Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-18 / 14. szám

1911 január 18 DELMAGYARORSZAG A régi Szeged titkaiból. — Riport a hajigálós boltban. — (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi napokban sü_ szerepolt az újságokban egy körösbányai loány; akiről azt híresztelték, hogy valami különös természetű tulajdonságokkal bír és mindenféle tárgyakat vonz magához. Kőrösbányai szavahihető emberek elbeszélései alapián megírták a lapok, hogyha a leány kimegy !ii! ndvaron át a fáskamrábu, akkor jobbréla,rél fadarabok hullanak feléje. Azóta a szerencsétlen hisztórikát egy zárdában helyezték 61 - ós a csoda is megszűnt. Aminthogy biz°«yosan nem is volt csoda a csoda, hanem Va'akinek az éretlen c inje. A kőrösbányai esethez hasonlóak mindenütt 0,'dultak elő, de kétségtelenül legérdekesebb v°'® az a titokzatos dobálás, amely ezelőtt ^GSyven évvel tartotta izgatottságban egész ~egedet, — amely azonban a hatóságok közepese miatt nem került újságba. Akkor is Jellemeknek tulajdonították a dolgot, mig végre kiderült, hogy egy, azóta meghalt kalaP°smestef rendezte az egész komédiát, nyilván Passzióbél. „ '872-ben, a szegcdi Nemestakács- és Felhőik sarkán Wéber Sándornak volt ogy földSz|ntes háza. A házban füszerűzlet volt és az °«'ósz környékről oda jártak az emberek, mert ban az időben Szegednek ez a része nem volt löpitvo és még a mostani árvaház helyén is temető volt, p nyári napon különös eset fordult elő. e8gel tégladarabok hullottak a húsba ós ajtót, ab'akot összetörtek. A dobálás délben, este űdött és attól az időtől kezdve mindontiap pontos időben megkezdődött a titokzatos> rejtélyes eset. Természetesen a házbelieket a dolog nagyon ^gijesztette. A parusztok, akik a boltba járak vásárolni, azt mondták, hogy a ház régi u'ajdonosa jár haza a temetőből ós ő dobálja a köveket, sőt Dány Ferenc főispán, akihez éberek panaszra mentek, szintén azzal a neVetséges indokkal utasította el őket, hogy: ~~ Szellemek ellen nem lehet csinálni semmit. A dobálások nem szűntek meg. Volt a házegy Miska bácsi-nak nevezett öreg béres, ha' Dem tudott délben sohasem ebédelni, mert valahova leült, rögtön beleesett egy darab • a a tányérjába. Időközben az udvaron desz^ kal fedett utakat csináltak, hogy ilyenforhas ,1)iztonságban legyenek, de semmi sem Znált. A házbeliek nem tudták, hogy mit vái Gne'C am'kor esy napon — épen követtalá ZUS VOlt — Wéber Sándornót homlokon Pá h a eey té£ladarab> fölmentek Dány főis^ ihoz, maja Taschler József rendőrkapitányaik azután egy bizottságot küldtek ki a vszinre. elA biz°ttságnak Dány Ferenc főispán volt az Mit 6,.abban Tasehler főkapitány Kálosy vizsv é, Usztromszky országgyűlési képviselő g4]tek részt. Épen javában tartották a vizsjút&t0t' amikor ekry tégladarab Szeged főispán18 hátba vágta. Erre persze a helyszíni ro.eail<5hek vége volt ós az egész bizottság ant hanyathomlok hazafelé. t Wóberék nagyon kétségbe voltak esve. Nem fedít ' h0ííy mit csináljanak ós végső elkeseho sükben elmentek Löm Lipót akkori rabbiUo, Löm Immánuel főrabbi apjához — aki e*y akart segíteni rajtuk, hogy cikket irt az Md Wéber a cikket elvitte az egyik sze^ 1 'aphoz, de ott meglátta őt egy rendőr, ak a ^kapitánynak elmondta, hogy Wéber mit 8(5ar> Taschler erre elment a lap szerkesztőés megakadályozta a cikk megjelenését ft *al az indokkal, hogy „Szegedet nem szabad I,4& előtt blamirozni". bo2 heh Élt ebben az időben Szegeden egy Tárnoki nevű ember, aki a rendőrségnek volt a besúgója. Ehez fordultak Wéberók és száz forintot ígértek neki — ami igen nagy pénz volt abban az időben — arra az esetre, ha kinyomozza, honnan ered a dobálás. Tárnoki belement az üzletbe és először is azt figyelte meg, hogy milyen irányból jönnek a kövek?Megállapította hogy a tógladarabok az akkori Szabadkai-utca — a mostani Petőfi Sándor-sugárut — felől röpülnek még pedig arról a térről, ahol akkor egy csónakázó tó volt. Ma Schiiffer Vilmos bankigazgató palotája áll azon a helyen. Tárnoki koldusnak öltözött föl és elment nyomozni. Egyetlen nyomra támaszkodhatott csak. Az egyik tógladarabon szőr- és posztódarabok voltak és ebből azt következtette, hogy azok valamelyik kalaposmestertől kerülnek ki. A szabadkai-utcában azon a környéken lakott abban az időben egy jómódú kalaposmester, aki különös kedvteléseiről volt nevezetes. Timpauer Istvánnak hivták és Tárnokinak erre irányult a gyanúja. Egy napon besurrant Timpauer házának az udvarára, ott leheveredett a fűbe és leste, várta, mi fog történni. Dél időtájban Timpauer kijött az üzletből, gondosan bezárta az ajtókat, azután a katlan mellől előszedett egy csomó téglát, az udvar közepén egy gödörből előhúzott valami varrógópforma alkotmányt, amelynek csöve volt, abba beletette a tégladarabot, a lábával megnyomott valamit a gépen, amire a tégla nagy ivben kirepült a csőből. Mindaddig csinálta ezt, amig vissza nem jöttek a segédek, akkor gondosan elrejtette a gépet és ment a munkája után. * Tárnoki persze fölfedezésével sietett Wéberékhez, akik a rendőrségre mentek, de a rendőrség vagy nem akart, vagy nem mert semmit sem csinálni. Közben elfogták a Timpauer egyik segédjót és az inasát is, az inas súlyos vallomást tett a kalaposmester ellen és Tárnoki fölfedezését megerősítette, de Timpauernek semmi baja sem történt. Azt mondják, nagyon jó viszonyban volt az egyes rendőrtisztviselőkkel. Wéberók végül Fülöp Károly dr ügyvédhez fordultak, akinek most Budapesten van irodája. Fülöp dr eljárt az ügyben és tizenhat hét után a hajigálások megszűntek. Azóta Timpauer is meghalt, Wóberék is meghaltak, a házukat elöntötte a nagy viz, Wóberék leánya, akit az ura után Fürst Reginának hivnak, uj emeletes házat épitett oda, de a füszerüzletet még ma is haiigálós bolt-nak hívja az egész környék. Botrány az osztrák képviselőházban. Bécsből jelentik: Négy heti szünet után ma újra összeült az osztrák képviselőház és a rekonstruált kabinet is bemutatkozott. Alig hogy Bienerth báró miniszterelnök szólásra emelkedett, a cseh radikálisok nagy lármát csaptak. A cseh radikálisok haragját az keltette föl, hogy a vegyes nyelvű kerületekben a népszámlálást rájuk nézve sérelmes módon hajtották végre. Fressl, Mizlovics és Ssokol cseh radikálisok folytonosan lármáztak s közbekiáltásait alig lehetett megérteni. A nagy zajban efféléket kiáltottak: Miniszterelnök ur, ön a vádlottak padjára való! Hohenburgert innen ki kell dobni! Ezt nevezik önök igazságos eljárásnak a népszámlálásnál ? Aztán Fressl ezt kiáltotta: — Ezeket a frázisokat már sokszor hallottuk! Jobb lesz, ha nem tartóztatják föl a munkát! A többi párt eleinte nyugodtan hallgatta ezeket a közbeszólásokat, de aztán megsokalták és visszafeleltek a cseh radikálisoknak. A miniszterelnök az óriási zajban folytatta nyilatkozatának fölolvasását s utána a cseh pártok nevében fiedler szólalt föl aki panaszt tett a népszámlálás miatt s azután azt indítványozta, hogy a kormány nyilatkozatáról vitát kezdjenek. Gessmann és Chiari Fiedler indítványa ellen nyilotkoztak. Az inditványt csak a német radikális Wolf támogatta. Fiedler indítványát a többség elvetette, a lengyelek is ellene szavaztak s igy még ma került sor a költségvetési provizórium első olvasására. Eddig tizenkét szónok jelentkezett szólásra. Az uj polgári perrendtartás. A hivatalos lap szokatlanul bő terjedelembon jelent meg. Nyolcvanegy oldalon közli az 1911. óvi első törvénycikket a polgári perrendtartásról, amelyet a király január nyolcadikán szentesített. Az uj törvényt, amely hétszázkilencvenkét szakaszból áll, január 15-én hirdették ki az Országos Törvénytárban. A keszthelyi vérboszu. — Miért halt meg a közjegyző ? — (Saját tudósítónktól.) Röviden megírtuk mára, hogy hétfőn este nyolc órakor Keszthely város korzóján Rómay Mihály adóellenőr agyonlőtte Lénárd Ernő dr, királyi közjegyzőt. A gyilkos ezután hazament, ágyba feküdt, hideg borogatást rakott a fejére, elszívott egy pipa dohányt és amikor kilenc óra után a csendőrök bezörgettek az ablakán, ugyanazzal a revolverrel, amelylyel a közjegyző életét kioltotta, öngyilkosságot követett el. Reggelre meghalt. A gyilkos előre megfontolt szándékkal lőtto halántékon a nagytehetségű előkelő közjegyzőt, Festetich Taszilló gróf egyik legbizalmasabb barátját. Ez a gyilkosság borzalmasabb és megdöbbentőbb, mint a nagykikindai Eremitseset, ahol egy kifosztott, elkeseredett paraszt ember emelt fegyvert az ügyvédre. Lénárd Ernő egy beszámíthatatlan őrült rémtettének az áldozata. * Keszthely városának egyik legtiszteltebb polgára, Lénárd Ernő királyi közjegyző tegnap este hivatalából a kaszinóba ment s ott vidám beszélgetésben töltött egy-két órát. Nyolc óra tájban elhagyta a kaszinót, hogy hazamenjen vacsorára. Alig tett egy-két lépést, a főutcán, a Hungária-kávéház közelében hirtelen szembe került vele Rómay Mihály nyugalmazott adóellenőr. Se szó, se beszéd, az ellenőr revolvert rántott s négyszer rálőtt a közjegyzőre. A golyók közül kettő talált; egyik a szivét, a másik a tüdejét fúrta keresztül Lénárdnak, aki holtan roskadt le a földre. A megdöbbentő merénylet néhány pillanat alatt törtónt és a járó-kelők közül senki sem akadályozhatta meg a merényletet. A kávéházból kirohantak a vendégek az utcára ós csakhamar nagy néptömeg állta körül a halottat. A zűrzavarban a gyilkos elmenekült, de sokan látták, hogy ö tette a végzetes lövéseket. Az esetről értesítették a főszolgabiréságot, amely rögtön megindította a vizsgálatot. Csendőrök jelentek meg a gyilkosság helyén s megkezdték a nyomozást. A halottat lakására szállították ós csendőrök siettek Rómay Mihály lakására. Zárva találták a lakásba nyiló ajtót. — A törvény nevében, nyissa ki! — kiáltotta be a csendőröket vezető járásőrmester. Semmi válasz. — Be kell törni az ajtót! — adta ki a parancsot hangos szóval. Ebben a pillanatban egy lövés dördült el benn a lakásban. A csendőrök abban a hitben, hogy nekik szólt a lövés, célzásra emelték fegyverüket. Vártak egy-két percig, de nem hangzott ki ujabb lövés, betörték az ajtót. A hálószobába siettek s ott találták Rómay Mihályt a földön eszméletlenül, vérző homlokkal. A gyilkos főbe lőtte magát. Megjelent a lakásban a lőszolgabiró, a vizsgálóbíró, a hatósági orvos. A sebesült embert lakásán hagyták orvosi ápolásban. Rómay Mihály kedden reggel nyolc órakor meghalt anélkül, hogy kihallgatták volna. Rómay Mihály, aki körülbelül ötvenöt esztendős ember, néhány évvel ezelőtt telepedett meg Keszthelyen, miután elmebaja miatt nyugalomba küldték. Két gyermeke volt, akiket azonban betegsége miatt nem ő, hanem a sógora neveltetett. Csöndes embernek ismerték,