Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-16 / 38. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1911 február 12 Összes tisztviselőire kérte a féláru vasúti jegyek kedvezésót kiterjeszteni. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter az interpellációra elutasitó választ adott. Az olcsó Szeged. — A piaci árak a fővárosban és nálunk. — (Saját tudósítónktóláltalános a panasz, hogy nehéz a megélhetés és az állami cik­kek árai annyira emeljspdtek az utóbbi évek­ben, hogy a szegényebb néposztályhoz tar­tozó emberek csak nagy ritkán, ünnepnapo­kon ehetnek hust. Ámít ezelőtt olcsó pén­zen meg lehetett kapni, azért ma a legjobb esetben a kétszereséit fizetik, de van olyan élelmicikk is, amiért három, sőt négyszeres árakat is kérnek el. Az utolsó esztendőkben minden drágább lett. Ma többe kerül a hus, liszt, kenyér, baromfi, főzelék, drágább a ruha, cipő, lakás, szóval megdrágult min­den, de ennek arányában a kereset, különö­sen a lateiner ós hivatalnok emberek kere­sete a régi maradt ós ezért van az, hogy nehezebb a megélhetés. Egy hivatalnok ember, akinek a jövedelme öt évvel ezelőtt kótezernógyszáz korona volt, most esetleg háromezerhatszáz koro­nát keres, amig azonban a fizetése ötven százalókkal emelkedett, addig a szükség­leteinek a beszerzési ára fölment négy-öt­száz percenttel. Ez magyarázza meg azután az általános panaszt, a mindenütt észlelhető elégületlenséget, amely előbb vagy utóbb radi­kális eszközöket lesz kénytelen igénybe venni, hogy a tarthatatlan helyzeten se­gítsen. Szegeden is drágaság van. Itt sem arany az élet. Szegeden is többet fizetnek ma mindenütt, mint fizettek ennekelőtte. Ter­mészetesen a drágaság itt nem olyan nagy, mint a fővárosban, de ennek is megvan a maga természetes magyarázata. Szeged a középpontja az Alföldnek, a termő vidék­nek, tehát itt kéznél találjuk az élelmisze­reket, amelyeknek a drága szállítási diját nem fizetjük meg. Budapesten sokkal drá­gább minden élelmicikk, mint Szegeden. Ez nem jelenti azt, hogy itt valami túlságosan nagy lenne az olcsóság, azonban mégis könnyebb a megélhetés ós kisebb a nyomor, mint a fővárosban, ahol nagy a kereslet, a kínálat pedig kisebb és igy mesterségesen csinálják a magas árakat. Összehasonlítás céljából szolgáljon útmu­tatónak ez a kimutatás. Szegeden Budapesten korona korona Hizott liba darabja 12.00—16.00 23.00 sovány „ „ 12.00—16.00 21.50 hizott kacsa „ 04.00 10.00 csirke párja marhahús kilója sertéshús ,, 02.00—04.20 02.60—05.40 01.76-01.44 02.12—01.48 01.96 02.08 02.00 01.87 —.08 —.10 zsír „ tojás darabja Amint a kimutatásból látható, csak a zsir olcsóbb Budapesten. A többi élelmiszerek mind drágábbak és van olyan áru is, amely­nél a különbség száz százalóknál is több. Végeredményben még örülnünk kellene az olcsóság miatt, csakhogy a zsebünk azért mégsem engedi meg a túlságosan nagy örömet. Az Osztrák-Magyar Bank főtanács­iilése. Budapestről jelentik: Az Osztrák­Magyar Bank főtanácsa szerdán délelőtt Buda­pesten Popovics Sándor kormányzó elnök­letével ülést tartott. Az ülésen elfogadták a két kormány és a bank között kötött meg­állapodást, amely a mostani állapotot to­vábbi időre is biztosítja, miután a bank­javaslatót a parlament még el nem fogadta. A főtanácsülós a kamatláb leszállítását nem határozta el. SZÍNHÁZ,JMÜVÉSZET Színházi műsor. Február 16, csütörtök:A tévedt nő. (A jótékony nő­egyesület estélye, Sándor Erzsi fölléptével.) „ 17, péntek: A sárga liliom. „ 18, seombat: A eigányszerelem. „ 19, vasárnap d. u.: A szabin nők elrablása. 19, „ este: A eigányszerelem. * A Dugonics-Társaság illése. A szegedi Dugonics-Társaság február tizenkilencedikén délután négy órakor a városháza közgyűlési termében fölolvasó ülést tart. Ez a sorrend : 1. Szeged és az Alföld a honfoglalás előtt. Irta és fölolvassa Szmollény Nándor rendes tag. 2. Rajz. Irta és fölolvassa Sz. Szigethy Vilmos rendes tag. 3. Költemények. Irta ós fölolvassa Pósa Lajos tiszteletbeli tag. 4. Kél novellette. Irta ós fölolvassa Balassa Ármin rendes tag. 5. Költemények. Irta és fölolvassa Pósa Lajosné vendég. * Ternovszky Margit vendégszereplése. A dollár-királynőben, ebben a gyönyörű operett­ben fog vendégszerepelni legközelebb Ternovszky Margit Szegeden. A szegedi szinház igazgató­ságának fölkérésóre február 24-én, pénteken lesz vedégjátéka Ternovszky Margitnak, aki a cím­szerepet fogja játszani. Emelni fogja az előadás érdekességét, hogy a vendégmüvésznő betétül egy gyönyörű dalt fog énekelni, amelyet Kun Richárd, a szegedi szinház nagy tehetségű kar­mestere irt erre az alkalomra. A kiszombori boszorkányok. — Halál Mária és Ferkouits Regina a szegedi tábla előtt. — A töruéngszék fölmentette, a tábla börtönre itélíe őket. — (Saját tudósítónktól.) Két huszadik századbeli boszorkány állott szerdán a szegedi Ítélőtábla büntetőtanácsa előtt: Halál Mária és Ferkovits Regina ittebei születésű cigányasszonyok. A két vádlott huszadik századbeli boszorkánysága persze nem más, mint a legfurfangosabb, mond­hatni zseniálisan furfangos csalás, ami miatt Halál Máriát és Ferkovits Reginát elsőizben a nagykikindai törvényszék vonta felelősségre, de kissé különös indokolás alapján fölmentette őket. A királyi ügyész fölebbezése folytán az ügy a szegedi tábla elé került, ma foglalkozott vele a büntetötanács és mind a két cigányasszonyt börtönre Ítélte. Az esetről részletes tudósítá­sunk ez: A kuruzsló cigányasszonyok között a leg­ismertebb név a Halál Máriáé és Ferkovits Regináé. Foglalkozásnélkülieknek mondja őket a vádirat, pedig nagyon is jövedelmező foglal­kozást űznek: boszorkánymesterséget. Babonás és hiszékeny emberektől a legképtelenebb me­sékkel ós hókusz-pókuszokkal ezreket csalnak ki, azután odébb állnak. A rendőrség természe­tesen folytonosan figyelemmel tartja őket, mert a két cigányasszony bünkrónikájában már egész sereg kuruzslással, szellemidézóssel, fantasz­tikus varázslatokkal elkövetett csalás szerepel. A két ötven év körül járó boszorkány hosszú időket ült a börtönben is, de a büntetést el­felejtik, ha kiszabadulnak. Halál Máriát csak néhány hónappal ezelőtt Ítélte el a szegedi törvényszók csalás miatt, közvetlenül ezelőtt pedig a nagykikindai törvényszék hasonló bűn­cselekmény vádja alól fölmentette őt is, meg a másik boszorkányt is. Érdekes a vádiratnak az a része, amely a két cigányasszony fantasz­tikus boszorkánymesterségébe világit bele. Ez pedig — amit a mai táblai tárgyaláson ismer­tettek — a következő: Halál Mária makói cigányasszony 1909 októ­ber hónap valamelyik napján megjelent Tóth János jómódú kiszombori gazda házában, hogy kártyát vessen a gazda feleségének. Az asz­szony nem ellenkezett, sőt a kártyavetés után panaszkodott Halál Máriának, hogy néhány nap előtt az óbébai vásáron egy szürke lovat vá­sároltak, amely éjjelenkint borzalmasan nyerit ós dörömböl az istállóban. — Bizonyosan rontás van a házunkon — mondotta ijedten Tóthné a cigányasszonynak, — aki nyomban kártyát vetett a rontásra is és közölte Tóthnóval, hogy igazat mondott. De hozzátette a furfangos Halál Mária, hogy a rontás oka nem más, mint az, hogy temérdek kincs van az istállóban elásva. — Én is értek a kincskereséshez — mon­dotta Halál Mária Tóthnónak — de elhozom a kincskeresők táltosnőjét, akit legjobban szeretnek a szellemek. Ő aztán gazdaggá teszi magukat. Másnap Halál Mária elhozta Tóthék házához Ferkovits Reginát, a „táltosnöt". A két cigány­asszony Tóthékkal együtt az istállóba ment, ott egy gödröt ástak, amelyben két tyúkot, párnát, szakajtót ós kenyeret helyeztek el. A táltosnő megkezdte a szellemek idézését: — Arra szálljon a rontás, aki küldte — mon­dotta. Ezután gyújtót vett elő és a párnát, szakajtót, meg a kenyeret meggyújtotta. — A füst most a tudományos vaspincébe szálljon, ahol kilenc meg kilenc földi leány a füsttért visszaadja a kincset — folytatta a hókusz-pókuszt a táltosnő. Azután óva intetto Tóthókat, hogy aznapra elég volt a „kiacskeresósből", mert fölmórge­sitik a tudományos leányokat. Másnap a táltosnő, Halál Máriával együtt folytatta a manipulációt. Előbb azonban tizen­nyolc ró'f vásznat csaltak ki Tóthéktól s azt mondották, hogy a vásznakra azért van szük­ség, hogy azokon a kilenc meg kilenc vas­pincébe zárt földi leány sétálgasson. Majd a két cigányasszony fölfedezte a „rontást". Addig­addig ástak a földben, amig egy csirkekopo­nyára, három bádogpónzre, négy krajcárra és egy ezüslforintosra bukkantak. — Szerencséjük van, isten bizony isten bi­zony szerencséjük van — mondotta a táltosnő Tóthóknak — a rontás épen magukra ébredt. Most pedig — folytatta a furfangos cigány­asszony — annyi kétszáz koronát kell adni, ahány tagja a családnak van. Hányan vannak? Kilencen. Jó. Akkor ezernyolcszáz korona kell füstre, nehogy a kilenc meg kilenc tudományos leány megharagudjon. Tóth János átadta Ferkovits Reginának az ezernyolcszáz koronát. Most következett aztáu a csuda, az igazi szemfényvesztés. A táltosnő előkotorászott a zsebéből ezer­nyolcszáz koronát. A gödör fölött egyik kezé­ben a saját pénzét, a másik kezében pedig azt a pénzt mutatta föl, amelyet Tóthóktól kapott. Halál Mária a táltosnő egy jelszavára gyufát gyújtott ós elégette a háromezerhatszáz koro­nát. Ezt már igazán nem lehet elhinni és érde­kes hogy Tóthék a nagykikindai törvényszók előtt mégis azt vallották, hogy meggyőződtek a papírpénzek elégetéséről. Ferkovits Regina most kenyeret és sót kórt, azt a gödörbe dobta, imádkozott, azután leborult a földre ós a lyukba ezeket kiáltotta: — Táti kérlek, adj mustrát, tüezel-vizzel ne jöjjön!. . . Egy pillanat múlva, Tóthék legnagyobb meg­lepetésére, egy darab tízkoronás arany gurult ki a lyukból. A manipuláció a tízkoronás „mustrával" véget ért s ettől kezdve Tóthék vakon hitték, hogy a házuk alatt temérdek kincs fekszik s azt csak a cigányasszonyok tudják előteremteni. Tóth János azonban teljesen meg akart győződni a tízkoronás valódiságáról. Nem saj­nálta az utat, gyorsvonaton bejött Szegedre, ahol egy aranyműves boltban megmutatta a pénzt. Megnyugtatták, hogy az valódi arany. Halál Mária ós Ferkovits Regina ezekután folytatták a dolgot egészen 1910. május elejéig. Közben mintegy báromszáz korona értékű ezüstpénzt is csaltak ki Tóthóktól azzal, hogy azt a kilenc meg kilenc tudományos földi leány füstért aranypénzzé változtatja át. Tóthék azonban mégis türelmetlenkedni kezd­tek a kincs késése miatt. A cigányasszonyok erre azt felelték, hogy a kincs pünkösdkor, amikor a vakond tur, bújik elő a földből, de előbb a tudományos vaspincében egy százhá­rom éves öregember megrázza a térdig érő ősz szakállát. Természetesen a kincs pünkösdkor sem jött elő, a cigányasszonyok pedig megugrottak. Tóthékat aztán fölvilágosították a két boszor­kány üzelmeiről, mire büntető följelentést tet­tek a nagykikindai törvényszéknél. A hókusz­pókuszokat öt tanú látta, mindegyik más-más napon 8 igen zavaros vallomást tettek. Ferkovits Regina pedig azzal védekezett, hogy ő Tóthéktól a vádiratban emiitett kót­ezerszáz koronát kölcsön kérte ós kapta. Ez alapon a biróság kimondotta, hogy Halál Má­ria ós Ferkovits Regina cselekedetében nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom