Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-29 / 24. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 26 lí séges társak egymás mellett küzdjenek. Itt nem lehet többé arról szó, hogy Európában mely európai fajé legyen a a hegemónia. A kérdés az, hogy Európa felett ur maradhasson-e Európa s e kérdésben alig lehet véleményeltérés az óvilág népei közt. A józanság mondja, hogy hiábavaló munka lenne, ha az egymás vérével táplálnók magunkat. Mi célja, mi haszna lenne a megerősödésünknek, ha utóbb Amerikának gazdasági alárendeltjeivé sülyednénk. Csak Amerika munkáját könynyitjük ezzel a marakodással, mert csak Amerika helyzetét teszi kényelmesebbé, ha a mi magunk letiprásával fölöslegessé tesszük Amerikának azt, hogy ő tiporjon le bennünket. Az európai békeeszmének nagy hasznára válhat, hogy az államférfiak nyíltan előtérbe tolják a messziről fenyegető gazdasági veszedelmet, különösen most, amikor az egyes országok a hadsereggel való erősödésre annyit áldoznak. Az európai hatalmak talán fölismerik az igazi közös veszedelmet, megvalósítják a nagy békeszövetséget az idegen ellenség megfélemlítésére. Ez a szövetség lenne Európa első diadala. S ha Európa ennyire legyőzte volna önmagát, könnyen arathatna győzelmet Amerika és Ázsia fölött. Kimen nyilatkozata. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök ma igy nyilatkozott a bankstatutumról: — Az ellenzék nagy tévedésben van, mikor azt hiszi, hogy a bankstatutum újév óta nincs érvényben. A kormány a statutumot meghosszabbította a saját felelősségére és az csak akkor volna érvényen kivül, ha a képviselőház többsége a kormánynak saját felelősségére tett intézkedését nem hagyná jóvá. Arról tehát beszélni sem lehet, hogy itt uj szakaszok alkotásáról lenne szó. Itt igenis egy érvényben lévő statutum egyes szákaszainak módositása forog szóban. Ami az ellenzéknek azt a szándéTesti és szellemi fogyatkozások jellemzik a betegséget. Az a társaságbeli gentleman, aki az etikett legszigorúbb őre volt, egyszerre csak — minden feltűnőbb ok nélkül — pikáns, sőt trágár adomákat mesél el a társaságában levő hölgyeknek vagy egyéb erkölcsi törvényekbe ütköző cselekményt követ el; álmatlanságban szenved, fejfájásról panaszkodik, feledékeny és szórakozott lesz, céltalan bevásárlásokat eszközöl. A betegség későbbi stádiumában testi fogyatkozások és a beszéd zavarai társulnak e tünetekhez. Egyes nehezebb szavakat vagy mondatokat, mint például: dritte reitende Artilleriedivision képtelen kimondani szótagbotlás nélkül. A testi és szellemi fogyatkozások tömege azután hosszú, két-három esztendei betegségtartam után megváltja e szerencsétleneket szenvedéseiktől. Hogy milyen irtózatos pusztításokat visz végbe a paralyzis, azt abból is láthatjuk, hogy az elmegyógyintézetek betegeinek harmincöt százalékát paralytikusok képezik. Csak magában a lipótmezői elmegyógyintézetben közel háromszázötven paralitikus beteget kezelnek, ha pedig tekintetbe veszszük, hogy Steinhofon és Mauer-Öhlingen — Alsóausztria e két legnagyobb elmegyógyintézetében — közel kétezer paralytikus beteget kezelnek, fogalmat alkothatunk magunknak arról, milyen vészes nyavalyától fogja megváltani az uj felfedezés az emberiséget. A legsiralmasahb e betegségnél az, hogy életük ós erejük teljében, foglalkozásuk és hivatásuk tetőpontján dönti ki embertársainkat és hosszú, két-három óv alatt kérlelhetetlenül végez is velük. kát illeti, hogy a képviselőházban a bankstatutum valamennyi száznegyvennégy szakaszának pontonként való külön részletes tárgyalását akarja indítványozni, ugy én ezt a magam részéről ellenzem, mert azt nonszensznek tartom. Eltekintve az ellenzék által alkotott precedenstől, amely a vasutas pragmatikáról szóló javaslatnak egyetlen szakaszban történt megalkotásával létesült, a képviselőház házszabályaira kell csak hivatkoznom, amelyek a részletes vitára egész pontos normativumot írnak elő. Az uj haditengerészet. (Saját tudósítónktól.) Montecuccoli gróf, a magyar delegáció albizottságának ülésében előterjesztette a flotta-fejlesztés programját. A szűkszavú előterjesztés sok hajónak az épitését és sok milliónak az előteremtését, jelenti be. Nagy örömet tehát aligha okoz a nemzetnek. Rosenberg Gyula, a bizottság előadója, okos, érdekes, a kérdés mélységeit földerítő beszédben mondott véleményt a haditengerészet parancsnokának programjáról. Beszéde méltó volt egy önérzetes, felelősségót minden irányban érző többség tagjához. S ha pár szóval kellene jellemeznünk beszéde hangját és tartalmát, azt mondhatnók róla, hogy komoly intéseket foglalt magában minden irányban. Régóta tudjuk, Montecuccoli gróf előterjesztéséből pedig még inkább kiderül, hogy hajóhadunk fejlesztése elkerülhetetlen. Pár évvel ezelőtt, számbeli inferioritása dacára, minőség dolgában a legjobb hajóhaddal is fölvette a versenyt. Mióta azonban a többi tengeri hatalmai a Dreadnought-tipusra tértek át s lázasan ópitik a roppant ágyukkal fölfegyverezett, erős páncéllal oltalmazott óriás hajókat, hadi flottánk harci értéke megcsökkent. Dreadnought - tipusu hajók épitése nélkül hadi tengerészetünk nem tudna a győzelem lehetőségével szembeRégen, nagyon régen fölvette az orvosi tudomány a harcot e szörnyű betegséggel szemben. A kezelés alapgondolata onnan indult ki, hogy a baj okozóját, a lueszt kell gyökeresen meggyógyítani. Erre irányult a régieknek azon kezelésmódja, amely az agylágyultakat erélyes higanykurának vetette alá. Sajnos, azonban ezzel sok esetben ártottak a betegeknek, bár tagadhatatlan, hogy a baj teljesen kezdeti stádiumában sokszor igen szép eredményeket értek el a higany-kurákkal. Ugyanily kétséges eredménynyel járt a sokféle hidegvizgyógyeljárás és testgyakorlás is, ugy, hogy mindezen kezelési mód ma már teljesen feledésbe ment. Még mielőtt az uj felfedezésről, a Wagner-féle tuberkulinkezelésről szólanék, szükségesnek tartom a Salvarzánnal való kísérletek eredményeit megemlíteni, bár a kezelési mód időleges sorrendjében a tuberkulin kezelés megelőzte a Salvarzánt. A Salvarzánnal való kezelés a paralyzisnél nem hozta meg remélt hatását, sőt sajnos, egyenesen káros eredményeket szült. Alig két hét előtt, a Wiener medizinische Wochenschrift újesztendei számában maga a nagy föltaláló, Ehrlich tanár nyilatkozik „Pro und contra Salvarzán" eimü cikkében a 606-nak paralyzis ellenes hatásáról a következőképen: „Ich halté bei der Salvarzantheraphie die vorgeschrittene Paralyse für eine absolute Contraindikation." Következnék most, hogy a lapok legutóbbi vasárnapi számában olyannyira fölmagasztalt Tuberkulin-kezelósről szóljunk. szállani idegen nemzetek elsőrangú flottáival. A japán-orosz háború tanulságainak elmaradhatlan gyümölcse a Dreadnought. A nagyobb tonnatartalmú, jobb, modernebb, messzebbhordó ágyúval ellátott japán hajók nagy távolságból pusztitó tüzet bocsátottak az orosz hajókra. Ágyúikat elnémították, a hajó testén rést ütöttek, fürge torpedóikkal és aknáikkal sorra elmeritették őket. A világtörténelem egyetlen tengeri háborúja sem végződött azzal, amivel a japánoké: az ellenség két nagy hajóhadának a teljes elpusztításával. E félelmes sikernek tanulságait levonta egész Európa. Lehetséges-e, hogy csak mi ne vonjuk le, akiknek szárazföldi hadserege a legjobbak egyike? Ez előtt a helyzet előtt állott a haditengerészet vezetősége s ez előtt a helyzet előtt áll a magyar delegáció. Ha csak hajóhadunk katonai értékét devalválni nem akarja, hozzá kell fogni a méregdrága hajók épitéséhez és fölszereléséhez. Igaz, roppant sok pénzbe kerülnek e félelmetes hajóóriások s pénzügyeink mai állapota mellett ily rengeteg kiadást nehéz szivvel vesz vállaira a kormány és a többség, ám ha akarjuk a célt, — hajóhadunk uj alapokra fektetését — akkor akarnunk kell az eszközöket is. Ez az oka, hogy a kormányt a költségek nagysága sem riasztotta vissza attól, hogy a monarchia védelmének harci eszközeit tökéletesítse, mert a rettentő történelmi felelősséget (egyetlen tengerpartunk elvesztésének a megkockáztatását) magára nem vállalhatta. Az előadó igen erélyesen kiemelt egy dolgot. E roppant anyagi áldozatok fejében elvárja Magyarország, hogy a hajóhadra költött összegek egy része — a kvóta arányában — magyar zsebekbe folyjon vissza. A magyar iparnak kvótái szerű részesedése nélkül, ily nagy anyagáldozatra a nemzet aligha kapható. Nem kalmárlélek szól belőlünk, de hiszszük és reméljük, hogy ami Már régen tapasztalták az elmeorvosok, hogyha egy paralytikus beteg bármily természetű lázas betegségbe esett, e lázas megbetegedés lezajlása után elmebaja határozott javulást mutatott. Különösen állott ez az észlelés olyan esetekben, amidőn a lázas megbetegedést gennyet-okozó baktériumok szolgáltatták. Ilyen láz előidézésére pedig a paralyzisben szenvedő betegeknél bő alkalom nyilik, mert a betegséggel járó anyagcserezavarok, a betegek tehetetlensége, sőt teljes kimerültsége gyakran olyasféle megbetegedéseket idéznek elő a bőrön és bőralatti kötőszöveten, amelyekben a különféle gennytermelő baktériumok igen jó táptalajra akadnak. Ezen úgynevezett dekubituszoK igen gyakran magas lázzal járnak, ami a betegségre határozottan jótevőleg hat. Ez a tény ós tapasztalat vetette föl a tudósokban a kérdést: vájjon nem volna e lehetséges mesterséges uton a lázat előidézni, hogy ezt aztán a gyógyítás főeszközévé tehessük? E célra igen alkalmasnak kínálkozott a tuberkulin, az úgynevezett Tuberkulinum Kochii. A befecskendezésre kerülő oldatot tiz vési Tuberkuünból, negyven rész glycerin és ötven rész sterilizált vizből áilitják elő. Ebbő' az oldatból azután minden második napol1 felmenőleg öt századrésznyi tuberkulint juttatnak befecskendezések alakjában a beteg bőre alá. A láz, amelyet ezen befecskendezések utján elértek, 38 "5 fok Celsiust mutatott középértékben. Ezzel a gyógykezeléssel a mai napig ige® szép eredményeket értek el és ha a tubef' kulintherapia befejezése után a beteget egY