Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1911-02-18 / 40. szám
TTÍn 1911 február 12 DELMAGYARORSZAG 183 fl parlamenti. helyzet. — Justh meg a föltámadás. — * (Saját tudósitónktól) Két dolog érdekelte ma a képviselőket: a bankstatutum sorsa és Tóth János Indítványa. A bankstatutum dolgában az iilés előtt tanácskozás volt az elnöki szobában. Részt vettek benne Berzcviczy Albert, a Ház elnöke, Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Perczcl Dezső. Arra a megállapodásra jutottak, hogy ha Eiiner Zsigmond Justh-párti képviselő a szavazás előtt visszavonná határozati javaslatát, mely a bankstatutumnak pontonkint való részletes tárgyalását kívánja, akkor a házszabály 246-ik szakasza alapján egyik munkapárti képviselő magáévá teszi ae^ indítványt. Ennek következtében a kormány elkerülhetővé teszi a hosszadalmas házszabályvitát, mert kétségtelen, hogy a Ház többsége elveti a határozati javaslatot. A Kossuth-párt szükségesnek tartja Tóth János indítványának előterjesztését. Olykópea okoskodnak, hogy a titkos akta máinem titkos, minden újság közölte, nincs tehát ok arra, hogy a kormány a képviselőház asztalára tegye ós nyiitan tárgyalja. Másképen állana a dolog, mondják a Kossuthpárliak, ha Lukács pénzügyminiszter visszavonná a február kilencedik! beszédében tett vádjait a Kossuth-párt ellen. Ebben az esetben fölöslegessé válnék az indítvány tárgyalása. Ha pedig a többség — szól a további vélemény "-— elvetné az indítványt, csak azt demonstrálná, hogy a kormány fél a bizonyítástól és hogy Kossuthnak ós a pártnak igaza van. Désy Zoltán ma különbon elutazott a megyéjébe, ahol dolga akadt. A Justh-pdrt egy részének ellenben sehogy sincs kedvére a sima elintézés. Bolygatni szeretné a dolgot, mert azt hiszi, hogy ezzel kellemetlenséget lehetne szerezni Kossuthnak ós a fesMr-pártnak. A folyosón különben ma csönd volt. MindOasze Justh Gyulanak volt kisebb haligatósága. Justh keserű emlékeket idézett föl. Politikai halottakról beszólt, akik ime föltámadnak. Neveket azonban nem emiitett. A kormánypárton homlokegyenest ellenkező fölfogást hallottunk és pedig a következőket: — .Az ügy véglegesen le van fejezve a zsűri határozatával, annyival inkább, mert a két közvetetlenüi érdekelt fél, Lukács László pénzügyminiszter és Désy Zoltán elintézettnek tekinti az ügyet. Ez a meggyőződése a kormány tagjainak is. Ha szombaton Tóth János mindazáltal előterjesztené indítványát, akkor Héderváry Károly gróf miniszterelnöknek könnyű a válasza. Rámutat a zsűri határozatára ós a fölöslegessé vált indítvány elvetését fogja kérni. Ezzel az egész ügy lekerül a napirendről, ami kívánatos az ország és a parlament további nyugodt munkássága érdekében. Egy munkapárti képviselő megjegyezte: — Méltatlanul akarták kivégezni őket. — Rossz volt a kivégzés, — felelte Justh. •— Nem elég alaposan végezték ki őket. Hire ment a beszélgetésnek a folyosón és a munkapárti oldalon ezt felelték Justh megjegyzésére: — Egy dologért mindenesetre hátasak vagyunk Justh Gyulának: ö siettette a föltámadást. a vádat, hogy a külügyminiszter 1909- 1 nyegette az egész családot, de különösen a ben a magyar válságba beleavatkozott. Elfogadásra ajánlja a költségvetést. Batthyány Tivadar gróf és Bakonyi Samu rövid felszólalásai után az utolsó szónok Holló Lajos következett. Sablonos ellenzéki beszédet mondott és a költségvetést nem fogadta el. Héderváry Károly gróf miniszterelnök reflektált a vita során elhangzott fölszólaiásokra. Erélyesen védelmébe vette a hármas szövetséget, különösen Németországhoz való jó viszonyunk szükségességét hangsúlyozta. Rokonszenvét fejezte ki az általános békeakcióval és a leszerelési kedvvel szemben és azt mondotta, hogy követnünk kell más hatalmak példáját. Más államok helyeslik a leszerelést, hirdetik a világbéke szükségességét, de hadügyi költségvetésükben az ellenkező irányzatot követik. Ezt teszszük mi is. (Élenzés). Elnök ezután a vitát bezárta. A költségvetési javaslatot általánosságban elfogadták, majd a részletes tárgyalásra került a sor, azonban annak a során is egyhangúlag minden fölszólalás nélkül elfogadták a javaslatot. Ezután elnök este hót órakor az ülést bezárta. Kedden a pénzügyi bizottság jelentésére kerül a sor, a hadügyi vita csak a jövő héten lesz. Apagyilkos íiu. Az anyját biinsegédletíel vádolták. — A külügyi költségvetést elfogadok. Budapestről telefonálják: A magyar delegáció pénteken délután folytatta és egyben be is fejezte a külügyi vitát. Az ülésen Zichy Ágost gróf elnökölt. Esterházy ' ai gróf külügyi osztályfőnök reflektált a miniszter nevében a tegnapi beszédekre, védelmébe vette a hármas szövetséget cs tagadta, hogy ebben mi vazallusi szerepet játszanánk. Ezek az állítások nem egyeböK a hármas ententepak ugratásaínál, amelyeknek nem szabad, fejűink M'gcáfolta azt A szegedi királyi törvényszók esküdtbirósága előtt pénteken egy apagyilkos fin és ennek bünsegédlettel vádolt anyja állott. S. Nagy Sándornak hívják a tizenkilenc éves gyilkost, aki a mult óv november hetedikén revolverből agyonlőtte az apját. A vád szerint a gyilkosság elkövetésében az anya is segédkezett s ezért bünrószesség miatt vonta felelősségre az esküdtbíróság. A tárgyaláson Pókay Elek elnökölt, a vádat Gergics Károly királyi ügyész képviselte. A vádlott anyátj Wizinger Károly dr, makói, a gyilkos fiút pedig Galamb Sándor dr szintén makói ügyvéd védte. Az esküdtek verdiktje alapján Wizinger dr védencét, S. Nagy Mihálynét fölmentették a vád alól, S. Nagy Sándort pedig erős fölindulásban elkövetett emberölés miatt öt évi fegyházra Ítélték. Wizinger Károly dr védőbeszéde nagyon meggyőző, kiváló szónoki munka volt, Galamb Sándor dr is erős argumentumokat csoportosított a védence mellett, akiről azt hitték, hogy az esküdtszók gyilkosság miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre vagy halálra itéli. Tudósításunk az eset^ és a mai tárgyalás részleteiről a következő: Körülbelül liat-hét év óta állandó pörlekedés között élt S. Nagy Mihály jómódú makói gazda a feleségével és a családjával. A szüntelen családi viszálykodásnak az volt az oka, hogy a férj naponta a tökrészegségig leitta magát, káromkodott, dühöngött s folytonos rettegésben tartotta az egész családot. Az asszony nagyon elkeseredett emiatt s többször elhagyta az urát aki ilyenkor égre-földre fogadkozott, hogy megjavul és nem iszik többé. Az alkohol azonban már annyira hatalmába ejtette S. Nagy Mihályt, hogy minden fogadkozása hiábavaló volt De nemcsak az apa részegeskedóse tette tönkre a család békéjét, hanem különösen az hogy a férfi részeg állapotában országvilá-r előtt "gyalázta a felesége becsületét s egy sorba állította a prostituáltakkal. Egy Ízben azt kiáltotta ki a szomszédoknak, hogy a felesébe a tanítónak kétszáz koronát adott azért mert a tanító egy pásztorórát töltött vele. De egyéb aljasságokkal is gyanúsította S Na»y Mihály a feleségét. Azt beszélte rnindeni'/elött* hogy a saját, tizenkilenc éves fiával S Nagy Sándorral viszonyt folytat, amiről egy alkalommal, amidőn hirtelen rájuk nyitotta az ajtót, személyesen győződött meg. S N-úo-v Mihálv ezért állandóan leöléssel fefeleségét és a Sándor fiát. A család a fenyegetésre a hatósághoz fordult segítségért. Kérték, hogy S. Nagy Mihályt szállítsák a megfigyelő intézetbe, mert nincsen tiszta esze. A gazdát bevitték az elmemegfigyelő intézetbe, de nem sokáig tartották ott, mert maga S. Nagy Mihály könyörgött, hogy bocsássák ki s megint ígérte, hogy rendes ember lesz s nem iszik többé. Alig egy héttel később ismét reggelfelé és holtrészegen tért haza. Újra dühöngeni kezdett, vasvillát, kaszát, majd vasrudat kapott a kezébe s azzal kergette a feleségét és Sándor fiát. A sikoltozásra és a dühöngő ember káromkodásaira elősiető szomszédoknak csak nagynehezen sikerült megfékezni a garázdálkodót. S. Nagy Mihály ezután lefeküdt és elaludt. A felesége pedig a másik szobában beszélgetett a fiával, Sándorral. Nagyon panaszkodott az aszszony ós sirva fakadt a fia előtt, hogy ezt az életet tovább szenvedni nem tudja s inkább nekimegy a Marosnak. Vagy ha őt akarják megmenteni, akkor meg az urának kell elpusztulnia. A fiúra annyira hatottak az anyja könnyei, hogy rögtön kész volt az elhatározással, hogy megöli az alvó apját. Előkereste annak revolverét, amely egy golyóra volt csak töltve. Nagyon vigyázott, hogy a lövés halálos legyen s ezért az apja szivének szegezte a revolvert. A lövés tényleg halálos volt, a golyó S. Nagy Miháiy szivét fúrta keresztül. Az eset után S. Nagy Mihályné Sándor fiával a rendőrségre sietett, ahol ugy adta elő a dolgot, hogy ö ölte meg az urát. A vizsgálóbíró S. Nagy Mihályné kezébe adta a bűnjelként lefoglalt revolvert, hogy mutassa meg, hogy sütötte el a fegyvert. Ekkor tünt ki, hogy az asszony még sohasem fogott revolvert a kezében, azt sem tudja, hogyan kell vele bánni s kiderült, hogy S. Nagy Mihály gyilkosa nem a felesége volt, hanem a tulajdon édes fia. Az ügyet ma tárgyalta a szegedi királyi törvényszék esküdtbirósága. Mind a két vádlott teljes beismerésben volt. Mintegy harminc tanút hallgattak ki reggeltői estig. Valamennyien egyöntetűen vallottak. Érdekes, hogy mindegyik hallott arról, hogy S. Nagy Mihályné nemcsak idegenekkel, hanem a saját fiával is perverz viszonyt folytat. A tanuk nagyrésze megesküdött a vallomásra. Este hat órakor Gergics Károly királyi ügyész elmondotta a vádboszédet, amelyben különösen azt igyekezett bizonyítani, hogy S. Nagy Sándor előre megfontolt szándékkal követte el a gyilkosságot, az édesanyja pedig segédkezet nyújtott neki. Ezután Galamb Sándor dr, az apagyilkos flu védője, mondotta el beszédét. Élénk színekkel festette le azokat az állapotokat, amelyben az S. Nagy-csa!ád éit. A királyi ügyész vádjára, amely szerint S. Nagy Sándor gyilkosság bűntettét követte el, azzal reflektált a védő, hogy a gyilkosságnak a törvény szerint tényáiladéki fö'alkotó eleme a tervszerű, előre való megfontolás, amihez lelki nyugodtság szükséges, már pedig S. Nagy Sándornál, ha csak az apja aznapi életveszedelmes fenyegetéseit és a kaszával való garázdálkodását figyelembe vesszük, semmiképen, sem lehet megállapítani a lelki nyugodtságot. Majd Wizinger Károly dr, S. Nagy Mihályné védője tartotta meg beszédét, amely az esküdtekre mély hatást tett. A kiváló kriminálista beszédében — többek közt — ezeket mondotta: S. Nagy Sándor a részegségben mély álomba merült atyját, a többször kínálkozott alkalom után, november hetedikén a leirt ujjabbi lelki izgatottság hatása alatt és nem előre elhatározott szándékkal lőtte agyon. Ezután mutatkoznak aztán ama jelenségek, amelyekből S. Nagy Mihályné jellemére és büntelenségére következtetni lehet. Ez az asszony a