Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-17 / 174. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 14 Ezt a kötelezettséget a bankjavaslat ezidő szerint még1 nem mondja ki, de — tudjuk — biztositja, hogy minden további akadékoskodás nélkül kimondassák, ha a nemzetközi pénzpiac viszonyai erre alkalmasoknak mutatkoznak. Azonban már ez a javaslat is gondoskodik a legtökéletesebb módon arról, hogy addig is, mig ez remélhetőleg a legközelebbi jövőben bekövetkezik, az aranynak ne lehessen ázsiója és hogy a bankjegy minden külföldi relációban az aranynyal egyenértékű fizető eszköz maradjon. A bank módosított alapszabályainak első cikke ugyanis kimondja, hogy a jegybank köteles minden rendelkezésre álló eszközzel arról gondoskodni, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes pénzlába szerint való paritásnak megfelelően állandóan biztosítva maradjon. Az uj alapszabályok 111-ik cikke pedig azt is kimondja, hogyha ennek a kötelezettségnek nem felelne meg, ez a szabadalom elvesztését vonja maga után. Ez a két rendelkezés föltétlenül kizárja az ázsió keletkezését, mert ha a külföldi forgalomban nem keletkezhetik ázsió, az intern forgalomban ez teljesen ki van zárva. Hogy pedig nem keletkezhetik ez, minden bővebb és nehézkes magyarázat helyett egy példa legjobban megmagyarázza. A paritás szerint 100 márka egyenlő 117-5627 arany korona, 100 frank 95-2258, 10 font sterling = 240-1742 arany korona. Már most tegyük föl, hogy nekem Párisban százezer frankot kell fizetnem. Elmegyek tehát a börzére vagy valamely bankhoz és kérek egy megfelelő összegű Párisban fizetendő váltót, csekket, vagy utalványt. Ha a jegybank megfelel ennek a kötelezettségnek, akkor ezért nékem 95225 korona és 80 fillért kell fizetnem. Meg kell jegyezni, hogyha e váltó valami csekélységgel drágább, ez még nem jelent diszparitást vagy ázsiót. A váltóárfolyamok is a kínálat és kereslet viszonyai szerint alakulnak és apró eltérések mindig előfordulnak. A diszázsió csak egy bizonyos ponton tul következik be. Akkor nevezetesen, ha a Párisra szóló váltó többe kerül, mint amennyibe kerülne kilencvenötezerkétszázhuszonöt korona arany kiszállítása a szállítási, biztosítási és kamatveszteségi költségekkel együtt. Már most ha én a váltót ennél olcsóbban kapom, akkor nincs szükségem aranyra. Ha drágább, akkor jegybank tartozik „minden rendelkezésre álló eszközzel", tehát egész aranykészletével gondoskodni arról, hogy én vagy bárki ez országban bankjegyeimért paritásos áron, tehát ázsió nélkül, annyi külföldi fizető eszközt vagy aranyat kaphassak, amennyire szükségem van. Ezzel a rendelkezéssel, a jegybanknak ezzel a kötelezettségével a készfizetések lényege és célja addig is, mig a törvényes készfizető kötelezettség hatályba lép — el van érve." Sőt még több is. A LXXXIII-ik cikk, mely a készfizetést kimondja, törvényes ércpénzről szól és nem aranypénzről. A banknak tehát joga volna arany helyett ezüstforintosokkal fizetni, mert ez is törvényes ércpénz és az aranyért esetleg egy nagy külföldi jegybank mintájára prémiumot követelni. De a váltóárfolyamok paritásának kötelező fentartása ezt a prémiumpolitikát kizárja. Vagy meg tud felelni a bank ennek a kötelezettségnek, akkor az aranyfizetés minden nemzetközi relációban biztosítva van. Vagy nem tud megfelelni, akkor — hogy szabadalmát el ne veszítse — sietni fog a kötelező készfizetés kimondását javasolni, a hogy ezt az uj törvény előírja. A kormány a kisemberekért. (Saját tudósítónktól.) A mostani kormányt az elbukott éra elkeseredett, vagyis inkább megsavanyodott emberei szeretik minden téren ugy föltüntetni, hogy annak nincs is szociális érzéke ós hogy különösen nem törődik a kisemberek, főképen a szegény munkások sorsával. Persze ez a hit nem igaz, sőt épen az ellenkezője való. Az őszszel kezdte meg- például a kereskedelmi kormány megbízásából Kálmán Gusztáv államtitkár vezetésével egy kirendeltség földalatti telefonkábeleknek az egész ország városaiban való lefektetését. Ezeknek a kábeleknek a régi, házak tetején és utcákon keresztül-kasul húzgált dróthálózataival szembetűnő előnyeit fölösleges fölsorolni. A kébelek lefektetése szünet nélkül folyik. Ezidő szerint Szabadkán fejezték be a nagyarányú munkálatokat, amelyeket Hagyics István királyi mérnök, a kereskedelmi minisztérium kiküldött megbízottja vezetett. Az ő szakszerű és buzgó vezetésével igazán tüneményes gyorsasággal végezték a nehéz munkát az alkalmazottak. Budapesten már szintén be van fejezve a kábelek lefektetése. Ezután Nagybecskerek, Szeged, Temesvár, Arad, Nagyvárad és a többi városok fognak sorra következni. Egy-egy város munkálatainál naponta háromszáz-négyszáz munkás dolgozik átlagos három korona napibérért. De alkalmazást nyer sok napidíjas, hivatalnok és mérnök is. Ugy, hogy ez a vállalat valóban igen sok szegény embernek biztosítja a kenyerét a téli hideg időben. Pedig ez a munka csak kis része a kormány szociális munkaprogramjának. Ennek, az évekre szóló szociális programnak áldásos gyümölcsei nemsokára minden téren mutatkozni fognak. A legbeavatottabb forrásból értesültünk, hogy a kormány kezdeményezésére és támogatásával legközelebb létesítendő pénzintézet a tisztviselők adósságainak rendezésével fog kizárólag foglalkozni. Az intézet oly nagyarányu lesz, hogy magában a fővárosban több száz és száz állami dijnok kap benne tisztességes kenyeret. De lesznek az intézetnek pókjai is minden nagyobb vidéki városban, ahol szintén szegény tisztviselők, azok özvegyei és árvái fognak alkalmaztatni. Az intézetben sorsjegyek kibocsátását is tervezik illetékes helyen, amely sorsjegyek forgalomba hozatala ismét sok embert foglalkoztat majd. Csak egy kis része ez a kormány terveinek. Tudnánk még sokat, nagyon sokat elmondani. De az időt erre nézve még korainak találjuk. Eljön azonban ez is. Amikor majd bebizonyíthatjuk a tisztviselőknek, hogy igenis, a mostani uralom az egész vonalon át van hatva a tisztviselők iránt való szeretettől és a róluk gondoskodni akaró nemes vágytól. Épen ez okból igen hálátlan és rut munkát végeznek azok, akik folyton izgatni törekszenek a tisztviselőket a kormány ellen. A tisztviselőknek soha nem volt még annyi igazi barátja és önzetlen jóakarója sem a kormánykörökben, sem a parlamentben, mint most. A tisztviselőknek ezt az örvendetes tényt halával kell fogadniok és türelemmel kell lenniök, amig sérelmeik orvoslása sorra kerül. Mert mindegyik sorát látja. Más korszak, más emberek vannak most, mint a letűnt gyászos érában voltak. De persze ők sem segíthetnek egyszerre mindenkin és minden bajon, de gyors egymásutánban igenis segíthetnek, igenis segíteni fognak^. A nemzeti munkapárt tagjaihoz. Tisztelt párthiveink, abbeli törekvésünk, hogy a küszöbön lévő városi képviselőválasztások az itt képviselt politikai pártokkal egyetértőleg megállapított jelölések alapján történjenek, meghiúsulván, a jelöléseket saját pártunk végrehajtó-bizottsága önállóan eszközölte és azokat a párt nagygyűlése elé terjesztette. Ennek a határozatából küldtük párthiveinknek a szavazó-lapokat azzal a kéréssel, hogy azt mint a nemzeti munkapárt megállapításait szívesen és bizalommal fogadni és az 1910. december 18-án, vasárnap délelőtt kilenc órától délután négy óráig lefolytatandó választási eljárásnál változatlan alakban használni szíveskedjék. A párt jelöltjei ezek : I. kerület. Aczél Géza malomigazgató, Bokor Adolf gyógyszerész, Boross József dr kórház-igazgató, Bözsó János ipartestületi jegyző, Csonka Ferenc tanár, Deési Béla bankigazgató, Fényes Marcel bankigazgató, Fínck Ferenc takarékpénztári ®lnök, Hoffer Jenő biztosítási főtitkár, Homár István főreáliskolai igazgató, Kállay Albert valóságos belső titkos tanácsos, Obláth Lipót, a Lloyd elnöke, Paral Pál hentes, Perjéssy Mihály dr táblabíró, Reiniger Jakab ügyvéd. Searvady Lajos kamarai elnök, Vajda Bóla bankár, Vajda Sándor földbirtokos. !i. kerület. Balogh Ferenc magánzó, Bach Jenő kereskedő, Becsey Károly dr ügyvéd, Kárpáthy Kárely dr főgimnáziumi igazgató, Kiss Gyula mézeskalácsos, Kopasz Gyula gazdálkodó, Sebők Pál szobafestő, . Szabó Gyula kamarai II. titkár, Szigyártó Albert felsőipariskolai tanár, Tóth József igazgató, Varga József nyomdász. Ili. kerület. Csányi Sándor kereskedő, Cserzy Mihály író, Gerő Ármin gyárigazgató, Kelemen Béla dr képviselő, Kosótzkg Pál csizmadia, Kugler Albert bankigazgató, Löru Immánuel dr főrabbi, Pap Róbert dr ügyvéd, Rubin József kárpitos, Rosenfeld Nándor villamosvasúti igazgató. Scháffer Vilmos bankigazgató, Schwarcz Rudolf bádogos. A nemzeti munkapárt tagjait jellemző pártfegyelem és párthüség bizonyára ezúttal is biztosítani fogja jelöltjeink győzelmét, akiknek névsora ugy állapíttatott meg, hogy abban a kerület polgárságának minden árnyalata arra termett érdemes egyének által legyen képviselve és akiknek képviselői működésétől a város érdekeinek előmozdítását remélhetjük. Szeged, 1910. december 15. A nemzeti munkapárt nevében: Rósa Izsó dr, ügyvezető elnök.