Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-19 / 41. szám

6 DÉLMAGYARORSZAG 1911 február 19 gyott a csatatéren, akik között a szultán és több törzsfőnök is volt és négyszázan a bennszülöttek közül megsebesültek. Francia részről nyolc vadász eleseti, tizenhét vadász és egy hadnagy megsebesült. A helyzet lényegesen javult. A horvát országgyűlés. Zágrábból jelentik: A horvát országgyűlés mai ülésének elején Papvakovics dr, elnöklő alelnök fölszólította a képviselőket, hogy tartózkodjanak az utóbbi időben szokásossá vált sértéstói és szidalmazástól. Fölkéri a ház tagjait, hogy a pártszenvedelmet, különösen most, a kezdődő föiirati vitában mérsékeljék, (Helyeslés az egész házban.) Spevec dr, a föiirati bizottság előadója emelkedett ezután szólásra, hogy az országgyűlés elé terjesztett öt íölirati javaslatot bírálja. Elsősorban a horvát-szerb koalíció föiirati javaslatával foglalkozott és kimutatta, hogy ez a tervezet nem felel meg egy országgyűlési fölirat céljainak, amely méltó válasz kell, hogy legyen a király üzenetére. Egész sora van — úgymond — a panaszoknak és differenciáknak, amelye ot föltétlenül orvosolni kell. Ez a körülmény a Magyarországhoz való viszonyban is kidomt rodik. Magyarország és az államközösség érdekében van, hogy a vitás pontok elintéztessenek, mert Magyarországnak érdeke, hogy egy megelégedett Horvátország álljon mellette. A mostani magyar kormánynak kétségkívül az az intenciója, hogy ezt a viszonyt rendezze. Héderváry Károly gróí ezt ismételten határozottan kiielen í t < é- esi ígéri a királyi leirat is. A mód, aratoiylyel a kérdések megoldandók, a regnikoiáris küldöttségek szerepeltetése. A vasúti pragmatikára áttérve, kijelenti, hogy a kérdést ugyanazon az uton kell rendezni, amely uton létrejött. Ennek szükségességét bizottsági fölírat, is. hangoztatja. Mert mielőtt ez a kérdés elintézve nincs, a horvát nép nem lehet megelégedve. Ezután Vucsefics képviselő megokolta a jogpárt íöliratát. Fejtegetései közben a jogpárt és a Starcsevics-párt hívei között izgatott jelenetek törnek ki, amelyeknek folyamán mindkét részről sértések és gyalázkodások hangzottak el. Andi'űssy vezető cikke. Andrássy Gynla gróí a Magyar Hirlap ma esti számába vezető cikket irt, amelyben a bankjavaslat ötödik szakaszával foglalkozik. A cik odakoukludál, hogy a bankjavaslatból az ötödik szakaszt kikellene hagyni, hogy ily módon a kormány kímélje a függetlenségi párt érzékenységét. Hivoíiqt Kolányi M Nyers kávé. Jamaika, Irt kik gramm K 1.45 Portorico, fi'l kilopi-amm K 1.50 Cufca, fél kilogramm K 1.60 Arany Jáva, fel kilogramm K 160 Pörkölt kávé. Salját viilaaiyeríí;'© kercaáricit fi«l-]ilirkl>id£mbiil. Jóminíergö, fél kilogramm K 1.50 Finom inintiaégü, fél kiJocramni K 1.80 Legfinomabb keverék ((Juoa, Arauv Menátló, Mocca) fél kilogramm K 2.20 Tea. Törmelék-tea, fél kilogramm K 2.50 Oongó-tea, fél kilogramm K 3.— Családi keverék, fél kilogramm K 5.— Legfinomabb Király-tea, fél kilogramm K 6.— Ceylon-tea, a legerőaebb jsamatu, fél kilogramm . K 6.— Kitfinfi teasütomény-keverék, fél kilogramm . . K 0.80 Ruci. 1 liter családi tea-rum K 1.70 1 liter finom Brazíliai rum K 2.20 1 üveg héttized liter finom Jamaika-rum ..'.". K 3.20 Vláél.i rrejrer,deliek tdúiivitttii írarta pD.iio sn caikfizCItetnek. KOTÁNYI JÁNOS S^LSS Szeged, Kárász-utca 5. szám. Budapest, Bécs, líeylia, Abbázia. ÜehI ' N§ a Mmnyi vl . íiduiiivataláb Földet a népnek. Elmondta Lázár György dr, polgármester. — Ma meglátogattam a Zombory szenátor vezetése alatt működő népszámlálási hivatalt a városháza szuterénjében. Husz-huszonöt ember dolgozik ott a népszámlálási anyag felülvizsgálatával és rendezésével. A munka szorgalmasan folyik. Természetesen érdeklődtem a várható eredmények iránt. Amint már jelezve volt, a város lakossága 118.000-re tehető. — E szám körül fog forogni a végeredmény. Az 1900-iki népszámlálás 102.900 lakost tüntetett föl; a szaporodás tehát tizenötezer lélek. A városban 1900. évben 65.000 lélek találtatott, most 75.000. Szaporodás tizenhat százalék. A tanyavilágban 1900-ban 38.600, most 43.000 lélek, a szaporodás tehát tiz százalék. A népszaporodásnak a külterületen való ezen relatíve csekély aránya meglepő, mert hisz a külterületen a szaporodás előfeltételei inkább megvannak, mint a városban. Nem is tulajdonitható ezen kedvezőtlen eredmény sem az egykének, — mert ez nálunk nem létezik — sem a propagativ erő csökkenésének. A földéhség s népünknek az örökföld után való kiolthatatlan vágyódása ennek az oka. A tanyai ember tehát oda költözik, ahol hosszú bérletet, még inkább oda, ahol örök tulajdont ragaszthat. Ötömös és Mérges községeknek a város alsótanyai részének nyugati szomszédságában való megalakulása, hol a betelepülő örök tulajdont kapott, szerintem is, de azok szerint is, kik a külterületi nép mozgalmi jelenségeket megfigyelik, 2000 embert vitt el leginkább Alsótanyáról. Ha ezek itt maradnak, megvan az óhajtott 120.000 lakos. Felsőtanyán, Sövényháza, Péteri, Majsa, Kömpöc, Csólyos és a fölosztott dorozsmai közlegelő szintén szívja a szeged-külterületi nép sűrűségét. A szomszédos Horgos, Dorozsma és Kistelek községekbe is települt be a tanyai lakosság, habár szórványosan. — Ha külterületi véreinket a határban megragasztani s ez által a nép szaporodást intenzivebbé tenni akarjuk, ugy először földet kelt adni a népnek. Ezt mi csak hosszú bérlet alakjában tehetjük, de igy is jó. Óriási hibát követtek el e szempontból azok, akik a gyálai-rét megvételét lehurrogták. De ezen már nem segíthetünk. — Föl kell törni a 820 katasztrális holdnyi csengelei birkajárást. Birkatenyésztés hiányában legelő föntartásának semmi értelme nincs. 2500—3000 darab birkáért legelőt tartani nem indokolt gazdasági szempontból sem, annál kevésbé pénzügyi szempontból, mert hisz holdankint három koronát jövedelmez az a föld, mely huszonöt korona átlagért bérbe adható volna. — Azután sürgetni kell a közlegelók államköltségen való javítását a vonatkozó törvény alapján. E tekintetben már folyamodványunk egy évet meghaladó idő óta fönn van, de a belügyi ós földmivelésügyi minisztériumok között fennforgó hatásköri divergencia miatt sem a mienk, sem más községeké nincs elintézve. A belügyminiszter is, a földmivelésügyi miniszter is igényli a közlegelők feletti felügyeleti jogot. A belügyminiszter azt mondja, a közlegelő községi vagyon, engem illet a felügyelet joga; a a földmivelésügyi miniszter álláspontja pedig az, hogy ón adom a javításra a pénzt, engem illet az állami szuperinspekció. — Hát ennek a vitának véget kell vetni, mert a közérdek vallja kárát. Ha igy közlegelőinket megjavíthatnék s egy baromra nem egy hold földet kellene számítani, hanem az fél hold füvén is megél, akkor közlegelőnk eyy részét a baromtenyésztés sérelme nélkül feltörethetjük, mi népünket ismét itthon tartja. Azután ki kell építenünk a külterületi utakat és az alsótanyai vasutat s ez által a népet közelebb hozni a városhoz. — Nagyobb gondot kell fordítani a gyermekvédelemre, inept a gyermek halandóság a Duna—Tisza közén ábnormis (huszonkét százalék). A belterületet illetőleg az már megindittatott; a külterületen ez a helyi viszonyoknál fogva szervezetbe önteni nehéz, majdnem lehetetlen, de a hiányt a templomi szószéknek, az iskolának s a szigorú rendőri felügyeletnek pótolni kell. Igy majd kedvezőbb képet tüntet föl az 1921-iki népszámlálás. NflPI_HIREK HETI RIGMUSOK. Légszeszélyek. * Kínában a lég veszélyes, a villanyunk légszeszólyes, 'okos isten ám a Fux, drágán mondja: fiat lux! ám engem az bátorít, odábbitjuk Bátorít, Ön is megy majd, miszter Fux, két direktor: belebux! Hagyaték. * Megviditott egypár embert a pénzével Rotschild Albert; hagyott rájuk bankót, tallért, csinált belőlük gavallért, csodás volt e hagyaték, s ón — ó milyen büszkeség! — hagyatéki pont voltam ott: engem — magamra hagyott! Nadrágszoknya. • Máris uj divatnak rabja Paris : a nőkön nadrág-szoknya, mihez csak hozzászokna a szemünk, de ha igy megyünk, a vége az lesz, hogy a nö minden ruhánkba belenő, minden ruhát ő visel, s minket az ördög visz el, mert övék minden viselet, s te férfi csak a fügefalevélnyi gyászruhát, a számlát, viseled. JRip. A muzsika muzsikja. Most már megint kiálthatunk egyet, nagyot, szilajharagosat és megint a szivünkbe meg az öklünkbo szaladhat a fölháborodás. Keserű halleluját mondhatunk, mert megint botrány született a világra, magyar botrány, kulturbotrány (ó, a mi kultúránkkal még nagyon sok kapcsolata van ennek a botrány szónak) s most egy pillanatra elszürkül az ember előtt a világ minden pestises szenzásiója, politikai bukfencvetése és a százszorszép Karnevalnak minden álarcos, táncos gyönyörűsége, most egy kipattant zenebotrány minden förlelmességo és gyalázata harsogja be a fülünket a maga szögletes disszonanciájával. Erős szavak ezek és hangos kifakadások, de jogos ez a harag, amely „már a cimlapon igy menydörög", mert egy eltiport, elkárhoztatott, rabszolgasorra leostorozott tehetségért, egy orosz regénybe valóan szomorú sorsú tehetségért csak fájhat még egy kicsit a szivünk, tehetségekben nem muitirailliárdos magyaroknak ? Igy van megírva Az Est szombati számában egy magyar zenetalentum tragédiája: A szerencsétlen Szabó Xavér Ferenc, az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia elhunyt tanára, a szerény és szegény, érvényesülni nem tudó zenetudós, hazánk több „érdemes" zeneszerzőjének valóságos napszámosa volt. Csekély pénzért partiturát írattak volo és korrigáltatták zeueortogTafiéju-