Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-18 / 14. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 17 nyugdijából éldegélt. Néhány hónappal ezelőtt az a rögeszméje támadt, hogy nagy örökség vár reá és e végett többször fölkereste Lénárd Ernő közjegyzőt, aki mindig igyekezett meg­győzni arról, hogy téved, ha rajta keresi az örökséget. Rómay az utóbbi napokban több em­bernek azt mondogatta, liogy a közjegyző ki­forgatta örökségéből s bizonyos, hogy vélt sé­relméért akart boszut állani a pisztolylövésekkel. A városban általános a részvét Lénárd sze­rencsétlen halálán. Özvegye és öt gyermeke siratja, akik közül egyik orvos a budapesti Szent János-kórházban, a másik a Festetich­uradalom ügyésze, a harmadik joghallgató, kettő pedig hajadon leány. • Arról az örökségi perről, amely a merény­letre ragadta Rómayt, a következőket jelentik Keszthelyről: Amikor Rómay felesége meg­halt, az árvaszék nem az apát, hanem sógorát, Bölcs Sándort nevezte ki két leány­gyermekének gyámjává. Rómay a közjegyzőt okolta ezért és őt vádolta azzal is, hogy apósa és felesége után nem kapott olyan örökséget, amilyenre várt. Különösen az utóbbi időben nagy gyűlölettel viseltetett a közjegyző iránt és néhány héttol ezelőtt is egy társaságban igy kiáltott a közjegyzőre : — Magát meg fogom ölni, mert kiforgatott a vagyonomból. NAPI HÍREK Biró a törvény ellen. (Saját tudósítónktól.) Mihuc Zabari, Mocsár község (Biharmegye) birója nagyon a szivén viselhette faluja népének jólétét, mert mindent elkövetett, hogy a falu népe kisebbséget ne szenvedjen. Törvény ide, törvény oda, megtette a népe érdekében azt is, hogy fölbiztatta a népet a törvény ellen: hogy az adót ne fizes­sék meg. A magyar faivak népe pedig sokszor bölcs és Mocsár község szépen fizetett. Ebből pedig baj lett. Szarka Lyrác adonyi segéd­jegyző és Dézsi Pál írnok kimentek Mocsár községbe, hogy a köztartozási zálogtárgyak összehordását foganatosítsák. Természetesen, mint ahogy ilyenkor szokás, elmentek a köz­ségházára, hogy a biró és az esküdtek közre­működését igénybe vegyék. Ugylátszik, sem a jegyző, sem az irnok nem ismerték a mocsári köz­állapotokat, mert ha ismerték volna, ugy semmi esetre sem a legelhagyatottabb helyen, a köz­ségházán keresték volna a falu bíráját és a falu bölcs tanácsadóit. Nem is találtak ott se birót, se esküdtet. Csak egy hajdút, aki szidta épen az esküdteket a biróval együtt. Körül­kutatták a rejtélyes tauyát és végre hosszas keresés után ráakadtak Mikola Áronra, aki szintén a falu egyik esküdt fórfia volt. Mikola Áron segítségével dologhoz láttak és megkezd­ték a zálogtárgyak összehordását. Egész dél­előtt semmi sem zavarta meg a hivatalos mun­kát, csak ugy fólogy felé, mikor a falu hivatalos fórfiai a biró vezetésével megérkeztek. Akkor pedig be kellett szüntetni az eljárást. A bölcs és humánus biró ugyan alig lépett be a községház termébe, már is kiáltozni kezdett: — Kinek az engedelmével hordják össze a zálogtárgyakat? Nem engedem, hogy mikor a nép szántással van elfoglalva, akkor csúfot te­gyenek rajtok. Igy kiáltozott a biró, az adósok tömege pe­dig óriási zaj, lárma közepette élénken helye­selte a bölcs biró tiltakozását ós hogy helyes­lésüknek némi súlyt is adjanak, a hatalmas hangversenyhez botocskákkal ütötték a tak­tust. Már-már taktusnak akarták nézni a jegyzőt és az írnokot is, mikor ezek nagy­nehezen lecsillapították a tömeget azzal, hogy abbahagyták a zálogolást. Igy huszonöt ember egyetlen fillért som fizetett. A jegyző és az irnok ugy megvoltak hatva a derék moosári elöljárók barátságos vendégszeretetétől, hogy most följelentést adtak be az alispáni hivatal­hoz, melyben fegyelmit kérnek a törvény ellen föllázadt Mihac Zahari biró ellen. — Lánczy Gyula meghalt. A magyar tudománynak és publicisztikának gyásza van. Lánczy Gyula dr, politikai és történelmi iró, egyetemi rendes tanár, kedden délelőtt fél­tízkor Nagy János-utca 17. számú lakásán meghalt. Épen a születése napján. Ma lett hatvanegy éves. Lánczy igen értékes köny­veket irt a Rákóczy-korrél, a politikai re­form-eszmék fejlődéséről, a közigazgatási bíráskodásról, az Árpádkori magyarságról. Dante koráról és sok egyháztörténeti mun­kát irt. 1881-ben mérsékelt ellenzéki pro­grammal képviselővé választották, de a napi politikától csakhamar visszavonult. Néhány hót előtt tiidőgyuladást kapott ós sok szen­vedés után ma agyszélhüdés érte. Család­ján, gyermekein kivül kiterjedt, előkelő ro­konság gyászolja, köztük testvéröcscse, Lánczy Leó főrendiházi tag. Lánczy Gyulát január 19-én temetik a tudományegyetem csarnokából — Bálozott a király! Es pedig minden ifjúságot megszégyenítő kitartással mulatott az éjjel a Burgban az udvari bálon az aggastyán Ferenc József. Aki vagy két hétig betegeskedett s aki galambősz, tul van a nyolcanon s csak tegnap mozdult ki Schönbrunnból zárt kocsin, prémbe pó­Iyázva, hogy Bécsbe menjen elöször a gyen­gélkedése után. Szinte éjfélig, szóval, csak­nem végig ott volt a csillogó, mozgalmas mulatságon, mondják, hogy legalább nyolc­van emberrel diskurálgatott élénken, a házi­gazda szeretetreméltóságával mindenkit meg­győzve SZÍVÓS erejéről, friss egészségéről. Csak késő éjszaka tért nyugalomra s jól töltve az éjszakát, már négy órakor fölkelt s rögtön munkához látott. Délelőtt tizenegyedtől óra volt, amikor kocsiba ült és Schönbrunnba hajtatott. — Némethy államtitkár szülővárosában. Némethy Károly belügyi államtitkárt szülővá­rosa, Berettyóújfalu díszpolgárává választotta. Az államtitkár szombaton Berettyóújfaluba érke­zett s a képviselőtestület ebből az alkalomból vasárnap díszközgyűlést tartott, amelyen átnyúj­tották az államtitkárnak a díszpolgári okleve­let. Az ünnepségen részt vettek Illatky Endre főispán ós Rimler Károly, Nagyvárad polgár­mestere is. — A szegedi postai kézbesítő kerületek. A szegedi posta-, táviró- és távbeszélő hivatal főnöksége a postai kézbesítő kerületeket revizió alá veszi és uj beosztást létesít. Erre vonat­kozólag a főnökség ezt a megkeresést intézte a város polgármesteréhez: Szeged rohamos fejlődése, évről-évre nagyobb mérvet öltő kereskedelme a csomag- ós pónz­kózbesitők szaporítását tette szükségessé. E tények hozzáférhetetlen megindokolása céljából a statisztikai ós egyéb adatokon kivül szük­ségem volna még a jelenlegi és az uj beosztás által kialakuló kézbesítő kerületek nagyságára, katasztrális hold méretekbon. Hogy határozatot és helyes adatokat jelenthessek, miután nekem megfelelő mérőeszközöm ahhoz, hogy a terü­letek nagyságát megközelítőleg is lemérhessem, nem áll rendelkezésemre, teljes tisztelettel aziránt keresem meg Nagyságodat, méltóztassék a területeket a mérnöki hivatallal leméretni és a térképek visszacsatolása mellett azok szám­adatait velem mielőbb közölni. A területek je­lenlegi és az uj beosztást feltüntető Szöged város térképeit mellékeltem. A polgármester azonnal kiadta az utasítást a mérnökségnek, a kerületek helyes fölmérésére ós az adatokat mielőbb átszolgáltatják a posta­fönökségnek. — Hunyadmcgy éltől. llosvay Bálint minisz­teritanácsoshétfőn este kíséretével Petrozsénybe érkezett, ahol a szolgabírói hivatalt vizsgálja Barna Gábor és Tribusz Aladár szolgabirókat hanyagságuk miatt a vármegyei törvényható­sági bizottság felfüggesztette állásuktól és ez a vizsgálat is nagyfokú szabálytalanságot állapí­tott meg. A miniszteri tanácsos meg fogja vizsgálni a község ügykezolósót is, amely ellen szintén nagy a panasz. — Debrecen és Nagyvárad lakos­sága. Debrecenből jelentik : A népszámlálás nagy munkája Debrecenben véget ért. A Hatvani-utcai Csokonai-ház berendezett iro­dában most állítják össze az országos sta­tisztikai hivatalhoz küldendő anyagot. A végleges eredmény még nem ismeretes ugyan, de nagyjából megállapítható, hogy Debrecennek most százezer lakosa van. A legutóbbi népszámláláskor a városban nyolc­vanezer ember élt. — Nagyváradról jelen­tik : A népszámlálás eredménye alnpos csaló­dást fog hozni. Nagyváradon mindössze hat­vankétezer ember lakik. — Pestmegyeiek ajkeresketlclnii minisz­ternél. Hieronymi Károly korcskedelemügyi mi­niszter a képviselőház mai ülésének folyama alatt Pestmegye, Kecjkemét ós Halas városok egyesitett küldöttségét fogadta, amelyet Ráday Gedeon gróf főispán, Fazekas Ágost alispán ós Kada Elek kecskeméti polgármester vezettek. Fazekas alispán, a küldöttség szónoka, a mi­nisztert a kecskcmót-halasi országútnak kiépí­tésére kérte azzal a megokolással, hogy a Nagy­Alföldön kétezernógyszáz kilométernyi terülo­letcn csak egy országút van, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter válaszában a kérés jóindulatu elbírálását igérte meg. — A szegedi vasutas-palota. Szeged vá­ros törvényhatósági bizottsága legutóbbi köz­gyűlésében elvileg kimondta, hogy az emelendő három emeletes vasuti palota részére átongodi a Korcsolyázó-tér északi részét. Határozatot azonban nem hozott a közgyűlés, mert a bi­zottsági tagok nem voltak kellő számban je­len, hanem a telek átengedésének kérdését ki­tűzték a januári közgyűlés napirendjére. A fontos kérdés elintézése sürgős lóvén, Lázár György dr, polgármester az alábbi kórel­met intézi a törvónyhatósí gi bizottsági ta­gokhoz : Fontos köztekintetekből nemcsak kívánatos, liánom egyenesen szükséges, hogy a magyar királyi államvasutak leszámoló hivatala részére a Korcsolyázó-téren cmolendő palotának telko a január huszonötödik napján tartandó városi közgyűlésen a községi törvénynek a törzs­vagyon elidegenítésére vonatkozó szabályai szerint névszerinti szavazás utján a magyar királyi államvasutaknak végleg átengedtessók. E cólból szükséges lévén, hogy a közgyűlésen a tagok számának felénél több bizottsági tag vegyen részt, a fentjelzett közérdekre való hi­vatkozással tisztelettel fölkérem a törvény­hatósági bizottsági tag urat, liogy a folyó havi közgyűlésen, melynek első tárgyai közé fog a kérdésben forgó ügy fölvétetni, okvetetlenül megjelenni-szíveskedjék. — Eljegyzés. Rózsa Sándor, a dólmagyar­országi közgazdasági bank főkönyvei őjo el­jegyezte Weisz Albert bájos leányát, Juliskát, Nagybajomról. — Házasság. Grüner Fülöp dr, szegedi ügy­véd vasárnap délben kötött házasságot Werner Olgával, Werner Imre leányával, Aradon. — Varjas Adolf hulála. Varjas Adolf, a Magyar Kiviteli- és Csomagszállító-Részvény­társaság igazgatósági tagja, hétfőn éjjel a Herzel-szanatóriumban váratlanul meghalt. — Az orosz egyház gazdagsága. Óriási kincs halmozódott össze idők folyamán az orosz kolostorokban és a papok kezén. Az orosz egyház gazdagságát sejtetik a következő ada­tok, amiket a Vortvárls nyomán közlünk. Csu­pán csak az európai Oroszországban 808,206 hektár (= 100 ár) földjük van a kolostoroknak, ugy, hogy minden szerzetesre, illetőleg apácára fejenként közel negyvenhárom hektár jut. Egyes kolostoroknak szinte mórhetetlen nagyságú bir­tokaik vannak. Emellett sok házuk is van a városokban. Egyedül Moszkvában száznegyven­hat. De itt a templomoknak is több mint kilenc­száz házuk van. Egyes szerzetesrendeknek horribilis bevételeik vannak. A moszkvai mot­ropolita 81.000, a kievi 84.000, a pétervári 259.000 és a novgorodi érsek 307.500 rubelt zsebelnek be évente. És hol vannak még a mesés értékű templomi kincsek, arany, drága-

Next

/
Oldalképek
Tartalom