Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-13 / 170. szám

1910 december 10 DÊLMAGYARORSZAG 51 — Hogy agitációjukban milyen eszközökkel dolgoznakV Olyanokkal, amilyenekkel seuki, csak ők. Például egyházi sorsjegyeket bocsáta­nak ki, kicsi, iskolás gyerekek, leánykák házal­nak a sorsjegyekkel, épen Szegeden is történ­tek ilyen esetek. Beviszik ezt az árusítást az iskolákba is. Pedig nyolcvanmillió korona va­gyonuk van az országban. Próbáljunk csak mi, 3zabadgondolkozó tanárok, mint ők, az iskolában vagy azon kivül sorsjegyet kinálni. Hogy repülnénk! Apponyi Albert és Barkóczy Sándort kulturkormányzásuk idején a leglehe­tetlenebb állapotok, minden téren reakció kö­vetkezett. Bevitték az iskolába, a tanárok közé a kongregációkat. Tudunk példákat — önök is tudnak, Szegeden köztudomásu — mint dol­goztak a kongregációk még a tanári kinevezé­sek közöl is. — Az egész országot ellepik már, mindenkor a hazafiság jelszava alatt. — Trón és oltár szövetkeztek a hatalom érde­kében, a népjólét ellen, hogy mindent vissza­tartsanak és visszavigyenek a régi világba. Kiáltanak, mint Kolumbus matrózai, hogy „nem hiszünk egy uj világban, vissza, vissza!" Es akkor fölharsan a másik, az őrtálló ós figyelő matróz kiáltása is: Föld ! Fölfedező útra indul­tunk a tudomány, a kultura megvilágításával — előre! És akadnak, akik a trón és oltár szövet­kezésével kiáltják: Vissza, vissza a sötétbe! Mindegy már. Nekünk nem árthat. A tudo­mánynak, a kultúrának, a bátor küzdelemnek meg kell hoznia az eredményt, amely méltó lesz a huszadik századhoz. A tiszta emberiségi érdekben dolgozzunk teljes erővel, bátorsággal, akkor minden kicsinység ledől, akkor eljutunk oda, ahol csak jólét, kultura és emberi boldog­ság van. Prohászka Ottokár utja. — Három napi programja Szegeden. — December 16-án érkezik Szegedre Prohászka Ottokár ós három napig marad az Alföld metro­polisában, amikor fölolvas, előad, szentgyakor­latokat végez. A szegedi katolikus nővédő-egyesület fölkéré­sére vállalkozott a kitűnő püspök, a katolikus világ élő büszkesége a szegedi útra. A szegedi katolikus kör egyik vezető embere Prohászka útjáról ós szegedi előadási sorozatáról ezeke* mondotta a Bélmagyarország munkatársának : — Sok ezer ember égő kívánsága a kiváló püspöknek szegedi utja. Szükség van erre, a lelki megerősödésünkre való útra. Szegeden az utóbbi időben bizonytalan türelmetlenség mu_ tátkozik, bizonyos az elégedetlenség egyházi dolgokban is. Megvallom, hogy a vallásos élet általában kezd átalakulni egyes tömegek lel­kében, egyeseknél siirü ismétlődéssel aggasztó tünetek mutatkoztak, aztán a katolikus kör­ben is volt válság, másik egyesületben is akadt félreértés, aztán elkövetkezett az ujszegedi templom körül a sajnálatos eset, legutóbb pe­dig, most: a Mária-kongregációk ismertetésé­nek jeligéje alatt tettek ellenünk támadást. Ha összegezzük a jelenségeket, megállapít­hatjuk — és ez lett a közfelfogás és óhaj is: — hogy okvetetlenül szükséges a kitűnő fő­pap Szegedre érkezése és előadása. Mondha­tom, hogy olyan ünnepies fogadásban részesit­• iik a kitűnő főpapot, amely méltó lesz az ál­lásához, méltó lesz a vallásos érzésünkhöz. Érdekes és különös is kissé, hogy a lelki­gyakorlatokon, amikor a püspök Szegeden lesz, (.sakis a katolikus kör tagjai, valamint a külön meghívottak vehetnek részt. A szentbeszédek nyilvánosak lesznek, azokon mindenki részt­vehet. A szegedi katolikus nővédő-egyesület ezt a meghívót küldötte ma szét: á\ szegedi katolikus nővédő-egyesület föl­kérós'e folytán méltóságos Prohászka Ottokár püspök ur Szegeden december 16., 17. és 18-ik napján lelkigyakorlatokat és szentbeszédet tart, melyre Nagyságodat és becses családját tisz­telettel meghívjuk. A lelkigyakorlatokon csak a szegedi katolikus nővédő egyesület és a katolikus kör tagjai, va­lamint a külön meghívottak vehetnek részt, miért is kérünk mindenkit a meghivót magával hozni és felmutatni. A lelkigyakorlatokon a hölgyek kéretnek ka­lapjaikat a ruhatárban letenni. Belépő-dij nincsen, azonban kérjük a megjele­nőket hogy a szegedi katolikus nővédő egyesület céljaira, bármely szerény adományt a kitett per­selybe adományozni szíveskedjék. Szegeden. 1910. évi december 12-én. Simkó Elemér dr Raskó Jstvánné dmé titkár. elnök. Program, December 16-án: 1. Délután két óra huszonhét perckor Pro­hászka Ottokár püspök érkezése Bajáról a Sxeged-Rókus pályaudvaron. 2. Délután hat órakor konferencia urak ré­szére a szegedi katolikus körben. 1910 december 17-én. 3. Délelőtt félnyolctól féltizenegy óráig őrnél: tósága a jelentkezőket gyóntatja a szeged1 katolikus körben. 4. Délelőtt féltizenegy órakor konferencia hölgyek részére a szegedi katolikus körben. 5. Délután félnógy órakor konferencia höl­gyek részére a szegedi katolikus körben. 6. Délután hat órakoí konferencia urak ré­szére a katolikus körben. 1910 december 18-án. 7. Délelőtt hét órától kilencig gyónás ós utána szent áldozás a belvárosi templomban. 8. Féltizenegy órakor konferencia hölgyek részére a katolikus körben. 9. Délután félnégy órakor a szegedi nővédő­egyesület vezetése alatt álló patronázs-testüle­tek tagjainak ünnepélyes fölvétele a belvárosi Szent Demeter-templomban. A fölavatást és szentbeszédet Prohászka Ottokár püspök ur őméltósága fogja végezni. A szertartás alatt a városi gimnázium énekkara ad elő Mária­énekeket Prelog József kegyesrendi tanár ve­zetésével. 10. Délután öt órakor a mórai patronázs­testület ünnepélye a mórai iskolában ós ugyan­akkor a szentgyörgyí patronázs-testület, ünne­pélye az állami főgimnázium tornatermében. 11. Délután hat órakor konferencia urak ré­szére a katolikus körben. December 19-én. 12. Délelőtt tíz órakor Prohászka Ottokár püspök ur őméltóságának elutazása. Tisza István emlékbeszéde Széchenyi István grófról. (Saját tudósítónktól.) Nagy napjuk volt az agráriusoknak vasárnap : az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tartotta ez évi rendes köz­gyűlését, melyet délben a Károlyi-einiéklakoma követett. Fölvonultak a különböző megyei gaz­dasági egyesületek képviselői, egyszerű gazda" arcok, eljöttek az agrárius politikusok, negyven nyolcasok ós hatvanhetesek vegyesen, a párton­kívüli negyvennyolcas elnöktől, gróf Károlyi Mihálytol kezdve a hatvanhetes Wekerle Sán­dorig. A megnyitó-beszédet Károlyi Mihály gróf elnök mondotta, majd Tisza István gróf tartott rendkívül jellemző, érdekes emlékbeszédet Széchenyi István grófról. A beszédéből közöljük ezeket a sorokat: — Már Széchenyi István gróf első lépése is különbözik a magyar hazafiak addigi küzdel­meitől. A magyar hazafiságnak, fájdalom, hosz. s/,u századokon keresztül a létező jogok meg­védésében kellett kimerülnie. A magyar nem­zet legjobbjainak lelkét csak az ősök által ala­pított alkotmányhoz való kegyeletes ragasz­kodás hevíteti e és Széchenyi az első, aki kér­lelhetetlenül rámutat arra, hogy a magyar alkotmánybau akkor biztosított jogok és az akkori társadalmi rend egy nemzet szabad elő­menetelének, nagyságának nem lehet többé al­kalmas épülete. De óva intett attól, hogy a nemzet a közjogi haladás céljait tűzze ki maga elé, mielőtt annak kivívására elég erős­Széchenyi tanítása elsősorban a munka ta­nítása. Fellépése harci kiáltás a társadalmi és gazdasági rendet lenyűgöző kézépkori szervezet békói ellen. Nem volt híve a túlságos állami beavatkozásnak, mert az gyöngíti a társadalmat• Végül a legnagyobb tanítás, amit Széchenyi élet« elénk tár, mindenen diadalmaskodó, min­dent felszívó, mindent magában egyesítő és a maga céljaira felhasználó fajszeretetnek a tanul­sága, amely elvein, nézetein, szeretetén, gyülöl­ségén, mindenen diadalmaskodik. A mély hatást tett beszéd végeztével perce kig tartó tapssal és óljenzóssel ünnepelte Tisza Istvánt a közgyűlés, amelynek nevében Károlyi Mihály gróf elnök külön is köszönetet mon­dott a szónokuak. Ezután Jeszenszky Pál jelentette be a szö­vetségi tagok kiküldötteit az 1810—1912. évi ciklusra. Majd a választásokat ejtették meg. Délután egy órakor a Royal-szállóban bankétra gyűltek összek. Khuen az indemnitás vitájáról. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) A hétfon tartott ülé­sen a Ház többsége az indemnitásról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadta. Az elfoga­dás után fölszólalt Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök. Legelőször válaszolt Bánffy Dezső báró szombati beszédére. Tudvalevő­leg Bánffy is megszavazta az indemnitást, de kijelentette beszédében, hogy a kormány iránt bizalmatlan — még pedig elsősorban a horvát ügyek és Tomasich bán miatt. Khuen válaszában kifejtette, hogy Tomasich miatt a kormány iránt senkinek nincs oka bizalmatlanságra, mert — így mondotta — ha valaki, mint Tomasich horvát hazafi, ez ránk nézve is megnyugtatható lehet. Az indemnitás vitáján elhangzott fontosabb ki­jelentések és aggályok közül válaszolt Khuen miniszterelnök a választójog kérdésére is. Bejelentette, hogy a választójog szabályozása csak a véderő kérdés megoldása után fog megtörténni. A mai ülésen több érdekesebb fölszólalas történt és minden jel arra vall, hogy a rész­letes vita során az ellenzéki vezérek is föl­szólalnak. A mai ülésen Kabos Ferenc elnökölt. Napi. rend szerint következett az indemnitási tör­vényjavaslat részletes tárgyalása. Az előadó, Hegedűs Lóránt reflektált a vita során elhangzott ellenzéki felszólalásokra. Az indemnitás és költségvetés vitája nem meddő dolog, mert különösen nálunk, politikai érlelő hatása van. Véleménye szerint a költségvetés általános ós technikai vitáját külön lehet vá­lasztani. Kérte a javaslat elfogadását. Az elnök: Következik a szavazás. A Ház többsége az indemnitásról szóló törvényjavaslat tot általánosságban, a részletes tárgyalás alap iáid elfogadja, (A miniszterelnök beszéde). Khuen-Héclerváry Károly gróf Lukács beszéde után csupán Bánffy Dezső báró beszédével kí­ván bővebben foglalkozni. Bánffy, bár megsza­vazta az indemnitást, főleg a horvát ügyek és Tomasich miatt bizalmatlan a kormány iránt. Ismertette Tomasich könyvét, amely Bánffy szerint hazafiatlan. Fz a könyv tudományos munka, amely Magyarország és Horvátország viszonyát tárgyalja Kálmán király idejében es azt vitatja, hogy akkor Magyarország nem hódí­totta meg Horvátországot. Egy horvát hazafi­tól ilyesmit rossz néven venni nem lehet ós ebben az ügyben, kilencszáz év multán, lehetet­len a teljes igazságot megállapítani. De ebből a könyvből bizalmatlanságra vonni következte­tést nem lehet. Ha valaki horvát hazafi, ez ránk nézve is megnyugtató lehet. Ez volt Tisza Kálmán álláspontja is, aki megelégedett azzal, ha valaki jó horvát és nem kívánta, hogy meg külön jó magyar is legyen. Magára nézve azt a következtetést vonja le, hogy Tomasich Szilágyi Dezsőnek volt bizalmas c.nber aki mint megbízható embert ajánlót Bánit, azu is mondja, hogy az összes edd J kormányok ex-lexben multak ki. Hála istennek, o.bbe a be­tegségbe nem fogunk meghalni, mert nem 4u­tunk ex-lexben. Maylander Mihály ':(¡szolalasara a fiumei ügyekre vonatkozólag megjegyzi, hoy a. szokásjog kölcsönös megállapodáson alapszik. Kijelenti, hoay a kormány nem szándékszik változtatni Fiume közjogi helyzetén. A választójog kérdésére megjegyzi, hogy ismert delegációs nyilatkozatát csak egy ellenzéki képviselő megnyugtatására tette. A \a.:wzto­jo°- szabályozása csak a véderőkerdes meg­oldása után fog megtörténni. Pop Cs. István szerint a kormány békéltetési tárgyalásokat kezdett a románokkal és aztán faképnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom