Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-05 / 4. szám

1911 január 1 DÉLMAGYARORSZÁG 3 A képviselőház hozzon sürgős határozatot, amelyben utasitsa a kormányt, hogy az 1899. évi XXXVII. törvénybe becikkelyezett bankalapszabályok 107. cikkét hajtsa végre és a külön jegybank fölállítása iránt nyújtson be törvényjavaslatot. Az elnök : A javaslat a házszabályok értei-. mében kinyomatik és annakidején napirendre tűzetik. Az interpellációs-könyvben ujabb bejegyzés nincs. Darvai Fülöp, a mentelmi bizottság előadója jelenti, hogy a bizottság Lengyel Zoltán, Dósi Zoltán, Hédervári Lehel, Polónyi Dezső, Nagy Emil és Rakovszky István mentelmi ügyeiben elkészült a maga jelentéseivel. Kéri azok kinyomatását és napirendre tűzését. Következik a napirend értelmében a szerb szerződés általános vitájának folytatása. (A szerb szerződés.) Cscmesi István (Kossuth-párti) a gazdaközönsóg szempontjából vizsgálja nem annyira a szerb kereskedelmi szerződós, mint inkább a drágaság kérdését. Ha a szerződést megkötik, a városi közönség nem fogja megérezni a drágaság enyhülését, ellenben az országot föntartó kisgazdaközönsóg tönkremegy. Kívánja az 1908. évi husvizsgálati intézkedések revízióját, melyek sújtják a gazdákat és évenkint hatvanezer szarvasmarhát vonnak ki a rendes fogyasztási forgalomból. Szükség van a vadászati törvény revíziójára is. Határozati javaslatot terjeszt be, hogy utasitsa a Ház a kormányt az 1909. évi husvizsgálati intézkedések hatályon kivül helyezésére, továbbá uj vadászati törvény előkészítésére. Mindezek a husdrágaság megszüntetését célozzák. (Kalandozás a múltban.) Ábrahám Dezső (Justli-párti) ugy gondolja, hogy a szerb szerződés megkötése sokkal fontosabb az ezermilliós iparcikkbeli fölösleget termelő Ausztriának, mint a mezőgazdasággal foglalkozó Magyarországnak. Ezért rendezik Bécsben a tüntstő-fölvonulásokat a husbeliozatal mellett, ezért fogadta el már az osztrák parlament az erre vonatkozó javaslatot. Az előadó azt mondotta beszédében, hogy most itt van az alkalom a közös vámterület előnyeinek élvezésére. De miért tokint vissza csak néhány évtizedre, miért nem néhány évszázadra V A történelem számos példát mutat arra, hogy Ausztria ebben a tekintetben is kizsákmányolta Magyarországot. Velencének húszezer aranyat kellett fizetnie, hogy élelmezését itt fedezhesse. Mátyás király már marhaáthajtási jogot biztosított Ausztriának, amely Magyarországot — akkori történelmi följegyzések sze~ Viehwurzen-nak (marhagyökór) nevezte. (Nagy derültség a baloldalon.) Azóta a szónak csak a másik felét tartotta meg Ausztria, a W urzen-t. Polemizál Wittmann tegnapi beszédével, amely pazarlónak bélyegezte a fővárost, miután itt minden mozi, kávéház tele van emberekkel .. . Kelemen Samu : Vidékiekkel. Ábrahám Dezső : Vidékiekkel és fővárosiakhal, ez mindegy. De Wittmann képviselő urnák tudnia kellene, hogy ott, ahol gazdagabb emberek laknak, a nép sokkal takarékosabb, például Pámban. A látszólagos költekezés nálunk csak a szegénység jele. Elfogadja az ellenzéki határozati javaslatot. (Helyeslés a baloldalon). ^ Az elnök tiz percre fölfüggeszti az ülést. Szünet után Vázsonyi beszélt. (Vázsonyi beszéde.) Vázsonyi Vilmos: Kevés értelmét látja annak, hogy fölszólaljon egy kész ügynél, mert a szerződés kérdése elintézett kérdés. Épen azért a főváros drágasági ankétje az önsegély álláspontjára helyezkedett. Nem lehetett tehát gyakorlati célja az agráriusok támadásának sem, csak az ellentéteket növelhette. De fölszólalt azért, mert olyan vádak hangzottak el a főváros ellen, melyeket szó nélkül hagyni nem lehet. Nyilvánosan, az ország szine előtt megvádolták a fővárost azzal, hogy izgat a gazdatársadalom ellen és e vádakkal kapcsolatban azt mondották, hogy hálátlan a vidékkél szemben, melynek gyarapodását irigyli. — Ez igaz! — kiáltják a baloldalon. Vázsonyi Vilmos: Nem igaz! (Zaj.) Épen ellenkezőleg: az ország hálátlan a főváros iránt. Budapesten kivül legalább tiz törvényhatóság irt föl a kormányhoz a szerb határ megnyitásáért. Mi azt hittük, ami lehetséges volt tizenhut éveu át, az élőállat behozatala, azt lehet most is, mikor a fogyasztók ínsége kívánja. Azt is emlegették a vita során, hogy Budapest hálátlan a vidék iránt s szembehelyezkedik ennek érdekeivel. Szerinte a város ós vidék gazdasági érdekei nem ellentétesek a vidéknek is érdekében áll a városi fogyasztás emelkedése. Ha Baross János, aki ezeket az ellentéteket emlegette, nem tudja tisztelni a fővárost, mint kulturközéppontot, tisztelje legalább mint a legnagyobb fogyasztót, mint marbapiacot. (Derültség.) Hogy Budapest menynyire kedvező helyzetben van a vidékkel szemben, azt talán az is bizonyltja, hogy itt a legmagasabb a házbóradó s a husfogyasztási adó s ráadásul a vadhúst is megvámolva fogyaszthatja. Ezek Budapest kiváltságai. Ilyen kiváltság a fővárosi lakosságot nyomorgató kartelek pusztítása is. Baross Jáuos: Az agráriusok minden kartei ellen kaphatók. Pető Sándor: A műtrágya kartel ellen is? (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: Az eladósodás, amiről az agráriusok annyit beszéltek, sehol se nagyobb, mint Budapesten, itt nemcsak homokból, de valósággal homokra is építik a palotákat. A budapesti lakosság nagy része nem egyéb pantallóba bujtatott kétségbeesett lazaroniknál, akik a kávéházakba menekülnek az otthon nyomorúsága elől. 1908-ról 1909-re tizennégy millió koronát tett ki Budapesten a lakásbéremelés összege, az többre megy, mint amennyit a bérelt lakásba szorult néposztályok összes adója kitesz. A drágaság kérdése nem felekezeti kórdós, nem is az ingatlan és az ingó vagyon osztályharca, ez világ jelenség, mely első sorban a (iksz jövedelmű osztályokat sújtja. Válaszolt ezután a hazaflatlanság vádjára erre a vérvádra. Ugrón Gábor: Maga ugyan sose hullatta vérét a hazáért! " Pető Sándor: Ugrón már sokszor meghalt a hazáért ós mégis él. Fráter Loránd: Te sose fogsz meghalni érte. Vázsonyi Vilmos: A hazafiság nagyon relativ dolog. Akik a mostani többségen ülnek, ezelőtt egy évvel még hazaárulók voltak, ma már hazafiak, a szónokot valamikor bevették a haza nagy tanácsába, a vezérlőbizottságba s most hazaáruló lett. Egyszer már föl kellene hagyni ezzel a játókkal. Wittmann János egy szerónységi fogadalmat akar a fölszabadult lársadalmi osztályokra oktrojálni a fölszabadítok iránt s ezzel azt akarja, hogy aki valaha deresen feküdt, vagy sárga foltot hordott a lelkében, továbbra is ragaszkodjék hozzá. A régi uj magyarok közt ilyen különbségeket tenni káros és veszedelmes a nemzeti egységre. A javaslatot elfogadja. Baross János szomólyes kérdésben válaszolt Vázsonyinak. A hazaflatlanság vádjával nem az egyéneket illette, do azokat az osztályokat, amelyeknek magatartása a drágaság dolgában a nemzet egyetemének érdekeit sértette. Ugrón Zoltán az erdélyi és székelyföldi gazdasági viszonyok szempontjából foglalkozott a javaslattal. Az ülés két órakor végződött. A király. Bécsből jelentik, hogy a király állapota semmi kívánni valót sem hagy hátra, A király, aki az éjszakát kitűnően töltötte él, a mai délelőtt folyamán Baruváry Géza kabinetirodai osztályfőnököt, Montenuovo herceg első főndvarmestert és Paar gróf főhadsegédet fogadta. Délután a rendes fogadások lesznek. Őfelsége könnyű náthája szünőfélben van, ugy, hogy valószinü, hogy hétfőtől kezdve a király már a Hofburgba fog hajtathatni. Az ujoncjavaslatok. A véderöbizottság január 10-ik napján öt órakor Tallián Béla elnöklésével tart ülést. Az ülés napirendjére kivannak tűzve az ujoncjavaslatok ós a miniszteri jelentések: az önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről, az 1909. évben előfordult öngyilkosságokról, a közös hadsereg magyar honosságú tisztjeinek szolgálati beosztásáról; a honvéd nevelő-intézetekről, a közös katonai nevelőintézetekben magyar állami alapítványi helyeken levő ifjakról, a tiszti áthelyezésekről, a honvédmenházakról, a magyarnyelvű oktatás eredményéről. Bánffy nyilatkozata a meghamisított cikkekről. (Saját tudósítónktól.) Érthető feltűnést keltettek az utóbbi hetekben a „Zeit"-nak és „Pesti Napló"-nak azok a cikkei, amelyeket Bánffy Dezső báró, Szeged első kerületének országgyűlési képviselője irt és amelyekben meglepően szélsőséges álláspontot foglalt el a ku lantéri járói és harcmodorának lovagiasságáról hires Bánffy. A cikkekkel a Bélmagyarország két izben is vezetőhelyen foglalkozott és kimutatta, hogy Bánffy nagy államférfiúi erényeitől egészen má"st várt az ország, mint az ellenzéki szereplésnek azt a módját, amelyet uj megnyilatkozásaival választott. Igaz, hogy Bánffyval szemben nem állított jelöltet Szegeden a kormány. De senki sem gondolt arra, hogy ez olyan szolgáltatás akar lenni a kormány részéről, amelyért cserébe Bánffy meghódolását kivánja vagy kéri. Mi azt hiszszük, hogy Bánffyval szemben azért nem állitott jelöltet a kormány, mert pártérdekeken felülállónak tartotta, hogy az olyan nagystilu politikust, mint Bánffy, kivegye a választási harcokból és biztosítsa a parlamentbe való bejutását. Bánffytól elsősorban mi szegediek vártunk sokat. Azt hittük, hogy olyan ellenzéke lesz a kormánynak, aki minden, a közéleti harcokat elmérgesitő motívumot távol tud tartani szereplésétől, aki az ellenzéken fogja teljesíteni azt a nagyratörő, veszedelmesen szükséges hivatást, amelyre Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök vállalkozott és amelylyel a politikai életet megakarják tisztítani a frázisoktól és demagógoktól. Több mint fél éves az uj politikai alakulás és Bánffy csak most bontott vele szemben zászlót, de ugy, hogy megdöbbentünk. Bármennyire kételkedtünk benne, nagyon örültünk annak a híradásnak, amely először a Budapesti Napló-bsun jelent meg és amelyet ma a szegedi estilapok is közöltek. Eszerint a Pesti Napló cikkeit nem Bánffy Bezső báró irta, A Zeit-ban megjelent cikkek szerzője Weisz Julián, a Pesti Napló-hun megjelent cikkek közül a bankcikket egy Léderer Sándor nevű ur irta, aki néhány év előtt lett ügyvédből pénzügynök, a Pesti Napló-ban megjelent horvát tárgyú cikkeket pedig szintén ez a Lederer Sándor irta, de Rauch báró, volt horvát bán sugalmazása szerint. Szegedre sokkal nagyobb jelentőségű ez a dolog, semhogy megnyugodhattunk volna olyan módon való elintézésébe, hogy a B. N. leleplezésszerü cikkét leközöljük. Ép azért ma délután Bimbó-utcai lakásán telefonhoz kérettük Bánffy Dezső bárót és kérdést intéztünk hozzá cikkeinek és a B. N. cikkének hitelességét illetőleg. — Méltóztatott-e olvasni, kegyelmes uram, a Budapesti Napló cikkét, amelyet már a mai szegedi esti lapok is átvettek és amely szerint a kegyelmes ur neve alatt megjelent cikkeket más irta, azokról tudni sem méltóztatott? — Olvastam. Tudok róla. — Ha méltóztatnék ebben a dologban fölvilágosítást adni! — Szamárság, hazugság az egész. Egyebet nem mondhatok. Tehát: a Pesti Napló és a Zeit cikkeit Bánffy irta, A Bélmagyarország számára telefonon adott nyilatkozatával a leghatározottabban és legenergikusabban megcáfol minden ellenkező állítást maga Bánffy, aki