Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-30 / 184. szám

1910 december 29 retenc Ferdinánd trónörökös táborszernagyi egyenruhában, tiszti-sapkával a fején, csokoládósziuü felöltőben és vörösstráfos generális nadrágban. Rendkívülien szép ember és első szempillantásra nagyon szimpátikus. Nem a rendes katona-arc és mert' gondosan borotvált és kemény bajuszu, nem is a rendes urolkodó-családbeli megjelenés. Okos, élénk szemei vannak, barátságosan és derülten néz jobbra, balra. Az arca élénk piros. Frissen és gyorsan száll le a vonatról. Az állomásfőnök keményen tiszteleg, nem néz se jobra, se balra, amikor kimegy a lépcsőn és azt a néhány lépésnyi utat megteszi a waggon lépcsőjétől az udvari váró-teremig. Egy pillanatra fölkapja a fejét és szelíden, barátságosan balra néz, még egyszer tiszteleg, azután bemegy az udvari váró-terembe. Bocla Dezső budapesti főkapitány mély meghajlással üdvözli a trónörököst. Őfensége, mint ismerősét üdvözli. Folyékony, tiszta magyarsággal beszél. — Jó reggelt. Nagyon szép öntől, nagyon köszönöm, hogy ilyen korán kifáradt a pályaudvarra. Köszönöm szépen, A főkapitány hajlongott. — Amint jöttem, a vonat ablakán kinéztem, láttam, hogy milyen serényen építkeznek, mindenfelé épitő állványokat láttam. Ugy látszik, most nagy építkezések folynak Budapesten. Örömmel látom, hogy ez a szép város állandóan fejlődik. A főkapitány hajlongott. — Köszönöm! — mondta a trónörökös és nem szertartásosan, de barátságosan és egész polgáreniberi módon nyújtotta kezét a főkapitánynak, aki levett kalappal állt előtte és újból mélyen meghajtotta magát. * A pályaudvar külső kapujánál két udvari fogat állt. Az elsőbe beszállt a trónörökös. A kocsis magasra tartott ostorral üdzözölte. Melléje ült Brosch szárnysegéd. A második fogaton ment az udvarmester. A kocsitól néhány lépésnyíre egy kinematográf-góp fölvételt csinált. Ide is belemosolygott a főherceg-. A nagyszerű udvari fogat elhajtatott. Sokan éljeneztek. A trónörökös pedig barátságosan szalutált. És az ő szép kék, meleg szemeivel érdeklődve nézett ki a fogat ablakán, nézett bele ebbe a gyönyörű városba, a mi magyar világunkba, amelynek ő lesz a királya . . . A delegációk a trónörökösnél. A Várba kora délelőtt megkezdődött a népvándorlás. A trónörökös tizenegy órakor fogadta az osztrák delegációt, amelynek tagjai már félórával előbb teljes számmal ott voltak a királyi palotában. A fogadás itt egész programszerűen ment végbe; Baerenreither, az osztrák delegáció elnöke üdvözlő beszédére a trónörökös elmondta azt a választ, amelyet a magyar delegáció tagjai előtt is fölolvasott. Ezalatt a magyar delegáció tagjai értekezletre gyűltek az országháza delegációs termében. Tarka-barka kép alakult itt ki. A sok öreg delegátus cifra, szines diszmagyarba öltözött, akik között elveszett a néhány frakk, amit Maylander Mihály fiumei képviselő, Melczer Vilmos szász képviselő és a két horvát delegátus öltött magára. Feltűnt Pejacsevich Tivadar gróf volt horvát bán, aki szintén magyar díszruhába öltözött. Volt néhány katonatiszti uniformis is, köztük Batthyány Tivadar gróf tengerészkapitányi egyenruhában. A függetlenségi Justh-párf ról csak Batthyány jelent meg a fogadáson. A Kossuth-pártot Kossuth Ferenc, Mezőssy Béla ós Sághy Gyula képviselték. Kossuth közismert zöld magyar ruhájában, amelyről természetesen nem hiányzott a Lipót-rend nagykeresztje sem. Zichy Ágost gróf felolvasta üdvözlő beszédét, amelyen néhányan apró változtatást akartak ejteni, de később elállottak ettől a szándóktól. A delegátusok kicsit udvaroltak az egymás daliás megjelenésének, azután ki kocsin, ki automobilon megindultak a Várba, ahol tizenkét órára várta őket a trónörökös. Az utazás neDÉLHAQYARORSZAG hezen ment, mert az Albrecht-uton a fölfelé haladó kocsikkal találkoztak az osztrák delegátusok hazafelé tartó fogatjai. A magyar delegáció, A képviselőház társalgójában gyülekeztek fél tizenkettőkor a magyar delegáció tagjai. Diszmagyarok pompás gyülekezete volt; alig néhány frakk vegyült közéje Kocsikon ós automobilokon fölhajtattak a Várba, ahol a palota felső négyszögében, az úgynevezett fehér teremben helyezkedtek el. Néhány perccel tizenkettő előtt megjelent köztük herceg Pálffy Miklós diszmagyarban ós átvezette az urakat a kihallgatási terembe, ahol a trón áll. A trón előtt félkörben álltak föl a delegátusok. Az udvarnagy átment a szomszéd terembe és megtette jelentését a trónörökösnek. A királyi herceg belépett. Lovassági tábornoki egyenruhát viselt, kezében a kalpaggal. Éljen fogadta, A trón előtt, fönn az emelvényen megállt a trónörökös. Az udvarnagy, a testőrkapitányok, akik tegnap érkeztek Bécsből, valamint a közös miniszterek és Khuen-Héclerváry a trón körül helyezkedtek el. (Az elnök beszéde.) Előlépett Zichy Ágost gróf, a magyar delegáció elnöke és ezzel a beszéddel üdvözölte a trónörököst: Császári és királyi Fenség ! — Alig van néhány hete, hogy mint a közös ügyök tárgyalására kiküldött országos bizottság tevőkenységünket befejeztük. S midőn ma apostoli királyunk magas parancsa folytán ismét egybegyűltünk, hogy munkásságunkat újra megkezdjük, eljöttünk őfelsége magas trónja elé, liogy aunak zsámolyához letegyük alattvalói hódolatunknak és tántoríthatatlan hiiségünk kifejezését. — Le fogjuk tárgyalni most is lelkiismeretesen ós hűségesen azon előterjesztéseket, melyeket őfelsége közös kormánya elénk terjeszt — s szemelőtt tartva édes hazánk súlyos anyagi viszonyait — nem fogunk megfeledkezni arról sem, amivel a trón tekintélyének és országunk hatalmi állásának tartozunk. — Egy eseménydús óv záródik le. Édes hazánkban a zajló politikai hullámok lecsendesedtek s az ország csöndes munkásságban iparkodik továbbfejlődését előmozdítani. Mezőgazdasági bajok ós pénzügyi gondok nehezednek reá s elsősorban szükséges, liogy az ország pénzügyi kezelését rendes kerékvágásba juttassuk. — S midőn most egy uj év hajnalpirja emelkedik föl előttünk, az egész nemzet minden pillantása koronás királyunk kimagasló alakja felé fordul, Ő felé, kit nemcsak saját népei, de Európa minden nemzetei a béke atyjának neveztek el, Ő felé, ki magas kora dacára lankadatlanul fáradozik ós szüntelen munkásságot fejt ki, hogy minden népeit egyenlő mérvben boldogítsa. — Legyen áldott uralkodása, melyet a mindenható még számos évekig tartson meg nekünk s mindjiyájunk ajkain azon forró imádság epedez, hogy isten tartsa, isten éltesse sokáig Apostoli Királyunkat! — Midőn császári és királyi Fenségedet ezennel hódolatteljesen fölkérjük, hogy őfelségénél ezen érzelmeink és kivánataink tolmácsa lenni kegyeskedjék, engedje meg, hogy az országos bizottság nevében császári és királyi Fenségedet szivünkből üdvözöljük. — Ha visszapillantunk nemzetünk ezredéves múltjára, két jeligét látunk csillogni minden korszakban, két jelige lelkesíti és vezérli a magyar embert — „a hazáért" és „királyáért". — Ezek az éi'zelmek erősen gyökereznek bennünk s ez érzelmekkel fejezzük ki hódolatunkat császári és királyi Fenségedelőtt is és szivünk mélyéből éltetjük ! (A trónbeszéd.) A trónörökös föltette kalpagját ós az üdvözlő beszédre ezt válaszolta, papírlapról olvasva : — Azon megtisztelő megbízatásban részesültem, hogy ő császári és apostoli királyi Felségét a mai napon képviseljem, őfelsége legmagasabb személyéhez való hü ragaszkodásuk érzelmeit, melyeket az imént kifejezésre juttattak, nem fogom elmulasztani őfelségének tudomására hozni. — Midőn önöket a hatáskörüknek fentartott fontos tevékenység kezdetén őfelsége nevében üdvözlöm, mindenekelőtt legmaga287 sabb igaz megelégedését hangsúlyozom afölött, hogy a külügyi viszonyok minden irányban örvendetesen alakulnak. Szövetségeire támaszkodva és az összes hatalmakkal való jó viszonyánál fogva a monarchia jövőre is nyomatékkal fogja folytatni eddigi sikeres törekvéseit a béke fentarttísára és szild/rditásdra. •—A hadügyi kormányzatnak a hadseregre vonatkozó szükséglete a múlt évihez képest növekedést mutat, mely az egyes költségvetési tételek régóta kívánatos helyesbítését célozza. A haditengerészetnek viszont nagyobb összegek engedélyezésére van szüksége avégből, hogy valamennyi többi hatalomnak ezirányu előkészületeire való tekintettel, megmaradhasson föladata magaslatán. Ez a hitel azonban nemcsak a haditengerészet harcképességét fogja növelni, hanem gazdasági hasznot is hozand. — 0 császári és apostoli királyi Felsége megbízásából kipróbált belátásuk és hazafias buzgalmuk iránti legmagasabb bizalmának kifejezést adva, munkálkodásukhoz a legjobb sikert kívánom és teljes szívből üdvözlöm Önöket. A trónbeszéd elhangzása után ismét csendes éljen hangzott föl. A trónörökös meghajolt, leszállt az emelvényről. (Vercle.) Váratlan fordulat következett. A trónörökös lelépett a trónról s az előzetes megállapodás ellenére cerclet kezdett. Először a delegáció elnökéhez, Zichy Ágost grófhoz lépett a trónörökös. — Nagyon örülök, hogy Budapesten lehetek! — igy szólt őfensége Zichy grófhoz. A város igen szép s jól érzem itt magam. Ezután a vadászatról beszélgetett a trónörökös, majd igy szólt a delegáció elnökéhez: — Ugy-e, Zalamegyében lakik? — Igen, fenség! Majd ismét a vadászat került szóba. A trónörökösnek afrikai uti emlékei jutottak eszébe és elmondta, hogy ő is vadászott Afrikában és: pedig nemsokára azután, hogy Zichy gróf onnan elutazott. Megemlítette, hogy Borghese herceg társaságában volt és sohase fogja elfelejteni az afrikai szép napokat. Ferenc Ferdinánd mindvégig magyarul társalgott Zichyvél, a szavakat nem kereste. Miután Zichytől szívélyesen elbúcsúzott, Láng Lajoshoz fordult a fenség. — Olvastam a novemberi delegáció megnyitásánál tartott beszédét, nagyon szép volt, nekem igen tetszett. A trónörökös Láng előtt is elragadtatással beszélt Budapest szépségeiről és ismételten hangoztatta, hogy kitűnően érzi magát. Ferenc Ferdinánd a beszélgetés végén szóba hozta, hogy Láng Lajos katonafia a kabinetirodában teljesít szolgálatot. — Ismerem a fiát! — mondta. Egy sugárzó, megelégedett tekintet a diszes, csillogó tömegre, egy szívélyes, de azért méltóságos főhajtás ós a trónörökös visszavonult. (Külön ovációk.) A magyar delegáció tagjait rendkívüli lelkesedés hatotta át, roppant tetszett nekik a főherceg egész magatartása ós különösen friss magyar beszéde. Fölmerült a gondolat, hogy valamely formában adjanak kifejezést szeretetüknek. Karácsonyi Jenő gróf és Szüllő Géza megpendítették az eszmét, hogy üdvözöljék Ferenc Ferdinándot, a trónörököst, mert a trónteremben elhangzott ováció a király képviselőjének szólt. Erre az összes jelenvolt delegátusok fölkerekedtek ós átmentek a királyi vár Krisztina-téri szárnyába, a trónörökös lakosztályába s egy ivre valamennyien ráírták nevüket. Még az ellenzékiek is, Batthyány Tivadar gróf, Kossuth Ferenc és Sághy Gyula. Apponyi Albert gróf nem jelent meg a trónbeszédnél. Összeült a magyar delegáció. Ma délután már összeült a magyar delegáció, hogy általánosságban és részleteiben letárgyalja az indemnitást és aztán a hadügyi költségvetéssel foglalkozzon. A délutáni ülésen megjelentek Aehrenthal,