Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-22 / 43. szám

10 DELMAGYARORSZAG 1911 február 23 191 lyuk lenne: ipari ós kereskedelmi. Ezeknek a munkáskamaráknak semmiféle politikai, felekezeti, még közművelődési céljuknak sem szabad lenni. Ez utóbbi ugyan látszólag a szakképzettség emelése miatt nem előnyös, de a szakképzettséget viszont ezeknek a munkáskamaráknak egy másik részében kellene istápolni. Kizárja magából a munkáskamara a nem teljes kornakat, az elitélteket, sőt az olyanokat is, akik valamely üzleti titkot elárultak. Ha alkalmazott és munkaadó között valamilyen tekintetben vitás kérdés merülne föl, abban a kamara véleményt nem nyilvánít. A munkáskamara kereskedelmi osztálya az alkalmazottak, ipari osztálya pedig a munkások kamarája lenne. Németországban nemrégen még nagy harcok voltak a munkáskamarákért. Ott két más-más tipusu kamara érdekében indult meg a mozgalom: a munkáskamaráért és a munkakamaráért. • Az előbbi tisztán az alkalmazottak kamarája lett volna, mig a másik a paritásos kamarát jelenti. A német birodalmi gyűlésen ez az utóbbi ment keresztül, még pedig nagy többséggel. A létesítendő munkáskamarák kebelében egy bizottságnak, munkástanácsnak kell választás utján megalakulni. Ez a munkástanács huszonnégy tagból állana, tizenkettő a munkáskamara ipari, tizenkettő pedig a kereskedelmi osztályát képviselné. A bizottság egy titkár elnöklósóvel tartaná órtekezleteitj azért, mert a javaslat és indokolás szerint a titkár pártatlan. Nem munkaadó, hanem egyik alkalmazottja a kamarának. A munkáskamarák érdekében megindított mozgalom azonban nem arra irányul, hogy a központ Budapesten létesüljön, hanem arra, hogy minden kamara kebelében létrejöjjön egyegy munkáskamara. A munkáskamarák hatáskörébe tartozna mindenféle érdekeket képviselő ügyek kezdeményezése, mozgalmak megindítása és igy tovább. Ezeket a kamara teljes ülése elé kell terjeszteni azért, hogy akár egyező a vélemény, akár nem, a javaslatot a teljes ülés terjeszthesse a kereskedelmi miniszter elé. A munkáskamarák fölállításával sok eddig parlagon heverő, de égető kérdés kerülne szabályozás alá. Igy a fölmondási idő, a nyugdijkérdós, a betegsególyezés és a többi. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter már kilátásba helyezte, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozni fog, hogy azután törvényjavaslatot terjeszthessen a törvényhozás elé. Mivel ezek a szociális kérdések a közgazdasággal együtt folytonosan előrenyomulnak, föltótlenül szükséges, hogy a leendő munkáskamarák bizottságának óhajai legális helyen és legális módon előterjesztessenek. Szükséges már csak azért is, mert a munkaadók és alkalmazottak között támadt viták miatt szilárd megállapodást elérni nem lehet. A kereskedelmi és iparkamaráknak a munkáskamarákkal való kiegészítése nagy hasznára válna mind az iparnak, mind a kereskedelemnek. És nem szabad, nem lehet komoly embernek attól tartani, hogy akár az egyik, akár a másik oldalon szabad véleményét el nem mondhatja mindenki, mert csak abban az esetben lehet elérni azt, ami a törekvés célja. A magam részéről — fejezte be az előadást Perjéssy — csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetem az eszmét. A szegedi kereskedelmi és iparkamara a legutóbbi ülésén már hozzá is járult a mozgalomhoz, amely rövidesen az országos kamarai értekezlet elé kerül. Ennek az értekezletnek a napját már ki is tűzték. Még egyszer, a magam részéről a lehető legmelegebb és legnagyobb odaadással fogok a munkáskamarák fölállítása érdekében megindult mozgalom szolgálatában állani, mert az igazságérzésem is azt parancsolja, hogy ez a régi kérdés, most, amikor a legaktuálisabb, végre megoldást nyerjen. Perjéssy László ezzel befejezte előadását, amelyért a hallgatóság lelkesen tapsolt s a megjelent vendégek sorra gratuláltak az illusztris előadónak. Az előadásra a magántisztviselők teljes számban jelentek meg, a vendégek közül pedig a kővetkezőket sikerült följegyeznünk: Weiner Miksa a kereskedelmi ós iparkamara alelnöke, Bokor Adolf, Bokor Emil, Aczél Soma, Glückstahl Lajos nagykereskedő, Hoffer Jenő, Szauer Antal főkönyvelő, Gara Aurél Máv. mérnök, Engel Sándor dr, Schweiger Miksa, és még igen sok vendég. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Február 22, szerda: „ 23, csütörtök „ 24, péntek: „ 25, szombat: „ 26, vasárnap „ 26, „ 27, hétfő: „ 28, kedd „ 28, „ Március 1, szerda: „ 2, csütörtök: „ 3, péntek: „ 4, szombat: „ 5, vasárnap ii b, „ A sárga liliom, vidéki történet, (Páratlan '/,-os bérlet.) Tiszt urak a zárdában, oporett. (Páros '/j-os bérlet.) A Juhászpár jubileuma. Dollár királynő, operett. (Páratlan "/,-oS bérlet.) G. Ternovszky Margit vendégfölléptével. A medikus, szinmii. Bemutató. (Páros *!,-os bérlet,) d. u. Rip van Winkle, operett, este: A medikus, (Páratlan Vros bérlet) A medikus. (Páros */»-°s bérlet.) d. u: A postás fiu és a huga. este: Tiszt urak a zárdában. (Páratlan Vs-os bérlet.) Cigányszerelem, operett. (Páros V,-os bérlet) Sárga liliom. (Páratlan'/»bérlet.) Váljunk el, vígjáték. (Páros */,-os bérlet.) Jómadarak, énekes vígjáték. Bemutató. Páratlan 1l,-os bérlet.) d. u.: A kis lord. este: Jómadarak. (Páros */» bérlet) * Back Bernát fölolvasása. Back Bernát szerdán délután félhatkor tartja utolsó fölolvasását, amelyben Rembrandt mestermüveit fogja bemutatni, azután Rembrandt követőire fog terjeszkedni és Ruysdael és Hobbema, a két legnagyobb holland tájképfestő müvei ösmertetésével befejezi érdekes fölolvasásait. * Tüntetés Bernstein ellen. Párisból jelentik: Henry Bernstein ellen Aprés moi cimü darabjának premierje alkalmából a Thóatre Francais előtt nagy tüntetés volt, amelyet — ugylátszik — ellenségei rendeztek a rikkancsok segitségével. Mikor a premiérközönsóg gyülekezett, az oszlopcsarnokban kis röpiratokat' osztogattak. Ezeken a röpiveken lenyomtatták Henry Bernsteinnak egy régi levelét. Még akkor irta, mikor katonaszökevényként Brüsszelben rejtőzködött. Legyalázta [a francia hadsereget ós a köztársasági államformát. A jámbor tüntetés nem ártott meg az Aprés moi-nak. * Szegedre szerződött ? Budapestre szerződött. Szegedi lapok számára hónapokkal ezelőtt bejelentette a színházi igazgatóság, hogy Dobos Margitot szerződtette naivának. Dobos Margit kitűnő színésznő, aki jelentékeny sikereket vivott ki minden egyes föllépésével, igy kíváncsisággal várták Szegedre. De Dobos Margit nem jön Szegedre. Mert, mint a budapesti lapokkal közölte most Beöthy László, Dobos Margitot a Magyar Szinház tagjai sorába szerződtette. Bizonyos tehát, hogy Dobos Margit nem losz a szegedi szinház naivája. •Az Urániában. A szegedi Uránia-szinházban csütörtökön tudományos előadás lesz. Előadásra kerül A fehér cár birodalma, százhetven szines ós nyolc mozgóképpel. A darabot Csudáky Bertalan irta. Fölhivjuk a közönség figyelmét az érdekes és tanulságos előadásra. A választást háromnegyed kettőkor befejezték. Hazai Samu 1106, Filó Lajos negyvenbárom szavazatot kapott, a minisztert tehát 1063 szótöbbséggel választották meg képviselőnek. A losonci választás. Losoncról jelentik: A választási elnök délelőtt fél kilenckor bejelentett®, hogy két jelölt van: Hazai Samu honvédolmi miniszter nemzeti munkapárti ós Filó Lajos csizmadia negyvennyolcas függetlenségi. A konkuráló dii/atkirályok. Még hideg szól csipi pirosra az orrokat és füleket, de azért Páris divattermeiben már ilyenkor foglalkoznak a tavaszi divat megteremtésével. Az előkelő szalonok tulajdonosai, vezetői nagy titokban már javában vitatkoznak, tárgyalnak, tanakodnak, miféle újításokkal lepjék meg a világot. Ez a szörnyű titkolódzás nem túlzás, hanem valóság, mert ez üzleti érdek, még több: üzleti létföltétel. Minden ötlet, terv, megállapodás féltve örzött titok, amely körül elkeseredett, ádáz harc folyik. Mert két tábor áll szemközt egymással: azok, akiknek van mit megőrizni, titkolni és azok, akik ezeket a titkokat mindenáron kiakarják fürkészni. A nagy közönségnek fogalma sincs arról, hogy a divattermek újdonságait eltitkolni milyen fontos föladat. Mikor a sétáló közönség az előkelő szalonokban a szozon újdonságaiban gyönyörködik, nem tudja, hogy mily nagy fejtörésbe került az újdonságot kieszelni és ennél is nagyobb óvatosságra, elővigyázatra, körültekintésre volt szükség, hogy az újdonság ötlete annak a tulajdona maradjon meg, aki azt kieszelte. A dolog tudniillik ugy áll, hogy Párisban kétféle szalonok vannak. A szalonok egyik része a saját ötletei szerint késziti az újdonságokat, a másik része pedig a szó szoros értelmében ellopja mások terveit, ötleteit. Minthogy pedig az előbbiek kevesebben az utóbbiak azonban annál többen vannak, ebből is kitűnik, hogy mily kétségbeesett küzdelem folyik egy-egy újdonság körül. Az utánzók, a mások ötleteire, terveire pályázók ugyanis résen vannak ós semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy az uj divat birtokába jussanak. Amikor a divatszalon tulajdonosa végre megállapodott abban, hogy a divat terén az évadban mily újdonsággal fog olöállani, megbeszéli a dolgot a szalon művészeivel, a rajzolókkal, a festőművészekkel; azután amikor ők elkészültek munkáikkal, akkor kerül a terv a szabómühely vezetőjéhez, aki a rajzok után elkészíti a mintaruhát, a modelt. Ha a minta-ruha elkészült, azt lefényképezik, a fényképeket szétküldik ós egy meghatározott napon a divatterem előkelő közönségének bemutatják. Ámde gyakran ez a bemutatás már elkésett, mert egy konkurrens cégnek minden elővigyázat dacára sikerűit megszereznie a szabásmintákat és néhány nappal előbb, mint saját újdonságát mutatta be az ő vevőközönségónek. Az ily cégeknek ugyanis az előkelő divattermek legügyesebb munkásai kőzött drága pénzen megvásárolt kémei, barátai vannak, akik a készülő mintaruha szabását, színét, díszítését elárulják, az újdonságról másolatot készítenek és ennek alapján lehetővé teszik, hogy a féltvo őrzött titok mégis csak kipattanjon. Ujabb időben a nagy divatcégek újdonságaik szabását, mihelyt elkészült, szabadalmaztatják ós igy a biróság közbejöttével védik meg a tulajdonjogot. De ezt az óvó rendszabályt is kijátszszák a konkurrens cégek. A készülő újdonság tervrajzát mihelyt sikerült megszerezniük, azonnal szabadalmaztatják, mintha csak a sajátjuk volna és ezáltal megakadályozzák, hogy a cég, amely az uj divatot kieszelte, a saját munkáját érvényesíthesse. Ilyen versengés folyik egy-egy divatujdonság körül a szalonokban. Erről azonban a nagyközönség nem tud. Pedig ha tudná, akkor nem