Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-29 / 24. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1911 január 29 Lázadás a szegedi villany- és gázgyártás miatt. (Saját tudósítónktól.) Szeged közönségének gázzal és villanynyal való ellátása nem városi üzemmel történik. Sőt külföldi vállalkozók magánügye az egész. Külföldi milliomosok zsebébe vándorolnak ki a szegedi százezrek, külföldi milliomosok, főigazgatóságot küldenek Budapestre, a főigazgatóság meg helyi aligazgatóságot ad Szegedre. És magánmonopólium. Szegeden a villany- és gázárusitás és csak természetes, hogy ugy adják a halvány villanyt meg a nem égő gázt Szeged közönségének, ahogy a társaság zsebeinek legjobb, ellenben a közönségnek legrosszabb. A közönség megbotránkozik, jajgat és dühöng. De azért önmagán nem segíthet, bármint akar is. Hónapok óta mindnagyobb az elkeseredés a villanynyal és gázzal való visszaélés miatt. Egész utcák, családok, kávéházasok és vendéglősök tehetetlenül vergődnek a gáz- és villanygyártás miatt, egymásnak panaszkodnak és tanakodnak, mint védekezzenek a rossz világítás, sőt a páratlanul rossz világítás miatt rájuk rótt gázgyárigazgatósági nemtörődömség és rendszeres erőszakoskodás miatt. De a lázadással mindezideig nem értek célt, bárhova fordultak. Végre a Délmagyar országban, -kilenc szegedi kávéházas és vendéglős a többi kávéházas és vendéglős nevében sorra elpanaszolja azokat a villany- és gázgyármizériákat, amelyek miatt ekzisztenciájuk került beláthatatlan veszedelem elé, amely visszaélések miatt azzal fenyegetőznek kétségbeesésükben, hogy ha a gáz- és villanygyári visszaélések meg nem változnak, ugy kénytelenek a legelkeseredettebb küzdelmet fölvenni, kénytelenek a legmesszebbmenő harcokra, hogy redszerrel űzött megkárosításuk miatt elégtételt szerezzenek, annál is inkább, mert hónapok óta állandó az ő bőrükre űzött visszaélés. A szegedi gáz- és villanyvilágítás körül űzött hiányok, bajok közül kezdjük azokkal, amelyek köztudomásúak Szegeden, amelyek miatt állandó sok száz, sok ezer ember panasza. Először is: a közvilágítás a gázzal. A magánmonopóliutn látja el Szeged utcáit gazvilágitással. Csak a nagykörűiig vannak gázlángok. A gázlámpák megszabott távolságra vannak egymástól. Két oldalon az utcákon. A kiszabott távolság olyan nagy, hogy a két gázláng között, középen a harmadrész távolság mindig teljes sötétségben marad. De sötétség van a gázlángoktól négy-öt lépésre is. Szabad szemmel is azonnal, állandóan megfigyelhető, hogy a gázlángok ereje olyan gyönge, hogy épen el ne aludjanak. Az a szokás pedig már nagyon rossz vicc, hogy a — gázlámpákat meg se gyújtják. Botorkálhatunk napnyugta után rossz kövezésü, esetleg kövezetlen utcákban, teljes sötétség misztikus leple alatt, zavartalanul. Legföljebb a nem égő gáziémpákba ütközünk. Mert a gázlámpák minden másodikát, esetleg minden harmadikát gyújtják csak föl. A többi ? A többi az sötétségben marad. Hiszen azért gázlámpa. Hogy Szeged varos utcáin hány száz lámpa marad állandóan, évekig mindig sötétségben, dacára, hogy esténkint mindig meggyújtva kellene ienniök: — azt senki nem tudja pontosan. Mert ezzel senki nem törődik. Arról senki nem hallott még, hogy orvosolnia akarta volna — a közönségen kivül — akárki azt az állandó szokást, hogy a szegedi utcák lámpáit állandóan sötétségben tartják, a lámpák nagyrószét soha megse gyújtják. Igy csak Szegeden történhetik, ho y minden vasárnap és minden ünnep estéjén még a Kárász-utca is sötétségben marad. * Az üzletek gázvilágitósü / .— ez szintén speciálisan szegedi a gázgyár jóvoltából. Szegedi üzletek tulajdonosai elkeseredett panaszképen mondották el munkatársunknak a visszaéléseket. íme: — Előfordul sokszor, hogy az üzletekben elhelyezett gázórák elromlanak. Ilyenkor aEtán, amikor reggel az üzletet kinyitjuk, ae tele van kiömlött gázzal. Alig merünk az üzletbe bemenni a kiömlött gáz miatt. Ilyenkor a téli, órákig tartó szellőztetés után első dolgunk az, hogy telefonálunk a gázgyárba: — Kérem, megint botrány, újra elromlott a gázóra és tele az üzlet kiömlött gázzal. Tessék valakit küldeni a javítás miatt. Ilyenkor aztán ez a válasz: — Kérem, az egész városban ez a baj! Nincs emberünk! — Előfordult, hogy tizennégy napig, naponta háromszor is telefonáltunk a gázgyárba ilyen panasz miatt és mindig ugyanazt a választ kaptuk, mig végre kiküldték az embert, javítás végett. És — most jön a különös — a tizennégy napig, naponta kiömlött gázt nekünk kellett megfizetni! A kár tetejébe még fizetnünk is: szép kis gázügy. Az üzlettulajdonosok is elégedetlenkednek... * Gázügyek és villanyügyek a kávéházakban és vendéglőkben : — ez is jellegzetes, ez is sokféle, mindenféle, csak megfelelő nem. * Az egyik kitűnő kávéház tulajdonosa ezeket panaszolta el munkatársunk előtt: — A mult év decemberében vettem át a kávéházat. Még pedig december 18-án. És három nap múlva, december 21-ón a szegedi gázgyár igazgatóságától számlát kaptam. Még pedig, hogy: három napra, csak villany fogyasztásra fizessek százötvenkét koronát! Még ilyet soha nem hallottam, hogy egy szegedi kávéháznak, amelynek szállója sincs, hanem csupán kávéháza, három napi villanyköltsége százötvenkét korona legyen, holott inkább gázzal világítunk ... Hiszen igy villanyvilágitási költségem egy hónapra aránylag ezerhatszáz korona lesz, ha elfogadom az igazgatóság számláját, — ez pedig nem volna egyéb, mint tönkretevés. Tiltakoztam tehát a hallatlan számla ellen, bejelentve, hogy elődöm ugyanezért a világításért, amelyért én tőlem átlag ezerhatszáz koronát „kérnek" havonta, az elődöm „csak" hat-hétszáz koronát fizetett havonta. Az ügy még mindig nincs befejezve. Tudakozódtam kávéháztulajdonos társaimnál, hogy náluk szintén ilyenek-e a gáz- és villanyvilágítás körül a viszonyok? Igen, — mondották szintén kétségbeesetten. Ugy, hogy többen összejöttünk, hogy megbeszéljük a védekezést, de nem is sejtjük, hogy kell védekeznünk ... * Másik eset: — Kisebb, szolid kávéházam van a belvárosban. Gázvilágitást használok. Havi százhatvanazáznegyven koronás számlát kaptam aránylag, hónapokig. Egyszer csak, egyik elsején négyszáz koronás számlával állítottak be hozzám. Csak néztem, hisz semmivel sem fogyasztottunk el többet, sőt észrevehetően rosszabbul égett az utóbbi napokban a gáz. Elmentem az igazgatósághoz, panaszkodtam, hogy mégis lehetetlenség! Annyit követelni tőlem egy kis kávémérésórt, mint amennyit a mozgófénykópes színházért követeltek arra a hónapra. Kiderült, — legalább nekem ezt a fölvilágosítást adták — hogy rossz volt a gázóra. Na és hónapokig rossz volt a gázóra. Sőt hónapókig nekem kellett volna megfizetnem is, hogy rossz volt a gázóra ... A reklamálás után — pörrel is fenyegetőztem — kevesebbet számítottak. * Harmadik eset, amely arról szól, hogy mint történik az a reklamálás . . . — Én hozzám mint kávéháztulajdonoshoz többek között feltűnően nagy számlát kezdtek küldözgetni gáz- és villanyfogyasztásért. Fizettsm először: bámulattal. Fizattam másodszor: káromkodva. Éa a«» fisattsm harmadszor: hanem összeszidtam mindenkit és reklamáltam. Elmondtam, hogy már megint százhetven koronás számlát küldtek a nyakamra, hogy nom nem sül le ós a többi. És az igazgatóság kivitte, hogy a százhetven koronás számlát leszállították — harminckilenc koronára. De csak a reklamálás után. És jaj annak a gyámoltalan siránkozónak, aki nem reklamál, hanem sir ós fizet. Annak bizony nem szállítják le a számláját. Csak talán nem azért emelték előbb föl . . . * Ki tudja, hányadik eset ez is. Szintén kávéházas panaszolta munkatársunk előtt: — Kifizettem egy gázgyári számlát, dacára, hogy a vendégeim aazal biztattak, hogy kérjek kárpótlást a gázgyártól, amiért olyan rossz világítást ad. Szóval kifizettom a számlát, november hónapra. Na és néhány hót múlva újra elhozzák a számlát, újra november hónapra. Na mi es? — kérdeztem. Ssámla: — mondják. De hisz ezért kifizettem, mit akarnak ? ! Ugyan, hogy lehet az, hisz akkor as igazgatóság nem küldte volna — mondják. Én nem mondtam semmit, hanem előkerestem a már kifizetett nyugtát és as orruk alá tettem, olyan kifejezések kíséretében, hogy azt hiszem, azt legjobb lesz most nem idézni. Ha a nyugtát elveszítettem volna, bizony szebben fizettem volna újra, mint as a bizonyos köles. Érthetetlen, •Fogy egy olyan vállalatban, amely egész várost el akar látni gáz- ós villanyvilágítással, mint fordulhat elő olyan hihetetlen eset, hogy ugyanegy számlát kétszer akarjanak megfizettetni. * A legrosszabb, de mégis a legdrágább a szegedi gáz as egész országban. Szomorú jelenség, de igaz. íme: Szegeden egy hektovát nyolc fillér. Makón öt fillér. Temesvárott hat fillér. A legtöbb városban öt ós hat fillér, igy Nagyváradon, Pozsonyban, Aradon, Pécsett. Ellenbon Budapesten egy kitűnő hektovát három-négy fillér. Szegeden tehát egy rossz hektovát kétszer olyan drága, mint Budapesten egy jó hektovát. Csak kétszer olyan drága — rendes körülmények között. Rendkívüli körülmények között, mint a föntebb bemutatott példák bizonyítják, ki tudja, hányszor olyan drága. Ilyen körülmények között — számlákkal is bebizonyíthatjuk — Szegeden az a kávéházas, aki kielégítően világítja a kávéházát, egy hónapra nyolcszáz, illetve ezer koronát fizet, csak a világításért. És ami napról-napra elégedetlenebbekké teszi a szegedi kivéházasokat, vendéglősöket, üzlettulajdonosokat és a többi, az a körülmény, hogy Szegeden senkinek semmiféle kedvezményt nem adnak, Szegeden nem divat az úgynevezett pausálé, amit agy kell érteni, hogyha egy ékszerész, vagy divatárukereskedő, vagy kávéházas állandóan gázzal világit, akkor kölcsönösen meghatározott összeget fizessen minden hónapra, átlag. Szegeden ez nem divat. Szegeden minden hónapban külön számlákkal gyötörnek mindenkit. íme, a szegedi gázgyártás, a szegedi villanyvilágítás. Ez csak bevezetés, csak pillanatfölvétel, mert hisz százával akadnak ilyen esetek. A magánlakások és magánházak gázvilágitása külön fejezet alá tartoznak, azokról szintén gyönyörű jeleneteket lehet megrögzíteni. Ugy, hogy megállapíthatjuk, hogy egész Szeged elégedetlen már a gázvilágitással. Azzal is, ami van. Sőt azzal is, ami nincs. Ha a gáz- és villanygyári külföldi igazgatóságnak érdeke az, hogy Sze-