Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-24 / 180. szám

ÎSIO deaambftr 22 DÉLMAGYARORSZAG 186 SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. December 24, szombat: Szünet. 24 vasárnap d. u.: Egy szegényif ju törtenete, este: A muzsikusleány. 25, hétfő d. u.: A kis szökevény. " ' este: A cégér. A szinügyi bizottság ülése. — Ideges a művezető ur. — (Saját tudósítónktól.) A mai, pénteki szinügyi bizottsági iilésen Almássy Endre, a szegedi szinház jelenlegi művezetője, a jövőben pedig igazgatója, uj alakot játszott meg. Ideges volt. Olyan hangot ütött meg, amely általános elképedést keltett. Az elnök valószínűleg csak azért nem utasította rendre, mert a művezető ur lejéhez ma nagy igazságokat vágtak : sok oka volttehát,hogy idegeslegyen. Szemére lobbantották, hogy a rendezés körül észlelt és már számtalanszor fölpanaszlott hibák, vagy ahogy az egyik bizottsági tag mondta : slendriánságok még mindég nem szűntek meg, sőt fokozódtak. A díszletek piszkosak, a kiállítás szegényes, mintha valami vándorszinész-trupp játszana a szegedi színpadon, sok emberről pedig valósággal lekívánkozik a ruha, Uj panasz is hangzott föl ma : Wimmer Fülöp tolmácsolta a társulat tagjainak panaszát, hogy a művezető fölösleges munkával terheli őket. így az „Egy szegény ifjú története" cimü ósdi színdarabot betanultatta, egyszer előadatta, azután pedig — mi vei a darab természetesen csúfosan megbukott visszadobta a lomtárba, Azaz, hogy még egyszer előadatja: vasárnap délután, amikor akármilyen rossz darabbal is telt házat kap. Almássy ekkor egy érdekes és rá nézve jellemző kijelentést tett. Eltekintve attól, hogy az Egy szegény ifjú történeté-1, a romantikus színműirodalom egyik gyöngyének nevezte, büszkén állította, hogy ez a darab több jövedelmet hajtott, mint például a III. Richárd. Végre ! Ez egyszer őszinte volt Almássy ur, talán nagyon is. Szavaival bebizonyította ma a szinügyi bizottságnak, hogy neki a zseb a fő, a szinház nívója pedig nagy nulla. Jobb szeretne mindig pikáns operetteket adatni, mint Shakespeare klasszikus darabjait, amelyek nem jövedelmeznek. Ugy tűnik föl, mintha a szegedi publikumban nem volna annyi intelligencia, hogy a klasszikus darabokat megértse, kedvelje. Pedig nem igy van. Almássy ur klasszikus előadásait nem tudja bevenni Szeged közönsége. Ez ós az, hogy Almássy a társulattal együtt végkép le akarja járatni a komoly irodalmat, egyedüli okai, hogy a klasszikusok itt sorra buknak. A többi, apróbb kifogásokkal szemben a művezető ugy védekezett, hogy folyton a városra hárította a felelősséget. Erre — ülésea kivül ugyan — Gaál Endre dr elnöktől részesült igen helyes és erélyes visszautasításban. — Nem akceptálhatjuk folyton az ilyen kifogásokat, — mondotta Gaál dr — ön átvette a szegedi színházat ugy, amint van. Ha tehát valamin segíteni kell, azt ne akarja a városra tolni, hanem intézze el a saját költségén. Almássy erre nem tudott válaszolni. Bölcsen hallgatott. Az ülés lefolyásáról a következő részletes tudósítás számol be: Jelen voltak: Gaál Endre dr elnök, Bárdoss Béla jegyző, Almássy Endre művezető, Balassa Ármin dr, Csernovics Agenor, Szmollény Nándor és Wimmer Fülöp bizottsági tagok. Almássy bemutatja a jövő két heti műsort, amely szerint a Góth-pár legközelebb vendégszerepelni fog Szegeden. Ezzel ki is merült az ülés napirendje, de ekkor fölállott Wimmer Fülöp és több helyénvaló megjegyzést tett. Szóvá tette a Nebántsvirág, a III. Richárd és a Cigánybáró előadásain tapasztalt rendezési hibákat és egyéb hanyagságokat. A Cigánybáróból például a legszebb jelenetet egyszerűen kihagyták. Kérte a művezetőt, hogy nagyobb gondot ós körültekintést szánjon a szegedi színháznak, ne forduljanak elő naponkint olyan hibák, amelyeket, ügyes rendezéssel mind el lehet kerülni. Fölhozta Wimmer azt is, hogy Almássy fölöslegesen fárasztja a színtársulat tagjait. Két esetet mond el. A művezető betanultatta a moglebetosen nehéz Egy szegény ifjú története színdarabot, elő is adatta ós a darab megbukott. Ezt tudhatta volna előre Almássy ur, mert a szegedi publikumnak már nem kellenek az ilyen ósdi darabok. Serédy Jenő dr pályázaton dícseretet nyert színmüvét, a Romlás-1 is betanultatta és most nem adia elő. Nem tartja a maga részéről helyénvalónak ós indokoltnak a művezető ilyen eljárását. A szegedi színtársulat elsőrangú erői úgyis eléggé el vannak foglalva, nem kellene őket ilyen dolgokkal is terhelni. Hogy követelhetünk akkor tőlük szépet és jót, ha a művezető agyonterheli őket munkával. Az elnök (Álmássyhoz): Miért nem adatja elo a Romlást? Almássy (idegesen): Kiosztottam . . . próbaitam . . . nem adom ... . . Percekig tartó kinos szünet. A bizottsági tagok kérdően néznek a művezetőre. Wimmer Fülöp töri meg elsőnek a csendet: — Rossz a darab? — kérdezte. — Nem rossz, de nem adom, — felelte Almássy. — Nem akarom kiélezni a dolgot, hagyjuk. Ami pedig az Egy szegény ifjú lörténeté-t illeti, kije'entem, liogy ez a romantikus színműirodalom egyik remeke. A darab nem bukott meg mert több jövedelmet hozott, mint például a III. Richárd, az pedig klasszikus darab. Különben pedig ezek a dolgok a szinház belső iWyei és nem tartoznak a bizottság elé. 'Több bizottsági tag: Dehogy nem tartozik! Almássy : A díszletek nem olyan porosak, mint ahogy Wimmer állítja. Csak gyűröttek, aminek az az oka, hogy a díszletek számára nincsen rendeB helyiség. Nincs festőterem ... Az elnök : A szerződés értelmében on köteles lesz festőteremről gondoskodni. Almássy : Csak raktárhelyiségről. Az elnök : A festőteremről is. Előveszi a szerződést és bebizonyítja Almássynak, hogy nincs igaza, . Wimmer Fülöp: Hogy jellemezzem azt a botrányos állapotot, amely a szegedi színpadon uralkodik, fölemlítem azt is, ami a Balga szűz minapi előadásán történt. Az utolsó fölvonasban, amikor a hősnő agyonlövi magát, a leány egyre szorította a revolvert a melléhez, de az nem sült el. Végre ugy kellett neki összeesni es meghalni. Almássy: Ez az ügyelő dolga, de még őt se terheli mulasztás. A fegyver, amelyet az ügyelő elakart sütni, kétszer is csütörtököt mondott. Hát ez ellen nem tehet senki semmit. Vegre megverték a nagydobot ós a hősnő meghalt... Wimmer: Akárcsak Kuktdyinban. (Derültseg.) Almássy: Nemcsak Kukutyinban, de Párisban is igy történt volna, Wimmer: Én kötelességemet teljesítettem, amikor fölszólaltam, hogy fölszólalásomból súlyos konzekvenciát von le egyrészt a bizottság, másrészt pedig a művezető ur, azzal nem törődöm. Mindenesetre elvárnám azonban, hogy amikor jogos panaszokat teszek föl, az igazgató ur igérné meg, hogy igyekezni fog segíteni a bajokon, ilyen szándékot azonban Almássynál nem tapasztal. Az elnök : Konkrét indítványt tesz a bizottsági tag ur? Wimmer: Egyelőre még a rosszalast se akarom indítványozni a művezetővel szemben, mert bizom benne, hogy ezután majd máskép ]eSZ Az elnök: Van még valakinek mondanivalója? Wimmer : Ma kellene referálni Szmollény és Csernovics bizottsági tag uraknak, akik az újonnan szerződtetett társulati tagok es a régi tagok szerződésének összeegyeztetése vé gett a mult ülésen kiküldettek. " Szmollény Nándor: Még abszolúte nem csináltunk semmit. Nem volt határidő kitűzve. Szeretnék gondos munkát végezni ós ezért osak a legközelebbi ülésen referálhatok. Csernovics is emellett van, a bizottság tehát igy határozott. Szmollény Nándor: Tarthatatlan a mai állapot, mert senki se tartozik felelősséggel a városnak. Véget kellene vetni a kettős rezsimnek és A1 mássyt kellene megbízni már most az igazga tással. , , , , , , Wimmer : Ezt hajtogatom én mar hat hónap óta! .. Almássy: Ebbe sem ón, sem pedig özvegy Makóné nem megy bele. Az erkölcsi felelősséget illetőleg azonban itt vagyok én, vállalom is, az anyagi felelősséget pedig viseli a bent levő kaució. Csernovics: Ez teljesen a kettőjük ügye, a szinügyi bizottság nem szólhat bele. Balassa Ármin dr: Nem is volna gyakorlati célja. Az elnök is azon a véleményen volt, hogy ezt a dolgot a szinügyi bizottság nem forszírozhatja és bezárta az ülést. * Szoyei* bncsuföllépte. Ma este harmadszor lépett föl Szoyer Ilonka, a Iloffmann meséiben és búcsúzóul. Ének- ós játéktudása ma érvényesült igazán, a zsúfolásig megtelt ház igaz gyönyörűséggel hallgatta és nézte. Az egész szerepen végigvonult a hatalmas intellektusu primadonna minden kiválósága, bár nekünk ugy tetszett, hogy kissé indiszpozicióval küzdött, igy a harmadik fölvonás nagy drámai hangulatát nehezen tudta megfogni. Az egész előadást láttuk már Szegeden és ezektől a színészektől jobb előadásban is, ugy hisszük, hogy nem előzte meg teljes próba. A karzat hangulattobzódása kezd botrányos lenni. Nemcsak íölvonások után, de közben is, ugy ordítják bele a nézőtérbe a buta és paraszt „hogy volt"-okat, mintha a színházban való ilyen süvitezés a világ legtermészetesebb dolga volna, Ezzel szemben mi azt hisszük, hogy a szinház mógse aréna ós hogy végre a rendőrség is beleszólhat na ebbe a nézőtéri macskazenébe. Ne kelljen folyton a publikum miatt is szégyenkeznünk, ha karzati is az. Rendet követelünk. * Szerződtetés. Palácjyi Lajos, a miskolci szinház igazgatója szerződtette Oláh Ferencet, a szegedi szinház talentumos fiatal tagját. * Vidéki bemutatók. A vidéki színházak lehetőleg függetleníteni akarják magukat a fővárosiaktól, ezért műsorukba szívesen vesznek föl oly darabokat, amelyeket Budapesten nem adtak, amelyek szerzői megelégszenek azzal, ha munkájukat a vidéki közönség avatja föl.' Több ilyen bemutatóról érkezik hir. Ungvárott Farkas Ferenc színtársulata bemutatta Vidor Marcell „János" cimü verses lírai játékát és pedig nagy sikerrel. — A kecskeméti színházban Szende Margit és Jovanovics Pál főhadnagynak „A háború" cimü háromíölvonasos társadalmi színmüve a napokban került először szinre és általános tetszésben részesült. * A zomboi'i Rákóczi-szobor. Zombor városa lesz az első az országban, amely a nagy szabadsághős emlékéhez méltó szobrot állit Il-ik Rákóczi Ferencnek. Az emlékmű mintázása serényen halad Jankovich Gyula szobrászművész budapesti műtermében. A művész az álló alakot Mányoki Ádámnak, Rákóczi híres udvari festőjének egykorú festményéről mintázza. A szobrot valószínűleg a jövő év folyamán fogják leleplezni. * Egy temesvári úrinő sikere. Cosma Aurél dr temesvári ügyvéd neje, aki gyönyörű hangjáról ismeretes, december 16-án Románia királynője előtt énekelt egy hangverseny keretében. Á királynő ismételten tetszésének adott kifejezést Cosmánó gyönyörű énekéért, * A babakultusz. Keletindia, a csodák és rejtélyek hazája annak az utasnak, aki szeret és tud elmélyedni a népek erkölcseinek, szokásainak és lelkének tanulmányozásába, talán a legtöbb uj megismerést kínálja. Igy például merőben különleges Indiában a baba-kusztusz. Téves azonban azt hinni, hogy a báb-ipar valami művészi jellegre törekednék, a kidolgo- zás költészetében, vagy a való élet eszményített másolásában. A bábuknak ugy egész teste, mint a feje, európai fogalmak szerint, sok kívánni valót hagy fönn. Annál több gond fordittatik a ruhák pompájára. Mitöbb, a bábuk számára külön és jól berendezett házikók készülnek, melyekben a bábuk egymásnál látogatást tesznek, vendégséget adnak, — természetesen a gyermekek kegyéből. Szokás a bábukat kiházasitani ós persze ez nagy fénynyel történik és időről-időre gondoskodni kell bábu-gyermekekről. Ekép egész bábu-dinasztiák keletkeznek. Némileg zavarólag hat, hogy a bábuk felnőnek, nagyok lesznek, amikor persze ujakkal pótoltatnak; igy előáll az, hogy ugyanaz a bábu megvan kiskorában, ifjúkorában ós öregkorában is. Az öreg bábukat, indus szokás szerint elégetik. * Hany verseny. A protestáns jótékony nőegyesület hangversenyt rendez az idei farsangon is. Fölkérték Hauserné Jankcty Máriát, Meák Gyulát, akik zongorán kettőst játszanak,