Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-25 / 181. szám

1910 december 25 *. á DELMAGYARORSZAG 45 A parasztanya, mint gyermeke orvosa. A legközelebbi népszámlálás elébe várakozástelten néznek az érdeklődők, de sajnos, statisztikusaink szerint, kellemes meglepetésben alig lesz részük, de annál több lehangoltságot keltő kellemetlen tények tudatára ébrednek. Egy biztató reményünk lehet azonban, hogy ezen megdöbbentő adatok birtokában, az arra illetékes tényezők radikális eszközöket, módokat fognak keresni, sok elszomorító állapot kedvező megváltoztatására. A születések számának kisebbedése, az egyre nagyobb tért foglaló „egyke"-rendszer, amíg egyre tarló kivándorlás és a nagy csecsemő- és gyermekhalálozás következtében az ország lakosainak száma nem szaporodik a szükségelt arányban, ami országos és egyéni szempontokból egyaránt okozhat súlyos gondokat szociálpolitikusainknak. Magyarország csecsemöhalálozási és gyermekhalálozási statisztikái még mindig nyugtalanítók és a javulás nem kielégítő. Csecsemőhalandóságunk országos átlaga 2P20„ és általában a hét éven aluli gyermekek között 31'4°/o nem éri el a hét éves kort. Ezen számok a laikusnak is megdöbbentően beszédesek. E számok azt súgják, vagy tán kiáltják, hogy nálunk kevés az orvos, sok szervezett orvosi állás vidéken betöltetlen. A számok mögött, mintha elrejtőzve látnók a sok fiatal anyát, kinek legszentebb hivatása volna a gyermekápolás és gyermeknevelés és amely tudományba lettek a legkevésbbé beavatva, amelyben a legkevésbbó jártasak. Minden elsőszülött gyermek kísérleti célokra szóló anyag és hogy ezen kísérletek nem a legjobban válnak be, az könnyen elképzelhető. Ezen segíteni óhajtva, „Az Országos Anyaás Csecsemővédő Egyesület'', a Budapesten megtartott „Anyák iskolája" mintájára, vidéken is szándékozik gyermekápolási kurzusokat tartani. Ez az eszme életrevaló és üdvös ós kivitele hézagot-pótló lesz. De mit kezdjünk az alsóbb néposztályokkal, ami babonás parasztjainkkal, akiknek semminemű egészségügyi ösmeretei nincsenek, akik az ember természetrajzának a legelemibb fogalmait se ösmerik? Az állatait gondozni, szaporodásukat, fajnemesitósüket előmozdítani, ezt a legnagyobb megfontolással, körültekintéssel végzi, a földjei^ gyümölcsfáit a legnagyobb figyelemmel, előrelátással látja a magyar gazda, de lelke magzatját az anya móg egészséges korában sem tudja gondozni, hogy értené azt beteg állapotában ? Magyarországon a gyermekbetegek legalább fele nem lát orvost és igy nem csudálhatjuk, ha az élve szülöttek '/, hal el hét éven alul. De ez nem a szülők szivtelenségén, szükkbblüségén múlik, hanem népünk korlátoltságán, babonásságán, az öröklött hagyományokon való vak ragaszkodásán. Minden parasztcsalád birtokában van egy egész csomó szerintük kipróbált ós bevált csalhatatlan gyógyeljárásnak. Ha véletlenül tanácstalan volna ott a „szüle", a koma-, a szomszédasszony, akik a legnagyobb készséggel szolgálnak utasitásokkal. Súlyosabb esetekben a vajákos asszony, a bábaasszony, vagy a nagytekintélyű „tudósasszony" (hivatásos kuruzslónő) lesz konzultálva. Orvoshoz csak nagy későn, bizalmatlanul fordul, mert hisz az nem ért se a megrontáshoz, se a szemmelveróshez, inkább azért, hogy törvénybeütköző dolgot ne kövessen el avval, hogy a gyermeket orvosi ápolásban való részesedós nélkül engedte a másvilágra költözni, hogy kikerülje az érte járó megbirságoltatást, Szerintük a legtöbb testi nyavalya abból támad, hogy irigyük, rosszakarójuk „szemmel verte", vagy „megrontotta" a gyermeket. így aztán a gyógyítás módja az előidéző ok megszüntetésére irányul, a megrontást hatálytalanná igyekszik tenni. A csecsemőn nem igen veszik észre a betegséget ; bélhurut, bőrkiütések, fülfolyás, az mind nem árt a gyermeknek, mert hisz azáltal csak „tisztul". A legtöbb lázas állapotot, rángógörcsöt a fogzásnak tulajdonítanak. A néplélek tanulmányozói a babonákból igen sokat merítenek, azt igen megfigyelésreméltónak találják ós beható tanulmány tárgyává teszik. Én csupán az okból sorolok itt föl egy csomó Szeged környékén legáltalánosabban elterjedt gyógyítási eljárást, hogy a nép ezirányban való felvilágosítására a ügyeimet fölébresszem és sok vétkes gondatlanság miatt okozott testisértés magyarázatára mutassak. A tanyán ós falun elhalálozott gyermekek fele megmenthető volna, ha kellő időben orvosi ápolásban részesülhetne. Köznépünkre annál nagyobb suggoslió erejével hat a babona, minél mystikusabb, minél bonyolultabb kivitelű az. Nem ösmer undort, utálatot, ha ezeknek végrehajtásáról van szó. Ezen állításomat bizonyítják a következő eljárások is. Rontás ellen. (Rontásnak tulajdonítják a test fekélyesedésót, egyes izületek zsugorodását.) Teljesen uj, zöld máza3 csuporban, hót kanál vizben hét-féle gyökeret, három kanálnyi menyiségre befőzni. Ezt egy pénteki napon, napfölkelte előtt, háttal keletnek kell a beteggel megitatni. Ha a gyermek nagyon sovány, megint csak meg lett rontva. Az anya erre óvatosan megfigyeli, ki érdeklődik legjobban a gyermek soványodása iránt. Ha nő a „megrontó", a hajából, ha férfi, a lábravaló nadrágja madzagából vágnak le titkon egy darabkát ós ezt megfőzik a vizben, melyben a gyermek fürösztve lett. Minél jobban forr a viz, annál hamarább jelenik meg a háznál a megrontó, mire a megrontás hatástalan lesz ós a gyermek megszűnik soványodni. Rontás ellen egy másik holt biztos hatású módszer. A másik határból kell kilenc vakondturás féldjéből hozni és a földet megfőzni, vele a gyermeket megmosni. Az se rossz, ha kilenc különféle szemet főznek meg ós ennek a levével mosogatják a beteg testrészt. Hogy mily nagy készlet áll rendelkezésére jó népünknek, bizonyítja az alábbi is: Uj cseréptálban leborogatjuk az edényt, amelyben főztünk és amelyből ittunk, a róla lecsurgatott mosogatólével, három hajnalon, háromszor mossuk meg felülről lefelé a megrontott testrészt. Ha parasztgyermek nyugtalan, álmatlan, az anya elsősorban is „szemverésre" gondol. Erre is van aztán biztos hatású kúrája nem egy. így például: Egy zöldszélü tányérba vaskanállal merit három kanál vizet. Ebbe beleereszt egyenkint Miatyánk kíséretében három parazsat. Evvel a vízzel megmossa a gyermeket neveletlen (gyűrűs) ujjával homloktól lefelé és három csöppet belecsöppent a kicsike szájába. Ezután a megmaradt vizet vaskanállal az ajtósarkába, avagy a küszöbre meriti. Ha a viz több lett három kanálnál, igy a procedúra használ, ha kevesebb, nem szenved szemverésben, hanem más bajban. Egy változata ennek, midőn az anya a szájába veszi a vizet, vele megmossa a gyerek arcát, nagyobb hatás kedvéért pöndöl-e (inge) visszájával törli meg háromszor. Meggyőzően hangoztatják, hogy a viz mindkét esetben több szokott lenni három kanálnál. Szemverés ellen csinálja az anya ezt is: Nyelvével kinyalja háromszor az egyik, majd háromszor a másik szemet ós mindannyiszor fólrekÖp. Ha a gyermek ágybavizelésbe szenved és még kicsi, akkor nem szükséges egyéb, minthogy a gyermek arcát a nedves pelenkával megtörlik. Ha hét évnél idősebb a gyermek, az eljárás kissé bonyolultabb. Ha kisleányról van szó, három újszülött, móg csupasz, nőstény egérkét kell megsütni és megetetni a gyerekkel, ha fiu az istenadta, mindenesetre him egérkék szükségeltetnek. Erre is van persze még egy csomó más módszer is, mert nem lehet mindig him, vagy nőstény egérkét kellő számban szerezni. Ha a gyermek nem tud kéredzkedni, ha nehezen szokik a tisztasághoz, alsó testét kell a forró tüzhelylapra hozzáértetni. Nemkevésbbó drasztikus a gyermek bélhurutja ellen használt szer, midőn köménymagot szórnak a tüzes tűzhelyre és a gyermeket föléje tartják. A köménymagot meg szokta az anya rát,m ós a gyermek szájába lehelni. Szokás még enyvet feketekávéba főzve, vagy vadgesztenyét összezúzva tejbe vagy pálinkába főzve, a gyerkeknek beadni. Rángógörcs (népiesen frász) ellen emigy ajánlatos cselekedni : A gyermek be lesz borítva egy szennyes törülközővel, keresztet vetnek rá, a hatás nagyobb kedvóért leemelik az ablak bal felét és azt visszájával a gyerekre teszik. Ha bőratkás (rühös) a gyermek, bekenik a testét rülizsirral és beállítják sütés után a forró kemencébe. Avagy, ami mégis csak ártatlanabb, kevésbbó veszedelmes. A gyermeket az abrakos tarisznyával dörgölik meg és a tarisznyát a háztetőre dobják föl. Ótvar ellen, ami rendesen a hiányos tisztaság következménye. Tejfölt higanynyal elkevernek és az ótvaros részt vele megkenik. Avagy talált csizmatalpdarabkát, avagy talált kötéldarab hamuját szórják reá. Az is bizalomkeltő, hogyha a szomszéd ellopott mosogatórongyával „megkerekitik" a gyereket, a rongyot a küszöb alá ássák, mire az ott elrothad, meggyógyul a gyerek. Nagyobb bőrkiütések ellen, megfőzik a fokhagyma koszorúját és a csúnya sebrészt bekötözik vele. Szúrások, nyillalások ellen, meglepő kitűnően eredményes legyen, ha az anya előveszi jegykendőjét, az alsó testrészéhez dörgöli és a gyermeket vele átköti. Fülfolyás ellen a keresztanya kúrál. A gyerek nyakába szalagot köt lazán, hogy az onnét leoldódhassék és a gyermek elveszítse. Ha valaki megtalálja és fölveszi, átragad a baj reá és a gyermek kigyógyul belőle. A gyulladt (csipás) szemre, zsömlét tejbe áztatnak és avval borogatják. Orrvérzést avval vélnek a leghamarább meg" szüntetni, ha ganéjt szívatnak föl. Vágott-, zuzottsebre, ha nagy a vérzés sót, kenyeret, vöröshagymát főznek össze és avval rakosgatják, esetleg háziszappanból készítenek kovászt reá. Nem szokatlan vérzést csillapító eszköz a pókháló, a falról vakart mész, mentalevél, egérfarku cickóró és sok egyéb. Gennyedés siettetésére jó a nyulháj, avagy a sülthagyma. Lábficamodás ellen az eceteskorpa. Pipacsvirágszirma megfőzve gyomorfájás ellenAz orbáncot Szent Antal-tüzének nézik és szenteltvízzel kezelik. Tüdővész, az Alföld ezen öldöklő angyala ellen, valamelyik hozzátartozónak vizeletét itatják meg a liektikással. Nincsen olyan nyavalya, melyre nem tudnának többféle gyógyszert, ha az egyik nem hatott, megpróbálkoznak a másikkal, esetleg ráolvasnak, vagy ráimádkoznak a betegre. Ha aztán semmi sem akar használni, akkor nem a kúra a rossz, hanem a gyerek „nem életrevaló" és az Ur Jézus úgyis elveszi. Kötetekre menne a recipék száma, de ebből a kevésből is kiviláglik, hogyha boszorkányok nincsenek is, a praktikáikat az emberek űzik. Amig a tüdővészt megitatott vizelettel, a részegséget halott szájába tett sóval (amelyet aztán a részeges italába lopnak, hogy az örökre megundorodjon az italtól) vélnek para»ztjaink meggyógyítani, addig, amig az orvosnak a gyermek kezeléséért fél orvosi honoráriumot gondolnak fizethetni (mint a panorámában), addig a legválogatottabb betegség is hálás talajra fog találni, kint, a gyönyörű szabad természet élén lakó embertársainkban és a halál öldöklő angyala aratása ott mindig dus lesz.