaki hozzányúljon. Csak bárom nap óta . .. öröm, ha a karosszékébe beleülhet, most már gyenge három nap óta, de hát mégis, mégis jobban van már . . . Ahova ö tesz valamit annak ott kell maradni, — igy tanította, igy cselekedett mindig. — Tudja miért?! — folytatja a nagyasszony. — Azért kérem, mert attól tart, hogy a szemevilágában valami változás állhat elő. Most lát. Valami hat hét óta látl Tavaly vérömlós folytán elvesztette a látását, de Grósz tanár azt mondotta, hogy a vér fölszivódik s csakugyan felszívódott. Hat hót előtt kezdett látni és azóta ir és olvas. De megváltozhat a dolog s ezért tart mindent ő maga rendben, hogyha elhagyná a látása, a helyén találja a dolgait. Tegnap például a politikát olvasta a lapokban. Én nem tudom, hogy állnak a politikai dolgok, de azt mondotta, hogy nehezen fognak boldogulni most is. Nyilik az ajtó, Görgey Artúr azonban fönnmaradt. Nem akar lejönni, — mondja kicsit kétségbeesve a makacsságpn a közjegyző ur. — Azt mondja, hagyják bókében 1 Görgeyné megnyugtat;, hogy a vacsoránál beszélhetek vele. ' Fél kilenc, kétszer küldték a szobaleányt a tábornokért, de még nem akar lejönni a szobájából. — Hat hót előtt egyszer — meséli a közjegyző, — amikor hazajöttem, azt mondja Artúr, hogy: látlak. — Hát eddig is láttál — mondtam én. — Láttalak, de most tisztán látlak, az arcod is látom. — Hogyan ? — kérdeztem. — Vagy három évvel ezelőtt, emlékszel, találtam egy pápaszemet. Az egyik üveg hiányzott belőle. Eltettem, gondoltam, hátha jelentkezik a gazdája. Most, ahogy kutattam a fiókban, megtaláltam. Kiveszem, felteszem. A bal szememre, tudod nem kell üveg, mert nem láttam vele, de a másikkal, istenem, most láttam, az üvegen keresztül. Látod, látlak! — Azóta olvasgat, tesz-vesz ós a kedélye is jobb. A szobaleány próbálkozott most a méltóságos urnái. S csakugyan sikerült neki a vacsorához segíteni. Künn öreges, szinte csoszogó lépések, majd csendesen nyilik az ajtó s keretében ott a Görgey Artúr szikár alakja. Meghajolva, szeme fénytelen: látszik, hogy itt a nagy ebédlőben, a szelid öregek közt is roppant idegedül érzi magát. Ez nem a négy fal, amelynek minden darabját ismeri a keze. Áll ós kérdezőn rám néz. — A tábornok ur egészsége után kérdezősködöm — mondom. — Köszönöm — mondja — szeme elmered s mondanivalója bennfelejtődik. Már nem akar maradni. Hozzák föl a szobájába a levest. Amikor a gondozó szobaleány megindul vele, mintha élet járná át. Oly furcsa, oly rettenetesen groteszk ez : a hóditó katona, aki egyszer százezrek élete fölött parancsolt, aki kezében tartotta Magyarország s Ausztria sorsát s kicsit talán Európáét is — mint igazodik szinte élettelenül az egészséges paraszt cseléd mozdulataira. Budapestről telefonálják: Az agg tábornok állapota a tegnapról mára forduló éjjel lényegesen javult. Ma reggel kilenc órakor felöltöztették a beteget s beleültettók egy karosszékbe. Meleg szőnyegekkel betakarva ott ül a kályha mellett Görgey Artúr és néz ki az ablakon a hóval betakart budai hegyekre. Korányi professzor ma meg se látogatta a beteget, mert véleménye szerint a tábornok állapota most már nem ad aggodalomra okot. Kora éjjel a nagybeteg nyugodtan elaludt. SZÍNHÁZ,_művészet Színházi műsor. Február 4, szombat: A kis lord. (Páros *i,-o& bérlet.) „ 5, vasárnap d. u.: A falurossza, népszinmU. „ 5, „ este: A kis lord. „ 6, hétfő: Cigányszerelem. „ 7, kedd: Cigányszerelem. * A színügyi bizottság. A szinügyi bizottság pénteken délután pár perces ülést tartott. Több időt igazán nem érdemel Almássy Endre munkássága. Gaál Endre dr, tanácsos elnökölt, a jegyzőkönyvet Bárdoss Béla osztályjegyző vezette, a bizottság tagjai közül Balassa Ármin dr, Csernovits Agenor, Weiner Miksa és Wimmer Fülöp voltak jelen. Almássy Endre is megjelent, hogy a bemutassa következő két heti műsort, hogy bejelentse, hogy szerelmes színésznek szerződtette Deréki Jánost, aki most önkéntes és énekesnőnek Kovácc Ilonát, aki most a ssékesfehórvári színtársulat tagja. Persze az önmagával agyonelógedett Almássy nagy sietséggel magasztalta társulata két uj tagját. Gaál Endre dr bejelentette, hogy a tanács is engedélyezte a nöegyesületnek a százszázalékos áremelést és hogy a szinészakadémia szombat esti előadására meghivó érkezett. A bizottság tagjai közül Wimmer Fülöp megy el az előadásra. * A testőr Bécsben. Molnár Ferenc nagysikerű vígjátéka, „A testőr" február tizenegyedikén kerül először színre a Deutsches Volkstbeaterben. Molnár, aki néhány nap előtt már elutazott Bécsbe, most maga vezeti darabjának próbáit. * D'Annunzio konferál. Clémenceau volt francia miniszterelnök és Jaurés képviselő után most D'Annunzio is Dél-Amerikába utazott, hogy ott konfórence-okat tartson. A kitűnő iró, aki mostanában főként Párisban tartózkodott, már az összes francia lapokban közzététette, hogy utazik; nem tudott továbbra ellentállani a meghívásoknak. D'Annunzio amerikai útját Trattini, az üsmert imprezárió rendezi. A szerződést már alá irták. D'Annunzio kötelezte magát, hogy az uj világban husz előadást fog tartani. És pedig tizet a saját darabjairól, tizet pedig — a levegő meghódításáról, a repülésről. * A „Bábjáték" premierje. (Bemutatták a Nemzeti Szinházban pénteken este) Pierre Wolf, a Bábjáték szerzője, a Titok és a Liliom cimü darabjai révén kedvelt ember nálunk is. Darabjaiban sohasem markol súlyos problémákat és amit megfog, azt is játszva, könnyedón intézi el. Darabjaiban mindig van hangulat és valami, az egészet egybefogó lágy levegő. A Bábjáték is kedves, ártatlan alkotás, amely romantikus voltával megfogta a nyárspolgár párisiakat, akik szivesen tapsoltak a jó diadalának. Mort a jó fényesen diadalmaskodik ebben a vígjátékban. A jó: Fernande, a kedves kis vidéki leány, aki felesége lesz Montclars márkinak csak azért, mert a márki anyja ráparancsolt fiára, hogy vegye el. A márki azonban egy cseppet sem szereti a nejét, a fiatal aszszony azonban lángol az uráért. És amikor a márki Párisba órkezye azonnal faképnél hagyja ifjú feleségét, hogy régi kedvesével elutazzék, Fernande elhatározza, hogy meghódítja az ura szivét. Egy bálon, amelyen bábjátékkal is szórakoztatják a vendégeket, a fiatal asszonykának sikerül fölkelteni férjében az érdeklődóst ós nyomban ezután a féltékenységet. Nos és abban talán senki sem kételkedik, hogy ez a hátrafelé haladó vonal elérkezik a tiszta, forró szerelemhez. A darabot Váradi Antal fordította pompásan, visszaadva a francia eredeti könnyedséget. A szereplők közül különösen Váradi Aranka tűnt ki, de a többiek is művészi alakítást nyújtottak. Tizenhatodszor... — Akin nem segít a töruéngparagrafus. — (Saját tudósítónktól.) Garai Zsuzsánna, igy hivják azt a megrögzött, alig harmincöt éves tolvaj asszonyt, akit pénteken tizenhatodszor büntetett meg a szegedi királyi törvényszék. Szigorúan Ítélkezett fölötte a bíróság: öt tyúkért két és fél évi börtönt mórt Garai Zsuzsanna fejére, de a büntetés megérdemelt büntetés volt. Garai Zsuzsanna a legelvetemültebb aszszony-tolvajok közül való, akinek a lopás már ép oly szenvedélyévé vált, mint más embernek a cigarettázás. De hiszen akkor ez az asszony kleptomániás, mondanák azok, akik Garai Zsuzsannát nem ismerik. De nem igy van, Garai Zsuzsanna tud a szenvedélyéről, tisztában van a következményeivel — tizenhatodszor büntették ma — és egy kis akarattal le is tudna mondani erről a tulajdonságáról. De épen itt van az a pont, ami ezt a tolvajasszonyt érdekessé teszi, az, hogy nem akar lemondani a lopásról. A lopás az ö legkedvesebb szórakozása, legfőbb szükséglete, levegője, napja, mindene, amiben csak gyönyörűséget tud látni. És ennek a gyönyörűségnek az érzése annyira átfogja, annyira a hatalmában tartja, hogy emellett a gyönyörérzés mellett meg sem érzi a börtöncellák dohos levegőjét, semmi neki a társadalom kiközösítése, az emberek megvetése, ha nem lophat, nem izük az étele, nem tudja nyugodtan álomra hajtani a fejét, mert a lopás már nem is a szenvedélye neki, már nem is hasonlítható össze a cigarettázássul, sőt pontosan meg sem határozható, hogy mije. Ha azt mondjuk, hogy misztikum, talán ez a legórthetőbb, mert nem lehet megmagyarázni. Garai Zsuzsánna maga is azt mondja, hogy nem töri öt le a büntetés, újra meg újra lop, ha kiszabadul.