Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-21 / 177. szám

1910 december 21 DELMAGYAR0RSZÁ6 3 A képviselőház ülése. — Napirenden a bankprovizórium. — (Saját tudósüónktót). A szerb kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását ma félbeszakították. A pénzügyi bizottság- már beterjesztette jelentését a tegnap benyújtott hathetes bankprovizóriumról és a mai ülés végén már befejezetté vált, hogy a sürgősségi paragrafus alapján már holnap megkezdik ennek a tárgyalását, Berzeviczy Albert negyedtizenegy óra után nyitotta meg az illést. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét. Az elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát a delegációknak december 28-ára való öszszehivása tárgyában. Fölolvastatja az erre vonatkozó királyi kéziratot, Miután a delegáció meg van választva, annak elnöke az összehívásról értesíttetni fog. • (A bankp romzóriurn.) Wiekenburg Márk gróf, a pénzügyi bizottság előadója, beterjeszti a bankprovizóriumról szóló törvényjavaslatról a bizottság jelentését. Kéri annak napirendre tűzését. Rakovszky Iván a kérvényi bizottság nevében beterjeszti a kérvények két ujabb sorjegyzékét, Következik a szerb kereskedelmi szerződés becikkelyezésének folytatólagos tárgyalása. (Az ipar ellen.) Nóvák János gazdapárti azzal kezdi, hogy Magyarország földmivelö állam é« a helyes politika az, hogy ez a kereseti ág nyerjen minél erőteljesebb támogatást az állam részéről. Az ipar fejlesztésére való törekvés azt eredményezi, hogy a nép főfoglalkozását képező niezőgazdaság rovására az ipar túlságos állami segítségben részesül. A köszönet pedig az, hogy az iparosok és gyárosok Uartellbe lépnek és fokozzák a drágaságot, A városok rohamosan fejlődnek, mert a községek panaszait senki sem hallgatja, meg. A községekben nincs husdrágaság, mert ott lius nem is kerül az asztalra. A földmivelésügyi tárca keretében gondoskodni kell arról, hogy a kisgazdák állattenyésztése megerősödhessék, a bérletföldek kiadásánál pedig a kisgazdákat előnyben kell részesíteni, mert az ő állattenyésztésük olcsóbb s iay a husdrágaság ezen az uton fog csak csökkenni. Sürgeti a Darányit'éle parcellázási és telepítési törvény megvalósítását. Az argentiniai hus behozatala ellen tiltakozik, amig határozott ígéretet nem kap, hogy több hust nem hoznak be, a javaslatot nem fogadja el. Paizs Gyula beszélt ezután. A félreértett szavait igazítja helyre, reflektálva Serényi tegnapi beszédére. (A. húsipar mellett.) Pirkner János: Foglalkozik Románia és Szerbia állattenyésztésével s megállapítja, hogy ezek az államok még a megállapított kontingenst sem tudják szállítani. Az élőállatbehozatal tilalma természetes. Nem is tudja, kinek az érdeke ez. A hus úgyis bejön és az ember nem eszik eleven állatot. (Derültség.) Részletesen kifejti, milyen elavult és költséges az élőállat szállítása? Decentralizálni kell a húsipart, és a hust kell szállítani. Nem mészáros kell, dehuskereskedő. A pénzügyi zsugoriság teszi nehézzé az állattenyésztés további fejlesztesét. (Lukács László a terembe lép. Zajos derültség.) A földmivelésügyí miniszternek minden krajcárért küzdenie kell s ezért nagy sikere, hogy most kétmilló négyszázezer korona áll rendelkezésére. Darányi Ignác: Téved! Pirkner János: Én nem szoktam tévedni. (Derültség.) Sürgeti az állattenyésztési törvényt. A tenyészállatokra nagy figyelmet kell fordítani. A javaslatot elfogadja. Elnök az ülést felfüggeszti. Szünet után Darányi Ignác volt miniszter beszélt. (Darányi Ignác beszéde.) Szünet után Darányi Ignác a kereskedelmi miniszter múltkori fölszólalásával szemben a szerződésekben szokásos titkos megállapodások jogosultságát védelmezte. Hangoztatja, hogy Ausztriával szemben már nem lehet ujabb áldozatokat hozni a magyar állattenyésztés rovására. A húsárak leszállításáról szó sem lehet, ;iminthogy ez a régebbi kiegyezési tárgyalások alkalmával sem került soha szóba. Az élőállat behozatal a Balkánon pusztító száj- és körömfájás folytán a legnagyobb veszedelem lenne. Ismerteti az argentínai állattenyésztés belső bajait, primitív állapotát s a veszedelmet, melyet az argentínai verseny mezőgazdaságunkra jelent. Az argentínai husbehozatalt, különben is nem a magyar, hanem az osztrák közvélemény sürgette, aminthogy ez nem is magyar, de osztrák érdek. Utal arra. hogv a múltban az amerikai gabona, később az olasz bor versenye milyen rettenetes károkat okozott a magyar mezőgazdaságnak, nem eshetünk újra azokba a hibákba, amelyekből egyszer már kiláboltunk. Ausztria rést akar törni most azon a kereskedelempolitikai rendszeren, mely a kiegyezés alapja, Darányi Ignác azzal végzi beszédét, hogy a legenergikusabb állásfoglalásra kérte a kormányt az argentínai hus dolgában. (Elénk helyeslés és éljenzés.) (flieronymi Károly beszéde.) Hiei 'onymi Károly kereskedelmi miniszter válaszolt Darányi Ignácnak a szerződésekben szokásos titkos egyezményekről tett kijelentéseire s a vita többi szónokaínak észrevételeire is. Az argentínai hus dolgában híve a behozatalnak, leginkább azért, mert elzárkózásunkra Amerika kereskedelmi és vámpolitikai megtorlással felelhetne. Az osztrákokkal szemben is méltánytalanság lenne, ha egy momentán szükségben nem lennénk előzékenyek irántuk, volt eset, hogy máskor ők segítettek rajtunk. A mi és általában a monarchia vámpolitikájára a német birodalmi vámpolitika gyakorol legerősebb befolyást s így nem Ausztriával, de Németországgal kell pörbe szállanunk. Részletesen fejtegette ezután a szerződés hasznát, mely a magyar ipar és kereskedelem számára lehetővé teszi, hogy a Balkánon újra megtalálja piacát. Igaz, hogy ez osztrák érdeket is szolgál, de a mi földrajzi közelségünk lehetővé teszi, hogy haszna mégis csak a mi javunkra érvényesüljön. Kéri a házat a javaslat elfogadására. (Élénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök javaslatára végül megállapították a holnapi ülés napirendjét, Az ülés két órakor végződött. Kossuth és Szterényi pöre. — A második nap. — (Saját tudósítónktól.) Jelentettük, hogy tegnap a tárgyalás befejezte előtt Habár védője, Gál Jenő dr fogta magát s elhagyta a tárgyalási termet. Azért távozott, mert Baloghy elnök megengedte Kossuth Ferencnek és Szterényi Józsefnek, hogy hosszasabban fölszólalva, kritizálják a tanúvallomásokat. A védő tiltakozott ez ellen s mert hasztalan tette, távozott. Ma délelőtt kilenc órakor kellett volna a tárgyalást folytatni s együtt is volt mindenki, de hiányzott a védő. Maga Habár megjelent, de aztán ő is távozott pár perc múlva, állítólag a védője hivatta magához az irodájába. Habár kijelentette, hogy helyesli védője eljárását, mert az nem járja, hogy az elnök folyvást szónokolni hagyja Szterényit, aki sértett lévén, legfeljebb csak felvilágosításokat adhat, ha kérnek tőle. Már féltízre járt az idő, bevonult a bíróság és Baloghy elnök jelentette, hogy együtt vannak a felek. Elfoglalják helyeiket Kossuth Ferenc és Szterényi József, majd Habár Mihály és a védője is, akik tehát szintén megjöttek. Gál Jen ő dr nyilatkozatával indul meg a tárgyalás. Mikor az este eltávozott, a lapok híradása szerint az elnök ilyes nyilatkozatot tett: — Mókának itt nincs helye! Ő, mint védő, csak a fegyelmi hatóságának felelős s amit az este tett, hajszálnyira sem sajnálja. Ma mégis eljött, mert kérte erre a védence, akit védelem nélkül hagyni nem akar. Ha valami zavart okozott volna a ttgnapi esti távozása, ezért megköveti az esküdteket. Baloghy elnök konstatálja, hogy az a kijelentés, melyet a védő említett, nem hangzott el! A védő: Köszönettel tudomásul veszem. Ezután folytatták a bizonyítást. Soron volt a Pallós-eset, vagyis az arad— kikindai vasút engedélyezésének kérdése. A védő kéri kihallgatni gróf Zselénszky Róbertet. Elnök: Zselénszky grófot megidéztem, hir szerint elutazott s eddig nincs jelentés arról, megkapta-e az idézést. A bíróság visszavonult határozathozatal végett, Rövid tanácskozás után az esküdtbíróság ugv döntött, hogy a hivatkozott tanukat kihallgatja és több okiratot is föl fog olvasni. Az első tanú Pallós Ármin építési vállalkozó. A koncessziók felől Kossuth érdeme gyanánt emliti, hogy az ő idejében lett uzus, hogy koncessziót az illető vidéknek magának kellett kérnie. Ezzel zárták ki a stróhmanokat, a zsarolásokat. Az arad—kikindai vasútra már jóval előbb kért a tanú koncessziót, benne feküdt vagy százezer koronája. — Hogy jutott ön össze Krauszhaarral? — Ő irta alá a kérvényt s ezért kapott harmincezer koronát. — És a kormány? — Az a kormány olyan kormány volt, hogy amit adtak előbb, később azt is visszavonták. — Volt önnek több más koncessziója is? — Hogyne, egész sor, vagy ezerötszáz kilométer., — Álltak ön mögött stróhmannok V — Kérem, ez komédia az egész. Én tettem le a kauciókat, tehát tudták, hogy rólam van szó. Közvádló: Kért uj koncessziót is ettől a kormánytól ? — Nem. A védő: Ha ön eljárt a minisztériumba, tudták ott, hogy ki tulajdonkép a vállalkozó? — Hogyne, a minisztérium csak a vállalkozóval tárgyal. Hogy a miniszter vagy államtitkár tudta-e, ez más kérdés, de a referensek tudják. Az engedélyes sose reszkíroz, mert az ügyvéd plán« mindig csak nyer. (Nagy derültség.) — Hogy ment ön tönkre? — Szterényi kegyelmes ur ugy beszélt, mint egy király s megindult a lavina egy szavára. Szterényi volt a legfőbb ur Magyarországon. Ezt a vasutat Zselénszky gróf tizenöt évig meg tudta akadályozni azért, hogy az ő más vasúti papírjai ne veszítsenek értékükből. Ha van a koalíciós kormánynak csak egy érdeme is: érdeme, hogy ezt a vasutat megcsinálta. Pallós Ignác semmi lényegest mondani nem tudott. Barta Arnold, az Agrárbank vezérigazgatóját hallgatták ki ezután. Baloghy elnök : Önök tették le a háromezer korona kauciót ? — A régi vállalkozó visszakapta a pénzét s mi tettünk uj ovadékot, — Visszakapták már? — Még nem. Tószeghy Imre építési vállalkozó az, aki egy audiencia alkalmával Szterényi előtt szóba hozta, hogy Pallós zavarokkal küzd. Azt kapta ekkor válaszul, hogy semmi oka Pallóson segíteni. Gál védő kijelenti, hogy természetes az, hogy a kihallgatott bankdirektorok dicsérik a kormányt, mert amit a kormány tett, az ö érdekükben történt. De kéri kihallgatni Zselénszky Róbert grófot, aki majd megmondja, hogy mi mozgatta ezt az egész ügyet s mi hátráltatta a másik érdeket, az arad-csanádl vasúi érdekeltségét. Az elnök: Erről majd később! Bálászy László tanú, osztálytanácsos sohasem tapasztalta, hogy Kossuth és Szterényi előnyben részesítették volna Pallóst. Ügyész: Tett nálánál olcsóbb ajánlatot az arad—csanádi vasút? — Nem, de beadott egy felterjesztést, hogy olcsóbban, építené. Védő: És nem vették figyelembe ezt az ötvennégyezer koronás ajánlatot. Tanú: Aki ennyiért akar itt egy kilométert építeni, az menjen kapálni! Védő: Nem is csináltak semmit az előterjesztéssel ? — Tárgyaltuk éa az osztályok azt véleményezték őekszcellenciája előtt, hogy az ajánlatok ellenkeznek a Máv. érdekeivel. Stetina József államtitkár szintén azfc vallja, hogy az arad—csanádi vasút ajánlata nem volt komoly. Sem Kossuth, sem Szterényi sohasem utasittoták az ügyosztályokat Pallós javára. Ügyész: A koalíciótól kapott Pallós konceszsziókat ? — Emlékezetem szerint nem. Délben az elnök szünetet adott. * Délután négy órakor folytatták a tanuk kihallgatását. Legelőször Marx János Máv elnökigazgatót hallgatták ki. Kijelenti, hogy emlékszik a talpfa-szállitásra. Az elnök: Hogy történt az, igazgató ur, hogy az Eisner-cég tiz esztendőre kapott szállítási szerződést ? Marx azt válaszolja, hogy 190o-ban a taipfaárak olyan magasak voltak, hogy kénytelenek voltak elfogadni minden ajánlatot, csakhogy a szükségleteket biztosítsák. A mai faárak mel-