Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-08 / 6. szám

1911 január 8 DELMAGYARORSZAG A párisi színházak este nyolc óra után kezdik és éjféltájban fejezik be előadásaikat, tehát jóval hosszabban, mint a magyar előadások, ami részbon érthetővé teszi azt, hogy a francia színmüvek nálunk kevésbé hatásosak és hogy kevesebb siker jár ki nekik, mint Párisban. A szöveget, mint már többször tapasztaltam, nagyon megnyirbálják. Párisban a fölvonásközök is rövidebbek, mint a mi színházaink szünetei. (A szegedi színház unalmas szüneteiről nem is szólok.) Nagyon helyes a francia színházaknak az a szokása, liogy a tulajdonképeni színmüvet megelőztetik egy egyfölvonásos, úgynevezett lever de rideau darabbal. Azért teszik ezt, hogy a távollakó színházlátogató a fődarabot kezdettől végéig élvezhesse. Azáltal, hogy a távollakó közönség csak szinliáz után kerül a vacsorához, a párisiak étkezési rendje oly módon különbözik az európai étkezési rendtől, hogy a déli ebédet (déjeuer) reggelinek, a liatórai vacsorát (diner) ebédnek és a színház utáni étkezést (souper) vacsorának nevezik. A souper azonban csak névleg van, nagy urak paszsziója az. Ha már színházról beszélek, fölhasználom az alkalmat és a szegedi színház vezetőségének a figyelmébe ajánlom az egész színháznál gyakorta tapasztalt goromba hibák kiküszöböltetését. Gyakran észleltem, hogy Szegeden semmi gondot sem fordítanak a francia nevek vagy a francia kifejezések helyes kiejtésére. Budapesten főleg a Nemzeti Színháznál, ahol néhány olyan művész játszik, aki perfekt francia, a tudományos egyetem francia tanárát szerződtetik azért, hogy ügyeljen, hogy a francia szavakat tisztán, helyes kiejtéssel adják vissza. Szegeden ugyan nem lehet egyetemi tanárra szert tenni, de azért találhatnának valakit, aki a sok iiluziórontó helytelenségen javítani tudna. Másik goromba hibája a szegedi színház rendezőségének az, hogy a francia tiszteket burleszk egyenruhákba bujtatják. Olyan fantasztikusan, rikító, Ízléstelen szinegyveleg jellemzi ezeket az egyenruhákat , aminőt csak a paprikajancsik hazájában lehet elképzelni, de aminőt a francia hadseregben látni sohase lehetett és lehet. Legotrombább rendezési hiba pedig az, hogy a francia tábornokok vörös sapkája a Liliom Hugójának, egyszersmind a hordársapkája is. ItriUler Gyula. Olaszország a magyar-osztrák monarchia ellen! Frank József visszavonult. Zágrábból jelentik: Már régen szó volt róla és most valóra váltotta régi tervét Frank József dr. Teljesen visszavonult a politikai élet teréről. A horvát tiszta jogpárt egykori vezére eladta zágrábi házát pártfelének, dr Prehekncl: s ő maga szülővárosába, Eszékre fog átköltözködni. Igy hát a Frank-család politikai szerepe Zágrábban véget ért, mert Frank József dr fia, Frank Vladimír dr, aki Bzintén élénk részt vett a horvátországi közéletben, legutóbb királyi közjegyzőséget kapott Djakovón s az uj választási törvény szerint királyi közjegyzők nem élvezik a passzív választói jogot, tehát Frank Vladimír nem lehet képviselő. Az utolsó kettős mandátum. A napokban eldől az utolsó kettős mandátum sorsa is. Rohonyi Gyula igazságügyi államtitkár, aki ezúttal Nagybecskereken és Losoncon is munkapárti programmal van megválasztva. Nagybecskereket tartja meg. Losonczon pedig Láng György, Láng Lajos fia lép föl. A Tkttröcty Vilmos lemondása által megüresedő nyitrai kerületben Hazai Samu honvédelmi minisztert léptetik föl. Ezek szerint a mai napon a pártok számaránya a következő: munkapárt 254, Kossuth-párt 55, Justh-párt 40, pártonkívüli 67-es 19, pártonkívüli 48-as 14, néppárt 14, nemzetiségi 8, gazdapárti 4, demokrata 2, keresztényszocialista 1, választás lesz 2, összesen 413. Az általános választások óta a néppárt gyarapodott egygyel (Zichy Aladár), a Kossuthpárt egygyel (Bizony Ákos). A losonci és a "yitrai kerületekben még nincs kitűzve a választás napja. (Bécsi munkatársunktól.) Szenzációs és igazán a magyar-osztrák monarchiát érintő hír érkezett Szegedre, a Délmagyarország bécsi munkatársától. Azokról az intézkedésekről számolhatunk be, amelyeket Olaszország tett most, hogy a király betegségéről az összes államokba részletes és az első pillanatokban ijesztő hirek röppentek szét. Olaszország, amikor ezeket a híreket megtudta, azonnal olyan intézkedéseket tett, amelyekből teljesen kivilágosodik a szövetséges Olaszországnak a magyar-osztrák monarchiával szemben való ellenséges magatartása és készülődései. A leleplező távirat igy hangzik: delmagyarorszag szeged wien januar 7 trientboel tavirjak naclirichtennek mely saitotoerweny alapiaii ausztr iaban nem koezoelheti koevetkezoeket: katonapolitikai koeroekben batarozottan tudjak hogy király mostani megbetegedesekor oesszes olasz hataroerkatonak iepecsetelt ordret kaptak borítékban evvel a foelirással „osztrák császár halalhirere foelbontando" titokzatos levelek vagy intezkedeseket tartalmaznak keszueloebe irrendentista pucscs megakadalyozasara vagy parancsokat ellenseges akciók meginditasara olasz kormány eziranyu nyilatkozasa kivanatos volna megcáfolhatatlan hirnenk tenyeroel hivatalosan persze nem tudnak A Nachrichten. Bécs és a monarchia legkitűnőbben értesült és egyik legnagyobb kőnyomatosával közölték ezt az egész Európát érdeklő ellenséges készülődést, arra az esetre, ha a király állapota súlyos aggodalomra ad] okot. A Nachrichten azonban az osztrák sajtótörvény alapján nem hozhatta nyilvánosságra a hirt. Hiszen tudvalevő, hogy az irridentisták ereje és minden fószkelődóse, avagy mozgalma a monarchia ellen irányul, — hisz több izben röpiratok utján, történelmi jogon követelték azoknak a területeknek Olaszországhoz való csatolását, amelyeket ők laknak. Mert az Ausztria déli ós Magyarországnak is jórészét elfoglaló területre hat ki az irridentisták mozgalma, amely úgyszólván egész Olaszország titkos és nem egy esetben nyilt támogatására is számit. Az irridentisták ereje évek óta számbavehető, kiterjedtségénél és szervezeténél fogva. A monarchiában, de Olaszország előtt se volt titok az utóbbi időben, hogy a magyar-osztrák monarchia katonasággal is kész az irridentisták legelső nyilt föllépését, támadását elfojtani. Ezt bizonyitja az az ordré is, amelyet a monarchiának az olasz határokon elhelyezett összes határőrsége megkapott, lepecsételt boritókban, ezzel a fölirással: „Osztrák császár halálhírére fölbontandó." Ezek a titokzatos és felsőbb katonai hatóságtól származó levelek olyan intézkedésekre hívják föl a határőrkatonákat, amelyek akkor válnak szükségessé, ha az irredentisták nyilt támadást intéznének a monarchia ellen. Már az a körülmény, hogy az irredentisták támadását várják. megmagyarázza az egész helyzetet. A Fehértó hasznosítása. — Fölterjesztés a földmiuelésügyi miniszterhez. — (Saját tudósítónktól.) Lázár György dr, polgármester programjában a legelső ügyek között szerepel a Fehértó hasznosításának a kérdése. A kétezerkétszáz katasztrális hold terület nagy részéből halastavat létesít a földmivelésügyi minisztérium a város részére s a szivatytyuzással már meg is bízta a szegedi ármentesitő társulatot. A polgármester, aki elnöke ennek az ármentesitő társulatnak, elérkezettnek látja az időt arra, hogy a földmivelésügyi kormánytól a nagyarányú államsegélyt megkérje. Erre vonatkozólag tehát átiratot intézett a város tanácsához. Az átirat, mely a kormánynyal történt eddigi tárgyalás eredményét bőven ismerteti s mely rámutat arra is, hogy. a Fehértó hasznosítása mily arányú jövedelmet biztosit a város részére, a következő: A Fehértó hasznosításának ügyébeu a földmivelésügyi minisztériummal hét év óta tárgyalván, o tárgyalások eredménye az lön, hogy a nevezett kormányhatóság a Fehértó-szikfenékből a város tulajdonát képező kétezerkétszáz katasztrális holdra nézve a tógazdaság, vagyis a halászat utján való hasznosítás terveit ós költségvetését elkészítette s azokat hozzám leküldötte, melyeket is a város tanácsához további tárgyalás végett áttettem. A leküldött tervek és költségvetés szerint eltekintve attól, hogy a leküldött műszaki leirás szerint az öntözés által a szikfenék kilugoztatván, idővel mezőgazdasági termelésre is alkalmassá válik, a tógazdaság utján való hasznosítás pénzügyi eredménye az lenne, hogy a szikfenék a jelenlegi 0.63 korona holdankénti jövedelmével szemben három év lefolyta után tizenhatezerkétszáz koronát, vagyis holdanként 7.3 koronát jövedelmezne, amely jövedelem a halállomány etetése esetén negyvenkétezerkétszáz koronára, vagyis holdankint huszonkét koronára rúgna. Mindezen kiszámítás azon föltételen alapul, hogy a város az összesen 1,150.000 koronára kiszámított befektetési költséget illetőleg annak hat százalékkal számitott hatvankilencezer korona amortizációját sajátjából fedezi. Ámbár a tógazdaság utján való hasznosítás még igy is hasznothajtónak ígérkezik vala, mert a város eltekintve az indirekt hasznoktól, — olcsó hal, sok munkáskéz foglalkoztatása, a szikfenék idővel termőtalajjá tétele — az eddigi ezernyolcszáz korona jövedelem helyett negyvenkétezer korona jövedelemhez jutna, mégis tekintettel arra, hogy az 1,160.000 korona befektési tőke hatvankilencezer korona amortizációján tul a város háztartását még negyvenháromezer korona s az eddigi ezernyolcszáz korona jövedelem elvesztését is hozzá számítva, negyvennégyezernyolcszáz korona évi üzemköltség is ós igy ötven évig összesen száztizenháromezernyolcszáz korona költség terhelné, e pénzügyi eredmény megnyugtatónak nem látszott. Megnyugtatóbb eredmény elérése céljából, illetve megfelelő államsegély engedélyezése tárgyában újból érentkezésbe léptem a földmivelésügyi minisztériummal, minek folytán Serényi Béla gróf miniszter ur, ki a tógazdaság föllenditését és különösen a Fehértónak, mint az ország legnagyobb szikfenéknek hasznosítását elsőrangú kormányzati föladatának tekinti, egyenesen megbízta Landgráf János osztálytanácsos urat, hogy a nyújtandó államsegély ügyében velem tárgyaljon. A tárgyalások a mult év szeptember havában megindittatván, többszörös tanácskozás után a következő elvi eredményre vezettek: , aj A földmivelésügyi miniszter ur a Szegedi Ármentesitő Társulat utján saját költségén kiépítteti a gyevi foknál fölállittatni tervezett szivattyú-telepet és annak gépberendezését, az innen a Fehértóhoz vezető tápláló-csatornát s gondoskodik a feles vie elvezetéséhez szükséges berendezésekről; ezzel szemben a város viseli a főberendezés terhét és — mi igen természetes — az üzemköltségek, az összes jövedelem a várost illeti, b) a földmivelésügyi miniszter ur hozzá fog járulni a Szegedi Ármentesitő Társulat köz-