Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-06 / 140. szám

ÍER DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 november 6 az irás is, amely szerint Európában ma Németország és Ausztria-Magyarország szövetsége dominál. Németország sikere a monarchia sikerét involválta, amely ma sokkal súlyosabb, komolyabb hatalom, mint az annekszió előtt volt. És most, hogy a cár is udvarolni ment Potsdamba, a szövetségünk sikere egyenesen szenzációs. Micsoda megismerések vihették erre a lépésre Oroszországot? Hiszen a németekkel való barátság egyenesen kizárja az oroszok tradicionális törekvéseit a pánszlávizmusban és a Balkánon. Talán nem biznak a francia szövetségesben, vagy lebecsülik ? Vagy magukban nem biznak és félnek a hármas-, illetve kettősszövetségtől'? Csak ilyen okokra gondolhatunk, amikor arról van szó, hogy Európa hatalmasságainak egymáshoz való viszonyában gyökeres változás készül. E hatalmasságok alatt elsősorban értjük Angliát is, mely Németország ellen való gyűlöletében oly ^veszetten izgatott a monarchia ellen az annekszió idején. Akkor London és Pétervár együtt dolgozott s nem Anglián mult, hogy a háború nem ütött ki. Azóta az angolok nem szűntek meg az orosz barátságot ápolni Németország ellen. S most füstbe készülnek menni a londoni remények. A jövő embere, aki meg fogja irni a mi korunk történetét, el nem kerülheti, hogy a német terrorról irjon, amely e század elején hatalmába ejtette az európai állapotokat. Mindenki Németországtól fél és vagy szövetségeseket keres ellene, vagy a barátságára pályázik. A király Gautsch miniszterről. Bécsből jelentik: A holnap megjelenő bécsi hivatalos lap a király egy levelét közli, amelyet Gautsch osztrák miniszterhez intézett. Ebben őfelsége megelégedésének és elismerésének ad kifejezést a miniszter eddigi munkássága fölött és kívánja, hogy még számos éven át szolgálhassa az ország és a dinasztia érdekeit. csúnya arcú finom játékát, vékony ajkának bujkáló vonaglását. Alice csöndesén odasurolódott zsámolyával egészen Simon Lajos mellé, ráhajolt a gordonkára. Énekelt, fölemelt ábrázattal, a kicsi dal fölfelé sirt és zokogó bágyadással alácsuklott. Simon Lajos gordonkája zengett, Alice élhallgatott és kicsi, forró kezét ráemelte Simon Lajos kezére, megsimogatta az ujjait. Összekulcsolódott a kezük .. . Itt, messze Pesten, három francia leány szivét egyszer csak megérintette a hazaemlékezés. Máskor, azelőtt, csak" jártak a pesti gyerekekkel a sétautakon, francia diskurzusokra, egyszerűen bebújtak az uri szobákba és kábultan,fáradtan nem eszméltek az idegenségre, mignem finom, titkos ajak fölcsókolta alvó ábrándjaikat. Három csúnya francia leány szomorkodva, boldogan, Paris felé fordult, ha Simon Lajos muzsikált, ha nyugtalankodva beszélni kezdett. Ült a leányok között, meszgzire eltekintett, izgatottan szólt: — Évek óta ki akarok menni Parisba . . • de nincsen rá pénzem ... Ki akarok menni) odaállni az emberek közzé és megnézni, hasonlitok-e rájuk'? Olyan-e az arcom, mint az övéké ? Olyan-e a szemem, mint az övéké ? Hasonlit-e a járásom, ahangom az övékéhez?... Nem tudom, magyar vagyok-e, vagy francia? Ha megnézem azokat, akik között nevelődtem, mind másmilyenek. Ha elszólom magam előttük és elárulok valamit az érzéseimből, mosolyognak. Már az apámra se hasonlítok, szánt és arat és ha beszélek neki magunkról, rám bámul, csak rám bámul.. . A három leány némán hallgatta a fiatalembert, aki belehevült a képzelődésbe: — Van egy térképem Párisról, minden Látogatás egy nagyszivii asszonynál. — Polgár Lászlóné ünnepléséhez. — (Saját tudósítónktól.) Polgár Lászlóné neve elválhatatlanul összeforrott a szegedi és a magyar kisdednevelés történetével. Közel félszáz esztendő óta buzgólkodik fáradhatatlanul a kisdednevelésért, évtizedek óta elnöknője a szegedi jótékony-egyesületnek. És mára, amikor a király a legkedvesebb, az Erzsébet királynéról elnevezett kitüntetéssel jutalmazta, amikor egész Szeged társadalma egyakarattal köszönti, — akkor a nagyszivü úriasszony megnyugodhatik a munkáján: a kifejlesztett, az egész Szeged kisdednevelését felölelő eredményeken, amelyek az ő nevével kapcsolatosak, amelyek jórészben az ő nagy szivének, nemes lelkének kivívott sikerei. Vasárnap az az egyesület, az a sereg ünnepeli Polgár Lászlénét, amelynek ő az elnöknője volt, akiknek a szívok összedobban az ő szivével. A Szegedi Kisdednevelési Jótékony Nő. egyesület, a kisdedóvók növendékei ünneplik elnöknőjüket. A Délmagyar ország munkatársa szombaton fölkereste Polgár Lászlénét. Mindenki tudja Szegeden, hogy Polgár Lászlóné a nyilvánosság számára cselekszik, de a nyilvánosság számára nem beszél, szerényen mindig kitért az elöl, hogy a cselekedeteiről beszéljenek. A Délmagyarország számára amit ma kedvesen elmondott, azok, az őt és a szegedi kisded, nevelés történetét jellemző részletek, ezideig nem is kerültek nyilvánosságra. * A Kálvária-utca elején levő, nagykiterjedésű, ismeretes Polgár-ház első emeletén lakik Polgár Lászlóné és a férje. Jómóduan, mégis nemes egyszerűséggel, magyarosan berendezett lakás. Már az udvarban is magyaros motívumok kapják meg a belépőt. A magas, királynői termetű, megöregedetten is érdekes arcú, valami elragadóan kedves mosolygásu uriaszszony ezeket mogdotta el munkatársunk kérdéseire: — Hatvannégy esztendő óta munkálkodik a Szegedi Kisdednevelési Jótékony Nőegyesület. A szegedi kisdednevelés csakis az egyesület működésével kezdődik. Brunswick Teréz alautcáját megtanultam . .. Tudom, hogy merre van a Place de la Concorde, hogy kell a Bois-ba menni, merre van a Boulevard SaintMichel, a Notre-Dame, a Louvre, mindent tudok és néha majd kiszakad az agyvelőm a gondolattól, majd elég a szemem a forróságtól, amikor látom magamat és ott járok az ismerős utakon .. . ott járhatnék . . . Mindenem, az eszem, a szivem, odavisz . . . Alice csúnya volt. Vérszegény agya összetöpörödött, azzal a bizonytalansággal, ami a csenevész vagy már öregedő leányok tulajdonsága. Boglyas haja alatt csak az apró szeme volt szép, barna, ragyogó, ideges tekintetű. Vékony, kicsi figurája árnyéka volt Simon Lajos vállas, izmos alakjának. A fiatalember ölbe vette, csókolgatta a csúnya leányt, ha magukra maradtak. Alice hálásan ráfonódott a legényre és átadta vértelen ajkát Simon Lajos tüzes ajkának, mámoros fejét rápihentette a fiatalember hengeres mellére. Simon Lajos az érintetlenség szomjasságával, viharos akaratával és ismeretlenül mozduló hangulatokkal karolta a leányt és nem látta a törleszkedő, mohó, boldog Alice csúnyaságát. Szerelmesség volt az is, ahogy hallgatták egymást, Simon Lajos egy sárga, nagyon régi fametszett arcképet mutogatott Alicenek: — Látod, ez volt az én szépanyám . . . Alice összekuporodott, bebujt a legény karjai közé, megbámulta a fakó arcképet. Simon Lajos magyarázgatta: — Látod, igazi francia asszony volt . . . nézd a homlokát, olyan, mint a tiéd ... az arcéle finom, mint a tiéd és ahogy mosolyog . . . nézd az okosságát, előkelőségét... mint mikor te nevetsz rám... Én vagyok pitotta. Az én nagyanyám: Korda Jánosné is volt elnöknője, valamint özvegy Bónay Jánosné is, akik fáradhatatlanul küzdöttek a fejlesztésért. — Én negyvenhat esztendeje vagyok az egyesület tagja. Egy éve voltam asszony, amikor az édesanyám biztatására rögtön beléptem. A választmányba 1876-ban választottak. Az 1881. évben alelnök, 1887-ben pedig elnök lettem. — Az önerejéből fejlődött a kisdedóvó-és jótékony-egyesület. Szeged városról levettük ezt a terhet és nem adtuk át még ma se az államnak. Szeged szabad királyi város annyit tesz, hogy évente kétezerkétszáz koronát bocsát az egyesület rendelkezésére, aztán, hogy két óvóiskolai épületet emelt. Mára pedig ilyenné fej" íődött az egyesület: Évente közel ezer óvóköte. les gyermekről gondoskodunk. A belvárosban^ Rókuson, a Felsövároson, a Kórház-utcában, az Alsóvároson, a Petőfi Sándor-sugáruton mindenütt van már óvóiskolánk, azokat egyre fejlesztjük, azok modernül, teljesen fölszereltek, a nevelés teljesen modern. Van gyermekmenedékhelyünk is az Alsóvároson, ahol erre igen nagy volt a szükség, mert az alsóvárosi szegény szülök legtöbbje tavasztól kezdve késő őszig mezei munkát is végez, az apró gyermekeit pedig nem tudja kire bizní. Erre való a menedékhely. Az idén is száznegyven gyermek jár oda, három évesektől kezdve. Reggel hét órára behozzák őket, késő estig ott maradnak, ott ebédelnek. Este pedig hazaviszik őket a szülök. — A célunk mindig az volt, hogy minél ¡nkább tökéletesítsük a szegedi óvóiskolákat. Ez sikerült is. Országosan elismertek, minta, óvók a szegediek. Természetesen, mindig igyekszünk újítást behozni. Legközelebb napközi otthont alakítunk a Kórház-utcában. Szegény, éhes gyermekek jönnek oda, meleg ételre, ebédre. Urileányok felügyeletével főzünk. Na. ponkint fölváltva két-két urileány felügyeletével főznek a cselédek. Az egyesület legközelebbi ülésén megbeszéljük a részleteket és remélem, minél előbb megnyílik ez a napközi otthon. — Minden törekvés dacára is rendkívül ke. vés ma Szegeden az óvóiskola. Már zsúfoltak a termek, már mindig nagyon sok olyan szülőt kénytelenek vagyunk visszautasítani, akik a az unokája, nézz meg engem ... milyen más vagyok ... Alice simogatta Simon Lajos kezeit, az arcát odaszorította az arcához és csókosan mondta: — Nem igaz, te szép vagy, te jó vagy .. . Simon Lajos megölelte a leányt, megcsókolta a szemeit, a sóhajok elszálltak a szivéről. — ügy szeretlek téged... téged az isten küldött hozzám ... Most, hogy mindig veled vagyok, érzem, mindig érzem, hogy francia vagyok ... Az érzésem, a gondolatom, mind elkívánkozik innen...itt elpusztulok, tudom... tehetséges vagyok és nem boldogulok ... Amikor ábrándozom, dalok zsongnak bennem, de a csengésük, a muzsikájuk nem nekik való, közönynyel, durva unalommal hallgatják, amit játszom nekik ... én tudom, hogy az én eltemetett francia lelkem szomorkodik bennük . . . Emberekkel élek együtt, akiknek félek a szavától, cselekedetétől és félek még attól is, ha valaki barátsággal közeledik felém . . . Elszorul a szivem ... a dédapámat, a nagyapámat, a rokonságomat itt temették el, száznegyven éve élünk ebben az országban és én azt érzem, mindig azt érzem, hogy megcsaltak engem . . . Marthe és Cecil szintén fiatalok voltak és elhagyatott csúnyaságukban, arnig nem ismerték, ép ugy kíváncsiskodtak Simon Lajos iránt, mint Alice. Csupa nyájasság, rejtőző vallomás volt minden cselekedetük, amikor már közöttük volt a fiatalember és frissen, nyugtalankodva, sugárzó férfiassággal megállt előttük. De észrevették Alice győzelmét és ki tudja, milyen bánatokkal, vágyakozó leányoknak mennyi könytelen sirdogálásával, t