Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-19 / 41. szám

üiilár 1911 február 19 DELHAGYARORSZAG 197 kat. Meghonorálták azt a tudományt, amivel ők nem birtak; szóval, Szabó Xavér Ferenc sonestilusa mások partitúrájában megtalálható. Az 5 opuszai pedig, számra néhány száz. ott fokÖ8znek ismeretlenül, garmadával hagyatéká­ban. Pedig nálunk nom ismert, hatalmas zene­művészet van bennük. Éddig a leleplezés, amoly elvonja egy öreg, elkeseredett, alkoholizmusba kényszeritett em­ber dolgozószobája ajtajának függönyét: tessék, ez a görnyedten éjszakázó ember, ez telo van isteni zenével, mestere és poétája olyan zené­nek, aminőt megtapsolt sarlatánok nem tudnak produkálni, ha belefeszülnek is s ezt az em­bert a szinpad, a koncert-terem ragyogó fóny­őzőnéböl idekényszeritik a szegény lámpása elé, elrabolják olőle a tapsokat, nem engedik hozzá a zonére szomjas lelkeket, neki idegen partitúrákba kell kényszeríteni szellemét, neki gazdagság maszkját kell festonio a zenei sze­gények özztövér arcára és napszámba kell ro­botolnia ahelyott, hogy világot hóditana. Köz­ben nyomorognia kell, közben hatvan eszten­dő* fejjol kétszer a Dunának kell mennie s á mellőztetés, az elkallódásra vagy a logszomo­rnbb dicsőségre: a poszthumus érvényesülésre való kárhozottság tüzes infernóját kell gá­zolnia mindhalálig. Ugy-e sznbad, ugy-e lehet, ugy-e kell ezen elkeaoredni ós valahogyan föl­lázadni, háborogni ós keresni valakit, valamit, akivel, amivel ezért verekedni kell, akin, amin ezért bosszút kell venni ököllel, jupiterien vil­lámszóró ököllel? Üres elmélkedés. Hideg, rotorika. Ami meleg, izzó elkeseredés benne, az leviharzik az ideg­pályáinkra egynéhányunknak s a Szabó Xavér Ferencek tovább robotolnak ós az ,érdemes" nagyságok elé tovább szórják marokszámra babért. Most már az is hiábavaló lesz : folfe dezni a Szabó Xavér Ferenc hagyatékát. Nem ér az most már semmit. Pontot tett a halál az élete siralmas mondatának a végére, őt Beet­hoven-gyászinduióval belemuzsikálták a meny­országba, ő most már nem gyönyörködhetik a maga dicsőségében, elégtótelében ós nem adhat neki impulzust, ujabb ihletet, fejlődóst az elisme­rés az európai zenekultúrába való eleven bekapcso­lódás. Ez kellett volna neki, ezt akarta, ezt órde melte és ezt nem kapta meg. Nem is kaphatja már. ő mindörökre a rövidebbet húzta azokkal szemben, akik ós amik eltorlaszolták az útját emberekkel ós viszonyokkal szemben. A bitang­ság ott van, hogy ilyesmi megtörténhetett, s ha már egyszer megtörtént, nem lehet rajta segiteni. Most már csak csöndes szomorúsággal lehet megállapítani — nem, ne kiáltsunk na­gyot, szilajharagosat, — hogy a kegyetlen szivü szatirikus, az élet elkövette azt a keserűen rossz és vérlázitón igaz szójátékot: a muzsika muzsikja. S mikor nagyhangú patrióták ugy leszavalják a külföldet, a külföldi kulturát s az odahúzódó magyar zseniket, gondoljuk el csön­desen, hogy azt a szójátékot megint Magyar­országon követte el az idézett szatirikus, az élet. Cavallero. — Ferenc József-város. Érdekes in­dítvány érkezett a mai napon Szeged város polgármesteréhez, a februári rendes havi 'közgyűlés elé leendő terjesztés végett. Faj ka Lajos dr, szegedi ügyvédjelölt, a város tör­vényhatósági bizottságának legfiatalabb tagja tette az indítványt, melynek az a célzata, hogy Szeged belvárosa, a Tisza Lajos-kör­xiton belőli városrész Ferenc József-város­nak neveztessék el. Az indítványozó a nép­számlálás eredményében lát az elnevezésre aktualitást, mert a város száztizennyolcezer lakosa a királynak köszöni, hogy a város a hullámsirból kiemelkedett. A fiatal város­atya indítványának a sorsa elé érdeklődés­sel néz a város közönsége. — A szegedi fogadalmi templom. Schulek Frigyes udvari tanácsos, műegyetemi tanár, a szegedi fogadalmi templom tervezőjének a tem­plom ópitósére vonatkozó részlettervei ma meg­érkeztek Szegedre, a költségvetéssel együtt. Este Szegedre érkezett Schulek tanár fia: Schulek János és építésze : Holtzer Henrik is, akik a beteg mester helyett vasárnap tárgya­lást folytatnak a fogadalmi templom tervén, a régi templom lebontása és a legközelebbi te­endők dolgában a polgármester ós a főmér­nökkel. — Elhalasztották a sorozást. Hazai Samu honvédelemügyi miniszter leiratban értesítette Szeged városát, hogy az idei fő­sorozást a hadügyi kormány elhalasztotta. A miniszter tudatja, hogy a sorozás ujabb idejét április elsejéi ól tnájus harmincegye­dikéig állapítja meg. Addigra remélik ugyanis az ujoncjavaslatok törvónyhozásilag leendő megszavazását. — Dalol Apponyi. Az amerikázó ellenzék leghosszabb tipusa, Apponyi Albert gróf meg­tartotta a tengerentúl első előadását és gyö­nyörűen dalolt bő forrásból előbuggyanó kör­mondatokban világbókérői, népek ós fajok küz­delmeiről ós ki győzné leirni, még miről. A hosszujáiatu gróf beszédében persze az volt a legnagyobb esemény, ha megtalálta egy-egy körmondata után a pontot. És a grófot meg­tisztelték azzal, hogy senki nem vette komolyan. Igen, hisz egy magyar munkásnak milyen keser­ves a sorsa a kanadai bányában, ez legalább érdekesebb valamivel, mint Apponyi Albert ma­gas céje. Érdekes aztán, hogy Apponyi beszéde nógyszázkilencvennyolc és fél sor. Amikor a gróf a párisi Maiin-ben elhelyezte egyik orátori re­mekét, soronkint száz frankot fizetett. Csak. Ennek a beszédnek egyszeri közlése és a hal­hatatlanságra való átadása negyvenkilenc­ezernyolcszáz frankba kerül, akár Páris­ban, akár Newyorkban. Vegyük ebez aztán, hogy Apponyi dalolását kábelen juttatták át Amerikából Európába. Vájjon mennyibe kerül­hetett igy? Vájjon hány Amerikában sínylődő magyart segíthetett volna ebből a kis zseb­pénzből dalos Apponyi? Miért nem beszólt erről négyszázkilencvennyolc és fél sort Apponyi Albert gról? Kinevezések. A kereskedelmi miniszter Szilágyi Viktor dr, miniszteri segédtitkárt mi­niszteri titkárrá, Darányi Ferenc dr, miniszteri fogalmazót miniszteri segédtitkárrá, végül Czvet­- - > a— J-Zonállrííli TTlinicKt.Ari SOfféd­logaimuzuu mi... kovits Lajos dr, fizetésnólküli miniszteri segéd fogalmazót fizetéses miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki. — Az elégedetlen tanítók. Levelet kaptunk a szegedi tanítóktól, akik épen most panasz­kodnak a Pesti Napló-ban és azt mondják be­küldött levelűkben is, hogy rossz a helyzetűk. EJhisszük nekik mi is, mindenki, sőt azt hisz­szük, az a városi tanács is elhiszi, amely ellenük talán túlságosan agresszív hangon beszélnek. A városi-tanítóknak rossz a helyzetük ós ugy irnak -nyomoruságukról, mintha körülöttük csupa jólét, bőség terpeszkednék. Ugyan kér­dezzék meg azt a polgármestert, akivel nincse­nek megelégedve, hány valóban nyomorgót kell elutasítania, mert az a pár korona is hiányzik, amivel a nyomor ilyen legszélső ösvényén, ku­porgókat segélyezi a város. És kérdezzék meg a tanácsot — hiszen benne látják minden bajuk főforrását — hogy megelégedett-o a helyzoté­vel ? Mi azt hisszük, hogy nem. Jogosnak ós gazságosnak találunk minden kenyérharcot, de nem tudjuk helyeselni minden fegyvernek '„„ „„un REDÖKV, ESSLINfiENI MA NAP­RONA ERNu használatát. A tanítók nevében beküldött so­roknak azonban nem e miatt nem adunk helyet most, hanem a miatt, hogy azok a sorok, amelyeket hozzánk beküldtek, már megjelentek egyik fővárosi lap szombati számában, a Dél­magyarország pedig tul van már azon, hogy más újságban megjelent sorokat, — még ha panasz is az és szivossógből kérik a közlését, — átvegyen. Megjegyezzük a levélre, hogy kifejezetten számos sérelmüket mondják el a •tanítók, amelyek nagy része már vagy itthon, vagy a minisztériumban orvoslást nyert. Fölös­leges tehát, hogy a vitába vegyitsék ós ezzol a helyzetet még jobban elmórgesitsék. A legha­tározottabban helytelenítenünk kell azonban azt, hogy a tanítók a tanácsnak az ellen az akciója ellen izgatnak, amelylyel az a szegedi, belterületi városi iskolák államosítását akarta és akarja ezután is, minél előbb megvalósítani. — Halálozás. Friedmann Vilmos, Szeged egyik köztiszteletben álló ismert polgára az éjjel hetvennyolc éves korában meghalt. Teme­tése vasárnap délután három órakor lesz. Az elhunytban Faragó Lajoa, a szegedi kender­fonógyár cégvezetője édesapját gyászolja. — A bóvlin—budapesti uj gyorsvonat. Bécsből jelentik: A Berlin és Budapest között közlekedő gyorsvonatok uj menetrendjót már megállapított ák. Az uj menetrend szerint a gyorsvonatok aste hét óra negyvennégy porc­kor indulnak Berlinből s reggel nyolc óra tiz perckor érkeznek Bécsbe, délben tizenkét óra ötven perckor pedig Budapestre. Budapestről délután három órakor indul el a gyorsvonat, amely reggel hét óra harmincnégy perckor ér­kezik Berlinbe. — Szavazás az újságírók padjáról. A képviselőházban a névszerinti szavazás közben tőrtént szombaton, hogy valaki a folyosóra liivta Hieronymi Károly kereskedelmi minisz­tert. A kormány népszerű doyenje a legköze­lebbi kijárón kisiet és ahogy egy kis ajtón ke­resztül két lépcsőt főihalad, az újságírók páho­lyában látja magát. Az újságírók nagy örömmel üdvözlik, de a miniszter nem jött zavarba. — No ha már idetévedtem, nem viszem el az álmukat. Leülök. Szólt és leült. Az újságírók megéljenzik, de az ünneplés kőzött a jegyző hirtelen a Hieronymi nevét szólítja. — Igen! — mondja a miniszter. Minden szem a miniszterre néz, az ellenzék óljenoz. — Ttyüh! ATew-mel kellett volna szavaznom. De most már futok innen, mert még nagyobb bajom is lesz, ha ittmaradok az újságírók között. — A uagyothalló regruták. A Dél­vidéken a katonai sorozó-bizottságoknak már néhány év óta feltűnt, hogy épen a legdaliásabb legények, akik akár huszárnak is beváltak volna, elkerülték a besorozást, mert rendre kiderült, hogy nagyothallók, sót egyik-másik egészen süket. Száz meg száz regrutát kellett visszautasítani emiatt. Mivel a nagyothallást nem bacillus okozza, ennek a furcsa epidémiának a nyitját sehogy sem tudták kitalálni. A legtöbb Ilyen nagyothalló legény a zsablyai járásból került ki, azórt Nikovicz Endre, járási rendőrfel­ügyelő titokban nyomozni kezdett. Amidőn hónapokig tartó kutatásának sem volt ered­ménye, jelentést tett fölöttes hatóságának. Igy törtónt, hogy az ügy aktái fölkerültek a honvédelmi és belügyi minisztériumokba is. Ez év elején a belügyminiszter leiratot küldött a budapesti főkapitányságnak s két ügyes detektív kiküldését kérte. A két tit­kos rendőr most már együtt nyomozott he­teken keresztül Nikovicz Endrével s ezút­tal sikerrel járt a kutatás. A detektivek je­lentése fölkerült a belügyminisztériumba, amelynek intézkedésére azután letartóztat­ták Szubotin Cvétó mozsori kovácsmes­tert, mert megállapították, hogy a katona­szabaditók feje. Egész sereg ügynököt foglal­koztatott, akik a délvidéki módosabb gazdáka t rávették, hogy legény fiaikat egy kis operáció­IZABELLA-UTCA 47. SZ. TELEFON 23—85. v-ieem»-- zrszn

Next

/
Oldalképek
Tartalom