Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-26 / 47. szám

1911 február 22 DELMAGYARORSZAG 3 Százhuszonkétezer szegedi. — A népszámlálás végső eredménye. — Az alföldi metropolis, a nemzeti főváros, meghaladta lakosainak számában a százhúszezret. Tiz esztendő alatt húszezerrel szaporodott Szeged lakosságának a száma s ma, midőn a népszámlálás összehasonlító munkája is befejezést nyert, kiderült, hogy Szeged városának szásltuszonkéte-ernégyszáznyolcvankilenc lakosa van. Lázár György dr, polgármester szombaton esti hat órakor ezernyi embernek hirdette ki ezt az örvendetes eredményt a városháza erkélyéről. A város fejének kijelentése hangos örömet okozott az alant állók között. , Ez az eredmény mindenkit meglepett, mert már régebben azt publikálták, hogy Szegednek csak száztizennyoleezer lakosa van. A végső eredményt az utolsó pillanatig titokban tartották, kedves meglepetésként a város közönsége részére. Zombory Antal nyugalmazott városi tanácsos, a szegedi népszámlálás vezetője, a mai aapoá a következő előterjesztést telte Lázár György dr, polgármesternek: Nagyságos Polgármester ur! Van szerencsém jele.iteni, hogy az 1910. évi VIII. törvénycikk értelmében végrehajtott népszámlálás eredménye a magyar királyi központi statisztikai hivatalhoz fölterjesztendő községi összesítő iv szerint Szeged város lakossága beleértve a katonaságot is összesen 122.489. A szaporulat tiz év előtti 103.000-rel szemben 19.489, vagyis 18'92 százalék. Ha ennek a gyarapodásnak a bel- és külterület szerint való megoszlását veszszük figyelembe, ugy eme szaporulatból a belterületre 15.070 vagyis 2318 százalék, a külterületre pedig 4419 vagyis 11'63 százalék esik. Ami a népességnek a belterületen egyes városrészek, valamint a külterületen az egyes kapitányságok közti mikénti megosztását és szaporodását illeti, azt további földolgozás után fogom kimutatni. Szeged, 1911. évi február 25-én. Zombory Antal ny. tanácsnok. A polgármester, aki hat órára térzenét kért & honvódkerületi parancsnoktól s mikor a zenekar a városháza előtt elhelyezkedett s ott a lakosság ezrei hullámzottak, a tanács és a törvényhatóság tagjaitól körülvéve, megjelent a városháza erkélyén Lázár György dr, polgármester és kihirdette az eredményt. A publikálás nagy örömet keltett. Azután az erkélyről ezeket mondta a polgármester: — Tisztelt polgártársaim ! — Midőn a népszámlálás eredményét ezennel közlöm, örömömnek adok kifejezést városunk ezen népmozgalmi adatban megnyilvánuló haladása fölött, de örömömnek adok kifejezést afölött is, hogy a magyar faj erősítéséhez s ezzel a hazában a magyar faj hegemóniája megszilárdításához oly jelentékeny mérvben hozzájárultunk. — Az elért s most közlött fényes eredmény, melynek jó része a városunkba való betelepülés eredménye, lelkesítsen bennünket a városfejlesztés dolgában való további öntudatos munkára, mely nem törődve irigység szülte éretlen gáncscsal, de ilyennel nein is bénitva mások haladását, mindig a haza és város együttes érdekeit tartva szem előtt, tiszta erkölcsi és szolid anyagi alapon tör előre a haladás utján. Polgártársaim, fogadjátok üdvözletemet. Harsogó éljenzés kisérte a beszédet, azután a honvédzenekar eljátszotta a Himnuszt, melyet a közönség egy része el is énekelt A honvédzenekar azután kuruc-nótákat játszott. Ismételten meg kell állapitanunk, hogy Szeged szaporulata nem teljesen kielégitő, mert a tanyai lakosság százai elköltöztek Mérgesre ós Ötömösre. A polgármester épen ezért földhöz akarja juttatni a népet, hogy az itt maradjon ós Szeged lakosságának a számát szaporítsa. Igy majd hatalmasabb eredményt hoz a tiz év múlva elkövetkező ujabb népszámlálás. Kormányválság Franciaországban. — Briand nyilatkozata a lemondásról. — (Saját tudósítónktól.) Nagyfontosságú ülése volt tegnap a francia kamarának. Egy képviselő interpelláció alakjában szóvátette a kongregációk ügyét és intézkedést kórt a kormánytól arra nézve, hogy a kongregációk föltámadását megakadályozza. Az ellenzék szemére hányta Briandnak, hogy engedékeny a klerikálisokkal szemben és konceszsziókat tesz nekik. A kormány védelmére bizalmi javaslatot nyújtottak be, mely fölött késő éjszakáig tartott a vita. A szavazás eredménye az lett, hogy a bizalmi napirendet 258 szavazattal 242 ellenében elfogadták. Ez a csekély szavazattöbbség váratlanul súlyossá tette a Briand-kormány helyzetét. A republikánus pártban már a leghatározottabban a kormány bukásáról beszéltek és a miniszterelnök maga is olyan kijelentéseket tett, hogy kész a lemondásra. Éjfélkor minisztertanácsot hivtak egybe, mely azonban ugy döntött, hogy a kormány egyelőre helyén marad. A válságos hírekről ezek a táviratok számolnak be : Páris, február 25. Drelon kormánypárti képviselő tegnap délután nyújtotta be a bizalmi napirend javaslatát. Javaslatában kijelenti, hogy a kamara bizalommal várja el a kormánytól a kongregációs törvények keresztülvitelének biztosítását. Késő éjszaka volt a szavazás és a javaslatot kétszázötvenyolc szavazattal kétszáznegyvenkettő ellenében elfogadták. A szavazás után a kormáuypárt vezérférflai tanácskozásra gyűltek össze, amelyen megállapították, hogy a kormány még mindig huszonkilenc tiszta republikánus többséggel rendelkezik. A kormány azonban attól tart, hogy « többség lassankint lemorzsolódik és a kormány kénytelen lesz tervezett reformjait keresztülvinni. A republikánus képviselők fölkeresték a miniszterelnököt, hogy a rokonszenvükről biztosítsák. Briand kijelentette, hogy érzi, amint bizonyos számú képviselő rendszeresen kontrakarirozza lépéseit és lehetetlenné teszi terveinek megvalósítását, hogy végül megbuktassa őt. A kormánypárt vezető tagjai azzal az impreszszióval távoztak, hogy Briand csakis Falliéres elnök nyomatékos kapacitálására marad helyén. Páris, február 25. A képviselőházi ülés után éjféltájban minisztertanács volt. A folyosókon hemzsegtek a képviselők. Minden párt a kamarában maradt, hogy megvárja a minisztertanács döntését. A kormány hivei, köztük Etienne alelnök, egymásután a miniszterelnökhöz mentek és kérték, hogy álljon el a lemondás tervétől. Két órai tanácskozás után megállapította a kormány, hogy a republikánus többség huszonkilenc főnyi és ezért egyelőre nem mond le. Általános azonban az a vélemény, hogy « Briandkormány helyzete tarthatatlanná vált. A miniszter az inasfiukért. — Rendelet a törvényhatóságokhoz. — (Saját tudósítónktól.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter a törvényhatóságokhoz intézett rendeletben erős szociális érzékről tanúskodó módon akar gondoskodni az inasfiuk neveléséről. A miniszter szerint az egyre sűrűbben létesülő inasotthonok vannak hivatva az inasnevelés megreformálására s ezért arra kéri a törvényhatóságokat, hogy az inasotthonokat segélyezzék, ha pedig nincsenek, létesítsen inasotthonokat. A miniszter nyíltan kijelenti, hogy a törvényhatóságoknak ilyen törekvését maga is a lehető módon támogatja. A nagy figyelmet érdemlő kereskedelemügyi leirat a következő : Valamennyi törvényhatóságnak. A gyáriparnak az egyéni kézimunkát háttérbe szorító tömegtermelés bevezetése által megváltozott helyzete és ebből folyólag, a kózimttiparosok egy részének viszonyai, mindinkább nehezebbé teszik az inasnevelést, sőt egyes kéziiparágak fejlődése inasliiány miatt veszélyeztetve is lévén, szükségesnek mutatkozik oly intézmények létesítése, melyek az ifjúságnak az ipari pályára való törekvését fokozva, egyrészt a kisiparos számára az inasnevelést megkönnyítik, másrészt a serdülő korban lévő inasfluk erkölcsi nevelését célozzák és a szülői házat helyettesitő oltalmat nyújtják. Az iparosinasok és fiatal munkások helyzete ugyanis a régi idők viszonyaihoz képest nemcsak abban változott meg, hogy igen korán keli megküzdeniük az élettel, hogy munkakörük módosult és hogy a szakképzettségük iránti igények is fokozódtak, hanem abban is, hogy igen gyakran nem megfelelő környezetben nevelkednek Az a körülmény pedig, hogy az inasfiu munkaidő után szabadóráiban keresményéből korát meghaladó viszonyok közé juthat, az ifjút koraéretté teszi és miután serdületlen állapotban a felnőttekkel együtt dolgozik, ezek sokszor káros példája után indul, sőt igen gyakran itt szivja magába az elégedetlenség légkörét. Ily körülmények között, alig lehet csodálni, ha a szülői házból és az iskolából még magával hozott jó hajlamai és az alkotó ösztönnel együtt járó öröme és képzelete fokról-fokra elhalványulnak. Amig e társadalmi és érdekeltségi körök az államhatalom támogatása és irányítása mellett az utóbbi években bizonyos élénkséggel foglalkoznak az inasok védelmével és erkölcsi nevelésével, addig a városok és közegek részéről — a községi jellegű tanonciskoláktól eltekintve — az inas-ügy nem részesül a megkívánt figyelemben. Pedig a modern városi és községi berendezkedésnél ugy szociális, mint ipari szempontból föltétlenül figyelemmel keli lenni az itt számításba jövő tanköteles koron tul lévő azon 12—21 éves ifjak, kik mint iparos-inasok és fiatal ipari munkások a szülői oltalmat és nevelést nélkülözni kénytelenek, szabad idejükben teljesen magukra vannak hagyva 8 felügyelet és irányítás hiányában igen gyakran nem érik el azt a célt, melyet az ipari élet tőlük igényelhetne. A jelzett bajok orvoslására vannak hivatva az ujabban létesülő „Inas-otthonok", melynek célja: egyrészt szülői házat pótló oltalmat, lakást, élelmezést, gondozást ós felügyeletet nyújtani olyan tanoncok számára, akik az általuk választott mesterséget kiválóbb mesterek műhelyében szakszerű és gondos vezetés mellett akarják megtanulni, másrészt pedig az otthonban lakó, valamint a község vagy város területén szerződtetett fiukban is szabadidejükben ápolni az erkölcsi érzést, a hazaszeretetet, hagyományaikhoz ós iparukhoz való ragaszkodást, nevelni bennük a férfias jellem erényeit, a becsületességet, szorgalmat és takarékosságot, engedelmességre, figyelemre és rendszeretetre szoktatni, testi egészségüket gondozni. Mindezen komoly és fontos indokok az államhatalom és a hatóságok kötelességévé teszik a kérdéssel behatóan foglalkozni. Meg lévén győződve, hogy ezen kérdés mély horderejét cim is átlátja, — fölkérem cimet, hogy területén már fönnálló ezen intézményeket erkölcsileg és anyagilag támogatni és ujabb ily intézmények létesítését előmozditani szíveskedjék. Amint eddig is tettem, a törvényhatóságok ily intézmények létesítésére irányuló tevékenységét a rendelkezésemre álló eszközökkel a lehetőség határáig támogatni hajlandó