Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-19 / 15. szám

1911 január 18 DELMAGYARORSZÁG 3 a bankigazgató urak jutaléka lesz negyven­nyolcezer korona helyett huszonnégyezer korona. Valentsik Ferenc azzal fejezi bo szavait, hogy a javaslatot nem fogadja el, ellenben csatlakozik Kossuth és Földes határozati javaslatához. (Él­jenzés a baloldalon). (LovásZj/ Okolicsányiróí). Lovászy Márton: Nagyon sajnálja, hogy nem­csak a túloldalról hangzottak el beszédek az önálló bank ellen, hanem még Okolicsányi László akit eddig függetlenséginek ismertek "yen beszédot mondott. . Okolicsányi László: Ezután is annak fognak ismerni. Lovászy Márton: Részletesen foglalkozik Okoli­csányi aggodalmaival. Csodálkozik, hogy épen a magyar banktól kiván olyan garanciákat, me­lyek egyetlen jegybanknál se találhatók. Inkább mondja meg nyíltan, hogy nem kell neki az önálló bank, mert ilyen formájában Okolicsányi álláspontja nem más, mint politikai kötekedés. (Helyeslés a baloldalon). A bank legbiztosabb alapja a készfizetés. Okolicsányi fél az arany Kiszivárgásától. Ez humbug! Okolicsányi László: Hát a passzív fizetési mérleg l Farkas Pál: Ehez mit szólnak? Lovászy Márton: A valutakórdéssel foglalko­zik ós kimutatja, hogy csak az aranyvaluta nyújt biztos alapot a nemzeti fejlődésre. Azon­ban az arany még nem elég a boldoguláshoz, mert ha az aranyba fektettük a súlyt, könnyen megismétlődhetik az, amit a zsidók csináltak a Pusztában: borjut öntöttek aranyból és azt imádták. Hock János: Most is azt csinálják. (De­rültség.) Lovászy Márton: Amikor látjuk az óriási aranytermelóst, azt a hatalmas aranyáradatot, amely elárasztja az egész világot, akkor azt mondani, hogy ez az aranyáradat épen Magyar­országot fogja elkerülni, legalább is érthetet­len. Kimutatták, hogy nem aranykiszivárgás, hanem épen ellenkezőleg, beszivárgás tapasz­talható nálunk. . A jegybank az ország közgazdasági életének jelzője. Ha koros jelenségek vannak, ennek kell megmutatni. De a közös bank ezt nem mutatja ki, mert olyan ez, mintha két beteg esszekevert véréből akarna az orvos vérvizs­gálatot csinálni. Okolicsányi nagyon meg van elégedve az Osztrák-Magyar Bank működésével, hát ő utal arr«, hogy 1907-ben mit csinált a bank Magyar­országon Hat százalékra emelte a kamatlábat, Kmikor semmi oka erre nem volt. Mutatja ezt az is, hogy akkor fizette a bank a legnagyobb osztalékot. (Élénk helyeslés.) Ez az a nagy mcséretet érdemlő eljárás. Beszélt Okolicsányi törvényes akadályokról is ós a Benedikt-for­mulára utalt. A maga részéről ezt üres hó­jyagnak tartja ós csak Okolicsányi hatalmas tüdeje mellett szól, hogy ezt olvan nagyra föl tüdta fújni. A Bonedikt-fóle formulának két része van. első azt tartalmazza, hogy az esetben, ha a bankközösség megszűnik, a két állam közt a "vetések koronaértékben történnek. Ez mit jelent, mert liiszon ma is igy történnek a öltések. A másik rész a pénzérték esetleges Különbségéről szól, ez azonban nincs meg, igy 'ehat csak azt a két kormányt kötelezi, amely szerződést megkötötte. Az elnök az ülést tiz percre felfüggeszti. Szü­lte után Lovászy Márton határozati javaslatot Kyojt be aziránt, hogy a kormány terjesszen be Kimutatást a közös bank által leszámítolt osztrák és magyar váltókról s arról, hogy ™tenyi esett ezekből az ipar, a kereskedelem a mezőgazdaság javára. (Sonisich gróf beszéde.) Sotnsich Tihamér gróf: Hivatkozik Martino­ms György hires mondására: Qui habét socium, "a.b.et domiuum. Ebben a viszonyban vagyunk v«JS Ausztriával, forma szerint barátságban, K'öságban pedig az osztrákok az urak, mi pe­Szolcák v«<r„r.„lr Anaxfrifl. most ÍS a D6­« szolgák vagyunk. Ausztria most wasztás politikáját követi velünk szemben, f ""ok eszköze a közös bank is. Hosszasabban JjteJíeti a javaslat ötödik szakaszában foglalt jteotmány. és házszabályellenes rendelkezese­A javaslatot nem fogadja el. , M«di-Kovács János az idő előrehaladottsa­h',a VaIó tekintettel beszédónok holnapra való flölasztását kérte. (Vihar a llázban). Háromnegyed kettő volt s a munkapárt re­Mádi-Kovács kérése ^jos ellentmondással találkozott. Az elnök elrendelte a szavazatok megszámlálását, ami nagy zaj és lárma között kozdődött. A munkapárt tagjai szavazás közben tódultak befelé a terembe és az ellenzék tilta­kozott ellene, hogy a későn érkezőket is a szavazatokhoz számolják. A baloldalról töb­ben zsebkendőt lobogtattak, a jobboldalról pedig Dániel Gábor ököllel fenyegette az ellenzéket. Pál Alfréd odakiáltotta a zseb­kendőt lobogtató Sümegi Vilmosnak: — Olyan piszkos a zsebkendője, mint maga 1 A baloldalon közben ivet köröztek, hogy zárt ülést kérjenek. A husz aláírást gyorsan összeszedték s Justh János benyújtotta az ivet az elnöknek. Berzeviczy előbb kihirdette a sza­vazás eredményét, mely szerint negyvenen sza­vaztak a Mádi-Kovács beszédének elhalasztása mellett, nyolcvanheten pedig ellene. Az elnök ezután kiürítette a karzatokat s megkezdődött a zárt ülés. A zárt ülésen Justh János méltánytalannak ós házszabályellenesnek minősítette a többség eljárását, mikor nem engedte meg a szónok­nak, hogy beszédét elhalassza. Holló Lajos azt hangoztatta, hogy a többség eljárása az ellenzéket a parlamenti harc éle­sebb fegyvereire kényszeríti. Az elnök kijelentette, hogy nem történt semmi sérelem, mert hiszen a többség tetszése szerint élhet azzal a joggal, melyet számára a házszabályok biztosítanak. Justh Gyula kifogásolta még a többség magatartását és ezzel a zárt ülés véget ért. Utána szünet volt s mikor az elnök a nyilt ülést ismét megnyitotta, két óra már el­múlt. Mádi-Kovács nem kívánt a szólás jogá­val élni. (Az interpellációk.) A Ház ezután áttért az interpellációkra 8 Fráter Lóránt az operaházi állapotokat pana­szolta föl. Nem ellensége az idegen zenei kul­túrának, de az mégis lehetetlen, hogy a ma­gyar királyi Operaházban német nyelvű elő­adásokat tarhassanak; pedig arról értesül, hogy most ezt is tervbe vették. Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter nyomban válaszolt az interpellációra. Az Opera­ház művészi vezetése, mondotta, most semmi­vel sem rosszabb, mint ezelőtt volt. Arról pedig, hogy az intézmény nemzeti jellegén akármilyen módon csorbát ejtsenek, szó sem lehet. Ennek az ő ellentállásában meglesz a maga akadálya. Ami kisebb bajok vannak, szinte elkerülhetetlenek az ilyen nagy intézet­nél. Rajta lesz, hogy azok is megszűnjenek. Fráter a választ tudomásul vette. Majd Huszár Károly interpellált a krassó­szörónymegyei népszámlálás dolgában s a mi­niszterelnök nyomban válaszolt, mire az ülés véget ért. A lengyel klub uj elnöke. Bécsből jelentik: A lengyel klub ma hatvanhat szavazattal egy szavazat ellenében Lazarszki képviselőt válasz­totta meg elnökévé, a miniszterré kinevezett Glombinszki helyébe. ZavarnAsok Champagneban. Dameriben nagy tüntetések voltak. Champagnebeli szőlő­termelők kifosztották egy pezsgőkereskedo níncéiét eltörtek hetvenezer töltött pezsgő­ül a kot, fölfordították a hordókat és beütöt­ték a fenekét. Egy kocsit, amely Epernayba egy cégnek kétezerötszáz üveg pezsgót szállí­tót, a Máméhoz, vezettek es a pezsgőt a folyóba öntötték. A rendőrség szigorú intéz­kedéseket tett a rend föntartásara. Többek letartóztatása várható. A horvát pártalaknlás. Zágrábból jelentik: A szeb-horvát koalíció tagjai vasárnap Zág­rábban értekezletet tartanak, amelyen az or­szággyűlésben való taktikájukról fognak tanács­kozni. Csütörtökön délután azok a horvát kép­viselők fórnak tanácskozni, akik a magyar országgyűlésnek is tagjai. Hir szerint a szerb­horvát koalíció pártjai nem fognak részt yenni ^ bán által tervezett többségben, A Lloyd megreformálása. — Wimmer Fülöp nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi Lloyd reformokra szorul: minden valószínűség sze­rint egy véleményen vannak e tekintetben Obláth Lipót, Wimmer Fülöp, Bokor Adolf, Perjéssy László és mindazok, akiknek agi­litása adott eddig is tartalmat a kiváló egyesület működésének. Ezeknek a refor­moknak megvalósításától nem zárkózik ós nem zárkózott el a Lloydnak sem a köz­gyűlése, sem a választmánya. Voltak és vannak agilis emberek, akik azt a véleményüket merték megkockáztatni, hogy a Lloyd beléletében, szervezetében hiányok és hibák vannak, ezeket a hiányokat pótolni, a hibákat korrigálni kell. Ugylátszik, né­hány ember nem tulajdonit ennek jelentősé­get, mások pedig személyes hecceket akar­nának az ügybe kavarni, hogy ezzel agyon­üssenek egy mozgalmat, amelynek személyes éle semmi esetre sem lehetett. De azok, akik ellen ilyen támadásokat intéztek, nem hajlandók eltűrni az indokolatlan és alap­talan támadásokat. Közülük most Wimmer Fülöp, a Lloyd kitűnő választmányi tagja nyilatkozik. A Délmagyarország-hoz bekül­dött érdekes nyilatkozatában ezeket mondja Wimmer: A Szeged és Vidéke, de különösen a Szegedi Napló a Lloyd közgyűléséről és ezt megelőző­leg a Lloydban történtekről oly helytelen, célzatos és szándékosan elferdített jelentése­ket hozott, hogy — mint ez ügyben sze­replő — kénytelen vagyok ezeket helyre­igazítani. A Szeged és Vidéké-nek, amelynek természe­tesen csak két célja lehet — a„nagy Balassát" magasztalni, rajtam pedig egyet ütni, — csak annyit, hogy Balassa szereplése a közgyűlésen csak abból állott, hogy könyvből bizonyította annak igazát, amit ón könyv nélkül állítottam. Nem igaz az, hogy előadásom szokatlan támadó, vagy egyáltalán támadó volt ós valótlan az is, hogy Perjéssy indítványa, amelyhez ón — Ba­Iassával szemben — hozzájárultam, az én in­dítványomat mellőzte, sőt ellenkezőleg, ez az egyhangúlag elfogadott inditvány utasítja a választmányt az általam indítványozott ügy­rend megalkotására, azzal a megtoldással, hogy ez ügyrendbe esetleg még egyéb szükségesnek mutatkozó intézkedéseket vegyen föl. De mit feleljek annak az ismeretlen pamflet­irónak, aki a Szegedi Naplónak ugy vasár­napi, mint keddi számában a Lloyd körül tör­téntekről Írogatva, „háttérben lappangó sze­replési viszketeg"-ről, vagy „akarnokok"-ról ir, „akik a Lloydban szerephez akarnak jutni". Kicsoda ez az ember? A szerkesztőség bel­tagja bizonyára nem, aminthogy a „Napló" ve­zetőségétől egyáltalán csodálom, hogy eviden­sen egyoldalú információkra hallgatva, csak néhány hiúságában megtámadott ember szolgá­latában álló ezen cikkeknek helyet adott. Miért akarja a sötét háttérben bujdosó cikk­író indítványomra minden áron ráfogni, hogy az a Fáber-ügy körüli hoccnek akart csak szol­gálni, amikor az egész választmány elismerte, hogy indítványom tényleg hézagpótló és szük­séges ós csak az elnöknek ez ügyben rendkívül nagy érzékenységére való tekintettel nem fo­gadták azt el mindjárt, amikor én az indítványt először a választmány előtt tettem meg. És a „Fáber-hecc!" Ki kezdett erről a nyil­vánosság előtt tárgyalni? Én, aki még aznap egy választmányi gyűlés összehívását kértem, hogy az ügyet ezen egyedül illetékes helyen megtárgyaljuk, vagy az elnök, aki az újságok­ban nyilatkozott ? Nem kerültem-e én az egész incidens lefolyása alatt ezen annak mondott, de tényleg nem vallásügyi kérdés nyilvános pertraktálását, mig Obláth elnök és aliosszában­szóltiben, szolgálatában álló ismeretlen cikkíró folyton ezzel foglalkoznak?

Next

/
Oldalképek
Tartalom