Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-26 / 47. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 február 26 ratbau és delegációban osztrák részről az utóbbi időben sürün esnek olyan nyilatkozatok, amelyek bárdolatlan modoruk által joggal sértik a magyarok érzékenységét. Rövidlátó politikusok azok, akik az olyan szoros szövetségben élő két állam viszonyába, aminő Magyarország és Ausztria állandóan méreganyagot kevernek. Héderváry gróf újesztendei beszédében, Magyarország osztatlan tetszésétől követve, jelentette ki, hogy programjának egyik fontos pontja a monarchia két állama barátságának és rokonszenvének minél hathatósabb ápolása és erősítése. De ez a nemes és áldásos törekvés csak ugy vezet eredményre, ha a Lajtán tul is támogatják. A rokonérzés itt nálunk sem erősödhetig meg, ha Ausztriában is nem érezzük a megnyilvánulását. Az osztrák vezető tényezők becsületes törekvései, amint ez a jelenleg felmerült incidens elsimításának készsége is tanúsítja, kétségen felül állanak. De ezek a tényezők magukra hagyva, a két államnak rokonérzésében való közelebbhozatalát eredménynyel nem mozdíthatják elő, ha abban őket az osztrák társadalom és mindenekelőtt is az országgyűlés pártjai nem támogatják. Ezeknek a köröknek ki kellene venni a részüket ebből a munkából, melynek eredménye Ausztriára is csak üdvös lehet. A trónörökös utazása. Ferenc Ferdinánd trónörökös márciusban családjával együtt Brioni szigetére utazik. A trónörökös jelenleg konopisti kastélyában van és ott marad addig, mig a budapesti delegáció befejezi tárgyalásait és őfelsége visszatér Bécsbe. A képviselőház ülése. !— Farsangi hangulat: farsangi szünet. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután három órakor bezárták a t. Ház ajtóit és csak a jövő hót csütörtöki napján, délelőtt tiz órára nyitják ki a képviselők előtt. Eddig tart a farsangi szünet, amit nemcsak a kormánypártiak, de az ellenzékiek is alig vártak. Ügy, hogy az ellenzék a mai, szombati ülésen fogadkozott, hogy még ma befejezik a bankstatutum tárgyalását. És be is fejezték. Polónyi ugyan okoskodott, megharsogtatta hangját, de amikor ellenzéki képviselők is melléje kerültek és boldog farsangi ünnepeket kívántak neki, akkor Polónyi elhallgatott, hogy más szakaszra mondjon uj, nem veszélyes! jelige alatt, kifogásokat. Csütörtökön kezdi meg a Ház a tulajdonképeni törvényjavaslat tárgyalását. Féltizenegy órakor kezdődött a mai ülés. Elnök: Berzevicey Albert. Hegedűs Kálmán, az igazolási állandó bizottság előadója, igazolja, hogy Barabás Béla, Hazai Samn és Reissenberger Gusztáv mandátuma ellen alaki kifogás nem merült fői. A három képviselőt osztályokba sorozzák. Elhatározza a Ház, hogy a szokásos farsangi szünet hétfőn, kedden és szerdán legyen, de csak abban az esetben, ha a mai nap folyamán be lehet fejezni a vitát / a bank alapszabályai fölött. (A részletes vita.) A napirend szerint a bankalapszabályok tárgyalása következik a 102. szakasznál. Az egyik szónok, Bakonyi Samu nincs jelen, mire Csermák Ernő beszél a szakasz ellen és fölvilágositásokat kér annak egyes pontjaira nézve a pénzügyminisztertől és a szakelőadó államtitkártól. Utána Polónyi Géza szólal föl, aki szintén fölviiágositásokat kér a részesedési tabellákra nézve. Mióta a harminc-hetven százalékos kvóta változott, a bankjövedelmi részesedés is változáson ment át, de a számadások most olyan bonyolódottak, hogy azokról még a részvényeseket sem értesitik, nemhogy a képviselők fölvilágositását szükségesnek találnák. (Helyeslés a baloldalon.) Voltak esztendők, mikor nomat — ha meghaltam ... A szemeim már látták a kéklő olasz eget és a határon mégis összeestem . . . ínségesen, nyomorultan. Undorító, milyen gyalázatosan játszottak össze ellenem a felebarátaim . . . A beteg homlokán verejték-gyöngyöcskék ütöttek ki. A nővér gyöngéden letörülte őket ós nagy, mélységesen kék szemeivel aggódva vizsgálta a beteg elbágyadt arcát. — Mindig az volt a vágyam, hogy Afrodité lábainál haljak meg, rózsák között a Monté Trebinón ... s utolsó tekintetem az 5 isteni arcára essen. Fölemelt kezei erőtlenül hanyatlott vissza a takaróra, a fejét pedig nyugtalanul rázogatta. — Nem megy, nem tehetek róla nővér, de nem tudok védekezni a gondolataim ellen. Nővér, ne tűrjön meg az ágyam mellett egy papot sem, ne engedje, hogy megmérgezzék a halálomat az ő farizeuskodó hazugságaikkal. A beteg lejebb tolta a takarót és az ágy szélére könyökölt. — Különös. Rómában egyszer egy ősrégi, görög Psichét láttam, aki hajszálnyira hasonlított magához. Ugyanezek a szigorú, komoly ajkak — és mégis csupa életöröm sugárzott a szemeiből . . . Igen, ép ilyen volt ... És nemde, csodálatos, Psiche apáca lett! . . . Mennyi mindent is csinálnak az emberek ... különös . . . Povera ... Nővér, ha csak valaha is szeretett életében, ne tűrje, hogy a templomba hurcoljanak. Temessenek el kint, a hegyoldalban, ne emeljenek keresztet a sirom fölé, csak virágot és füvet ültessenek rá, csendben, szertartás nélkül, hisz ugy sem ébredek föl többé soha, ne féljenek . . . Semmiben sem hittem igazán, csak az életben, a szépségben, — nővér, hagyjon meghalni ugy, mint egy becsületes pogányt ... Visszaroskadt az ágyra. A csalogány hangosan és ujjongva énekelt ós Beppo erős kiáltással terelgette össze a juhait. — Ön nem hisz Krisztusban? —kérdezte a nővér sápadtan és az ajkai remegtek. — Krisztusban? Hagyjuk azt a szegény, képzelődő zsidót . . . Miben nem hiszek ón voltaképen ? A hazugságokban, a látszatban, az Ínségben, a hűtlenségben, a mártirságban és a keresztben . . . És miben nem hiszek még? Az árulásban ... És a megsemmisülésben és a test rabszolgaságában ós az őrök megdicsőülésben. És a koldusokban és mindenek előtt a vezeklőkben . . . Minden vezeklő hazudik, nővér ... A beteg széttárta a karjait, mintha magához akarná ölelni a napot, amely vörösre világította az égboltot — Ebben hiszek, nővér . . . Ebben a nagy, életet sugárzó lángolásban ós hiszek a szent tavaszban. Kicsit visszahúzta a fejét, a vállára hajtotta és hallgatózott: — Hiszek a kis csalogánynak odalent, aki meg van fogva, el van zárva . . . Fölemelkedett az ágyban s a lehunyó nap sugarai bearanyozták átszellemült arcát. Folytatta: — És hiszek a művészetemben, hiszek Afroditóben, a nagyszerű, örök szépségben, a diadalban ós a mámorban és Róma isteni pompájában és . . . — visszaesett a vánkosra és a nővér kezeit keresve, mondotta: — ós a maga szemeiben, nővér . . . (Folytatjuk.) a két állam ogy fityinget sem kapott részesedés fejében, tehát okvetlenül hiba van a kréta körül. Utánajárt a dolognak és arra a meggyőződésre jutott, bogy mindkét államot megrövidítik, de sokkal inkább Magyarországot. A megrövidítés először a leszámítolások mérlegszerű kezelésével és milliókra rug. Rövidséget szenvedünk, a vámtdalvángkibocsáfásnál is, A mai rend szerint n vámhivatalok a vámot bankjegyben még felpónz mellett sem fogadják el, cr.ért a bank vámutalványokat ad ki. melyek aranyra szólnak. D« sehol nincs adat arra nézve, hogy a bank ez utalványokat a magyar vámoknál milyen arányban használja föl. Erre nézve is adjon fölvilágosítást a pénzügyminiszter, mert a részesedési tabellában a vámutalványokról nincs szó, ez rejtett Üzlete a banknak. A devizaforgalomban Magyarország a hatmilliárdos összegben csak hatszáz millióval, tehát tizedrészszeí szerepel, ami csak ugy lehetséges, hogy a magyarországi deviza-üzleteket Bécsben számolják el. Ez szintén nem közönyös reánk nézve, mert a deviza-üzlet általában veszteséges üzlet, vagyis a banknak jövedelemcsökkenést jelent, amit viszont az adózó polgárságnak kell megfizetnie. Tehát a magyar adózó közönség fizoti meg azt a különbözetet, amit e téren a bank. Ausztria javára vet a mérlegbe. A jelzálogüzletben szintén megrövidít a bank, mert az eladandó zálogleveleket a bécsi tőzsdén helyezik el és ausztriai forgalomnak minősitik, holott a magyar jelzálogleveleket illetőleg az mégis magyar üzlet. (Helyeslés a baloldalon.) Az elnök: Kérem a képviselő urat, közeledjék a tárgyhoz . . . Polónyi Géza : Bocsánat, most épen oda megyek, de előbb be kall bizonyítanom, hogy szükségünk van a miniszter ur fölvilágositásaira. (Helyeslés a baloldalon.) Követőiem a pénzügyminiszter úrtól, bocsássa rendelkezésemre a megfelelő adatokat. A szakaszt nem fogadom el. Az elnök a szakasz fölötti vitát bezárja. Lukács László pénzügyminiszter azonnal válaszol Polónyi fölszólalására. Sajnosnak tartja, hogy egy olyan kiváló pénzintézetről, mint a közös bank, ugy beszéljen valaki, mintha az valami vidéki zugzáloghát volna, nem pedig tiszteletreméltó, nyilvános számadásra kötelezett és törvényesen folytonosan ellenőrzött intézet. Sajnálatos, hogy itt a bank vezetőit olyan szemmel nézik, mintha büntetendő cselekmények elkövetése volna a legfőbb céljuk. A részesedés kérdésében határozott ítéletet mondani nem lőhet., mert bizonytalan számokkal állunk szemben. De nem lehet egy pénzintézetet tisztán állami szempontok szerint berendezni, hanem magasabb közgazdasági szempontokra kell figyelemmel lenni. Nem szabad elfelejteni, hogy az uj statutumok megállapitával a kormány keze az 1907. évi megállapodások folytán meg volt kötve és lónyogesebb változások tehetők nem voltak. Arra nézve, hogy az ország nem károsodik, más bizonyítékot adni nem tud, mint azt, amely minden képviselőnek rendelkezésére áll: az állami számadásokat. Részletesen válaszol- ezután Polónyi beszédének összes pontjaira, de csak röviden, mert, mint mondja, az ország idejét sokkal drágábbnak tartja, semmint a dolog állandó pertraktálásával azt pocsékolni szabad lenne. A Ház többsége a cikket változattanul elfogadja. (A 105. cikket.) Lovászy Márton fölszólalása után elfogadta a Ház. A déli szünet után a 114. cikk tárgyalása következett, melyhez gróf Batthyány Tivadar, majd ismét Polónyi Géza szólalt föl. A Ház ezt a tőrvénycikket is változatlanul fogadta el. Az ülés három órakor végződött. Az orosz iskolák. Pétervárról jelentik: A minisztertanács elhatározta, hogy a zsidók középiskolai látogatására vonatkozó szeptember negyediki rendeletben megállapított százalékszámot a magántanulókra is kiterjeszti. A londoni deklaráció. Londonból jelentik: Kintion Wood külügyi alúllamtitkár beszédet mondott és kijelentette, hogy a londoni deklaráció ratifikálásának megtagadása a legsúlyosabb nemzetközi politikai jiibp volna, amelyet az ország elkövethet.