Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-29 / 24. szám

1911 január 24 DÉLMAGYARORSZÁG 3 anyagi haszon a nagyszabású hajóépitkezé­sek nyomán a polgári társadalomra vissza­hárul, abból a magyar ipar és kereskede­lem kvóta szerint kiveszi a maga részét. A magyar nemzet áldozatkészsége igen nagy; néha oly nagy, hogy szinte eljut az ország teljesítő képességének határáig. Ám elmultak azok az idők, amikor anyagi ér­dekeivel ez a magas célokra törő, könnyen lelkesülő nemzet nem törődött s e fontos szempontjait egy nemzet életének elhanya­golta. Ma már számol a magyar. s ez jól is van igy. Az előadó nagyszabású beszédé­nek a delegáció tagjai által való lelkes fo­gadtatása is ezt bizonyítja. A képviselőház ülése. — Folytatják a távszónoklást. — (Saját tudósítónktól.) A komoly munkás­ság sikere elé folytonos távszónoklásukkal görgetik az egyre nagyobbodó akadályt, az ellenzék katonái. Nem gondolják meg, hogy ez még inkább lejáratja őket a ma már tisztán látó nemzet szemében. Uj dolgot és olyat, ami megállhat, nem mondtak ezek a szónokok a bankvita ele­jén sem. Annál kevésbé mondanak most, amikor már csak variálják különfélekép azokat, amiket az első szónokok mondtak és amiknek tarthatatlanságát számtalanszor bebizonyították már a Házban, a §aj­tóban és egyebütt. Bakó József például ma minden szégyenkezés nélkül mondta el, hogy ő a kormányt okolja, amiért nem ide­jében kezdődött a bankvita. Hát okolja. Et­től az oktalan okolástól ugyan nem fájdul meg a nemzet, de még a kormány feje sem. A „bank" szót ugy fokozta Bakó, mintha a leghajlékonyabb melléknév lenne, beszélt még aztán császárvágásról, nemzetről, boldogság­ról, hirről és egyebekről — nagy derültség közben. Baross János is elég humorosan kezdte, ő már azonban kegyesebb volt és megen­gedte, hogy a kormánynak érdemei is van­nak. Egyébként Baross ismét nem mutat­kozott túlságosan szabadelvű embernek, de­hát ez az ő szerencséje. erélyes higanykurának Vonták alá, az ered­mény valóban meglepő volt Magam is ismertem egy bankhivatalno­kot, aki körülbelül egy fél évi kezelés és következő higanykura után teljesen fölgyó­gyult, úgyannyira, hogy egy évi megszakí­tás után nehéz szellemi munkával járó hi­vatalát ismét elfoglalta. A kisérletek kezdetben a bécsi Allge­meines Krankenhaus elmegyógyosztályán folytak Jaureggi Wagner Gyula udvari ta­nácsQs vezetése és útbaigazításai mellett, ma azonban már aa összes nagyobb elme­intézetek kísérleteinek e szerrel. Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy Wagner tanár klinikáján az első oltásokat egy hazánkfia, Pilcz Sándor dr tanár vé­gezte 1907-ben. Pilca doktornak Szegeden is laknak előkelő rokonai. Az eddig kezeltek között van egy orvos, gyógyszerész ós egy főgimnáziumi tanár is, akik már-már minden akadály nélkül végzik hivatásukkal járó nehéz kötelessé­geiket. Nem volna teljes az eredményekről szóló beszámolónk, ha nem iktatnók ide Schlöss űr-nak, a steinhofi elmegyógyintézet igaz­gatójának véleményét az uj gyógyeljá­rásról. Schlöss dr, akinek intézetében közel háromezer elmebajos van hatvanöt pavillon­ban elhelyezve, következőképen nyilatkozik a tuberkulinról: »A paralizis-ellenes tuberkulinoltásokat 1907 óta folytatjuk a steinhofi elmegyógy­Az ülésről ez a részletes tudósitás szá­mol be: Elnök: Návay Lajos. Az ülés megnyitása után az elnök elparen­tálja Trautenfels Emil képviselőt. Jelenti, hogy Pallavicini Ede őrgróf és Ap­ponyi Albert gróf hat heti szabadságot kérnek. (Megadatik.) Apponyi ezenkívül lemond delega­cionális tagságáról. Az elnök javasolja, hogy helyébe póttag hivassák be. Holló Lajos javasolja, hogy minden költség­vetési tárgyaláshoz a delegációba uj tagok választassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Aa elnök: Bejelentésem a törvényen alapult és minthogy napirend előtt semmiféle javaslat határozat tárgya nem lehet, eltekint Holló föl­szólalásától. Fölolvassák az interpellációs könyvet, mely­ben három bejegyzés van. Kettő közülük ré­gebbi, Sümegi Vilmosé a katonai brutalitások és Szmrecsányi Györgyé a Pool szerződése tárgyában. Uj interpellációt Simon Elemér jegy­zett be: A Lajtha határfolyónak egy osztrák érdekeltség által szándékolt elvezetése tár­gyában a földmivelésügyi miniszterhez. A Ház délután két órakor tért át az inter­pellációkra. (Bankszónolcoh.) Bakó József (pártonkívüli függetlenségi) a bankszabadalom meghosszabbítását a nemzet vereségének tekinti. Óhajtja a készfizetések fölvételét is. A jelenlegi kormány mulasztása, hogy a bankvita nem a mult nyáron kezdő­dött és nem lehetett idején megkezdeni az ön­álló bank fölállításának előmunkálatait. A gazdasági jólétnek felső fokára, az önálló­ságra csak ugy juthatunk el, ha az alsó fo­kára, az önálló bankra eljutunk. (Derültség.) De amíg Ausztria csípős ostorával valóságos császórvágásokat mér reánk, a nemzeti bol­dogságot csak hiréből ismerhetjük. (Derültség.) Miért gyártsa német ember a bankót, mikor a magyar is csinálhatja azt. Miért keressen szám­talan német ember pénzt a bankógyárban, mi­kor annyi magyar munkás lézeng munkanólkül. (Derültség.) Nem fogadja el a törvényjavaslatot, ellenben határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy a közös bank ügykezelésében ós közgyűlésein a magyar nyelv érvényesüljön. Baross János: Mindenekelőtt megállapítja, hogy az osztrák-magyar banknak az ö külön­leges privilégiuma fejében különleges kötele­intézetben és pedig nagyszerű eredmény­nyel. A kezelés semmiféle súlyosabb mellék­tünettel nem jár, csupán a megkivánt lázas állapotot hozza meg, ami azután a gyógyu­lást eredményezi. Száz beteg közül buszon­bárom gyógyult meg teljesen, ami egy eddig gyógyíthatatlannak hitt betegségnél elég szép számarány. A betegeket három óv óta észleljük, visszaesés mindmáig egyetlen eset­ben sem fordult elő, ugy hogy a gyógyulás az eddigi tapasztalatok szerint teljesnek mondható. Sok olyan paralytikus beteget kezeltünk, akiket a befecskendezések telje­sen meggyógyítottak ós ma előkelő álláso­kat töltenek be. Az eddigi eredmények valóban nagy hala­dást jelentenek az orvosi tudományban." Eljött a kor, amely fölolvasztotta a rideg közönyt és a gyógyíthatatlannak hitt beteg­séggel szemben fölvette a harcot uj tett­erővel. Hogy milyen a perspektívája ezen ered­ménynek, hogy e gyógyeljárásnak milyen tökéletesedése remélhető még, azt a baktério­lógia fogja megmutatni, amelynek sikerülni fog a gennytermelő baktériumoknak egy a szervezetre veszélytelen, a paralyzisre gyó­gyitólag ható baktóriumtenyészetét meg­teremteni. A kisérletek további eredményeiről annak idején részletesen órtesitjük a Délmagyar­ország olvasóközönségét. Bosenfeld Victor dr, •s. ég kir. főorvos. zettségei is lennének. Kötelessége lenne irányí­tani az egész pénzügyi életet és elsősorban a mezőgazdasági hiteligényeket kielégíteni; köte­lessége lenne odahatni, hogy a pénzvilágban a kisemberek érdekében a szociális ssempontok érvényesüljenek; továbbá, hogy gátat vessen a nemzetiségi pénzintézetek veszedelmes pénz­ügyi és birtokpolitikájának. A közös banknak kötelessége lenne ebbe az irányba terelni az egész magyar pénzvilágot, amelyben, sajnos, nagyrészt kozmopolita, a nemzet érdekei iránt közömbös kalmárszellem dominál. Támadja a budapesti pénzvilágot, amely a leg­utóbbi pénzválság idejében és a pénzintézeti kartell megkísérlésében is egyenesen kontra pátriám működött; de különben is évtizedeken át teljesen közömbös volt a mezőgazdasági, szociális és nemzeti érdekekkel szemben. Tudományos alapon fejtegeti a különbséget a mezőgazdaság alaptermészete és a többi köz­gazdasági ágak között. Ez alapon vezeti le a mezőgazdasági hitel két. főfaját, az ingatlan földhitelt és a mezőgazdasági ingóhitelt. Bizonyítja, "hogy a készfizetések fölvételének elsősorban a földhitelre volna kedvező be­folyása. Bár elismeréssel honorálja, hogy a kor­mány egy régi agrárius óhaj megvalósításaként parcellázási és telepítési célokra egy uj intézetet akar fölállítani, de kifejti, hogy ez csak rész­ben fogja pótolni a hiányokat. Ugyanis a há­rom és fél milliárd magyar földadósságnak fele még ma sem törlesztéses kölcsön, hanem kon­verziót igénylő drága kamatozó adósság; ennek a megoldása egy uj magyar földtehermontesitós volna, amit megkönnyített volna a készfizeté­sek fölvétele. Foglalkozik a mezőgazdasági szemóLyi ós ingó­hitellel. Ezt a nehéz kérdést a kisgazdákra nézve csakis a szövetkezeti eszmével lehet megoldani. A szövetkezeteket a magyar nem­zeti demokrácia végvárainak nevezi ós meg­állapítja, hogy e szociális eszméknek apostolai kizárólag a reakcionáriusoknak hirdetett agrá­riusok voltak. Ismerteti az olasz és német szö­vetkezeti mozgalmat, amelyet összehasonlít a magyarral. Ezután szembeállítja a fővárosi kozmo­politikus pénzintózetekkél a nemzetiségek ön­tudatos pénzügyi és birtok politikáját. A ma­gyar intézetek a nemzetiségi pénzintézetek hazafiatlan törekvéseit még támogatták is vissz­leszámolási hitel nyújtásával. Tiltakozik az olyan fölfogás ellen, hogy a közgazdasági kérdésekkel nem szabadna összekeverni a hazafiság kérdé­sét, amidőn a modern nemzetek ólethalálküz­delmei épen közgazdasági téren vivatnak meg. Beszédét az ellenzék tapsai közt fejezte be, mire az elnök tiz percre felfüggesztette az ülést. (Ostfy Lajos beszéde.) Szünet után Ostfy Lajos függetlenségi azt fejtegeti, hogy a közös intézmények csak bu­kott alakjai az osztrák gazdasági és politikai szervezeteknek. Ilyen — úgymond — a közős bank is, amely egyike a függetlenségi törek­véseket akadályozó intézményeknek. Fejtegette azonban á készfizetések káros következmé­nyeit, végül csatlakozik Kossuth ós Földes Béla dr javaslatához. Polónyi Géza: Helyteleníti a pénzügyi bizott­ság előadójának azt az eljárását, hogy a bi­zottságnak a költségvetésről szóló jelentését egy kormánypárti lapban közzótétette, mielőtt az a Ház elé került. Elnök: Nem állapitható meg, hogy az illető újságnak a pénzügyi bizottság jelentéséről szóló cikke mennyiben födi a pénzügyi bizott­ság jelentését ós hogy azzal azonos-e, kutatást pedig nem lehet indítani annak kiderítésére, hogy miképen került a jelentés az illető újság birtokába. Kijelenti, hogy helyteleníti, hogy a bizottsági jelentések újságba kerüljenek, még mielőtt azokat a Ház nem tárgyalta le. (He­lyeslés.) (Interpellációk.) Ezután az interpellációkra került a sor. Sümegi Vilmos és Hlatky Zoltán több közös hadseregbeli katona öngyilkosságából kifolyó­lag interpellálnak a honvédelmi miniszterhez. Szmrecsányi György a kivándorlók ügyében interpellált. Khuen-Héderváry Károly válaszolt, de nem adott végleges választ. Szmrecsányi egyes gya­núsításait azonban már most is visszautasítja. Az ülés három órakor végződött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom