Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-25 / 181. szám

1910 december 25 DELMAGYARORSZAŰ 2? minden aranyosan ragyog, amikor a természet csupa élet, forró ós sugárzó, amikor kirándulásokat lehet tenni, amikor fürdőre lehet utazni és az ember tenisz-ruhát visel. A tél unalmas, alig várjuk már a kitavaszodást, legalább én alig várom — a télben az egyedüli szép a karácsonyfa, mert tele van aggatva szebbnél-szebb ajándékokkal. A tél minden szórakozása a zsurokban merül ki, pedig milyen ideális mulatság volna a ródli, a tobogán, vagy a skij, még a korcsolyázás is, de ha korcsolyázni akarunk, akkor nincsen jég, ha havat szeretnénk, akkor eső esik, eddig, ugylátszik, a menyország angyalkái nem szándékoznak kirázni a párti ácskájukból a pelyheket. Valami nagy esemény történhetett odafönn az égben, a jó Isten talán megharagudott és az angyalkák sírnak, mert folyton az eső szitál. De még más szomorú sejtelmeim is vaunak. Télapó talán annyira megöregedett már, hogy nem képes a munkára, vagy talán ő is követi a modern fiatalokat ós — leborotváltatta a szakállát, meg a bajuszát, azért nem rázhatja meg. Bizonyos, hogy Télapó fiataloskodni akar, mert mindenfelé tavasz van. Még a máramarosi hegyek között is zöldül a fü — télen. Ki látott ilyen csodát? Másutt a fák rügyeznek, olyan vidékeken, ahol még nyáron is, ha esteledik, átborzong az ember teste a hideg, szinte metsző széltől. Bizonyos, hogy valami történt odafönn, nagy lehet a harag, hogy télen ilyen enyhe idő a szigorú büntetés. Milyen kár, Istenem, milyen kár ős milyen csapás. Hogy micsoda a kár? Hát a toalettek, a szép toalettek, amik télire készültek ós amiket csak esőben vagy pláne rügyező időben nem vehetünk föl. Megszólhatják az embert, pláne, ha leány, a leányok, hogy nem tart harmóniát a természettel és ha a téli toalettekben akar egy kicsit sétálgatni, ráfogják, hogy mutogatja magát ós megkérdezik finoman, de pamfletikusan, hogy mi a bámulási dij? Finoman ezt igy fejezi ki a testi-lelki ba rátnő: — Jesszus, milyen csodálatosan fess vagy ma drágám ebben a toalettben! Ha az elragadtatásomnak akarnék kifejezést adni, azt kérdezném Tőled, mennyit fizessek, hogy egész nap bámulhassalak? — Ez az, amikor befelé azt gondolja a testi-lelki jó barátnő, hogy ugy mutogatod magadat, mint a majom a cirkuszban. Persze a forma, a kifejezés formája eltakar mindent és az elragadóan öltözött leány nem vághatja oda, hogy: — Hallod-e te testi-lelki jó baratnő, vájjon most szándékozol-e megpukkadni, — mert akkor mozgósitom a mentőket. — Kénytelen tűrni az elragadó toalettes az éles hangot, a cinikus nevetést és amikor haza megy, este a párnába rejti a fejét és sir. Sir egyszer azért, mert finoman kikarrikaturázták, kétszer azért, mert a legnagyobb örömét, a drága, uj, finom és gyönyörű toalettet benaftalinozhatja, vagy még azt se, hanem egyenesen a sárba vetheti, mert ha még egyszer fölvenné, akkor már nem is beszélnének róla többet. És akkor vége a leánynak is, mert a toalettjéről elhallgatott a krónika. Egy fumigáló pillantás, egy diszkrét kézlegyintés, aztán slussz. Es ezzel slussz a télnek is. A nyár a szép, csak a nyár, mert az idő állandóbb ós a toalettek is hosszabb életűek a közbeszédben. Tehát a téli Szegedről majd a — nyáron Szaruady Rózsika és Margitka: Rózsika: Én vagyok a nagyobbik, tehát nekem kellene először felelnem kérdéseire. Már kész is a válasz mindegyikre. Margitka. Én is készen vagyok a válaszok kai. Azt ajánlom tehát, hogy egyszerre feleljünk mind a ketten. Mert ón tudom, mit fog felelni a Rózsika ós ha ő előbb felel, akkor már nem lesz kíváncsi az én válaszomra. Én: Rendben van. Tehát miben találják meg a szórakozásukat a legjobban a téli Szegeden? Rúzsiha: Ó, mi szeretjük a telet, nem any nyira a mulatságokért. . . Margitka.... hanem magáért a télért. Rózsika: Igen a télért, mert igen szép zsurok szoktak lenni. Margitka: Szép zsurok szoktak lenni, csakhogy a zsurok értéke kissé degradálódott, amennyiben Rózsika: . . • amennyiben, zsuroznak minden vonalon . .. Margitka.... minden vonalon, ez elég általános kifejezés, de nem fejezi ki világosan a telies értelmet, amit tulajdonképen elmondani akarok. Rózsika: Akarunk! Tudniillik egy esettel akarok rávilágítani arra, hogy a zsurok miért is vesztenek mindinkább az értékükből, illetve, miért mondtam, hogy minden vonalon, vagyis hogy a zsurok közönségesebbé váltak. Amolyan apró kulturkép lesz ez, meglátja. Személyesen tapasztaltam . . . Margitka: tapasztaltuk, mert ón is személyesen ott voltam, amikor egy ékszerüzletben, ahol K.-nak karácsonyi ajándékot vettünk . . . Rózsika: Ez mellékes. Egy ékszerüzletben voltunk, ahol egy parasztasszony ós egy parasztember, férj és feleség, valami nagyon finom, filigrán gyürüt kértek megvétel céljából. Előadták, hogy a gyürü olyan legyen, amilyent az uraknál viselnek az asszonyok, gyöngyökkel kirakott, finoman kidolgozott, de nagy bőségü, mert a parasztasszony középső ujja, amelyre szánta, nagyon vastag volt. Margitka : A parasztasszonyt ón fogom leirni. Széles, tenyeres-talpas teremtés volt, tarka selyemkendőben, bundában, amilyent a parasztasszonyok viselnek. Legalább nyolc szoknya volt rajta mosókelmóből. Az arca napsütött volt, pirospettyekkel ós csikókkal, meglátszott rajta, hogy alsóvárosi paprika-kofa. A keze ráncos és kérges volt, kicsit mosatlan, a körmei nagyok és szintén feketék . . . Rózsika: A parasztember ócska, pörgekalapot viselt, arca borotválatlan, bajusza sörtés, zeke volt rajta és egy összetoldozott-foltozott fekete pantalló, vagyis nadrág. A csizmája se volt valami jó karban, látszott rajta, hogy a sarat évek óta nem pucolta le róla. Margitka: Az ékszerész elegáns . . . Rózsika: Csak nem akarod az egész boltot leirni. Térjünk már egyszer a tárgyra. Tehát kiválasztott a parasztasszony egy kigyószerü nagyon finom gyürücskót, amelynek a tetején köralakban apró, de valódi gyöngyöcskék ültek. Még nekem is megtetszett. De az ára is nagyon magas volt, az már — gondoltam — majd zavarba hozza egy kicsit a paprika-kofát. Az ékszerész a kofa kérdésére bemondta az árat ós hozzátette, hogy abból lealkudni nem lehet. A kofa a gyanúsító hangot méltatlankodva utasította vissza, igy: „Hászen, nem is köll, hogy az ur figyelmeztessen rá, mikor alkudjunk. Nézze mög az embör. Azé, hogy a fejem be van kötve, mög tudom én adni az árát, ha a jószágot alkalmatosnak találom". aNem is azért szóltam kegyeteknek, hanem csak figyelmeztetésképen, mert én jó árut szolgálok ki a vevőimnek ós ezért van megszabva mindennek az ára" — válaszolt az ékszerész. Margitka: A polémia nem volt ugyan ilyen éles, de hát nem ismétlem meg. Elég az hozzá, hogy az ékszerész harminc koronát kórt a gyürücskóért. . . Rózsika: Csak husz koronát. Határozottan emlékszem, hogy husz koronát. Spártai rövidséggel, a parasztasszony, azaz dehogy a parasztasszony, hanem az ura, akinek azt mondotta: „apjuk, fizess!" elővette bugyellárisát és kivett belőle egy százkoronást. „Tud-e az ur visszaanni belőle" — kérdezte az ékszerészt. Az ékszerész visszaadott nyolcvan koronát. . . Margitka: Hetvenötöt, ón ugy emlékszem . .. Rózsika: Határozottan állítom, hogy nyolcvanat. Pont. A parasztember beletette a visszakapott pénzt a bugyellárisba és igy szólt a feleségéhez: „Most már mehetünk, anyjuk". Az ékszerész, mialatt az ember ós az asszony készülődtek, udvariasságból szóval akarta őket tartani . .. Margitka. ... és azt mondotta az asszonynak : „Asszonyság, a gyürü nagyon finom és izóp, remélem, meg lesz vele elégedve, akárkinek szánta. Csak, amint már említettem, törésért nem felelek, mert bizony, ha az a gyürü van az illető ujján, nem szabad ám megfogni vele az eke szarvát". Rózsika: Mire a parasztasszony azt válaszolta, hogy: „Nem is annak vöttem ezt a jószágot, aztán mög csak magamnak szántam ... Margitka. ... arra az alkalomra, hogyha (Rózsika és Margitka egyszerre): zswr van a háznál, * Rózsika: Nos, ugy-e, ezt érdemes följegyezni» Én: Igen, igen. De a azerkeaztőm megbízása ... a téli Szeged . . . Önök mivel szórakoznak? Rózsika és Margitka: Azt elmondjuk tavaszkor, araikor a tél elmúlt. Domokos László dr-né: — A gyermekek tanulmányozása: ez az ón legfőbb ós legkedvesebb szórakozásom mindig. A léha és könnyelmű időtöltés sohasem volt a célom, most sem az. A házi teendők ellátása után belemerülök a gyermekek tanulmányozásába. Most is idevágó munkákat olvasgatok, hogy teljes elméleti tudással fölfegyverkezhessek. Adatokat gyűjtök, hogy majdan én is beszámolhassak mindarról, amit tapasztaltam. És milyen kedves, milyen szép ez a foglalkozás: a gyermekek tanulmányozása. Tudomány ez, de nekem mintha a világ legszebb szórakozása volna! Megismerni a gyermek lelkét, pszihologiáját, megtudni, hogy a gyermeki lélek milyen hullámzásokon megy keresztül, amig fölnőtt, emberi lélekké fejlődik — olyan foglalkozás, amely lépten-nyomon örömet és csodálatot kelt. A gyermek mindent a legegyszerűbb formában tud csak meglátni ós kifejezni. Van egy csomó rajzom, amelyeket gyermekek készítettek, azokat nézegetem, I tanulmányozom folyton. Primitív, egyszerű dolgok ezek, apró kezek csinálták, de karaszterisztikusak Például a gyermek a halottas kocsit nem a koporsóval rajzolja le, hanem szögletes vonalakkal megrajzolja előbb a kocsit és beledob egy fekvő alakot. A koporsó hiányzik. Csak a kocsi ós a halott van meg. Tehát a temetés két — hogy ugymondjam — legszükségesebb, legfontosabb tényezőjót látja meg. És igy a többi fogalmakkal is, amelyeket már ismer. Több kisleánynyal ós kisfiúval drámát is Írattam. Érdekes a gyermekek fantáziája, amely legtöbbnyire borzalmakkal van tele. A drámák, amelyeket a gyermekek irtak, kerek tragédiák, amelyekben a hős, aki bűnt követett el, meghal, vagy meggyilkolják. Egy tizenkét éves kisleány egyik tragédiájában hárman halnak meg a legfurcsább módon. Persze, a lelkifolyamatok jellemzése ezekben a tragédiákban nagyon szegényes, tudásrvélkül való, fantasztikus. A sok gyermek közül, akikkel drámát Írattam, csak egy tizenegy éves fiu irt vígjátéki tárgyat. Ebben a férj, a feleség és az udvarló a főszereplők. A lényeg az, hogy a feleséget az udvarló elcsábítja, az asszony találkát ad, de a férj értesül erről és meglepi a szereimezeket. Kétszer arcul üti az udvarlót. Mindenesetre nagyon érdekesek ezek a gyermekdrámák, van köztük egy olyan, ami előadásra is kerülhet, sőt elő is fogom adatni valahol. Meglátják, milyen érdekes lesz . . . Hát ilyen dolgokkal szórakozom én télen ós nem is igen kívánok egyébbel szórakozni. Holtzer Dánielné: — Én sohasem unatkozom. Szerencsés vagyok, hogy ezt elmondhatom magamról, de igy van. Hogy az unalom nem a szerencse dolga? Jó, hát mondjuk, hogy ez is ugy van. Mivel minden nafra készen áll már a programmom, amely minden percet betölt, következőleg a téli szezónjaim is egészen szépen, simán, mértékletesen adagolva a szórakozásokkal múlnak el. Elvem, hogy mindenben mértéket tartsak. Éa körülbei egyenlő mértéket. A háztartáskörülí foglalatosságom időben egészen jól viszonylik a szórakozásokhoz. Reggel, ha fölkelek, kiadom a szakácsnőnek az utasításokat, délelőtt fölügyeletet gyakorlok a takarításnál, délben aóta,